Wolves in the Throne Room Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2018. jan 28, 15:39 :

(scroll down for English Version)

Aaron Weaver-t, a Wolves in the Throne Room dobosát és frontemberét Skype-on kérdezgettük pár héttel a manchesteri fellépésük után.

Az első és meglehetősen magától értetődő kérdés az új albummal kapcsolatos, ami múlt szeptemberben jelent meg. Elégedettek vagytok az eladásokkal és a visszajelzésekkel?

Hát igazából én nem szentelek nagyon sok figyelmet az ilyesminek. Számomra ez a felvétel egy teljesen személyes dolog, amelyik gyakorlatilag egyfajta kényszer hatására jött létre. Igazából nem nagyon volt választási lehetőségünk, és ez azért meglehetősen fontos. Mi a rajongóink számára készítünk zenéket, és azt kell hogy mondjam, nagy boldogsággal töltött el, amikor láttam, hogy azok a rajongók, akik szeretik a Wolves in the Throne Room-ot, megszerették a Thrice Woven-t is, és ez egy meglehetősen jó érzés. A mainstream-ben történő elfogadottság, ahol mindenféle olyan emberek hallgatják a zenét, akiket hol ez, hol az érdekel a metálban, számomra teljesen jelentéktelenek. Azt kell hogy mondjam, hogy ami még a felvételeknél is talán fontosabb, azok a fellépéseink. És csodálatosak a visszajelzések, az európai koncertjeink fantasztikusak voltak, és ez egy nagyon fontos dolog számunkra, mivel ebből tudunk energiát meríteni, abból, hogy zenét játszunk barátaink, a cimborák előtt az egész világon.

Ha jól értem, akkor te és a testvéred, Nathan vagytok a zenekar motorja. Megtennéd kérlek, hogy bemutatod az zenekar tagjait?

Persze! Tehát Kody Keyworth, aki nagyon sokáig élőben játszott velünk, most már hivatalosan is a Wolves in the Throne Room tagja pontosan ugyanúgy, mint Nathan vagy én. Ez a döntés közösen született meg akkor, amikor a Thrice Woven munkáival nagyjából félúton tartottunk. Az album már teljesen meg volt írva, de még mindig dolgoztunk a felvételeken és a keverésen. Tehát Kody szintén részt vett a Thrice Woven megírásában, gitárok feljátszásában is segített, meg az énekben is, és ott volt az egész keverési folyamat során. És ez egy nagyon nagyon szívet melengető változás számunkra, mivel hosszú-hosszú éveken keresztül, a zenekar korai éveiben, mindig volt egy harmadik tag a Wolves in the Throne Room-ban A Diadem of the 12 Stars-on és a Two Hunters-en Rick Dahlin gitározott és énekelt, a Black Cascade felvételei során pedig Will Lindsay volt tagja zenekarnak. Gyakorlatilag csak a Celestial Lineage az egyetlen, ahol Nathan-nal csak magunk dolgoztunk. Ezentúl Brittany McConnell a Boise-i Wolvserpent-ből játszik szintetizátoron, továbbá Peregrine Somerville a harmadik gitárosunk, így végre meg tudjuk valósítani a három gitáros hangzást élőben is. Trevor Deschryver az, aki időnként a dobok mögött helyettesít engem, ő pedig egy doom zenekarban játszik, a Lycus-ban. Számomra nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyek az összes energiánk forrásával, amelyik ez a föld, ahol élünk. Számomra fontos, hogy érezzem a tüzet és hogy kommunikáljak az itt lévő lelkekkel, és azt hiszem, hogy igazából ez az az út, ahogy ezt a legjobban tudom szolgálni.

Ha jól gondolom, akkor nincs basszusgitárosok, de nekem azért olyan érzésem volt a manchesteri koncert során, hogy valami basszusgitár-féleséget hallottam. Elektronikát használtok, vagy sampler-t?

A hang forrása egy basszus szintetizátor, amin Brittany játszik. Igazából mindig így csináltuk. Azt hiszem, hogy talán az egyetlen olyan felvétel, ahol igazi basszusgitárt lehet hallani, az a Black Cascade volt, amelyiknek igazából sokkal inkább rock and rollosabb a hangzása. A Thrice Woven-en az összes basszust én játszottam fel egy muzeális Minimoog-gal, amit nagyon szeretek. Játszom én basszusgitáron is, de igazából a basszus szintetizátor hangja sokkal jobban illeszkedik a Wolves in the Throne elképzeléseibe, merthogy ez egy folyamatos, nagyon-nagyon mély frekvenciájú hangot tud biztosítani, és azért meglehetősen erős kapcsolatot biztosít a különböző érzékekkel és a föld mélyebb energiáival.

Egészen pontosan milyen műfajú zenét játszotok? Black metal, progresszív black metal?

Ez egy jó kérdés – azt hiszem, hogy a black metal kifejezés tökéletesen illik rá.

Mik a jövőbeli terveitek?

Azt kell hogy mondjam, hogy a jövő, különösen Kody energiáival feltöltődve, kristálytiszta számunkra. Először is, nagyon sokat fogunk turnézni februárban az Egyesült Államokban, lesz egy turnénk az Enslaved-del is a Myrkur-ral, amit a Decibel Magazine szervez. Aztán nyáron kezdődik a fesztivál szezon Európában, azt hiszem, hogy már ezek le is vannak szervezve, ezzel fog elmenni a július és az augusztus. Aztán valamikor még ezelőtt újra a stúdióban leszünk, mivel egy csomó új energiának van és egy csomó inspirációnk, és szeretnénk egy új anyagot felvenni. Tehát egészen biztosan fog egy új album készülni, nagy valószínűséggel egy EP. Mindig nagyon nehéz megmondani, hogy mennyi ideig is fog tartani, nem is tudom pontosan megtippelni, de egészen biztosan nem kell újabb öt évet várni a következő Wolves in the Throne Room albumra.

Ki felelős a zeneírásért? Mik a szerepek?

Ezt Nathan és én nagyjából fele-fele arányban csináljuk. Mi mind a ketten gitározunk, riffeket és szólókat írunk. Természetesen én dobolok, ezentúl Randall Done-nal javarészt mi vagyunk felelősek a hangszín, a légkör megteremtéséért, tehát a mi munkánk még a billentyűk felvétele. Az atmoszférikus hangzás meglehetősen fontos része a zenénknek, és most már, hogy Kody is része a bandának – és ő is beszáll a riffek írásába és egy csomó ötletelésbe –, sokkal jobban tudunk haladni, merthogy neki nagyon jó zenei elektronikai és billentyűs háttere van. Egyébként mindenféle dark ambient meg indusztriális zenéket is ír. Tehát már nagyon várjuk, hogy újra együtt dolgozhassunk vele, merthogy ő nagyon érti, hogy hogyan hozza létre azt a légkört, azokat a részeket, amik igazából a zenénk szívverését adják. Igazából szerintem a zene atmoszférája nagyon fontos, és ez a kedvencem, merthogy itt nincsenek határok.

Honnan jön az inspirációtok? Tudom, hogy a hegyekből, a területből, a hangulatból, de vannak egyéb olyan dolgok amik szintén inspirálnak titeket?

Ezeket egyébként hallhatod is a szövegekben vagy pedig a Thrice Woven különböző illusztrációin. Mi mindannyian imádjuk a mitológiát, gyakorlatilag bármilyen terület mitológiáját, de leginkább is az észak-európai, a skandináv és kelta mitológiát szeretjük. Ezek a régi történetek szinte a vérünkben vannak; például én ezeket már gyerekként is imádtam, ez gyakorlatilag egyfajta vallásunk. Tehát próbálok valamilyen módon kapcsolódni ezekhez az őseinkhez, és ez mindig egyfajta inspirációra ad lehetőséget. Azt mondani, hogy a Wolves in the Throne Room-ot maga a természet inspirálja, egyfajta leegyszerűsített klisé, ez ennél sokkal specifikusabb, nem csak az, hogy itt hatalmas hegyek vannak, meg gleccserek, meg háromezer éves fák, amik mellett szerencsénk van élni. Igazából a nagyon apró dolgok a fontosak, mint például a környéken élő mimóza, ami itt nő a stúdió mögött; ezekben szellemek laknak és ezektől kapják például az állatok bölcsességeket a tanításokat. Ezek az állati lelkek például azok, amik minden nap inspirálnak minket és egy csomó energiát adnak.

Azt mondtad az előbb, hogy a skandináv, észak-európai mitológiák inspirálnak. Nekem eddig az volt a benyomásom, hogy a skandináv zenekarok jelentős része, leginkább a norvégok és a svédek, merítenek inspirációt az ősi skandináv, az ősi viking filozófiából, és igazából nagy meglepetés számomra látni, hogy egy maroknyi ember a föld másik felén ugyanebből merít erőt.

Ezek a történetek nagyon mélyek, nagyon mélyre mennek, a személyiség, az egyén mögé, és ezek igazából klasszikus történetek; arról szólnak, hogy milyen az emberi lét tapasztalata, milyen ezen a bolygón élni. Én csak úgy összefutottam ezekkel az észak-európai mitológiákkal, így találtam rájuk. Amikor nagyjából olyan nyolc-kilenc éves voltam, kaptam egy könyvet, amit Joseph Campbell, a híres amerikai író írt, és ahogy ránéztem azokra az illusztrációkra, az alakokra, azok annyira mélyen érintettek, hogy azóta is jelentős hatást gyakorolnak rám. De nem csak erről az északi skandináv dologról van szó, van itt egy másik dolog, is mert hogy mi az Új Világban élünk, hogy úgy mondjam. Nagyon sok dolog miatt mi idegenek vagyunk itt, többek között a telepesek miatt; minket csak mostanában kezdenek itt elfogadni. Ha valamit is kell hogy mondjak a Wolves in the Throne Room legfontosabb mondanivalójáról, az az odafigyelés képessége; ülni és figyelni, és nagyon-nagyon csendben hallgatni a Föld hangját a legnagyobb tisztelettel. Csak várni, várni nagy türelemmel, hogy elfogadottak legyünk, mivel ezen a helyen a fehér emberek érkezése nagy traumát okozott. Az erdő tele van nagyon dühös szellemekkel, akik nagyon mérgesek, teljesen érthető okokból. Tehát a mi legfontosabb feladatunk az, hogy figyelemmel hallgassunk. És igazából az egész zenénk erről az odafigyelésről szól; ezt bárhol meg lehet tenni, ez a legfontosabb. Nem nagyon számít, hogy ezen a földön hol vagy, ülhetsz Shanghaiban egy csúcson, vagy London közepén, az energiák és az ott lévő lelkek ugyanazok, csak talán nem ugyanannyira hangosak, és egy kicsit jobban oda kell hogy figyelj.

Van bármilyen zenei képzettséged?

Nem, semmi az égadta világon. Csak punkzenekarokban játszottam, dolgoztam itt egy punk klubban Olympia-ban, meg zenekarokat nézegettem. Bár igazából talán ez az az út, ahogy a leginkább tanultunk: csak figyeltük az ősöket és így tanultunk.

Van bármilyen egyéb munkád főállásban vagy mellékállásban, vagy jelenleg a zenekar tölti ki teljesen az idődet?

Nem, nem, a zenekar a főállásom. Mivel hogy a saját anyagainkat a saját kiadónkon keresztül adjuk ki, ez igazából ez egy főállás, úgyhogy mindannyian meglehetősen elfoglaltak vagyunk vele.

Van családod? Hogyan fogadják ezt az életstílust?

Igen, van egy csodálatos feleségem és egy négy éves kisfiam. Elfogadják, megértik, megértik hogy művész vagyok és tudják, hogy amikor a stúdióban dolgozunk egy felvételen, akkor abba nagyon-nagyon beleássuk magunkat, és időnként sokáig nem látnak – de megértik. A feleségem is egyébként egy nagyon intenzív személyiség, egy meglehetősen speciális jógafajtának a gyakorlója, és nagy energiákat, nagy figyelmet fektet ennek a szakrális részére. Tehát tökéletesen kijövünk egymással, mivel egy meglehetősen szélsőséges életcélt választottunk magunknak, olyat, amelyiknek a megvalósítása elég sok szenvedéssel jár.

Azt hiszem, már csak egy kérdés maradt a tarsolyomban; talán a legegyszerűbb, talán a legbonyolultabb. Mit jelent számodra a black metal?

Ez igazából egy nagyon egyszerű kérdés számomra, és azt hiszem, hogy erről már beszéltünk is kicsit. Ez egy olyan zene, amelyik a földből magából származik; tudom, hogy másoknak más gondolatai vannak erről, a Sátánról meg mindenféle istenkáromlásról, és ezzel nagyon sokan nagyon jól elvannak. De számomra ennek semmi értelme, én nem hiszek a Sátánban, ez nem része az életemnek. Amikor régebben hallgattam az Emperor-t és az Ulver-t és ezeket a norvég black metal zenekarokat, akkor ami nagyon magával ragadott az az volt, hogy igazából ez a zene a hegyekből ered, a talajból, a föld alól, ez egy nagyon-nagyon régi hang, amelyik már régóta hallatszik és visszhangzik. Igazából ez az egésznek a motorja, és ez mindenki számára elérhető, aki ezt az utat választja. Elérhető mindenki számára, aki képes figyelmesen hallgatni; persze mindenki mást és mást fog hallani, és ez az, ami miatt a black metal folyamatosan fejlődik és változik és időnként új hangzásokkal bővül. És pontosan ez az, amiért senki, de senki nem mondhatja azt, hogy ez black metal, az meg nem, merthogy ez egy meglehetősen személyiségfüggő, személyes dolog. Ezt kell tennünk nekünk szabad egyéniségeknek, hogy figyelünk, hallgatjuk ezt a hangot, hallgatjuk a bölcsességét, és eköré építjük az életünket ahelyett, hogy egy hordában menetelnénk.

Köszönöm!


Aaron Weaver, front man and drummer of Wolves in the Throne Room, has been interviewed on Skype couple of weeks after their gig in Manchester. 

I think the obvious and default question is about the new album which has been released in September of last year. Are you happy with the selling and the feedbacks?

Well, I don’t really pay much attention to those kind of things. For me the record is such a personal thing, and it’s made out of necessity. We have no choice really, and that’s the most important thing for me. We make music for our true fans, and I can say that I’m very happy to hear that it seems like the people that love Wolves in the Throne Room, love Thrice Woven, and that does feel good. As far as mainstream acceptance, the sort of trendy people, who come and go in their interest with metal, that’s not something I pay much attention to. I can say that maybe more important than the record, is our shows and that’s been wonderful, the responses too, and our concerts in Europe had been fantastic and that’s the most important thing for us because that’s our source of energy, playing this music live in the front of all our friends and companions across the world.

My understanding is that the yourself and your brother are the key members of the band. Would you not mind please to introduce the other band members for the readers?

Sure! So Kody Keyworth who’s been playing guitar with us on stage for many years, is now officially a member of Wolves in the Throne Room, in the same way that Nathan and I are. We made that decision together, when Thrice Woven was about halfway completed, the album was fully written but we were still working on some tracking and on the mixing. And so Kody was able to contribute the music on Thrice Woven, he played a bit of guitar and did vocals, and was there at all the mixing process and that’s just a really excellent change for us, because for many years, in the early days, there’s always been a third person in Wolves in the Throne Room. On Diadem of the 12 Stars and Two Hunters, Rick Dahlin played guitar and did vocals, in a Black Cascade, Will Lindsay was in the band. It’s just on Celestial Lineage that was me and Nathan alone by ourselves. In addition to that, Brittany McConnell from Wolvserpent, a wonderful band from Boise, is playing keyboards and additional percussion. Peregrine Somerville is playing third guitar, so we can do all of the three guitar harmonies on stage, and occasionally filling in for me on drums is Trevor Deschryver, who plays in a doom band called Lycus. It’s very important for me to remain very energetically connected to the source of our energy which is this land where we live, maintaining the fires here and communicating with the spirits here. Right now that’s the way that I can serve or call the best.

I think you don’t have a bass guitar player, but I had the feeling that some kind of bass guitar is coming from somewhere. Are you are using electronics, or sampler, or any kind of modulation?

Yeah, the source is the bass synthesizer that Brittany is playing. We’ve always done that. I think the only record where we had a bass guitar was on Black Cascade through a more of a traditional rock and roll kind of sound. On the Thrice Woven all the bases played by myself with a vintage Minimoog which I prefer. I play bass guitar too, but there’s something about the base synthesizer that really works for Wolves in the Throne Room because it creates this very continuous low-end frequency. That is very connected to another sub conscious and the deeper energies of the earth.

Can you specify me please which genre of music do you play? Can I call it black metal, or progressive black metal?

Yeah good question and I think…I think black metal fits us perfectly.

What is your plan for the future, what’s the way forward?

Well as the future is very bright for us, especially now with Kody’s energy fully integrated into the band. They’re still get a lot of touring ahead of us, in February we’ll be on tour in the United States with Enslaved and Myrkur, that’s a Decibel Magazine tour. Then in summertime we’ll be playing festivals in Europe, I believe we are booked right now, but that’ll be all in July and August. At some time between now and then we’ll be in the studio as well, we have a lot of energy and inspiration to record more material right now, so there are certainly be another recording, probably an EP, coming from Wolves in the Throne Room. Well, I don’t know, it’s always hard to say how long it’ll take, but it certainly won’t be another five years before to release another piece of music. 

Regarding the band, who is responsible for writing the music? Which are the roles? Who is responsible for what?

Me and Nathan split it about fifty-fifty. We both play guitar and create riffs and leads. I play all the drums of course, and me and Randall Done, our producer create the majority of the atmospherics, the synthesizers. Atmospheric sounds that are a big part of what we do, and now Kody is in the band, he’ll be also contributing riffs and a lot of concepts, and he’s also someone who is very skilled with electronics and synthesizers. He also makes dark ambient music in industrial music, so we all look forward to working with him more fully kinship creating us atmospheres which is…I don’t know..I love the riffs, and that’s the heartbeat at the centre of our music. But the atmosphere is so important as well and that’s me and my favourite part because it’s just wide open, there are no rules.

What’s the main the source of the inspiration behind your music? OK, I know about the Cascadians, about the mountains, about the area and the atmosphere, but do you have any kind of other sources which are influencing you?

Well of course. You hear it a lot in the lyrics, and the images on Thrice Woven. All of us are lovers of all mythology from all over the world but especially from Northern Europe, the old Norse stories, the old Celtic stories. Those old stories are in our blood, the stories that I loved just as a kid, that’s our religion, like that. So we have to connect us to the old ways and to our ancestors, so that’s always a source of inspiration. It’s not in nature, it’s a kind of a cliché to say that Wolves in the Throne Room is inspired by nature, but it’s very-very specific, it’s not even just the huge mountains and glaciers and the three thousand year old trees, which we are so blessed to live next to. But it’s the small things, it’s the humble plants that are in the forest right behind our studio, that have spirits inside them, and give great teachings and wisdom and healing the animals, too. This is the animal’s spirit, they are always with us and inspires us every day and give us a lot of strength.

You said to have kind of influence by the old Scandinavian, Northern European history, which is one of the questions on my list. So far I had the feeling that the Scandinavian bands, mostly Norwegians as Sweden, are influenced by the old Norwegian, old Viking philosophy and faith and religion, and it’s a big surprise to see it to have somebody, to have a batch of people on the opposite side of the globe having the same driver and the same background and influence, that’s really interesting to hear.

Those stories, they go so deep, they go beyond just the individual place and these are archetypal stories. That speaks to the experience of being a human, being on the planet. I think it just so happened that those northern stories are the ones that I connected with. Early in my life I remember getting a…the writer Joseph Campbell is an American, very famous guy and…I encountered a book of his when I was, I don’t know, eight or nine years old. And maybe just looking at the pictures at that point, but those images and those figures just get deep inside your mind and they get inside your dreams, and they’ve been there ever since. But it’s not just the northern mess for Wolves in the Throne Room because, you know, we do have this irrespective, because we do live in the New World, so to speak. In many ways we are strangers here because for the settlers and we’re just now becoming comfortable I think. If I has to say what Wolves in the Throne Room was about for me, that it’s the fundamental core, has to do the listening. Listening really-really quietly, and with great respect to the voice of the earth in this particular place. Just waiting, waiting with great patience, and great gratitude to be welcomed because here is very traumatized by the arrival of white people, and there’s a lot of spirits in the forests who were very angry and that’s for understandable reasons. For us it’s our job to listen with respect, and we’re so grateful that this music is a result of that, about that listening. You can do it anywhere, that’s the thing, with the earth is that no matter where you are on this planet you’re sitting on the earth, even if you’re in a high rise in Shanghai or you’re in the middle of London, the same energies are there, the same spirit are there. I think maybe they’re just not as loud so you have to listen all to more intensely.

Do you have any kind of musical education?

No, not at all, just playing in punk bands, and working at the DIY punk venue in Olympia and watching bands. Maybe that’s the way how we’ve learned the most is just watching our elders, that’s how we were initiated.

Do you have any kind of full time or part time job, or at the moment the band itself is our main occupation?

No, the band is there for us because we put out our own records through on our own label, that’s a full time job in itself. So yeah, we keep ourselves very busy.

Do do you have a family? How do they like this kind of lifestyle?

I’m married to a wonderful woman and we have a four year old son. And they understand it, they understand that I’m an artist, and it’s an all-consuming lifestyle, and when we’re in the studio working on a record, we’re deep inside and they might not see much of me for a while but they understand it. My wife’s a very intense person, too, she’s a practitioner of a very strenuous style of yoga and is very focused on the devotional aspect of it. So we understand each other in that way, we both chosen a goal quite extreme and have a certain amount of pain attached to practising them.

I think I have only one last and final question left my pocket, that’s quite an easy one, or that’s probably the most complicated: what does black metal mean to you?

It’s actually a very easy question. For me, and maybe we’ve already talked about it a bit but, it’s a music that rises up from the Earth. I know that other people have ideas about it, they have ideas that it’s about Satan and blasphemy and this and that, and that’s fine for some people. But that doesn’t make any sense to me, I don’t believe in Satan. That’s not a part of my life, for me the reason…and when I heard Emperor and Ulver, and these  Norwegian black metal bands, the reason I became so entranced was because it was so clear to me that the music was rising up out of the mountains, was rising up out of the ground, and was a very old sound, the sound that had been heard in a very long time. That’s the heart, and that’s accessible to anyone who chooses to go down this path and every person who listens. It’s gonna hear something different and that’s why black metal is always going to evolve and change and incorporate new voices, and that’s why no one can say what is black metal or what isn’t, no one has that right, because it’s a very individualistic, and a very personal thing. Has to do with us being free, free as individuals, to listen to our own hearts and listen to the voices that we hear in the wisdom that we believe in, and build a life around that instead of following the horde.

Many thanks!

WEBhttp://wittr.com/

Ezt a cikket eddig 538 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..