A Warfield erősen jelen van a Thrash Metal világában, már évek óta. Korábban megismerhettük a „Call to War” EP és a „Wrecking Command” kiváló dalait. Kérlek beszélj az eltelt több mint 10 év lényegesebb dolgairól és néhány szóban magatokról, hogy milyen is ez a 3 srác, mit akarnak nekünk megmutatni!
Jojo: Hűha, ez aztán elég átfogó kérdés kezdésnek – először is, köszönjük a kedves szavakat! Amióta 2012-ben megalapítottuk a Warfield-et, azóta is folyamatosan fejlődünk, felállások és próbatermek folytonos változtatásain át, mire megjöttek az első tapasztalataink a zene felvételére és a turnézásra vonatkozóan. Kiemelkedő pillanat volt a két albumunk megjelenése, valamint az olyan nagyszerű koncertek, mint amiket például az Exodus, a The Exploited vagy az Insanity Alert társaságában adhattunk. Ugyanígy emlékezetesek voltak a csehországi fellépéseink, illetve a legutóbbi kalandunk a 70,000 Tons of Metal hajós fesztiválon és Bahreinben. Még mindig alig hisszük el mindezt! Hogy kik is vagyunk? Három srác egy délnyugat-németországi kis faluból, akik szenvedélyesen szeretik az old school thrash metalt, és a lehető legtöbb energiát szeretnék átadni – akár a lemez meghallgatásán keresztül, akár élőben a színpadon!
Ha jól tudom a szüleid is nagy metál rajongók, így nagy fokú metál nevelést kaptál. 🙂 Jó, hogy így alakult az életed kezdete, hogy egész fiatalon megismerted a metál élvezetét? Mikor döntötted el, hogy zenész leszel? Milyen álmaid voltak akkor?
Dome: Teljes mértékben igaz! A szüleink mindannyian szeretik a rockot és a metalt. Matze és Jojo apja például még a kezdetekkor látta élőben az UFO-t, ami eszembe juttatja az én apámat és – micsoda meglepetés – az Iron Maident, haha! Apám, akárcsak sokan mások, hatalmas Maiden-rajongó, és ő is ott volt a legendás 1983-as dortmundi Rock Pop in Concert eseményen. Szóval már egészen korán meg tudott fertőzni a Maiden-őrület. Kilenc évesen kezdtem el dobolni, részben azt követően, hogy láttam Clive Burr-t különféle Maiden-videókban játszani. Apám egyébként nagy thrash metal rajongó is. Amikor egy ponton a klasszikus metal már nem volt elég, jöttek a keményebb és gyorsabb dolgok. Szinte minden próba után néztünk valamilyen legendás thrash zenekarról szóló DVD-t. Így aztán az, hogy már fiatalon felfedezhettük ezt a zenei világot, feltétlenül előnyt jelentett számunkra – különösen, hogy már tinédzserként eljutottunk élő koncertekre is. Élőben látni egy zenekart mindig egészen más élmény. Szerintem a mi energikus élő fellépéseink is onnan eredeztethetők, hogy annak idején a megfelelő zenekarokat láttuk élőben. Azonnal lenyűgöztek minket bizonyos bandák előadásai, és igyekeztünk mindent, amit tudtunk magunkba szívni. A legnagyobb álmunk akkoriban az volt, hogy egyszer mi is színpadra állhatunk majd, és a saját dalainkat játszhatjuk – és hogy az emberek ezeket majd ünnepelni fogják, haha!
Megalakuláskor egyértelmű volt, hogy Thrash Metal műfajú zene kell nektek? Gondolom tisztába voltatok vele, hogy újat túlzottan nem igazán lehet kreálni manapság az olyan elődök után, mint az Exodus, Slayer, Kreator, Destruction stb. Hogyan áltatok neki a kezdeti időkben a dalok írásának? Az első dal megszületése után, hány arcnak mutattátok meg büszkén?
Jojo: Igazad van, az általad említett zenekarok valóban egy egész műfajt formáltak ki, és nem véletlenül számítanak legendának. Ennek ellenére mindig is az volt a célunk, hogy valami sajátot hozzunk létre, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, és a saját gondolatainkat fejezzük ki. Az old school thrash az a műfaj, amely a legtöbb energiát szabadítja fel bennünk – ami akkor is erőt ad nekünk, amikor padlón vagyunk, és ami tovább hajt minket. Ezért szólnak a dalaink úgy, ahogy – mert ez a legjobb módja annak, hogy kiadjuk magunkból az energiát! Nem is tudom, megmutattuk-e valaha az első dalunkat bárkinek is. Arra emlékszem, hogy Nightmare volt a címe, és még most is hallom a dallamot a fejemben. De valószínűleg hamarosan azt gondoltuk, hogy tudunk azért ennél jobbat is – és elkezdtünk újabb számokat írni.
A tavalyi év során egy nagyszerű lehetőséget kaptatok a Napalm Records kiadó szerződésével. Gondolom ennek nagyon örültetek! Hogyan jött össze a deal? Melyik koncerttel keltettétek fel az érdeklődést irántuk? Régóta kerestetek már hasonló lehetőséget? Mi volt szembetűnő az első alkalommal amikor beléptetek a Napalm Records „családba”?
Dome: Igen, természetesen nagyon izgatottak voltunk, amikor megtudtuk, hogy a Napalm Records érdeklődik irántunk, támogatni szeretnének bennünket és kiadni az új lemezünket! Miután az új album keverése elkészült, több kiadót is megkerestünk, amelyekhez szerintünk jól passzolnánk. Nem sokkal a megkeresésünk után a Napalm Records-os srácok fel is vették velünk a kapcsolatot. Abszolút meg voltak győzve az új anyaggal kapcsolatban. Le is bonyolítottunk egy-két online megbeszélést, és hamar rájöttünk, hogy emberileg is remekül működik a kapcsolat. Nagyon kedves, laza srácok! Ráadásul az olyan zenekarok társaságában, mint az Exodus, a Warbringer vagy az Evil Invaders, a lehető legjobb thrash közegben vagyunk, szóval nagyon örülünk, hogy ez így alakult.
A debütalbum 2018-ban jelent meg és azóta eltelt 7 év, hogy megkapjuk a folytatást „With the Old Breed” címmel. Miért is nyúlott el ilyen sokáig? Mikor készültek a dalok, mennyire friss szerzemények ezek?
Jojo: Pontosan, hét hosszú év! De ez idő alatt egyáltalán nem tétlenkedtünk. Gyakorlatilag folyamatosan koncerteztünk, és szépen lassan együtt fejlődtünk a zenekarral. 2018-ban aztán élőben átvettem a basszust is, ami számomra egy nagy lépés volt. A magánéletünk és a tanulmányaink vagy munkáink mellett új dalokat kezdünk írni – erre már viszonylag korán sor került. Amikor beütött a világjárvány, a dalok már gyakorlatilag készen voltak. Az utolsó a Tie The Rope volt. Először készítettünk előfelvételeket is, hogy ráhangolódjunk a stúdiózásra, és közben elkezdtünk megfelelő producer után nézni. 2023 tavaszán aztán bevonultunk az SU2 stúdióba, ahol a dobokat és később az éneksávokat rögzítettük a fantasztikus Phil Hillen-nel. Közben, időhiány miatt, a gitárokat és a basszust Karsten Aurig stúdiójában, a DarkOne-ban vettük fel – ő is egy rendkívül jó arc! Végül aztán Phil vette kézbe újra a keverést és mastering feladatokat. Az eredménnyel teljes mértékben elégedettek voltunk, és rögtön elkezdtünk kiadót keresni. Nagy szerencsénk volt, hogy végül a Napalm-nál kötöttünk ki, akiknek természetesen megvolt a saját megjelenési ütemtervük is. Ezért lett a hivatalos megjelenés 2024. április 4., de úgy gondoljuk, megérte várni. Remélhetőleg a hallgatók is így érzik majd!
A Warfield második albuma szerinted miben tér el leginkább az elődjétől? Mennyire lett szintugrás véleményed szerint?
Jojo: Az új albumnak egyértelmű céllal vágtunk neki: szintet lépni – mind hangzásban, mind pedig dalszerzésben. Ez volt a kezdetektől fogva a „meccsterv”. Szeretjük a Wrecking Command albumot, amely pont olyan nyers, ahogyan egy első lemeznek szólnia kell. Ugyanakkor a With The Old Breed sokkal mélyebb mind zeneszerzés, mind tartalom szempontjából: a dalok érettebbek, átgondoltabbak, a szövegek pedig komolyabb pszichológiai folyamatokat boncolgatnak olyan extrém helyzetekben, mint a háború vagy a társadalmi önpusztítás. Mindez egy olyan vastag hangzással párosulva, amely modernsége ellenére sem veszít a bemutatkozó album durvaságából és agressziójából, megkülönbözteti az új lemezt a régitől.
A limitált kiadású bakelit lemezen a Nuclear Assault – F# (Wake Up) feldolgozása is helyet kapott. Mi alapján lett ez a kiválasztott dal? Mi a véleményed a Nuclear Assault zenekarról és műveiről?
Dome: Mindannyian szeretjük a Nuclear Assaultot! A zenéjükben minden megvan, amitől a thrash metal jó. Már a hangszórókon keresztül is átjön az energia, nem beszélve az élő fellépéseikről. A színpadi jelenlétük szintén hatalmas hatással volt ránk. Ami a feldolgozott dalt illeti, a Wake Up szövegében rengeteg társadalomkritika rejlik, amely jól illeszkedik a saját dalaink témáihoz. A dal arra is bátorít, hogy ne féljünk kockázatot vállalni és megragadni a lehetőségeket – ez pedig tökéletesen tükrözi a jelenlegi zenekari helyzetünket is: az új albummal komoly hatást szeretnénk elérni, kapukat nyitni, és minél több mosher-t felébreszteni – ezért is üvöltjük ezt a feldolgozásban!
Összesen hány feldolgozás dalotok van? Szerinted elképzelhető, hogy valamikor majd a ti dalaitokat is feldolgozza valaki?
Jojo: Eddig hivatalosan csak a Nuclear Assault-feldolgozást rögzítettük, illetve a Razor-tól a Cross Me Fool című számot, amely a bemutatkozó album vinyl verzióján szerepel bónuszdalként. Egy korai demón pedig volt egy felvétel, amelyen élőben játszottuk a Judas Priest Breaking The Law című számát. Mivel a zenekar első éveiben mindig rengeteg feldolgozást játszottunk, és egyszerűen csak imádjuk ezt a zenét, a cover-ek mindig is fontosak voltak számunkra, és a kezdetektől fogva állandó részeit képezték az élő műsorainknak. Nagyon szeretünk időnként bedobni egy-egy lendületes feldolgozást, különösen, ha egy ritka számról van szó, amelyet az ember nem hall túl gyakran. Ezek a feldolgozások olyan zenekaroktól származnak, mint a Kreator, a Misfits, a Slayer vagy épp az Amyl and the Sniffers! Ha valaha eljutunk oda, hogy más zenekarok minket dolgoznak fel, hát… akkor bontok egy sört, és valószínűleg el is morzsolok egy könnycseppet, mert ez óriási megtiszteltetés lenne, haha!
Mennyire változott a zenekar elképzelése a Napalm Records szerződés után a zenekar jövőképét illetően? Közelebb kerültek a gyerekkori álmok?
Dome: Azt mondanám, igen. Már önmagában az a tény, hogy a második albumunkat egy jól ismert metal kiadónál tudjuk megjelentetni, ahol olyan gyerekkori bálványaink, mint az Exodus vagy a Destruction is ott vannak, leírhatatlan érzés: olyasmi, amit elképzelni sem tudtuk volna, amikor elindítottuk a zenekart. A legnagyobb reményünk most az, hogy nightliner turnéra mehessünk, és az új albumot eljuttathassuk mindenhová. Ez tényleg egy valóra vált álom lenne mindhármunk számára – és most úgy érezzük, ez az álom jóval közelebb került a valósághoz.
Nem olyan régen voltatok a 70000Tons of Metal fesztiválon. Milyen élményekkel lettetek gazdagabbak? A koncertek hangulatát és hangzását mihez tudnád hasonlítani?
Dome: A hajós fellépés lehetősége teljesen váratlanul jött, és roppant hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk! Személy szerint számomra életre szóló élmény volt. A szervezés nagyon jó volt, de az egész roppant szoros menetrend szerint zajlott. Újonc zenekarként szerencsések voltunk az időpontjainkkal, és nem kellett hajnali ötkor színpadra állnunk. Ez lehetőséget adott arra, hogy sok új embert vonzzunk magunkhoz, és még a legkisebb helyszíneken is sikerült hatalmas circle pit-eket és moshpit-eket kialakítanunk. A közönség nagyon vegyes volt, néha nem is tudtuk, mire számítsunk. Viszont sokan tényleg a zenéért és a bandák miatt jöttek, nem csak azért, hogy bulizzanak a hajón. A visszajelzések is nagyszerűek voltak a koncertjeink után! Talán, ha lett volna még egy-két napunk a hajón – vagy egy kicsit kevesebb stressz –, akkor még jobban ki tudtuk volna élvezni az egészet, de így is minden szempontból különleges élmény volt. A hangzás eszméletlen volt, és sokkal hangosabb, mint az átlagos koncerteken. Nyilván, hiszen nem voltak szomszédok, akik panaszkodjanak, haha!
Idén hány koncerten lesz látható a Warfield? A nagyobb promóciónak köszönhetően mennyivel számítasz nagyobb közönségre?
Jojo: Nagyon reméljük, hogy hamarosan turnéra indulhatunk az új albummal – ez jelenleg is szervezés alatt van. Addig is több klub- és fesztiválfellépésünk lesz, és természetesen igyekszünk a lehető legtöbb lehetőséget megragadni. A Napalm kiadóval és a District 19 booking ügynökséggel való együttműködésnek köszönhetően már eddig is nagyszerű koncerteket játszhattunk, és reméljük, hogy ezután is sok király színpadra eljuthatunk, hogy a thrash zenénket minél több emberhez elvihessük!
Szerinted a mostani Thrash Metal bandák feltörésé nehezebb, mint régebben? Itt most arra gondolok, hogy korábban könnyebb volt újat mutatni, viszont jóval kevesebb volt a lehetőségük a zenekaroknak! Melyik is a jobb? Egyébként melyik a legnagyobb favorit nálad?
Dome: Ez egy igazán érdekes kérdés! Ha választhatnék, akkor alighanem a nyolcvanas években alapítanék zenekart, mivel akkor az ember részese lehetett egy vadonatúj, elementáris erejű műfaj megszületésének, amiért mindenki megőrült. Ahogy említetted, a lehetőségek korlátozottak voltak, de elképesztő élmény lehetett azt látni, ahogy ezek a bandák összeálltak, és elindították azt a mozgalmat, amit ma thrash metal-ként ismerünk.
Ahogy mindenben, itt is kell egy kis szerencse ahhoz, hogy jó időben találkozz a megfelelő emberekkel – olyanokkal, akik fantáziát látnak abban, amit csinálsz, és támogatni akarnak. Ebből a szempontból manapság is sok energia megy bele az underground színtérbe, de a következő lépés megtétele még mindig elég nehéz. Különösen az előzenekarok terén érzem azt, hogy a szervezők (vagy akár maguk a főzenekarok, amennyiben ők választanak maguknak support bandát!) túl gyakran hagyatkoznak a már befutott zenekarokra, vagy olyan fesztiválfellépőkre, akik kétévente ugyanabban a rotációban tűnnek fel. Szerintem még mindig bőven van hová fejlődni abban, hogy a tehetséges új zenekarok is megkapják a nekik járó reflektorfényt. A kedvenc zenekarom az Iron Maiden – ezt valószínűleg soha nem találtad volna ki, igaz? Haha! Soha nem láttam rossz koncertet tőlük – pedig az évek során sokszor láttam őket! Az energiájuk még most is utánozhatatlan – még az ő korukban is –, és a koncertjeik mindig lenyűgözőek. Ha már előzenekarokról beszélünk: miért nem lehet egy olyan banda, mint az Enforcer az Iron Maiden-hez hasonló csapatok koncertjein a nyitóbanda?
A következő Warfield album szerinted gyorsabban jön, mint a mostani? Milyen tervek vannak ezzel kapcsolatban?
Jojo: Egy dolog biztos: nem kellene megint hét évnek eltelni – ez nem is kérdés, haha! Most teljes gőzzel azon vagyunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a With The Old Breed albumot, és népszerűsítsük, ahol csak lehet. Ugyanakkor már izgatottan várjuk, hogy új dalokon dolgozhassunk, és elkezdjük megalapozni a következő lemezt. Persze mindig nehéz megjósolni, pontosan mennyi időre lesz szükség, de egy biztos: most sokkal gyorsabban szeretnénk haladni, mint legutóbb!
Köszönöm a válaszokat. Egy biztos, Németország Thrash Metal utánpótlása erősen reményteljes. 🙂
Dome: Wow – ezt annyira jó hallani! Nagyon szépen köszönjük, hogy felvettétek velünk a kapcsolatot, tényleg öröm volt válaszolni a kérdéseitekre! THRASH TILL DEATH!
WARFIELD online:
Website
Facebook
Instagram