Wackor Interjú

A kérdésekre Miki válaszolt.

Sziasztok. Régóta létező zenekar vagytok, de szeretném, ha kicsit bemutatkoznátok! Mi történt veletek az elmúlt 4 évben?

Szevasztok. Miki vagyok, ex-télapó. Fallout – Grand Theft Auto – GeneRally, camambert és Kubu-függő. Az ott Csabi, aki kényszeres önművelő, önkéntes ördög, Don the Dragon Wilson + Darth Vader imitátor és orr-fétisiszta. Az meg Küki, Dodge Viper és Lara Croft szindrómája van szegénynek, a midikloriánszintje pedig az egészségügyi határérték ötszöröse. Mi vagyunk a Wackor.
Az elmúlt 4 év? Hát, zajlott az élet zenekari és magánszférában rendesen. Nem nagyon unatkoztunk. Indulónak a Methanolid 2004-es megjelenése után azonnal elkezdtük zúzni a klubokat, több turnét csináltunk az azóta megboldogult zseniális Hybrid zenekarral, és ígéretes fiatalabb bandákkal (pl. Greedy Fly, Nuke, Atavism, stb). Ezen kívül végigzúztuk az összes fesztivált is oda-vissza. Bejátszottuk a nótákat néhány külföldi klubkoncerten is, de hozzátartozik a képhez, hogy nem feküdtünk erre rá nagyon mert plö a németek elég rosszul reagálták le az anyanyelvükön hozzájuk idézett poénjaimat, szóval inkább itthon mentünk erre-arra. Azért volt alkalmunk külföldön is játszani sokat, mert részemről volt több idegenlégiós beugrás a Superbutt-ba. Megzúztuk az arcokkal Nyugat-Európát párszor, a 2005-ös Pro-Pain + Superbutt + Subscribe turnén pedig Szléjercsabi is ott volt a doboknál. 2006-ban az a megtiszteltetés ért, hogy szerepelhettünk a Moby Dick 25-ös jubileumi tribute albumán a “Fejfa Helyett” című nóta át-Wackorításával, azóta is nagyon jó a kapcsolatunk Smiciékkel. Sőt, oda-vissza felléptünk egymás jubileumi koncertjén, mi a 25-ös Moby Dick bulin ami felejthetetlen élmény volt, Smici pedig elzúzott velünk 3 nótát a 10 éves bulinkon. Ja tényleg, 2006 december 31-edikén volt 10 éves a zenekar. Ágnessel, akivel még az első lemeznél haverkodtunk még össze, szintén sok közös élményünk volt a 4 év alatt, oda-vissza besegítettünk egymás munkáiban, játszottunk egymás koncertjein néha, de például az új lemezéhez a “Titkaid” című nótát én hangszereltem, Ágnes pedig elvállalta a 2. Wackor lemez énekproduceri szerepét. Nagyon nem mindegy, hogy ki ül a keverőpultnál, és mennyire tudja kihozni az emberből a maximumot. Ágnes tökéletes választás volt, hiszen magamtól sohasem tudtam volna ennyire jól felénekelni a lemezt. Kemény meló volt, de az a kb 1 hét felért egy páréves ének-mesterkurzussal. Ezen kívül történt több érdekes és aranyos dolog, például Winkler Robiék elhívtak az újraröffentett TotalCar műsorba zúzni. A forgatás alatt Indiánékkal annyira összehaverkodtunk, hogy ők illetve az East Block autóépítő csapat színeiben versenyző Viking Gabi designer csinálta az Uncommon borítójának frontlapját, az Electric Fire pedig a nevükkel fémjelzett zseniális autópimpelő műsor főcímdala lett. Aztán idén nyáron meghívtak Új Péterék az MTV Rocksuli egyik adásába, ahol hard rock témakörben beszélgettünk tizenéves arcokkal. Játék soundtrack is lett belőlünk, mivel a debreceni Invictus Games felkérésére Mangod és Benzin nóták mellett három Wackor nótát is hallhat aki a Project: Torque nevű ingyenesen letölthető online autóversennyel küldi az ívet. Itt egyébként időnként velem is össze lehet akadni a pályákon, mivel igen vérmes egy darab lett a játék és rendszeresen zúzom. Aztán persze a 4 év alatt folyamatosan dolgoztunk a 2. lemezünkön, de rengeteg háttérdolog hátráltatott, mindhármunknál voltak magánéleti balhék de ez nem ide tartozik csak persze indirektben hatással volt mindenre, és nálam akadtak elég durva egészségügyi problémák 2006-2007-ben amiken úgy néz ki túlestem de erre a témára megintcsak nem szeretnék részletesen kitérni. Na mindegy, voltak elég kemény fentek és lentek. Részemről örülök, hogy a lemez megjelenésével ezt az egész szakaszt magam mögött tudhatom.

Ami a legfontosabb kérdés az interjúban, a most megjelent “Uncommon ground” új lemezetek! A “Methanolid” album óta mennyireváltozott a zenekar stílusilag? Miben másabbak az új dalok?

Stílusban semmit sem változott a dolog, ugyanaz maradt a karakterünk, ugyanazok a ránk jellemző zenei részletekből, ritmus- és dallamvilágból dolgoztunk és a hangszerelés is változatlan, csak kicsit máshogy van megfogva az egész. Egy teljesen más koncepcióra épül az egész album, mint az előző, illetve az előzőhöz képest, ahol mindenféléről szóltak a szövegek, az Uncommon-nál az összes nóta párkapcsolat témakörben íródott. De persze semmi romantikus, klisés szarság: ezek olyan meredek dolgok, amiket egy kapcsolatban mindenki megél, mégsem szeretnek vagy nem tudnak nagyon beszélni ezekről. Szóval, a téma miatt egyrészt egy kicsit kevésbé szögelős a zenei körítés, másrészt sokkal több mélység és szín fér bele, mint az előző lemez nótáiba. Az inkább mérges volt, ez inkább lélektani. Egyszóval, ugyanazok az összetevők, csak kicsit más a recept.

Eléggé dallam-centrikusak a dalok, de azért ott vannak a keményebbhardcore-osabb részek is. Mi a Wackor receptje egy új számkészítésénél?

Alapjában véve mindenki elég karakteres a zenekarból, és ennek az összege adja az adott nótát, és csak akkor kerül valami bele a szatyorba ha mindenki rábólint – na és eddig tart a hivatalos közlemény. A valóságban számírásnál nincs fix megfejtésünk. Teljes a káosz, talán annyi a párhuzam hogy először a zenei alap áll össze, aztán az énektéma véletlenszerű hőbölgéssel amiből összeáll az énekdallam és a ritmus, és a végén az egészet lefordítom angolra. A számírás nálunk olyasmi, mint amikor régi házastársak gyereket szeretnének, és ezért végigpróbálnak 10.000 trükköt és pózt hogy megessen a dolog, és aztán a végén nagy nehezen megszületik a csemete de csak sok-sok küszködés után. Mindenkinek vétójoga van egy adott nótát vagy megoldást illetően, és sajnos elég sokszor nem egyeznek a vélemények, és ez iszonyúan rontja a hatékonyságot. 500 lehetséges változatot szórunk ki, mire késznek mondható egy szám.

Stílusilag, hogyan határoznád meg ezt a műfajt? Mennyire ritka ez Magyarországon szerinted?

Neo-trash elemekkel tarkított romantikus, egyedülálló traktor-metál. Persze, nem mi szartuk a spanyolviaszt, nem lehet olyan riffet kitalálni amit már ne pöngetett volna el valaki, viszont hozzánk hasonló karakterű bandáról nem nagyon tudok. Időnként jönnek arcok párhuzamokkal, hogy van-e hatással ránk ez a kortárs zenekar vagy az a trend, és én ezeken jókat mosolygok, majd elmondom hogy ember, 33 éves vagyok, azok az arcok is kb akikkel hasonlítasz, tehát valószínűleg ugyanazokat a zenéket hallgattuk kiscsikó korunkban és ezért köszön vissza pár dolog: ’80-as Metallica, AC/DC, Slayer, Helmet, Queen, Pink Floyd, némi grunge, Kraftwerk, Kaláka, stb…

Mennyi időbe telt a 10 szám megalkotása? Volt olyan, amit nem fejlesztettetek tovább és kidobták?

Évekről beszélhetünk. Mivel egyikünknek sem a Wackor a munkahelye, elég macerás a jó alkotómunkához szükséges időt összeszedni “civil” foglalkozások mellett. A számírás általában sokadik munkaóra után, éjjel, agyhalott állapotban történik, és olyankor sajnos már eléggé takarékon megy az ember. A Wackornál van egy elmebaj-kategóriás demózási mennyiség is, amit a következő anyagnál radikálisan vissza kell fognunk. Iszonyú fölösleges idő és munka elmegy a később kidobott megoldásokra. Elkallódott nóták nem nagyon vannak, de van több tucat félkész dal és többezer téma, ami nincs továbbgondolva és csak parkol. Ezeket később elővesszük és befejezzük, ha tudunk velük továbblépni. Ha nem – maradnak a szögre akasztva a következő körig.

Hárman alkotjátok a Wackort. Nem gondoltatok még soha arra, hogy egy negyedik tagot bevegyetek, hogy könnyebb legyen a számok előadása? Mert gondolom, nem lehet egyszerű odafigyelni a gitárra, vokálra és a billentyűre egyszerre!

Milyen billentyűre? Tudsz valamit, amit mi nem? 🙂 Az a 3 darab 10-15 másodperces billentyűs betét amit az albumra felkalapáltam csak enyhe színezés a lemezen. Élőben vérágyút használunk azokon a részeken, sokkal hatásosabb.
A megfelelő kitaláltsággal 3 ember bőven elég arra, hogy a kellő vastagsággal szólaltasson meg egy súlyosabb zenét. Régebben próbálkoztunk ezzel-azzal de annyira megváltozott az egész karakter, hogy a végén maradt a 3-as felállás. Ráadásul a háromlábú szék sohasem billeg…
Ha esetleg az ének / gitár szinkronra gondolsz, az sokkal egyszerűbb, mint amilyennek kívülről tűnik. Reflex szinten tudni kell a nótákat gitáron, és össze kell barátkozni a metronómmal. Jó suli volt, hogy egy csomó olyan feldolgozást játszottunk régebben, amiben az eredeti bandában külön frontember nyomja az éneket (pl egy rakás Pantera, Alice in Chains, még az ősidőkből White Zombie stb-stb), tehát elméletileg nem annyira lehet jól gitározás közben elénekelni, pedig de. Amúgy ilyen tizen-x év aktív zenélés után szerencsére nem annyira jelent problémát, hogy hogyan lehetne könnyebben előadni ezt vagy azt. Sosem leszünk az “év zenésze” a hangszerünkön, de azért ennyi idő alatt kialakul egy elég stabil, karakteres játék. A nóták hangszerelése is elég minimális és tudatos, 95%-ban az hallható a lemezen ami élőben is történik. Ami viszont mindig nagyon nehéz az egészben, az a megfelelő élő megszólaltatás: jó hangzás, feszesség, energia. És az a dolog, hogy akármi negatív történik az emberrel a hétköznapi életben, azt ne vigye fel a színpadra. Talán az összes dolog közül ez a legnehezebb.

Ingyen letölthető a teljes lemezetek. Miért döntöttetek úgy, hogy ez megvalósuljon?

Szerintünk a Torrentezés és MP3 lejátszók korában semmi értelme a széllel szemben csövelni, úgyis ingyen letölthető az is, ami nem. Az albumot inkább tekintjük kötelező promóciós eszköznek, mint egy célterméknek. Régebben azért csináltak a népek koncerteket, hogy az albumokat népszerűsítsék és megnőjenek az eladások, minden a lemezekről szólt. Mostanában inkább fordítva működik: a népek letöltik az anyagot, és ha bejön akkor megnézik a bandát koncerten. Akit pedig érdekel annyira a produkció, hogy helyet csináljon neki a polcán, az úgyis megveszi eredetiben. Érdekes egyébként, hogy így pár héttel a megjelenés után az ingyen letölthetőség ellenére lényegesen jobban fogy az Uncommon, mint az első lemez a maga idejében.
Az egész zeneipar átalakulóban van. Igazából még senki sem tudja a frankót, de az biztos hogy a régi kiadói rendszernek, legalábbis azoknak a szereplőknek akik nem kezelik rugalmasan a letöltés-témakört, az internet miatt lépésről lépésre nehezebb lesz a helyzete. Amikor fél füllel hallgatja az ember a mostani tizenéveseket ahogyan zenéről beszélgetnek, a leggyakrabban a “letöltés” szó tűnik fel ahogyan az iPod-okat meg MP3 lejátszókat tekergetik. Hasonló jelenség már régebben is volt, de a régebbi kazettamásolós állapothoz képest most végtelen hozzáférés van: akkoriban csak azt lehetett lemásolni, ami éppen volt, most meg a szó szoros értelmében bármi elérhető a neten. Ennek vannak jó és kevésbé jó oldalai. Sokkal könnyebb eljuttatni az emberekhez egy anyagot, viszont a másik oldalról iszonyú méretű adattömegen kell keresztülverekednie magát az embernek ha ki akar túrni valami igazán érékeset.
A Methanolid megjelenésekor emlékszem, amint az akkori kiadónk vezetője, Koltai Tomi telefonál reggel 9 körül hogy kint van a boltokban az anyag, pár órára rá meg kapjuk az e-mailt valamelyik külföldön dolgozó havertól, hogy gratulál a megjelenéshez, már 5 különböző letöltőszoftveren megtalálta MP3-ban, borítóval. Pedig akkor még nem is tudtak annyian rólunk. Hát, az Uncommon lemez is az első sorsára jutott, hiszen annak ellenére “fellopódott a netre” pár órával a megjelenés után, hogy szabadon letölthető… Érted: EKKORA betűkkel kint van mindenhol, hogy “szabadon letölthető új Wackor album”, erre mit csinál a majom, pusztán megszokásból? Megveszi, legrabbeli, MP3 konvert aztán fel a netre. Erősen emlékeztet ez arra, amit megboldogult Hidalmási nagyapám mesélt arról, ahogyan még az átkosban egy magyar küldöttség az NSZK-ban ellopta az ingyen reggelit… 🙂 Ha azzal sem tudod megakadályozni, hogy valaki fellopja a netre az albumodat, hogy saját magad teszed közkinccsé – akkor kár is bármiről beszélni, a lopógének és a beidegződések ellen kár harcolni. Az ingyen netes letöltés és a lehetőleg mindent semmiért hozzáállás egy beidegződött dolog. Volt néhány kirakat-botrány pár véletlenszerűen kiragadott szerencsétlen flótással, de érted, az egész világot nem lehet lefenyíteni.

Magyar viszonylatban pedig hiába jönnek nagy megmondóink a nehéz gazdasági helyzettel így meg a Hungarisztán valósággal úgy, mert ez az egész MP3 letöltő “kultúra” pont a hozzánk képest vagyonosnak számító országokból jött, ahol a magyar pénzek 5x-ösét megkereső fiatalok régóta egyből ingyen tépik az új lemezeket a netről, pedig röhögve megtehetnék hogy egyből megveszik. Ez amolyan tesztvezetésnek számít és később persze sokan megszerzik az anyagot eredetiben mert sokan rájönnek hogy ezzel az adott előadót támogatják, de ez drasztikusan kisebb eladott mennyiséget jelent, mint mondjuk a ’80-’90-es években. Megváltozott a zene szerepe, nem annyira hangsúlyos mint amilyen mondjuk 10 -20 évvel ezelőtt, amikor minden erről szólt. Olyan irdatlan adatfolyam bombáz mindenkit nap mint nap és annyira telítődik az ember, hogy iszonyúan megemelkedett az az ingerküszöb, aminél fel lehet kelteni a célközönség érdeklődését. Az elmúlt 10 évben méginkább háttérré, hangulat-elemmé vált a zene. Persze ugyanúgy vannak “hősök” mert szükség van rájuk, viszont az előadók és rajongók közötti kapcsolat sokkal közvetlenebb, mint régen. Símán küldhetsz e-mailt a kedvenceidnek, írhatsz a fórumjaikra, sokan símán személyesen válaszolnak. Ez még 10 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt.

Decemberben 2 jelentősebb koncertetek lesz, az egyik Székesfehérváron, a másik Budapesten. Itt mutatjátok be az új lemezt. Mennyivel másabb egy ilyen show, mint egy szokásos koncert?

Egyrészt ott elzúzzuk az egész lemez anyagát, másrészt igyekszünk összerántani azokat, akik segítettek az elkészítésében, illetve a törzsrajongókat is. Egy lemezbemutatónak eléggé bensőséges hangulata van, sokkal közvetlenebb az egész mint egy feszes síma buli, ahol mindig a koncertszámokra épül a műsor, össze-vissza a megjelent albumokról.

Mit vársz a 2009-es esztendőtől? Mennyire érzed sikeresnek a 2008-as évet?

2009-re? Wackor-ügyben azt, hogy a 3. nagylemez gerince készen legyen jövő ilyenkorra. Sok-sok jó koncertet, újbóli találkozást sok kiváló, filmbe illő Wackoros arccal akikkel csak az úton akadunk össze, és nyilván az is szeretném hogy méltó módon megpörögjön a világban az Uncommon Ground. Részemről a másik bandám, az RKH lemezét is szeretném befejezni jövő év elejére, és szeretném a nemrég elkészült stúdiónkat teljesen felépíteni és elindítani. Több, mint 10 éve dolgozom másoknak hangtechnikusként, itt az ideje hogy a magam feje után kezdjek menni. Van sok magánjellegű dolog is amit régóta szeretnék megvalósítani és ha minden jól megy 2009-ban sikerülhet is minden, de erről nem beszélnék, semmi köze a zenéhez.
A lemez megjelenésétől függetlenül 2008 nem a legjobb évünk volt. Abból a szempontból persze mindenképpen sikeres, hogy kint van az album a világban. De ha belegondolok az odáig vezető útba, a háttérdolgokra, és úgy általában az elmúlt 4 év megpróbáltatásaiba… Egy stresszmentesebb környezet jobb lenne a 3. album létrehozása alatt, mert az állandó feszültség a fináléra eléggé elöli az ember örömét a kész anyagban.

Mondj egy kívánságot, hátha teljesülni fog a jövőben :)! Köszönöm az interjút.

Jó lenne öszespanolni az aranyhallal. Levi a Neck Sprain-ből irdatlan jó halászlevet tud főzni… 🙂
Mi köszönjük! Rokk, Miki

WEB: http://www.wackor.hu/

Kapcsolódó cikkek

WACKOR – Uncommon Ground

NorthWar

X. Kelet Underground Fesztivál – Koncertbeszámoló

MelancholyR

Dew-Scented, Wackor, Archaic – Koncertbeszámoló

Akrabu

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár