Virrasztók Interjú

Üdvözletem! A zenekar a Virrasztók nevet kapta, ez már önmagában is figyelemfelkeltő. Beszélnél a zenekari tagokról, hogy kik ők és mióta zenélnek?

A Virrasztók zenekar magja tulajdonképpen trió. Tomusin, a Halottkísérő gitáron és Szkrobek, a Halottlátó basszusgitáron már vagy tíz éve játszanak együtt, Scrofa, a Halottidéző több, mint húsz éve énekel különböző formációkban. A közös munka kevesebb, mint két éve kezdődött, a hangzást felturbózandó Szkrobek az elektronika, a programok felé, Scrofa az autentikus népi hangszerhez, a tekerőhöz fordult.
Hozzájuk csatlakoznak a Siratók, akik nélkül nincs virrasztás. Közülük Bogárdi Alíz szintén rutinos zenész, népi hegedűsként sok éve játszik már különféle zenekarokban, számos stílusban alkotva maradandót. Salamon Beáta, a hazai folk-szcéna egyik kiemelkedő prímása szintén vagy két évtizede nyűvi a vonót. A többgenerációs felállásban két fiatal is helyet kapott: Papp Orsolya, aki énekével a népies vonalat szövi a virrasztók fátylába, és Mester Bálint, aki a doboknál az alapot tömöríti. Nekik inkább ígéretes jövőjük van, mintsem komoly múljuk.

Viszonylag gyorsan összehoztatok egy stabil zenekari felállást és már nagyobb fesztiválokon is felléptetek. Szerintem elég szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy ilyen gyorsan “sikereket” könyvelhettek el! Milyen fontosabb momentumokat neveznél meg a zenekar eddigi pályafutásában?

Fontos lépcsőfokok az élő előadások terén a hazai (pécsi) koncertek, elsősorban a Folk&Roll fesztiválon, a budapesti klubbulik, mint az After Musicban, vagy a Vörös Lyukban, ahol intimebb térben találkozhattunk a közönséggel. És persze a fesztiválok, mint a nyáron a Fekete Zaj, ahol speciális a publikum, és a hangulat.
Ami még fontos lépés volt, az erdélyi túra, ami új távlatokat, érzelmi töltést és intuíciót adott a csapatnak.
Mérföldkövei a működésünknek kiadványaink: A 2008 nyarán megjelentetett öt számot tartalmazó demó EP, és a 2009 nyarára elkészült, és a Hammer Music gondozásában napvilágot látott “Az emlékezés órája” című debüt-album.

A 11 dalból álló “Az Emlékezés Órája” című album a nyár folyamán jelent meg. Az egyéniségével és sajátos ízével szerintem nagyon figyelemfelkeltő lemez született. Hogyan készültek a számok, mi volt a legfontosabb szempont a dalok elkészítésénél?

A dalírásnál a hangulatok fogják erősen össze a három virrasztó különböző világát. A metal, az elektronikus- és a népzene ötvözése elmélyült, aprólékos, gondos műhelymunka eredménye, ahol a nyersanyagot több tiszta forrásból merítjük, a hőfokot az emóciók, az érzések adják, az elegyítés arányait mérnöki számítások alakítják. Legfontosabb talán mégis a három virrasztó világának összekapcsolódása, egymásra hatása.

A felvételeket a Bakery Stúdióban vettétek fel, ahol szerintem még hasonló stílusú zenét nem rögzítettek. Varga Zoltán producerrel mennyire sikerült a teljes elképzeléseteket megvalósítani? Mennyire voltak már készek a dalok a stúdióba vonulás előtt?

Majdnem teljesen, vagy legalábbis koncepciójában, elképzeléseiben készen volt az anyag. Sok munka, aprólékos matatás, cizellálás után az eredmény nagyjából-egészéből fedi is az elképzeléseinket. Nagyon örülünk, hogy a Bakery hangzása és Varga Zoltán munkája révén úgy szól a felvétel, ahogy annak ma szólnia kell.

A zenétekben sok minden megtalálható, a népi hangszereken, és az industriális hatásokon át a dark stílusjegyekig. Ezekkel együtt sikerült egy bizonyos nyomasztó, sirató légkört teremtenetek. Ezt a zenét érzed leginkább megfelelőnek a virrasztáshoz?

A mi virrasztásunkhoz igen. Ez a személyiségünknek a témához igazított lenyomata. A magyar népzene megbízhatóan hozza a szomorú témákat, a szövegek és a gitárok gyászosra hangolva, az előadás spirituálisan feltöltve. Igen, az én ízlésemnek megfelelő közeg a virrasztáshoz. És sok megerősítést kapunk erre vonatkozólag a rajongóktól is.

A dalok históriás énekek formájában előadott művek. Mit mondanál róla? Miből merítettetek ötleteket?

Vannak históriás énekekből, népdalokból, műdalokból építkező kompozícióink. De mindegyik komoly változtatásokon esik át. “Nagyon belenyúlunk” a nyersanyagba, hogy egy-egy szituációt, élethelyzetet, vagy éppen halálesetet körüljárjunk. A Halottlátó körülnéz, és észreveszi a bolygó lelkeket. A Halottidéző megidézi történetüket, médiumként közvetíti szavaikat, a Halottkísérő átkíséri őket spirituális létük újabb stációjába. És miközben megidézünk egy lelket, megemlékezünk egy elhunytról, vagy gyászolunk egy hátramaradottal, a hangulatból, a témából új zenei ötletek, szövegek nőnek ki, dalok, zenei sorok találnak egymásra, fonódnak össze, vagy éppen csupaszodnak pőrére.

Élőben mennyire tudjátok visszaadni a lemez hangulatát? Mennyire fogékony a hallgatóság egy-egy koncert alkalmával a zenétekre?

Igyekszünk pontosan tolmácsolni a lemezanyagot, megfejelve az “itt és most” élményével, pillanatnyi plusz hangulatokkal, a “szeánsz” összekötő erejével. A jelmez, az arcfestés, a számok között elhangzó dal- és verstöredékek, szövegek egy kicsit a színház felé tolják az előadást, és a közönség reakcióiból világos: mint egy jó színházban, a katarzis itt sem sem marad el.

Régóta foglalkoztok halottak búcsúztatásával? Miért tartod jónak az elhunytak lelkeinek gondozását?

Mindössze két éve tértünk rá erre az útra. És kinyílt előttünk egy sötét, borongós, de tiszta világ. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a halál nem radíroz ki bennünket a világból teljesen. Mint a születés, állomása csak a halál a szellemi életünknek, és bár jelen földi létünknek végpontját jelenti, a következő időszak kezdőpontja is egyben. Nevezzük más létsíknak, dimenziónak, bárminek, a lelkeknek valahol lenniük kell, és ha valami miatt a kijelölt utat nem találják, ha elvarratlan, elvágatlan szálak a földi élethez kötik őket, szükségük lehet olyan segítőkre, akik eloldják ezeket a szálakat, és útjukra bocsátják a távozókat. És nem szabad elfelejteni sohasem azt, hogy a halál mindannyiunk közös sorsa, érdemes idejében megbékélni vele, hogy mikor eljön az idő, és elodázhatatlanul menni kell, tudjunk méltósággal átlépni a határon. A Virrasztók ennek a méltóságnak a megőrzésében segítenek.

Remélem ennek a nagyon érdekes lemeznek lesz folytatása a jövőben, és még sokat hallunk felőletek. Köszönök mindent!

WEB: http://www.virrasztok.hu/

Kapcsolódó cikkek

Folk & Gothic Prayer @ S8 Black | Virrasztók | Zizzy Vision | Guruzsmás | The Parameters

NorthWar

VIRRASZTÓK – A Halál Színei

ST. Toma

Folk Farsang: Korpiklaani, Metsatöll, Silent Stream Of Godless Elegy, Avven, Virrasztók, Niburta, Ankh – Koncertbeszámoló

ST. Toma

In Fine Tempus – Koncertbeszámoló

ST. Toma

Virrasztók – Világvége

NorthWar

Folk-Metal Underground Extravaganza – Koncertbeszámoló

ST. Toma

SamhainFest Hungary 2012 – Koncertbeszámoló

ST. Toma

Virrasztók – Memento Mori! kliptrilógia

NorthWar

Virrasztók Interjú

ST. Toma

Virrasztók hírek

NorthWar

Virrasztók – Pályázat

NorthWar

VIRRASZTÓK – Memento Mori

ST. Toma

Korpiklaani, Eluveitie, godnr.universe!, Virrasztók – Koncertbeszámoló

Darkjedi

VIRRASZTÓK – Az Emlékezés Órája

Morhguel

Szólj hozzá!