Interjúk

Vargrike interjú

Üdvözöllek. Az interneten bukkantam a Vargrike zenéjére és megtetszett. Teljesen új formációról van szó ezért szeretném, ha elárulnál pár dolgot a Vargrike megalakulásáról? Velsingarddal hogyan kerültél kapcsolatba? Mi volt az elképzelésetek?

Velsingard: Eredetileg Bál és én nem voltunk ismerősök, azonban rajongtam a zenekaráért, úgy, hogy nem is tudtam, hogy ő az és kiderült, hogy ez fordítva is igaz. Remélem érthető a történet. Ez a világ, amilyen óriási, olyan apró. Már megvoltak ezek a dalok az első Vargrike lemezhez, de egyáltalán nem terveztem befejezni, miután rádöbbentem, hogy BÁL vokáljai milyen jól állnának a számokhoz, tudtam, hogy fel kell keresnem a projekthez. Őszintén, nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy benne lesz a közös munkában, de úgy éreztem, ő egy jó választás a vokálokhoz. Meglepetésemre bírta a számokat. Feldolgozta a koncepciót és egy remek dalszöveg csokrot állított össze és a vokálokkal együtt egy hét alatt kész volt. Az igazat megvallva, ez egy remek tapasztalat volt, még senkivel nem tudtunk ilyen gyorsan összedolgozni.

A zenét hogyan írnád körül? Milyen értékeket rejt?

Velsingard: Azt gondolom a legtöbben azt mondanák, hogy Vargrike az Atmoszferikus Black Metal közé sorolható, azonban minden album sajátos hangzással rendelkezik majd. Semmilyen paramétert nem állítottunk, a hideg atmoszféra az egyetlen kikötés. Néha népi hangszerek is hallhatóak lesznek, de nem játszanak annyira jelentős szerepet, hogy Folk Metal-ba soroljuk a zenekart. Szeretnék kísérletezni a hangzással, lehet kicsit technikásabb dolgokkal is megpróbálkozom majd, de csak annyira, hogy ne vesszen a hideg atmoszféra kárára.

https://youtu.be/mKwPXOKMDAE

A dalok nagyrészt miről szólnak? Miért ezt a témát választottátok?

Velsingard: Vargrike koncepciója egy ember utazásának történetén alapszik. Sok helyre elkerül majd, a sötétségen és a fényen keresztül, hegyeken és völgyeken át. Eljön a béke és a remény ideje, csak úgy, ahogyan a háború és a szenvedésé is. Egy történet már elkezdődött és folytatódik majd a következő albummal A Vereségben címmel.

Az „Útkereső” az első kiadványotok. Digitálisan már megjelent augusztusban. Eddig kezdésnek megkaptátok azt az érdeklődést amire számítottatok? Milyennek a visszhangok?

Velsingard: Durván meglepett és felspannolt az emberek visszajelzése az albumra. Nagyon vakmerő voltam a produkciómmal, mert azt akartam, hogy a lehető leghűségesebb maradjon az eredeti érzésekhez. Kicsit nyugtalanított, hogy a hallgatóság majd nem találja megfelelőnek a produkció minőségét, ehhez képest eddig nem hallottam negatív kritikát. Emlékeztetnem kell magam, hogy ez Black Metal, mert leginkább Melodic és Technical Death Metal-lal foglalkozom, ahol a produkció minőségével kapcsolatban természetellenesek az elvárások. Ezért választottam, hogy leginkább a Black Metal-ra fókuszáljak, mivel itt nagyobb helye van az általam írni kívánt természetesebb és érzelmesebb zenének.

Szeptember 10-én jelenik meg fizikai formátumban a Black Winter Productions jóvoltából. Értékesebb lehet a múlt számára, hogy nem csak digitális formában érhető el? Hány példányban jelenik meg?

Velsingard: Rettentő boldog vagyok azzal, ahogyan ez az album befogadásra talált. Az eladások száma, jobb mint amire számítottam és már most új rendelést kellett leadnom a fizikai másolatok készítésére egy pár forgalmazónál. Az eddigi eladások, Európában, azon belül Skandináviában is és Dél-Amerikában történtek, még egy sem az USA-ban. Ezt jó néven veszem.

Mindkettőtöknek más zenekarban is van érdekeltsége. Eljött az idő, amikor egy új ösvényt is elkezdjetek járni? Mennyire művészi a Vargrike a Bál zenéjéhez képest? Mikor jöttél rá, hogy te egy ilyet is szeretnél csinálni?

BÁL: Igen, a saját egyszemélyes projektem BÁL és lényegesen eltér Vargrike arculatától. Alapvetően Velsingard talált meg a Fiverr-en, mivel megtetszett neki a vokál stílusom. Ez a 4 szám teljes mértékben az Ő érdeme, a dalszövegeket egy koncepció alapján írtam meg a saját ízlésem alapján és vokáloztam neki fel a vázlatra. Ezek után már Ő formált mindent úgy, ahogyan most hallhatjuk és azt kell, hogy mondjam Velsingard egy zseni. Vargrike és BÁL két külön világ, nem szeretném őket összehasonlítani, teljesen másról szólnak, a sót és a borsot sem lehet összehasonlítani érdemben. Az, hogy a Vargrike tagja lettem, igazából meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy egyelő tag leszek, mikor úgymond megrendelésre dolgoztrtam Velsingard-nak. Miután a release megtörtént, Velsingard újra felkeresett és beszámolt a következményekről. Úgy gondoltam elkél egy kis segítség, mivel magyar EP-ként látott napvilágot az Útkereső és úgy kezdet el terjedni a zenekar híre mint magyar banda, annak ellenére, hogy csak én vagyok magyar (nem is az alapító tag). Többen is írtak a társamnak, kérdésekkel fordultak hozzá, de mint tudjuk a google translate nem a legjobb megoldás ilyen esetben, szóval gondoltam, ha már így alakult szívesen segítek. Ma már büszkén mondom, hogy a Vargrike tagja vagyok és igyekszem ehhez mérten viselkedni, de még mindig úgy gondolom, hogy minden érdem Velsingard-ot illet és ez így is marad a jövőben. Ezek az ő ötletei és én segítek őt megvalósítani.

Milyen folytatást képzeljünk el a megjelenő EP után? Mennyire térhetnek el majd az új Vargrike dalai?

Velsingard: Ahogyan azt említettem a történet a második albummal, A Vereségben-nel folytatódik majd. A karakterünk egy felsőbb szintre emelkedett, de most vissza kell térnie a testébe az új tapasztalataival, így haza tud utazni, a kihalt otthonába. Megbírkózik majd Istennel és a Démonokkal, legalábbis ezek az eddigi ötleteim. Igazándiból BÁL a mesélő, szóval rendben lesznek a dolgok. Egy pár dalt már elkezdtem, de rengeteg projektben benne van a kezem, ezért lehet el fog tartani egy darabig. Azt elmondhatom, hogy az új számok sokkal epikusabbak lesznek és tisztább rálátással és céllal rendelkeznek, hogy hogyan is kéne szólniuk.

Tehetséged vitathatatlan és én úgy gondolom több minden is érdekel téged. Elárulsz néhány dolgot magadról és társadról?

Velsingard: Köszönöm, igen eredetileg a Thrash szcénában nőttem fel a ‘80-as években és ahogyan a dolgok növekedtek a korszak végén, megszületett a Death Metal, érdekes idők voltak. Az első zenekarom is egy Death Metal zenekar volt 1992-ben és csak 2 dolog érdekelt bennünket, hogy annyira technikásak és brutálisak legyünk, amennyire lehet. Se érzések, se dallamok. Fogalmam sem volt a Black Metal-ról, a növekvő szcénáról és amikor végül hallottam ilyet, egyáltalán nem érdekelt. Végül elkezdtem dallamokat szőni a zenébe amit írtam és ekkortájt sok Death Metal banda csinálta ezt, így alakult ki a Melodikus Death Metal. Ezt fontos volt megemlítenem a feljlődéstörténetem fényében, mert nem sokkal ez után dalokat sem írtam, sem nem fogtam gitárt több évig. Ekkortájt, 17 évvel ezelőtt, találtam rá a Naglfar nevű zenekarra és annak ellenére, hogy nem hallgattam Black Metal-t, beleszerettem, hogy milyen széles érzelmi spektrumot képesek visszaadni a műfajon keresztül. Maga a tény, hogy dallamos volt keltette fel az érdeklődésem. Ezek után kezdtem el leginkább Black Metal zenekarokat hallgatni és untam bele a Death Metal-ba. Amikor 2017-ben úgy döntöttem, hogy ismét elkezdek zenélni, elterveztem, hogy írok egy új albumot a Melodic Death Metal zenekaromnak, azonban amikor elkezdtem a zeneírást kikristályosodott annak a sok évnyi Black Metal a hatása. Nem próbáltam Black Metal-t írni, csak egyszerűen megtörtént, nem számított mennyire próbáltam erőltetni nem azt írni. Végül, 40 szám megírása után végre volt elég dalom, amik hivatalosan is közelebb álltak a dallamos Death Metal-hoz, az albumra, de még mindig hallatszott bennük a Black-es véna. Ennek az albumnak a kiadása után, elterveztem, hogy a többi számot két különböző Black Metal zenekarnak a felépítésére használom, mert már ez a szenvedélyem. Az egyik az úgynevezett Virtue of Decay, ami inkább egy lo-fi, régi Black Metal hangzás, ahogyan az Only now you fear the cold albumon is hallható. A másik Vargrike, ahol inkább a Black Metal atmoszferikusabb oldalát szeretném felfedezni.

Szerinted az emberek többsége mennyire szokta megtalálni a megfelelő utat? Miért nem sikerül sokuknak?

Velsingard: Őszintén, ez egy lehetséges hiba, amit a legtöbb zenekar elkövet, le szeretnék másolni azt, ami már megvan. Ebben abszolút én is hibás vagyok. Régen megpróbáltam az Amorphis-t, a Bolt Thrower-t és a Hypocrisys-t utánozni, nagyon kevés sikerrel, de amit nem értékeltem az az, hogy ez mennyire nagyszerű. Lehet, hogy a zenekarom nem úgy szólt mint ők, de úgy szólt mint semmi más, tehát ez az amit ma nagyra tartok azokban a régi albumokban amit csináltam. Ami a Black Metal-t illeti, úgy érzem kívülálló vagyok és őszintén próbáltam nem Black Metal-t írni, tehát ebben a tekintetben nem tekintek úgy magamra mint Black Metal zenész. Lehet, hogy ez a titok. A Black Metal zene úgy mutat be, ahogy az én vagyok személy szerint, de vissza is mehetnék és írhatnék még több Technical Death Metal számot, ami úgy mutatna be mint gitárost.

Gondolom hallgatsz hasonló zenéket, mint amilyen a te stílusod. Mi a véleményed a Black Metal fejlődéséről? Szerinted mennyire lett szerteágazóbb manapság ez a stílus?

Velsingard: Igazából ez az oka amiért imádom a Black Metal-t mostanában. Úgy tűnik, ez az egyetlen olyan műfaj, ahol nincsenek szabályok és teljes a szabadság, hacsak nem te is a Trve Kvlt arcokhoz tartozol. Úgy látom, a Black Metal reneszánszát éljük. Olyan sok szép dolog Európából, különösen a keleti régiókból és Svédországból. Olyan sok zenekar fogja ezt a dolgot és újra feltalálja, sok, király módon. Nagyon érdekel a most zajló Black Metal-os vonal, különösen, hogy rengeteg zenekar egyszemélyes, egy céllal, tiszta elképzeléssel.

Én azt mondom sokkal több izgalmasabb zenekar van manapság ebben a stílusban mint régen. Talán ez a stílus fejlődött a legtöbbet! Te hogyan látod?

Velsingard: Száz százalékig egyetértek. Ahogy az előbb is említettem, annyi jó dolog történik mostanában. Azt gondolom, ez annak is köszönhető, hogy az egyszemélyes zenekarok képesek otthon felvenni, a saját kis otthoni stúdiójukban. Bár vannak akik nagyon úgy tűnnek, hogy több tagból állnak, ők session zenészek. A tény ami miatt az gondolom, ez egy jó dolog, mert minden zenekarnak lehet egy egységes, tiszta elképzelése. Azt gondolom, hogy ha egy zenekarban sok tag van, akkor a kompromisszumokkal elmoshatják a zenét, és végül csak egy általános masszát kaphatsz arról, ami lehetett volna, amíg egy egyszemélyes zenekarként azzal működsz közre, akit választás és aki építi a munkásságodat, felemeli és nem mossa el. Végtére is ez a véleményem, azok alapján, hogy zenekarokban vagyok.

Köszönöm a válaszokat. Mit üzensz az olvasóknak?

Velsingard: Mindenkinek meg szeretném köszönni, aki adott a Vargrike-nak egy esélyt. Köszönöm az összes kedves szót és a támogatást. Mint kívülálló, befogadva éreztem magam. Van még a tarsolyomban és közel sincs még vége. Köszönöm.

https://www.facebook.com/Vargrike
https://www.instagram.com/vargrike_official/
https://vargrike.bandcamp.com/

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2021/09/01/vargrike-interview/

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek