We Are The Catalyst Interjú

(scroll down for English Version)

Sokat töprengtem rajta, hogy vajon mennyire illik bele oldalunk profiljába a We Are The Catalyst zenei világa, de ha már a promóink közt befigyelt az ex-One Without páros debütáló EP-je, akkor nem fogtam vissza magam, hogy ismételten felkeressem Kenny Boufadene-t és kifaggassam a friss családi-vállalkozás minden apró részletéről. Tényleg fölösleges lenne félrebeszélni: ha valaki egy szakmázó, klasszikus metal interjúra vágyik, akkor még most kattintson máshova, ellenben ha (akár ismeretlenül is, de) nyitott vagy a másságra és érdekel egy közvetlen, szinte már-már privát beszélgetés, akkor mindenképpen olvass tovább, alább:

Hi Kenny! Minden oké?

Hi! Abszolút. Nálad?

Persze. Sokmindennel készültem, úgyhogy szólj bátran, ha unod már vagy menned kell, oké?

Oké, reméljük, mindenre találunk választ.

Egyébként mit zavartam meg az interjúval?

Épp az új dalokon dolgoztunk. Ebben reménykedtél, igazam van?

De még mennyire! Szinte már mondanám, hogy „ne is törődj velem, folytasd csak!”, haha.

Haha, na igen. Kicsit nehezebb időt szakítanom a dolgokra most, hogy két helyen is melózom és szinte csak vasárnaponként jutok el a dalíráshoz, de legalább hatékonyak vagyunk, ha munkára kerül a sor. Bocs, hogy ilyen sokáig tartott mire összehoztuk a dolgokat, de annyira kimerült voltam az elmúlt hetekben.

Á, nem gond, nekem is volt mit csinálnom. Az elkötelezettség az egyetlen, ami számít.

Így van, uram!

Mindenek előtt, szerintem essünk túl most a beszélgetés kellemetlenebb részén. Mi történt pontosan múlt év szeptemberében, mikor a One Without-tal befejeztétek a közös munkát? Úgy tűnt, a legstabilabb csapatok egyike vagytok.

Sokminden közrejátszott abban, hogy feloszlottunk, de a fő oka az volt, hogy semmi energiánk nem maradt a Numbers EP megjelenése után. Úgy tűnt, minden lelassult a bandával és minden egyes apró lépésért óriási erőfeszítéseket kellett tennünk, még nagyobbakat, mint néhány évvel ezelőtt. Annak is volt szerepe a történtekben, hogy különböző elképzeléseink voltak a folytatást illetően. Cat és én mást szerettünk volna, mint a többiek, ezért úgy éreztük, jobb, ha elválnak útjaink és eltérő dolgokba kezdünk – de a fő ok mégiscsak ez az említett küszködés volt. Annyi pénzt és időt belefeccöltünk a zenekarba, és mégis úgy tűnt, ez egy végeláthatatlan, mindennapos küzdelem. Ha a dolgok csak egy kicsit is könnyeben mentek volna, folytattuk volna, de borzasztóan nehéz, ha beleadsz 110%-ot és ebből 0,5-öt ha visszakapsz minden befektetésért és fáradozásodért cserébe.

Cat és Decibelle, a lányunk is itt van egyébként. 🙂

Ezesetben hello nektek is! 🙂 A rohadt életbe, de rég volt már az a bécsi este… Komolyan hiányollak benneteket.

Régen bizony. Valójában Cat már terhes volt, mikor találkoztunk, de akkor még mi sem tudtunk róla. A közeljövőben remélhetőleg össze tudunk majd hozni valamit Magyarországon vagy a közelben, de mindig nehéz biztosat mondani, hisz még mindig csak kezdeti stádiumban vagyunk.

Én még csak nem is tudtam róla, hogy ti együtt vagytok, aztán mikor visszakerültem a Facebook-ra és rájöttem, annyira örültem nektek!

Igen, már 2008 óta együtt vagyunk, mielőtt még egyáltalán csatlakozott volna hozzánk a zenekarba. Még anno egy másik bandában találkoztunk, és tavaly nyáron össze is házasodtunk. Elmondhatom, klassz dolog, ha veled van a párod a turné ideje alatt. A srácoknak ez mindig némi nehézséget jelentett.

El tudom képzelni. Na meg gyanítom, az együttlét az alkotás szempontjából is előnyös.

Mindenképpen, különösen most, hogy már mindent csak mi ketten csinálunk.

Pusztán kíváncsiságból, melyik bandában találkoztatok?

As I Burn volt a nevünk.

Amúgy a többiekkel tartjátok még a kapcsolatot? Figyelemmel kíséritek a Characters és az Agaze munkáját?

Persze, időről időre szemmel tartjuk őket, természetesen mi is kíváncsiak vagyunk rá, hogy hogyan fejlődnek. Viszont elköltöztünk Göteborg-ból (ahol mindenki más lakik), kb. egy órányi útra lévő déli városba, szóval mostanában sajnos nem sokat látjuk egymást. Håkan-t talán megfűzzük majd, hogy segítsen ki minket a doboknál a jövőbeli bulikon, de majd meglátjuk még mi lesz, mert jelenleg ő is elég elfoglalt.

Varberg-be mentetek, ugye?

Aha, egy kis város. Most gyakorlatilag az erdő közepén lakunk és írjuk az új dalokat.

Jól hangzik! Talán inspirál majd benneteket valami jó kis black metal muzsikára.

Haha, hát, talán nem lesz vegytiszta black metal, de dance black metal esetleg!

Bármikor benne vagyok, hogy lezsűrizzem!

Lett volna egy körutatok pár female fronted bandával még 2012 őszén, és a tervek szerint Magyarországon is játszottatok volna. Végül miért nem lett ebből legalább egy búcsú-turné a fanoknak?

Úgy döntöttünk, nem akarjuk folytatni csak azért, hogy ezt az egy-egy utolsó bulit végigcsináljuk, mivel mindez még több pénzbe került volna nekünk és egyszerűen nem engedhettük meg magunknak. Akkoriban szintén problémás időszakunkat éltük a menedzsmentünkkel, és már annyira a tökünk tele volt az egésszel. Nem maradt már semmi erőnk hozzá, ezért töröltük a programot.

A We Are The Catalyst-ot feltűnően korán megalapítottátok a feloszlás után, alig telt el két hónap az események között. Az OW működésétől függetlenül terveztétek már a projectet vagy egyszerűen csak ennyire biztosak voltatok abban, hogy milyen úton szeretnétek tovább haladni?

Nem, nem terveztünk semmit korábban, viszont volt egy csomó dalunk, amik nem passzoltak a One Without stílusához és nem tudtam, így hogyan használhatnám fel őket, úgyhogy amikor betelt a pohár, egyszerű volt visszanyúlni ezekhez a próbálkozásokhoz. Mindig 100%-ban az OW-re koncentráltunk, nem akartunk semmiféle side-projectet, de a döntést végül könnyű volt meghozni, mert szükségünk volt az új kezdetre. A végén már nem élveztünk zenélni az OW-vel, ez pedig így sosincs rendjén. Mikor a Catalyst-ot elindítottuk, újra megtaláltuk ezt az elveszett örömöt, a dalírás örömét, és hogy nyugodtan töltögethettük fel a cuccokat a netre minden komolyabb elvárás nélkül, hogy egy bizonyos stílusnak meg kell felelniük vagy ilyesmi. Nagy dolog volt számunkra, hogy többé nem kellett azzal foglalkoznunk, hogy mások mit gondolnak a szerzeményeinkről, hisz csak Cat és én alkotjuk a csapatot. Nincs kompromisszum.

Azt hiszem, kicsit szűkre szabtuk a határainkat a One Without-nál, mert a daloknak hoznia kellett egy adott szintet a „metalosságban” – na nem mintha ezt bárki is hangoztatta volna a bandában, ezek csak afféle láthatatlan korlátok voltak.

„Nincs kompromisszum.” Mondom, tiszta black metal, haha.

Haha.

És ezután a szűk fél év után, hol tart most a WATC népszerűség szempontjából?

Nagyon úgy fest, hogy senkit sem igazán érdekel.

Komolyan?

Komolyan, de mi élvezzük. Az embereket viszont tényleg hidegen hagyja. Vagy azt mondják, hogy szarok vagyunk, vagy egyszerűen nem értik a lényegét annak, amit csinálunk, bár mi nem igazán törődünk ezzel, mert meggyőződésünk, hogy a WATC szenzációs. 🙂 Persze, hogy népszerűek szeretnénk lenni, hülye lennék mást gondolni, mikor szeretnék a zenélésből megélni, de ha a tömegnek nem tetszik amit csinálunk, én viszont szeretem csinálni, akkor ezzel tényleg nem tudok mit kezdeni.

Vannak persze, akik kedvelik a munkánkat, és azon kevesek, akik látszólag TÉNYLEG szeretik a dalokat, amiről határozottan nagyszerű érzés tudni! De minden laaaassan történik, én meg egy türelmetlen pacák vagyok (ami nem lehetsz a zeneiparban). De most őszintén, inkább legyen 500 odaadó fanunk, mint 10 000 olyan, akik csak egyetlen dalt szeretnek. Úgyhogy legyen csak minden lassú, még dolgozunk…

Ó igen, imádom azt a típust, aki „ismer” egy bandát egyetlen dal után. Abszolút értem, amit mondasz, de ahogy a kritikában is írtam, remélem, hogy ez a zene majd megtalálja a célközönségét és meghozza nektek a megérdemelt sikert.

Puszta kíváncsiságból, te mihez hasonlítanád a zenénket? Mindig érdekes hallani.

Ah, francba… Nos, a Beware Of Snakes nekem határozottan úgy tűnt, mintha eredetileg egy One Without dalnak íródott volna.

Így is volt, de nem ebben a formában, mint ahogy immáron WATC-ként nyilvánosságra hoztuk.

Ettől eltekintve, ez a crossover út, amin jártok, azt mondatja velem, hogy nem tudnék konkrétan hasonló bandát felidézni, igaz, ez a fajta zene nem kimondottan az én asztalom.

Király, nem tudod pontosan meghatározni a stílusunkat. Ez tetszik! Igazából a céljaink egyike, hogy mindig megpróbáljuk meglepni a hallgatókat valamilyen úton-módon.

Mellesleg, annyira utálom a „fan” kifejezést, mindig olyan lekicsinylően hangzik. Talán hívhatnánk a követőinket társ-katalizátoroknak!

Azt hiszem, talán a „rajongó” a legjobb szó erre.

Igen, jól hangzik, de csak a focira tudok asszociálni róla.

Van benne valami… Ez a meglepetés dolog szerintem egyébként működik. A Thoughts Of A Secluded Mind óta követem a munkátokat, de a WATC minden friss dalával egy döbbenet-bomba.

Király! 🙂 Készülj a még nagyobb döbbenetre a jövőben! Inkább írok olyan dalokat, melyekről az emberek első hallás után nem tudják rögtön eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, minthogy olyanokat csináljak, amiket a kezdetektől fogva imádnak. Ez így sokkal jobb buli! 🙂

Az újonnan kijött EP-re rátérve, mire utal pontosan a Panem Et Circenses cím?

Azt jelenti, „kenyér és cirkusz”, számunkra pedig arra utal, hogy bizonyos hatalmak hogyan terelik el az emberek figyelmét olyan dolgokról, amikről nem szeretnék, hogy tudjanak. Ezek helyett mi meg az idétlen celebekre fókuszálunk ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk mondjuk a kormány működését. Ha úgy érezzük, fontos jól kinéznünk és szert tennünk a legmenőbb kocsikra meg ilyesmi, talán nem lesz időnk arra figyelni, ami viszont tényleg számít. Ez egy borzasztóan egyszerű magyarázat, de remélem érted, mire gondolok. Azt érezzük, az emberiség egyszerűen rossz dolgokra koncentrál az életben.

Maga a „panem et circenses” mondás tudtommal az ősi görög kultúrából származik (helyesebben latin, a cezarizmus korából – a szerk.), mikor a hatalom egyszerűen élelmiszert és szórakozást adott a népnek, hogy elégedettek legyenek és ne firtassanak semmit.

Én maximálisan megértem, de mi köze mindennek a lila nőstény oroszlánhoz a borítón?

Haha, semmi. Lol! 😀

Valójában azokra az emberekre utalunk vele, akikről úgy gondoljuk, kételkednek. Úgy érezzük, ők az oroszlánok, ami egy jó dolog. A szín pedig egy semleges politikai szín, mivel mi sem soroljuk magunkat egyetlen konkrét politikai párthoz sem. Nem preferáljuk a rendszert a jelenlegi formájában, pártrendszerrel. Nem gondoljuk, hogy ez a lehető legjobb rendszer, amivel képesek vagyunk előhozakodni, és szintén nem ezt tartjuk a legjobb demokratikus megoldásnak, mivelhogy messze nem mindig tűnik túl demokratikusnak a számunkra. Szeretnénk, ha az embereket direktebb módon, jobban bevonnák a politikai értekezésekbe. Talán ez egy kicsit naív elképzelés, de hé, talán naívak is vagyunk.

Szavazzunk az anarchiára?

Anarchia a népuralom értelmében, igen.

Értelmesebb lakossággal akár még működhetne is.

Helyzet az, hogy szerintem működne, de az a baj, hogy bele lettünk nevelve a mostani rendszerbe, ami azt jelenti, hogy ha mindent elölről kezdenénk, meg kellene tanulnunk teljesen másképp gondolkozni. Ezt nehezen tartom elképzelhetőnek a közeljövőben. Talán a következő generációk megvalósíthatják, de ma a legtöbb ember szerintem nem is akarná megváltoztatni a hozzáállását. De reménykedni szabad, és megtesszük, amit tudunk. Egészen elbűvölő, hogy mi, emberek milyen nehezen jövünk ki egymással, haha.

A zenétekre visszatérve, mint már beszéltünk róla, nyilvánvaló, hogy a stílus merőben eltér attól, amit a múltban megszokhattunk tőletek. Honnan jött ez a mostani indíttatás?

Azt hiszem, ez mindigis bennünk volt, csak sosem mertük szabadjára engedni. Mikor pár, tényleg régi dalomat hallgatom, hallok hasonló dolgokat a mai munkáinkhoz képest, de úgy gondolom, akkoriban féltünk mások lenni, és az utóbbi néhány évben mentünk át egy jelentős változáson, mind fejben és alkotásban egyaránt, és ma már természetes dologként tekintek arra, hogy azt csinálom, amit akarok. Tényleg képtelen vagyok megérteni, hogy miért tartott mindez ennyi ideig, és ez furcsa.

Nyilván, ezekben a napokban már befolyásolnak minket az olyan egyéb, kedvelt bandáim is, melyek nem igazán metal zenében utaznak, mint mondjuk a 30 Seconds To Mars, az Enter Shikari, a Paramore, Skrillex és a többiek, mint ahogy biztosan az olyan fémesebb hangzású bandák is ugyanígy, mint a Bring Me The Horizon és – jó, nem kimondottan metal, de – a Linkin Park. Aztán ott vannak még a klasszikus metal zenék, amiken felnőttem, mint például a The Haunted, a Dark Tranquillity, az In Flames, Soilwork, August Burns Red, Underoath, Katatonia stb., és talán ezen hatások is érezhetőek a zenénkben.

De én azt hiszem, egyszerűen csak beleuntunk abba, hogy nagyon „metalok” legyünk, és én borzasztóan utálom az ilyen ideológiákat, hogy valaki „legyen true”. Azt sem értem, hogy ez mit kellene jelentsen. Ebből adódóan létrejött a WATC, ahol azt csinálunk, amit jónak érzünk.

Szerintem a másság a létező legjobb dolog, nem csak a zeneiparban, de magában az életben is egyaránt.

Átérzem, csak tudod, ehhez fel kell nőni és elég magabiztossá válni, hogy ne érdekeljen mások véleménye, nem igaz? 🙂

Merthogy magunknak élünk, nem? Miért diktálnák más emberek az én valóságomat? Néha még ma is emlékeztetnem kell magamat erre.

Persze, nekem is megvolt a magam korszaka, mikor sokmindenben korlátoztam magamat (az életben és zenei ízlést tekintve is).

Igen, nekem pl. elég nehéz gyerekkorom volt a suliban meg ilyesmi, és azok a dolgok aztán éveken keresztül meghatározzák az életed. De egy nap ki kell mondanod, hogy „elég”, többé már leszarom, mit mondanak mások.

De apropó, úristen, végre valaki, aki a The Haunted-et, DT-t, a Flames-t és hasonlókat nevezi meg hatásként a klasszikus Iron Maiden és Metallica helyett!

Haha, igen! Soha nem jött be igazán a Maiden meg a Metallica, sőt, még mindig nem. Úgy értem, persze, vannak állati jó dalaik, de soha nem értettem, miről szól ez az egész! Én csak imádtam az In Flames-t, az első metal bandámat, amit igazán sokat hallgattam 12-13 évesen olyanok mellett, mint a Manowar és a Hammerfall.

Én az a srác vagyok, aki mindent a Dimmu Borgir-ral és Within Temptation-nel kezdett, haha.

Haha, komoly? Szép munka, haver! 😀

Basszus, mostmár még jobban imádlak, haha!

Haha, lógni kéne már valamikor!

Saját megítélésed szerint, kik a WATC zenéjének fő célközönsége?

Ó a francba, kemény kérdés! Talán azok, akik egy kicsit nyitottabb rock zenét kedvelők és széles látókörűbbek, mint az átlagos hallgatók. Emberek, akik nem „true-k”. Minden gyűlölködő és „true” arc utálni fog minket, szóval ha egyike vagy ezeknek és mégis ezt olvasod, akkor kérlek, rajta, tömd tele a YouTube csatornánkat meg a Facebook-ot a szarozó kommentárjaiddal, aztán akár meg is hallgathatod a zenét, míg azon filózol, hogy tényleg ennyire fáj-e, amit hallgatsz. Ahogy mondtam, ezt mindig csöppet mókásnak találom. Srácok, ez csak zene!

Őszintén, nem tudom, mihez hasonlíthatnánk a hangzásunkat, de örömmel veszünk minden javaslatot, hogy milyen műfajhoz is tartozunk valójában, illetve milyen bandák hasonlítanak hozzánk. Mindig érdekes hallani, hogy külső szemmel nézve hogyan tekintenek a zenénkre.

Modern metallic popstep!

Haha, talán! Amúgy, ismered a Hacktivist-ot? Ha még nem, csekkold le őket, de ahogy én ismerlek, feltételezem, már jóval előttem hallottál róluk.

Még nem sajnos, de észben tartom!

Rap-djent.

Be kell valljam, a rap a gyenge pontom, de azért teszek majd egy próbát!

Mindent te sem szerethetsz! 🙂

Csináltatok három feldolgozást, mindhármat igencsak szokatatlan előadóktól metal berkeken belül. Ezeket konkrét utalásnak szántátok a jövőbeli, nyitott szemléletű szerzeményeitekre?

Nem igazán, csak nagyon bírjuk azokat a dalokat és úgy éreztük, királyul szólnának kicsit fémesítve. Az első kettőnek, a Don’t You Worry Child-nak és a Lights-nak meg ugye egyáltalán semmi köze a metalhoz, ami elég nagy kihívást jelentett. Általában nem szeretem a kihívásokat…

Nem? A „régi” munkáitokhoz képest folyton meglepni a rajongóitokat különféle, változatos dalokkal és stílusokkal nekem elég nagy kihívásnak tűnik!

Igen, ha zenéről van szó, ide nekem az oroszlánt! De nem máskor.

Ja értem. A mindennapokban nekem is pont elég kihívás megmelegíteni a kávét reggel.

Már felkelni is kihívás! Csakúgy, mint éjjel lefeküdni aludni, haha.

Van még egy vallomásom: last.fm-en Ellie Goulding lett a legtöbbet hallgatott előadóm alig egy év alatt, haha. Alig hittem el, mikor megláttam a feldolgozásotokat!

Haha! Ellie elképesztő!

Offtopik téma, de idevág: mi a véleményed a Halcyon lemezéről?

Jó lett, bár olyan sokat nem hallgattam. Cat viszont szinte minden nap pörgeti.

Van már valami elképzelés, hogy mi lesz a következő áldozatotok?

Perpillanat nincs, most a saját dolgainkra koncentrálunk, de természetesen lesznek majd még próbálkozások! Egyébként, szerettük volna feldolgozni az Ameno-t az Era-tól, de végül inkább saját dalt kerekítettünk ki belőle a feldolgozás helyett.

Hogyan jellemeznéd kettőtök együttműködését a dalírások folyamán?

Majdnem mindent közvetlenül a stúdióban csinálunk és rögtön fel is veszünk mindent. Általában én kezdek el dolgozni a zenén, aztán van, hogy már mindjárt az elején nekiállunk dolgozni a vokál témákon, máskor előbb befejezem a zenét, aztán jöhet az ének. Attól függ, milyen jellegű dalról beszélünk. Aztán van még egy csomó kísérletezés, különféle vokálokat próbálunk ki más-más stílusban, részekre bontjuk a dolgokat, próbáljuk egy kicsit megbolondítani a dalt, adunk hozzá pár effektet meg ilyesmi. Bármi, ami feldobja az összhatást! Megesik, hogy hónapokig dolgozunk egy nótán, azt hiszem, a Sad Reality majdnem egy teljes évbe telt, mire befejeztük, de pl. a Being Number One esetében alig egy hét alatt úgy éreztük, hogy elkészült. Daltól függően nagyon változó a folyamat.

Hogy történt a Tomorrow-nál? Az a szám különösen lenyűgözött.

Á, a Tomorrow tipikus példája annak, amit fentebb említettem. Miután minden zenei alapot teljesen befejeztünk, jött a vokál, hozzácsaptuk az effekteket, megint egy kis ének és összehangolás, aztán a végén felturbóztuk a refrént és az átkötéseket. Úgy egy hónapig tartott.

Jók vagyunk együtt, bár gyakran hajlamos vagyok nagyon negatív lenni és Cat-re hárítom a nyomást, talán mert házasok vagyunk. 😉 Egyébként sosem tenném ezt senkivel, akit nem ismerek ily mértékben.

Házasság, extra juttatásokkal! A kapcsolatotok kell, hogy legyen az oka ennek a nagyszerű zenei végterméknek. (Bár nem emlékszem, hogy korábban eljegyeztétek volna egymást Joonas-szal és Joni-val, haha.)

Haha, na igen! De mégegyszer: akkor még nem tudtad, hogy Cat és én együtt vagyunk!

Ez is egy magyarázat! Mellesleg, már most kivételesen sok videót csináltatok, ráadásul kettőt épp feldolgozásokra. Elég ritka dolog, miért döntöttetek így?

Mert szeretünk forgatni. 🙂 Olyan kevésszer volt benne részünk az OW-nál, és legalább olyan jó móka, mint stúdiózni és élőben játszani, szóval igyekszünk annyit csinálni, amennyit csak tudunk. Nem lennék csalódott, ha minden közzétett dalunkhoz kihozhatnánk egy-egy videót. Jelenleg csak arra várok, hogy vehessek egy jobb kamerát, mielőtt megejtjük a következőt. (Időközben ez megtörtént, az eredményt itt csekkolhatjátok – a szerk.)

Kihozhatnátok egy nagy, összefüggő sztorit is a dologból, koncepcionális alapon!

Nagy elképzelés! Talán csinálunk majd valami ilyesmit az első nagylemezünk kapcsán, jó ötlet!

Mivel duóként működtök, hogy tervezitek színpadra vinni a szerzeményeket? Tudjátok már mikor lesz az első élő fellépéseteK?

Az első bulink Június 27-én lesz (e cikk megjelenése idejében már volt – a szerk.) Falkenberg-ben, Svédországban, egy verseny keretein belül, ahová a Sad Reality-vel neveztünk. Ott egy profi zenészekből álló zenekarral fogjuk majd előadni a dalt, ami része a vetélkedőnek. A koncertet a svéd rádió élőben sugározza, de fogadni mernék, hogy felvétel is készül majd a buliról, amit aztán később megmutathatunk a követőinknek is. (A próbáról egy felvétel megtekinthető itta szerk.) Érdekes tapasztalatnak ígérkezik, hisz korábban sohasem csináltunk még ilyet.

Ami a jövőt illeti, még meglátjuk mi lesz. Egy dolog, hogy valószínűleg hozunk majd zenészeket a fellépésekhez, meg egy másik, hogy állandó tagjai lesznek-e a Catalyst-nak. Az igazat megvallva, annyira elégedettek vagyunk a mi kettősünkkel, hogy vélhetően csak session tagjaink lesznek a bulikhoz, nem teljesidős személyek. De ki tudja, talán akár még állandó tagokká is válhatnak, egészen addig, míg elfogadják azt, hogy Cat és én hozzuk meg a döntéseket. Ez a legegyszerűbb megoldás, mivel nem szándékozunk változtatni azon, amit csinálunk, csak azért, mert valaki azt mondja vagy mást akar. Így talán az a legjobb, ha Cat-tel ketten maradunk és gyűjtünk magunk köré live zenészeket. Majd kiderül, hogyan működik a dolog.

Azt még nem döntöttem el, hogy fogok-e gitározni élőben, mert azt hiszem, előtte egy darabig még szeretném egy kicsit csak énekesként bontogatni a szárnyaimat.

Biztos több teret hagyna neked a gitár hiánya, és mivel a WATC-ban jóval több vokál témád van, határozottan működhet!

Pont erre gondoltam én is! Szeretném, ha szabadon rohangálhatnék a színpadon és nem kéne a sarokban kuporognom, ahol a mikrofonállványhoz szögezve kell énekelnem a gitár miatt. De ha mást nem is, egy-két dalnál lehet bevállalom majd a pengetést, majd elválik, talán túlságosan is hiányozni fog, hisz egyébként még mindig én játszok fel mindent.

A francba, de lennék a hivatalos „setlist-felragasztótok”, haha!

Hahaha, talán megoldható!

Ha már élő fellépések… Legnagyobb öröm és félelem a deszkákon?

A dalok közti konferálás. Rohadtul utálom. Az öröm pedig, mikor állat a hangzás, és persze, ha látod a közönségen, hogy tényleg tetszik nekik, amit csinálsz.

Ah, az a kínos pillanat, mikor mindenki egy döglött hal a teremben!

Haha, pontosan! „NE BÁMULJ MÁÁÁR!”

Kis nosztalgia az iskoláskori versmondásokról.

Fel kell majd készülnöm pár jó poénnal arra az esetre, ha valami balul sülne el. Csak baromi rossz vagyok viccmesélésben. Az embereknek soha nem esik le a lényeg, mikor mesélem. Mindig az van, hogy „oké, és…?”. EZ, volt a vicc!

Haha, én is hajlamos vagyok legalább 10 percet várni, mire tudatosul bennem a poén lényege.

Haha, haver, látom magunkat beszélgetni… Kínos csönd. 10 perccel később Dániel nevet, haha.

De fordítva is jó, mikor valaki odafönt beszél, majd mikor elhallgat, te vagy az egyetlen, aki úgy órdít, mintha a pokol tüze égetné a segged! 😀

Haha, én az a típus vagyok, aki mindig arra vár, hogy a többiek lelkesedjenek. Ez egy ilyen svéd dolog, azt hiszem.

Ismerős, de valahogy kapcsolódik ahhoz, amiről beszéltünk, hogy ne érdekeljen mások véleménye, szóval… Ja, néha csak ordítok tovább, mint akit nyúznak.

Haha, szuper! Minden banda imádhat téged.

Kivéve azokat, ahol én vagyok A Döglött Hal, mert szar a zene. Megtörtént eset, számos alkalommal, haha.

😀

Jön a kedvencem. Tudom, hogy Bécsben már beszéltünk erről, de pénz- és térbeli határok nélkül, hogy nézne ki egy Catalyst fantázia-show? Hadd halljuk a legőrültebb ötleteket!

Oh… Ilyen utazó cirkusz lenne, mint a Sonisphere vagy a Vans Warped turnék, és hosszú hónapokig járnánk a világot olyan bandákkal, mint a 30 Seconds To Mars, a Bring Me The Horizon és az Enter Shikari, 15 és 20 közötti dallal minden egyes állomáson, arénákban (legalább 25 000-es tömeggel), párosítva kisebb klub bulikkal, olyan 500 fő körül. Talán nem annyira őrült, de ember, ezzel elégedett lennék – egy darabig. 🙂

A felhozotal elég őrült!

A pokolba is, vigyük Ellie Goulding-ot meg Skrillex-et is magunkkal!

Istenem, IGEN!

Haha, micsoda show/fesztivál volna!

Megtisztelő lenne beszámolni róla!

Azonnal szólok, ha lezsíroztam!

Ezt akartam hallani.

😉 Csak egy kicccsit kell még nőnünk hozzá.

Oké, a végéhez közeledve, itt egy kicsit más téma: hogy megy a Studio Meltdown? Ha gondolod, itt az alkalom, hogy mondj róla egy pár szót a színtéren lévő zenekaroknak. (Amúgy a névnek van valami köze az Enter Shikari System Meltdown-jához?)

Imádom az Enter Shikarit, szóval… Lehet. 😉 Kicsit lassan mennek a dolgok, bár én mindig mindent azonnal akarok. Jelen pillanatban mixing-stúdióként futtatom a Meltdown-t, úgyhogy ha vannak bandák, akiknek keverésre van szükségük, akkor szóljanak bátran! Mindig felajánlom, hogy a dal egy kis részletét ingyen megcsinálom, hogy lássák, mit kapnak a pénzükért cserébe. Régi számokat is simán újrakeverek, ha megvannak a sávok hozzá, hogy lássam, mit lehet kihozni belőle.

Nemrég készítettem egy metal remixet egy német robo-pop előadónak, nem tudom, hogy ez a dal már hivatalos-e, de emelett jobbára a WATC-ra fókuszáltam, korábban az EP-re, most pedig dolgozunk az új albumon. De természetesen örömmel veszek minden megkeresést, csak kattintsatok a www.studiomeltdown.com –ra és írjatok, ha érdekel a dolog, aztán meglátom, mit tehetek.

Még más: néztétek az idei Eurovíziós fesztivált?

Részben, igen. A svéd dal rendben volt, választhattunk volna jobbat is, de elment. Annyira már nem emlékszem rá, hogy kedvencet válasszak, de a bizarrságon túlmenően, az opera dubstep elég érdekes darab volt!

Románia?

Ja. Meg a győztes szerintem eléggé hajazott Ellie Goulding-re.

Szerintem is, épp ezért voltam elégedett a végeredménnyel! Nem tudom, az mennyire rémlik, de… Micsoda minimalista darab szar volt Magyarország!

Nem emlékszem, de később meglesem majd!

Kapaszkodj Cat-be erősen, ijesztő lehet.

Haha.

Hozzátok visszatérve, fel tudsz nekünk vázolni egy kis előzetest a közelgő, bemutatkozó nagylemezetekről (szövegek, zenei stílus, dalok stb.)?

Nos, próbáljuk kitolni a határainkat és időről időre kilépni a komfort-zónából, szóval a szokásostól mindenképpen valami eltérőre számítsatok! Remélhetőleg nem lesz túl furcsa, szerintem nagyszerű anyagnak ígérkezik. Az aktuális dalok, amiken dolgozunk, kemények, mint a baszás, ugyanakkor kicsit pop-osak és kísérletezősek is egyidőben.

Jelen állás szerint, a szövegi koncepció leginkább a Panem Et Circenses vonalát követik majd, ahol a saját igazságérzetünkre és a társadalom problémáira fókuszálunk majd a magunk nézőpontjából, illetve hogy esetleg hogyan tehetünk mi az emberi felfogás megváltoztatásának érdekében. Zeneileg máris van pár „This Is Paranoia”, csakúgy, mint „Being Number One” és „Tomorrow” is a készletben.

Fontolgatjuk, hogy TALÁN feltöltünk majd pár előzetes részletet az elkövetkező hónapokban azokból a szerzeményekből, amiket majd az albumra szánunk, vagy talán még ki is hozzuk őket single-ként, majd megszüljük. Mindenesetre, valamilyen formában mutatunk majd részleteket a munkálatokból, csak még ki kell találnunk, gyakorlatban hogyan. Elég jól hangzik? 🙂

Perpillanat nagyjából 20 dalt tervezünk az A-oldalra, 10-et a B-re, és van egy rakás C-kategóriás ötletünk. Az A-rész nagyjából annyit tesz, hogy tényleg szeretjük azokat a cuccokat és erősen esélyes, hogy felkerülnek majd az albumra. A B-részes dalok potenciálisan klasszak, csak még kellően ki kell dolgoznunk őket, a C-csoport meg magába foglalja azokat, amik talán nem működnek majd az albumon a többi dallal karöltve, de önmagukban elég jónak minősülnek.

Végső soron 10-12 nótát céloztunk be a full-lenght matériára.

Ezzel le is lőtted a zárásnak szánt kérdésemet. A single-s sztori jól hangzik…

Igen, klassz dolog kihozni őket, de a médiában sosincs nagy hatásuk. Dettó ez a helyzet áll fenn az EP-k esetében is. Egyébiránt szívesen megjelentetnék egy-egy új EP-t úgy féléves időközönként, csak a média oda se bagózna, nekik nagylemez kell, nekünk meg a recenziók. Friss videókat viszont ígérhetek a közeljövőben, amint megszereztem a zsírúj kamerámat!

Írjunk egy petíciót befektetési céllal, hogy miharabb szert tehess rá?

😀

Van még valami, amit szeretnél megemlíteni, esetleg üzenni a KME olvasóinak?

Csak, hogy mindig maradjatok „true-k”! 😉

Mint a black metal?

Pontosan!

Köszi, hogy időt szántál rám, most is egy élmény volt. Remélem nemsokára személyesen is találkozunk megint!

A legnagyobb örömmel, remélem, inkább előbb, mint utóbb! Vigyázz magadra öreg, majd beszélünk még!

Cat és Decibelle-t ölelem!

Átadom!

————————————–

ENGLISH VERSION:

I’ve been thinking a lot about if the musical path of We Are The Catalyst is compatible with our magazine’s profile, but since I found the ex-One Without couple’s debut EP among our promo list, I decided that I won’t hesitate and restrict myself and will get in touch (again) with Kenny Boufadene to ask him about all the details of their brand new family-business. This is really pointless to make a slip in speaking: if you wanna read a workmanlike, classic metal interview, just close this page right now, but if you feel yourselves ready to see & hear some difference (even if not knowing them) and would like to read an honest, almost private chat, then just follow us up and go get it herein:

Hi Kenny! Everything’s fine?

Hey! Yes, absolutely! You good?

Yep, I prepared with a lot of stuff, let me know if you had enough or gotta go, OK?

OK, hope we can answer everything! Let´s go!

Great! What did I interrupt with this interview anyway?

We are working on new songs. The answer you hope for, right? 🙂

Haha, exactly! It almost makes me say: “ignore me and continue!”

Hehe, yeah, it´s a bit hard to find time now that I am working two dayjobs, and almost only have Sundays to work on songs, but at least we are efficient when we work.

Being committed is all what counts!

Yes sir! Sorry that it took so long for this interview to take place, I have been so tired these last weeks.

No problem, I also had some stuff to do. Sooo, here we go: first of all, let’s get through with the inconvenient part of the chat. What happened exactly in last year’s September, when One Without has finished work together? You seemed one of the most stable groups ever.

There was a lot of reasons we broke up, but the main one was that we didn´t have any energy left after the release of the EP “Numbers”, it felt like everything just slowed down for us and we had to struggle every inch of the way, even harder than a few years back. Another reason being that we had different ideas on upcoming songs, me and Cat wanted something different than the other guys, so we felt like it´s better to part ways and do different things. But the main reason was still that everything always was such a struggle, and we had invested so much money and time and still it felt like an uphill battle every day. If things had been just a little bit easier we would have kept on going, but it´s hard when you give 110% and only get 0.5% back for all your efforts and investments.

Btw, Cat is here too, and Decibelle, our daughter. 🙂

Well then, hi for both of you! Damn, it’s been a while since met you in Vienna… I’m seriously missing you.

Yes it has. Cat was actually pregnant when we met you, but we didn´t know yet. Hopefully we can make something happen in Hungary or close by soon, but it´s always hard to say as we are still starting up the band.

I didn’t even know about that you’re together, and when I got back on track on facebook and found it out, I was so freakin’ happy about it!

Haha, yeah, we have been a couple since 2008, before she joined the band (we met in another) and we got married last summer.

You did the right thing! 😉 Just from curiosity, which band was it?

We were called As I Burn. It´s nice to have your partner on tour, I can promise that. The other guys were always having a bit of a hard time from their partners.

Sure it is, and guess it also helps when it comes to songwriting and cooperate.

Absolutely, especially now that we are only the two of us writing.

Btw are you still in touch with the other guys from OW? Following Characters work and Agaze?

Yes, from time to time, of course we are curious as to how they are progressing. Håkan might be joining us as drummer on future shows, but we will see what happens, he is keeping busy. But we moved from Gothenburg (where everybody lives) to about one hour south of the city, so unfortunately, we don´t really see each other much now.

To Varberg, right?

Thats´right! Small town, now we live in the middle of the forest, working on songs.

Sounds good. Maybe it’ll make you write some serious black metal as well.

Haha, well not pure black metal, but maybe dance black metal!

I’m totally in to check it out! There was an upcoming tour of some female fronted bands, back in the fall of 2012, and you’re supposed to play in Hungary as well. Why didn’t you make that tour like a farewell, for instance?

We decided we didn´t want to continue just to make that final show as it would cost us even more money. And we simply couldn´t afford it. We had also had a bit of a hard time with our management at the time, and we were just so sick of everything. There was no energy left, so we decided just to cancel it.

WATC has formed quite early after the split-up, it barely took 2 months approx. Were you planning to do a project anyway, independently from OW’s status, or you were just already sure in what you’d like to do?

No, we didn´t have any plans before, but we did have a lot of songs that didn´t fit for OW that I didn´t know how to use. So when we decided we had enough it was pretty easy to go back to them and pick them up. We were always 100% focused on OW, and we didn´t want to have any side-projects, but the decision was easy in the end as we felt like we needed a new start. It wasn´t fun to play music in the end of OW, and that is never OK. When we started WATC we found that joy again, the joy of just writing songs and uploading them without any huge pressure that they must be in a certain way or anything. That was a big thing for us, that we no longer had to care what anyone else thought about our songs since it was only me and Cat in the band. No compromising. I guess we just got a bit narrow in our thinking in OW, that it needed to be a certain level of “metal” – not that anyone in the band was telling us or anything, it was just invisible boundaries.

„No compromising.” I’m telling you, it sounds pretty black metal, haha.

Haha.

And after this narrow half year, what’s the current status of WATC from the view of popularity?

Nobody really seems to care, but we are having fun. Actually, it feels like people really don´t care, either they think we suck, or they just don´t get what we are doing. But we don´t mind that much, as we think WATC is awesome. Of course we would like to be popular, I would be stupid to think otherwise as I want to make a living out of my music, but if people don´t like what we do, and I love what I do, then there really is nothing I can do about it!

Of course there are those who like what we do, and the few who do seem to REALLY like it, which is absolutely great for us to know! But things are moving slooowly. And I am an impatient guy, which you can´t be in the music indutry. But honesly, i´d rather have 500 devoted “fans” than 10000 who only likes one song, so let it move slow, we are still writing.

Haha, yeah, I love the kind of people who “know” a band by 1 single song.

Out of curiousity Daniel, what would you compare our mucis to? It´s always interesting to hear.

Aaaah, damn… Well, Beware Of Snakes pretty much seemed to me as if it was written for OW originally.

It was, but not the version WATC released.

But I think that this kind of crossover path you follow makes me say, there’s not a concrete band I can mention, especially that usually, I’m not exactly into this style.

Nice, you can´t pin-point our sound. I like it! One of our goals is actually to always try and surprise our listeners in some way. I´d rather make songs that people don´t know if they like the first time they hear them than making songs that they love from the start, it´s more fun that way.

Well, you succeeded, I’m here since the Thoughts Of A Secluded Mind and WATC is like a surprise-bomb to me with every fresh song.

Great! Prepare to get more surprised in the future!

Btw I hate the term “fan”, it always sound so belittling. Maybe we should call our followers “fellow catalysts”!

I guess, supporter is nicest word to say.

Yeah, supporter sounds pretty good, but I can only think of soccer.

There’s something in this! Getting into the freshly released EP, what does the title, Panem Et Circenses refers to?

It means “bread and circuses” and to us it refers to the way we feel that certain powers seem to divert the publics eyes from things they don´t want them to see. Instead we focus on the kardashians and the brangelinas and whatever, rather than questioning what some governments are doing. If we feel like we need to stay good looking, and have the coolest cars and whatever, maybe we won´t have the time to focus on what really matters. This is a terribly simple explanation, but I hope you understand what I mean. We feel that many people just focus on the wrong things in life.

The saying “panem et circenses” I believe comes from ancient Greek (actually from Latin, Caesarism age – the editor) where the government simply gave the people bread and entertainment so they would be happy and not question everything.

I totally get it, but how is it connected to the purple lion on the cover?

Hahaha, it´s not. Lol! Well, we are actually refering to people that we consider are questioning, and we feel like they are the “lions”, which is a good thing. The color is a neutral political color, as we ourselves don´t belong to any certain political party. We don´t like the system with political parties, we don´t believe that this is the best system we can come up with, and we don´t consider it to be the best democratic solution, as it doesn´t always seem very democratic to us. We´d rather have the people more involved directly in the political discussions. Maybe that´s a bit naive, but hey, maybe we are .

Vote for anarchy?

Anarchy in the meaning of the people ruling, yes.

Sometimes I feel like, it could work with some more normal population.

The thing is I think it would work, but the problem is that we are indoctrinated in the current system, which would mean that if we are to start over, we need to learn to think differently and I find it hard to believe that we will make it happen in the near future. Maybe the following generations can make it happen, but I think most people today aren´t willing to change their attitudes and minds. But we can still hope and do what we can. I find it fascinating that we humans have such a hard time getting along.

Back to your tunes, as we already mentioned, it’s quite obvious, the style is so different from what we’ve get used to in the past. Where did these influences come from? Was it always there, inside, or it has evolved with time?

I think it has always been there, but I think we didn´t dare to let it loose before. When I listen to some of my really old songs, I can hear similar things as we are doing today, but I think we were

afraid of being different or something, and the last few years we have been changing both in our minds and in our music making, and today it just feels natural to do whatever we feel like. I really can´t understand why we didn´t before, but I guess we simply was afraid of being different. Which is odd.

Well of course, these days we are getting more influenced my bands that aren´t so metal too, like 30 Seconds To Mars, Enter Shikari, Paramore, Skrillex and such, as well as more metal-like bands such as Bring Me The Horizon and – well, not metal maybe but – Linkin Park. Then there is always the classic metal band I grew up with, like The Haunted, Dark Traquillity, In Flames, Soilwork, August Burns Red, Underoath, Katatonia etc. and you might be hearing those influences as well. But I guess we just got sick of being so “metal” in the end, and I really dislike the idea of being “true”, I don´t even understand what that means. Hence WATC formed where we can do whatever we feel like.

Imo, being different is the possible best thing, not just in the music industry, but also in life as well.

I hear you, it just takes some growing up and confidence to stop caring what everybody thinks, right? Because we all live for ourselves right? Why should other people dictate my reality? Still, I have to remind myself of this some days.

Yep, I got my period too of being restricted with myself (both in life & in musical taste).

Yeah, I had a pretty hard time growing up, in school and such, and those things tend to follow you for many years. But one day you just have to say “enough” I don´t give a fuck anymore, let people talk.

And God, finally someone, who names The Haunted, DT, Flames and others as classics and influences instead of Iron Maiden and Metallica!

Haha, yeah! I never realy got into Maiden or Metallica, and still don´t. I mean sure, they have some really good songs, but I never understood what it was all about! I just loved In Flames, the first Metal band i really listened to along with Manowar and Hammerfall when I was around 12 -13 years old.

I’m the guy who started everything with Dimmu Borgir and Within Temptation, haha.

Haha, really? Good work!

Fuckyeah, now I love you even more, haha!

Haha, we need to hang dude!

Based on your own judgement, who’s the main target audience of WATC musical path?

Oh crap, though question! I guess people who are a bit more open minded rock listeners than your average listener. People that aren´t “true”. All the “haters” and people who are “true” probably will hate us, so if you are one of those and reading this, then please, go ahead and leave all your hate comments at our youtube channel or facebook page, and then maybe you can have a listen while you are at it and see if it really hurts that much? As I said, I find it a bit funny. It´s just music guys!

Honestly I don´t know what to compare our music to, but people are more than welcome to suggest what genre we belong to and what bands we might sound like, it´s always interesting to hear how people percieve our music.

Modern metallic popstep!

Haha, maybe! Oh, btw, have you heard Hacktivist? If not, check them out, but as I know you a little I´m guessing you heard of them way before me.

Unfortunately, I didn’t, but will keep it in mind!

Rap-djent.

I have to confess, rap is my weak point, but I keep tryin’ with it!

You don´t have to like everything Daniel! 🙂

Another confession: Ellie Goulding is actually my most listened artist on last.fm with more than two thousand plays during a year, haha. Couldn’t believe when I heared the cover of you!

Hah! Yeah she is awesome!

Off-topic theme, but it comes to the conversation: what did you think of her Halcyon release?

It´s great, I haven´t listened to it so much, but Cat listens to it like every day.

There are three covers you made, all of them from very unusual artists in the metal scene. Was it a direct reference to your oncoming open-minded products?

No, we just really liked those songs and felt like they would probably sound great metalized. And the first two, Don’t You Worry Child and Lights where not metal at all, which made it quite a challenge as well. I don´t usually like challenges…

You don’t? Surprise your fans with various songs & style compared to your “old” work sounds pretty challenging to me!

Yes, when it comes to music I love challenge, bring it on, but not otherwise.

Yeah… In life, warming up my coffee is far enough challenge to me in the morning, exactly.

Haha, getting up is challenge as well as going to bed in the night!

Do you have any ideas about that what’s gonna be your next victim to revise as a cover?

No, not right now, focusing on our own material, but we will make more of course! We were supposed to do a cover of “Ameno” by Era a while back, but we actually made our own song of the cover instead.

About songwriting, how would you describe the co-work of the two of you?

We do almost everything directly in the studio, and records it all. Usually I start working on the music, and sometimes we start working on the vocals early in the music writing, but other times I finish all the music, and then we do vocals. It depends on what kind of song it is. Then there is a lot of experimenting, we try the different vocal ideas in different ways, chop some takes, try to freak the song out a bit, add more fx etc. Anything to spice it up! Sometimes we can work on a song for many

months, I believe Sad Reality took about a year or more to finish, but Being Number One only took about a week before we felt that it was done. It´s very different from song to song.

How about Tomorrow? That one is specially amazed me.

Ah, that one is a typical example of how we usually work as I described above. We finished all the basics of the song musically, added vocals, added more fx, added more vocals and harmonizing, and in the end we started to freak it out a bit on the choruses and the bridge. I think “Tomorrow” took around a month to finish.

We are working good together, although I can be kind of negative many times. I guess I put some pressure on Cat, maybe it´s because we are married. I probably wouldn´t pressure someone I didn´t know so well to the same extent.

Marriage with benefits! Being a couple is just simply must be the key to this product of music. (Though, I don’t remember you’ve been engaged to Joonas and Joni before, haha.)

Haha, but then again, you didn´t know me and Cat were a couple either!

Yep, that could’ve been some of explanation as well! You’ve made exceptionally lot videos already, even for two of the cover songs. That’s a pretty rare thing, why did you decide to do this anyway?

Because we like making videos. We did so few with OW, and it is just as fun as recording songs and playing live, so we are trying to do as many as we just can. If we do music videos for all songs we release I wouldn´t be sad. Now I am just waiting to buy a better camera before doing the next one. (Meanwhile it happened, you can check out the result herethe editor.)

They should make up a story together, like a conception!

Ooh, pretty cool idea! Maybe we can do something like that with the album or something, good idea!

Since you work as a duo, how are you planning to perform the songs live? Any ideas about when will the first live show happen?

We are going to perform our first show on 27th of June in Falkenberg Sweden (already happened – the editor), as part of a competition we are participating in with “Sad Reality”. The show will be broadcasted on swedish radio live as well. I bet we can get a recording of the show to show to our followers after the show. We are playing with a band then, proffessional musicians part of the competition. It will be interesting as we have never done that before. (Click here to check out the rehearsal – the editor.)

And as for the future, we will see, we will bring musicians for the live shows, but if they will be part of WATC as permanent members is a different question, as we are so satisfied with being just the two of us we might just have musiscians for the live shows and not in the band. But who knows, maybe they can be permanent members anyway, as long as they understand that me and Cat are the ones who decides everything. It´s just easier that way, as we are not willing to change what we do just because one member or so wants something different. Then it´s better that it is only me and Cat and hired musiscians. We shall see how it all turns out!

And I don´t know yet if I will be performing any guitars live or not, I think I want to try my wings as only vocalist for a while first.

Guess it’d leave you much more space if you don’t always have the guitar on you, and since you’ve done more vox in WATC, it can definitely work!

That´s what I´m thinking! I want to be able to run around on stage and don´t be stuck at my corner where i have to sing in the microphone since I play the guitar, but I might play the guitar on some songs at least, we´ll see! Maybe I will miss it to much, I still record everything, so…

Damn, I wanna be your official “bring out the setlist” guy, haha!

Hahaha, maybe we can make it happen!

Talking about playing live… Greatest fears & pleasure on stage?

Talking in between songs. Damn I hate it. Greatest pleasure when you have good monitor volume, and of course when the audience really show that they like what you do.

Dat awkward moment, when everybody is just a dead fish in the room!

Haha, exactly! „DON´T STARE AT MEEEEE!”

Nostalgia with recite poems in school!

I will have to memorize some good jokes for the occassions when something goes wrong. And I am really bad at jokes. People never get the point when I´m telling jokes. They are like „OK…?” THAT WAS THE POINT!!!

Haha, I’m also capable to wait at least 10 mins while I actually get the point of a joke.

Haha, you and me having a conversation dude… Awkward silence… 10 minutes later, Daniel laughs.

But also awkward when someone’s talking from the stage, and when he finished, you are the only one who screams like if hell is burning your ass down!

Haha, I am always one of those who waits for the other ones to cheer. It´s a Swedish thing I guess.

I know the feeling, but it’s related to what we’ve talked about. Don’t care about the others, so… Yeah, sometimes I keep screaming like a bitch.

Awesome! 😀 All bands like you.

Except the ones, when I’m The Dead Fish cuz I hate the music. True story, happened several times before.

Haha!

Okay, here’s my fav one: I know we’ve been talking about this in Vienna, but if there won’t be any limits with money or space, how would your fantasy show look like? Let us hear the craziest idea ever!

Ooh… It would be a travelling show, like Sonispehere or Vans Warped Tour, and go on for many months all over the world, touring with 30 Seconds To Mars, Bring Me The Horizon and Enter Shikari, between 15 – 20 songs per show, arenas (at least 25 000 people) coupled with a smaller club shows (around 500 people). Maybe not so crazy, but man I would be satisfied – for a while. 🙂

The line-up would be crazy enough!

Damn, let´s bring Ellie Goulding and Skrillex while we are at it.

God, YES!

What an awesome show (festival)!

Would be honoured to review it!

Haha, I´ll let you know when I get it arranged!

That’s what I wanted to hear!

😉 We just need to grow a liiiitle bigger.

Allright, near to the end, here is something different: how’s Studio Meltdown going? If you’d like, take the chance to say a few words about it for the bands out there. (Anyway, has the studio’s name something to do with Enter Shikari’s System Meltdown?)

Well, I love Enter Shikari, so it might! 😉 It´s been a bit slow, but I always want everything to go fast. I am currently running it as a mixing only studio, so if there are bands out there who wants to have their songs mixed, let me know, I always offer to mix part of a song for free, so they know what I can do before agreeing to pay anything. I could also mix an old song if they have the tracks for it to show what I can do.

I did a metal remix a little while ago for a German robo-pop artist, but I don´t know if it´s official yet, but other than that I have been focusing on WATC mostly, working on the new album and previously on the EP. But bands are of course more than welcome to contact me, just go to http://www.studiomeltdown.com and get in touch if you are interested, and I´ll see what I can do.

Something else: did you watch this year’s Eurovision song contest?

Part of it, yeah.The Swedish song was allright, not the most amazing one we could have picked I guess, but it´s good enough! I don´t remember enough to pick a favourite, but out of weirdness the opera dubstep was pretty interesting!

Romania I guess.

Yeah, Romania. And I think the winner sounded a little bit like Ellie Goulding, or tried to at least.

Indeed, that’s why I was satisfied with the result! Seriously, dunno if you remember, but… What a minimalist piece of shit by Hungary!

No, I don´t remember, will check it out later!

Grab Cat first, it might be too scary.

Haha!

Allright. Can you tell us any tiny sneak-peek about the upcoming debut album? (lyrical content, musical style, songs etc.)

Well, we are trying to push our boundaries and step out of our comfort zone all the time, so expect something out of the ordinary! Hopefully it doesn´t get to weird, but I think it will be awesome. The songs we are working on right now are heavy as shit and still a bit pop and experimental.

As it is right now, lyrical content will mostly follow the same as “Panem Et Circenses”, where we will focus on what we feel is right and wrong with society and how we perceive it and how we might change it as a people. Musically I think we have a few “This is Paranoia”´s as well as some “Being Number One”´s and “Tomorrow”´s already. We are MAYBE considering uploading a few pre-productions in the coming months, of tracks we are considering for the album or maybe we will release them as singles, we´ll see. Does that sound good? 🙂 We will show some songs in some form, we just haven´t figured out how yet.

We have around 20 songs we are considering to be A sides right now, 10 B sides, and a bunch of C sides. A sides meaning we love them and they should be on the album. B sides meaning they could be awesome if we figure them out. C sides meaning that they might not work on the album with the other songs, but are really good songs in themselves. In the end we are aiming for around 10-12 songs.

Can’t wait to hear this whole material, I’m really into that “single-like” idea!

Yeah, it´s great to release singles, but they never get a big impact with media. Same goes for EP releases. Otherwise I would be happy to release an EP every 6 months, but media don´t give a damn, they want album, and we need coverage. At least I can promise some more videos coming later on, as soon as I get the new camera!

We should invest to it through a petition to see that asap!

Haha!

And with these, you just answered my last question. Is there anything else, what you’d like to add or message to the KME readers?

Just to always stay true! 😉

Like black metal, right?

Exactly!

Thx a lot for taking time to this, it’s been a pleasure!

No problem Daniel! It´s been a pleasure!

Really looking forward to see you again f2f in the near future!

Yeah, hopefully sooner rather than later! Take care dude, we´ll talk soon!

Take care you too! Hugs to Cat and the little girl with greets from Budapest!

Will do!

WEBhttp://www.wearethecatalystofficial.com/

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Sweden’s We Are The Catalyst Video For “Tomorrow” Released Globally – November 18th

NorthWar

WE ARE THE CATALYST – Panem Et Circenses EP

Jillian

Hot News: We Are The Catalyst to release debut album

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst, new song streaming and finalists in National music competition

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst to release debut EP in May

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst – New music video

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst covers Ellie Goulding

NorthWar

Hot News: We Are The Catalyst covers Swedish House Mafia

NorthWar

We Are The Catalyst – This is Paranoia video

NorthWar

Hot News: Ex-members of “One Without” form “We Are The Catalyst”

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár