Interjúk

Woods of Desolation interjú

Szeretném először az örömöm leírásával kezdeni, milyen volt amikor megtudtam, hogy létezik új Woods of Desolation mű! Először is nem hittem el, mert nagyon hosszú ideig semmi sem történt látszólag, második reakció pedig az volt, hogy sietve, remegő kézzel klikkeltem a YouTube linkre és jött, áramlott felém az atmoszféra, gyönyör, hidegrázás és rögtön megtetszett. Mondtam magamban, hogy megint megcsinálta, nagyot alkotott és azóta rabja lettem! Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ember várja az új album megjelenését. Hogy érzed magad? Milyen jelenleg az energiaáramlásod? 🙂

Köszönöm, örülök neki! Jól állnak a dolgok, köszi. Igencsak hosszadalmasra sikerült minden ezzel az új albummal kapcsolatban, szóval örülök, hogy a megjelenés dátuma most már nagyon közeli.

Kicsit szeretnék a múltba is visszamenni. A Kronos Mortus egy magyar metál oldal és ez miatt is teszem fel a kérdést! 2008-ban 100 példányban a magyar Vorkuta zenekarral jelent megy split kiadvány kazettán. Mit mondanál erről? Mennyire ismerted meg a Vorkuta tagjait. Legfőképpen miért tartod ezt jó párosításnak?

Mivel jómagam rendelkezem magyar felmenőkkel, természetes kíváncsiság és érdeklődés élt bennem azokban a korai időkben a magyarországi underground black metal színtéren folyó történések iránt. Olyan idők voltak ezek, amikor nagyon olcsón lehetett demókazettákhoz jutni és – gyakran homályba vesző, és egyedi gyöngyszemeket találva – ismeretlen zenekarokat kipróbálni. Emlékszem, valamikor 2003-ban találtam rá a Vorkuta „…Where Only Darkness Dwells” című demókazettájára, amely eléggé meg is tetszett ahhoz, hogy levelet (igen, kézzel írt levelet!) küldjek a kazetta borítóján megadott címre. Visszaírtak, és elkezdtünk egymással kommunikálni. Majdnem 20 évvel később még mindig tartjuk egymással a kapcsolatot.
Magával a split kiadvánnyal kapcsolatban nem emlékszem, ki volt az, aki eredetileg az ötlettel előállt. Mindkét zenekarnak voltak nyers demó anyagai, de a közös kiadvány ötlete jó volt. Remélhetőleg a srácok csinálnak még néhanapján valamit a Vorkutával.

A kezdet 2005-ben volt és feltételezem, hogy több oknál fogva is zenélni szerettél volna, mert ez egy olyan zene, aminek lelki oldala is van. Most volt egy hosszabb szünet a Woods of Desolation kiadványait tekintve. Az új dalok írása előtt hasonló volt a motivációd és lelki állapotod a kezdetekhez képest, vagy ez már teljesen más? Hogyan írnád le? Mit éreztél?

A motivációm és a zenéhez való hozzáállásom sok szempontból ugyanaz maradt, mint amikor belevágtam a WoD-ba. Konkrétan az őszinte megnyilvánuláshoz akarom megteremteni a lehetőséget, mégpedig akkor és úgy, amikor és ahogyan én azt szeretném. Ez a mentalitás mit sem változott, és nem is fog megváltozni mindaddig, ameddig úgy nem döntök, hogy itt az ideje befejezni a zenei alkotómunkát. Jelenleg a legfontosabb különbségnek azt mondanám, hogy világosabban megértettem, hogy a lehető legközelebb kell kerülnöm az album lényegének megragadásához. Nem valamilyen rendkívüli esemény idézte elő az új WoD-zene készítésének eljövetelét – egy belső érzés volt csupán, ahogyan a dalok és a koncepciók elkezdtek egymásra hangolódni és azzá válni, amely végül a ‘The Falling Tide” lett.

Tavaly elkészült az új anyag és idén pedig a Season of Mist kiadóhoz kerültél. Mondhatni a legnagyobbhoz és talán a legjobb helyre. Milyen szempontok alapján döntöttél a Season of Mist mellett? Korábbi kiadványnál is megtetted volna, ha ilyen lehetőség adódik?

A Season of Mist nagyszerű kiadó, és természetesen az egyik azok közül, amelyet már sok éve ismerek. Így amikor az “As The Stars” után lehetőségem nyílt velük szerződést kötni, az egy viszonylag könnyű döntésnek bizonyult. A fő kritérium számomra az, hogy a kiadó jó terjesztést és magas minőségű kiadványokat biztosítson, és véleményem szerint ők mindkét területen sikeresek.

A zenére azt mondanám egy szóval, hogy fantasztikus, de még ezt is: – melankolikus, felemelő dallamok, post rock, shoegaze, atmoszféra, fájdalom szépen becsomagolva, egyedi, érzelmekkel teli, nyomasztó. Te leginkább hogyan jellemeznéd?

Azt hiszem, sok általad említett elem megtalálható a zenében. Őszintén szólva azt gondolom, másoknak valószínűleg egyszerűbb is ezeket leírni. Én csak a saját belső utamat követem, amikor alkotok: olyannyira, hogy azt mondanám, a WoD számomra mindenekelőtt egyfajta hangulatot, a befelé forduló szemlélődés hangulatát jelenti.

Az új album témája, változott a korábbi anyagokhoz képest. Nyilván sok idő is telt el, de azért kíváncsi vagyok te mit mondasz, miért lett más?

Az „As The Stars”-szal kezdődően megfigyelhető volt egyfajta elmozdulás a metafizikai aspektusok – mindenekelőtt a halál utáni élet lehetőségével kapcsolatos kérdések – koncepciózus kibontása felé. Ez kétségtelenül annak köszönhető, hogy idősebb koromban magam is elgondolkodtam ezeken a kérdéseken. Az új album, a „The Falling Tide” hasonló témákra összpontosít, ezúttal a tenger és a dagály metaforáinak segítségével. Az „As The Stars”-hoz képest ennek a metaforikus felfedező útnak a során talán egyfajta megnövekedett mértékű pesszimizmust fedezhetünk fel.

Mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom, te vagy a legjobb ember arra, hogy összemosd a kínt és a szépséget? Hogyan alakult ki ez benned? Szerinted mennyi ember lehet manapság valós boldog, te hogyan látod?

Köszönöm a bókot. Néhányan említették, hogy az írói stílusomban mintha mindkét elem keveredne. Nem vagyok biztos abban, hogy miért vagy hogyan alakult ki ez a stílus. Ahogyan korábban már említettem, a zeném nem több egy őszinte kifejeződés felé vezető útnál: ami ebből kijön, az természetes módon jön ki. Tudatosan soha nem döntöttem úgy, hogy egyik vagy másik érzelmet szándékosan erőltetem – ezért jöhetett talán pont létre ez a keveredés.
Az, hogy manapság hány ember igazán boldog, sokkal összetettebb kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik. Azt mondanám, mindez attól függ, hogyan közelítünk a kérdéshez. Pszichológiai szempontból lehetséges, hogy egy adott populációban számszerűsítsük és mérjük a boldogságot, így jutva valamiféle válaszhoz. Filozófiai szempontból azonban mindez egy teljesen más jellegű történet – olyan kérdés, amellyel már régóta foglalkoznak, és amelyre különféle válaszok születtek.

Visszatérve még az előző gondolathoz. Véleményem szerint nagyon sok embert rabul ejt a zenéd és egyfajta pluszt ad számukra mindaz, amit te művelsz. Érzed a visszacsatolást és a nagy fokú energiaáramlást feléd?

Nagyra értékelem a tényt, hogy bárki is érdeklődik aziránt vagy kapcsolódik ahhoz, amit a zenében csinálok. Nem feltétlenül keresem azonban az efféle visszajelzéseket, kommenteket. Ha az embereknek mindez tetszik: remek. Ha nem, az is rendben van.

A Woods of Desolation minden albuma egy kicsit más, de én inkább a kín és gyönyör finomításának, profibbá válásának nevezném. Tehát a „The Falling Tide” is ilyen. Milyen változást neveznél meg a korábbi anyagokhoz képest? Mit emelnél ki?

Úgy gondolom, hogy írói stílusom és ötleteim természetes fejlődést mutatnak, ám mindvégig hűek maradtak a WoD lényegéhez. Azt hiszem, hogy számomra személy szerint a legnagyobb változás abban érhető tetten, hogy a szövegek, a zene és az album egésze közötti koncepcionális kohézió érzésre most erősebbé vált – korábban ez talán nem volt ilyen mértékben jelen.

Az albumon ismét szerepel vendégzenészként Drudkh-ból ismert Vlad, aki dobon és billentyűn játszik. Hogyan írnád le a kapcsolatotokat? Mennyire közeli az elképzelésetek?

Jól működnek a dolgok, amikor Vlad-dal közösen dolgozunk a kiadványokon. Úgy gondolom, tiszteletben tartja a döntéseimet azzal kapcsolatban, amiket a dobokhoz írtam, ám azt is jól érti – ráadásul anélkül, hogy bármit is erőltetne –, hogy mire és mikor van szükség a dalokban.

A Woods of Desolation szünetében dolgoztál más projekteken is. Kérlek oszd meg az olvasókkal mely bandák ezek és mit érdemes tudni róla?

Ott van például a Remete, konkrétan az „Into Endless Night” című kiadvánnyal, amely nem más, mint egy atmoszférikus black metal szóló projekt bemutatkozó anyaga. Az „Into Endless Night”-tal kapcsolatban az az érzésem, hogy elég közel sikerült kerülnöm az egyedi lényeg megragadásához (ezt az elképzelést korábban már érintettem).
Ott van még Unfelled is, ami eredetileg egy szóló projekt volt, ám most csatlakozott hozzá Mitch (Austere, ének) és Vlad (Drudkh, dob). A bemutatkozó album már egy ideje elkészült, és jövőre jelenik meg a Season of Mist kiadónál.

Feltételezem, hogy sokat olvasol és úgy alakítod ki leginkább a képet az elmédben, amit követsz. Elárulsz néhány kedvencedet? Mi az, ami érdekel jelenleg legjobban?

Jelenleg elsősorban a 19. század végi – 20. század közepi európai szépirodalom érdekel. Mivel az elmúlt években túl sok filozófiát és pszichológiát kellett olvasnom, mostanában inkább a szépirodalomra koncentrálok. Az utóbbi időben rengeteg Gustav Meyrink-et és Leo Perutz-ot olvastam. A kedvenceim közé tartozik Meyrink, Kafka, Dosztojevszkij, Camus stb…

December 9-én jelenik meg a kiadvány. Kérlek próbáld meg szavakkal leírni mit jelent ez számodra és hogy mit adhat a rajongóknak?

Szerintem a rajongók egy Woods of Desolation kiadványra számíthatnak, amelyben előfordulnak ugyan az előző albumoktól eltérő elemek, de mégis megvan benne az a bizonyos hangulat/érzés, ami a WoD-ot jellemzi. Számomra kétségtelenül ez az kiadvány lett az eddigi legszemélyesebb album. Sok minden került bele – néhányan talán átlátják és megértik ezt.

Köszönöm a válaszokat. Számomra örök kedvenc marad a Woods of Desolation. Folyamatosan figyelni foglak, mert fontos vagy számomra! 🙂

Köszönöm az érdeklődést és a támogatást, nagyra értékelem! Viszontlátásra!


https://www.facebook.com/woodsofdesolationofficial

https://www.instagram.com/woodsofdesolationofficial

https://woodsofdesolation.bandcamp.com

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2022/11/13/woods-of-desolation-interview/

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek