Kiadás éve: 1989
Kiadó: Active Records
Web: facebook.com/AtheistOfficial
A ’80-as évek legvégén már tapasztalható volt, hogy a thrash csillaga leáldozik, kimegy a köztudatból, annak ellenére is, hogy a nagyágyúk (pl. Dark Angel – Leave Scars, Over Kill – The Years Of Decay, Testament – Practice What You Preach, Exodus – Fabolous Desaster, Kreator – Extreme Aggression, Sodom – Agent Orange) remek alkotásokkal jelentkeztek illetve, hogy ifjú titánok (pl. Forbidden – Forbidden Evil, Mortal Sin – Mayhemic Destruction, Torture – Storm Alert, Morbid Saint – Spectrum Of Death, Anacrusis – Suffering Hour, Sadus – Illusions, Annihilator – Alice In Hell, Mordred – Fool’s Game, Evil Dead – Annihilation Of Civilization (bár erre a zenekarra az ifjú titánok erős túlzás, lévén a tagságot sokat próbált, rutinos muzsikusok alkották, akik korábban olyan csapatokban zenéltek, mint az Abattoir vagy az Agent Steel)) remek debütáló korongokat adtak ki. A gyorsaság helyett ekkor már a komplexitás, a művészi megközelítés vette át a szerepet, fontosabbá vált a technika, a virtuozitás, a fölényes hangszerkezelés kidomborítása.
A thrash-nél egy durvább, brutálisabb, –megkockáztatom- technikásabb műfaj vette át az irányítást az undergrondban, a death metal. Előzményei már voltak ennek a zenei stílusnak, hiszen a Possessed, a Mantas/Death, a Master/Death Strike, a Hellhammer/Celtic Frost korábban már lefektették a death metal alapjait, lemezeket is jelentettek meg, de az igazi áttörés 1989-ben történt. Felejthetetlen időszak volt. Morgoth – Resurrection Absurd, Morbid Angel – Altars Of Madness, Pestilence – Consuming Impulse, Obituary – Slowly We Rot, Entombed – Left Hand Path –a teljesség igénye nélkül-, egymást követték a jobbnál jobb, mára már alapművekké, megkerülhetetlen klasszikusokká vált death metal albumok. Persze nem egyik napról a másikra történt mindez, hiszen a zenekarok demókkal, próbatermi felvételekkel, koncertekkel (a Morbid Angel esetében egy ki nem adott lemezzel) alapozták meg hírnevüket. A később technikás death metalról híressé vált floridai színtér zenekarai már a ’80-as évek közepe óta készítették felvételeiket.
Ehhez a „körhöz” tartozott az 1984-ben, Saratosa-ban alakult Atheist is. Eredetileg Oblivion-ként kezdték pályafutásukat, melyet rövidesen R . A. V. A. G. E. (Raging Atheists Vowing A Gory End)-re változtattak, majd a Beyond demo felvételei előtt, 1988-ban lettek Atheist. R. A. V. A. G. E.-ként három demót adtak ki illetve szerepeltek az 1987-ban, a Violent Noize fanzine-t is működtető, Borivoj Krgin által létrehozott Godly Records által megjelentett Raging Death válogatáson, a Sadus, a Lethal Presence, a Xecutioner (az Obituary jogelődje volt) és a Betrayel társaságában. A korong Scott Burns irányítása mellett, 1988 novemberében – decemberében került felvételre a Morrisound stúdióban és Európában 1989. augusztus 30-án jelent meg, viszont az Egyesült Államokban 1990-ig nem került kiadásra. Ennek oka az volt, hogy a cég, amellyel az Atheist kezdetben szerződésben állt, a Mean Machine Records, csődöt mondott és a csapatnak egy új kiadót kellett találnia. Végül is a brit Active Recordshoz szerződtek, akik hamarosan ezután megjelentették a lemezt. Újabb hat hónapig az anyag nem jött ki a tengerentúlon, amíg végre a Metal Blade elintézett egy licensz szerződést az Active-val és 1990 novemberében kihozta az amerikai piacra. Ez az egyetlen album, amelyen Roger Patterson bőgőzött, bár már a következő lemez, az Unquestionable Presence basszustémáinak többségét, túlnyomó részét megírta már. A lemezre három új dal került fel, a címadó tétel, a Room With A View és az I Deny, a többi a korai demókról származott, mint pl. a Beyond, a Why Bother? (korábban Choose Your Death volt a címe) és az On They Slay.
Tengermorajlással, dallamokkal kezdődik a lemez a címadó szerzeménnyel, majd belépnek Roger Patterson basszustémái, Steve Flynn dobjai valamint Kelly Shaefer és Randy Burke gitárjai és egy 32 perces virtuozitás, zenei utazás veszi kezdetét, egy olyan zenei utazás, amelyet addig a death metalban még nem hallottunk. Nem esik neki a hallgatónak a zenekar, hanem ravaszul, cselesen behálózza, az ujjai köré tekeri őt. A négy zenész talentum, géniusz, zenei agytröszt hatásai között a jazz/fúziós muzsikák éppúgy megtalálhatóak voltak, mint a Slayer, a Kreator, a Rush vagy a Mercyful Fate, nem beszélve arról, hogy Steve Flynn korábban jazz és latin dobolást tanult. Ez a négy és fél perces dalcsoda és maga az egész korong megújította és alapjaiban változtatta meg a death metalt, egyben egy új „alfajt”, a progresszív death metalt létrehozva. Váltásokkal, harmóniákkal, fogós dallamokkal kísért muzsikájuk unikum, eredeti és felfoghatatlan volt 1989-ben. Az anyag kulcsa pont a dallamokban és a fogósságban rejlik, a nyakatekert, bonyolult ritmusokból, riffekből és szólókból építkező szerzeményeket nem játsszák agyon a zenészek, megjegyezhetőek, még ha elsőre nem is, de negyedszerre, ötödszörre már biztosan. Talán nem tűnik szentségtörésnek, de ha szegény Chuck Schuldinert fel lehetne támasztani és megkérdeznénk tőle, hatott-e rá a Piece Of Time, minden bizonnyal igennel felelne, már csak azért is, mert a címadó tételben felbukkanó harmóniák, effektek egy évvel később a Spiritual Healingen (is) köszöntek vissza. A rövid, gyors Unholy War-ban a korai Slayer és Kreator érhető tetten, csakúgy, mint a Beyond-ban, lélegzetelállító és parádés az On They Slay kezdése, ahogy a Shaefer/Burke páros riffelésére, riffjeire Roger ugyanazokat a basszusfutamokat pengeti, az I Deny szintén Roger játékával indít, egyben az Annihilator (Human Insecticide) szelleme sejlik fel, a záró, az elején Rush hangulatot sugárzó No Truth-ból pedig a Morgoth profitált sokat. Kelly Shaefer érthető, itt-ott dallamos hörgéssel tolmácsolta a dalokat, semmi köze sem volt a John Tardy, Chris Barnes, Frank Mullen képviselte mélyről feltörő, bugyborékoló előadáshoz. Pengeéles, kemény, telt hangzást biztosított a lemeznek Scott Burns, az ilyen produkciókra aggatják a hibátlan, kolosszális, utánozhatatlan és megismételhetetlen jelzőket.
A lemez megjelenését követően több koncertet is lebonyolított a zenekar, olyan csapatok előtt nyitottak, mint a Napalm Death, a Forbidden, a Death Angel, az Exodus, a Morbid Angel, headlinerek voltak 1990. szeptember 1-én a Tampa Bay Metal Awards-on, felléptek a Day Of Death fesztiválon, majd 1990 decemberében első ízben játszottak Európában a Candlemass vendégeként. 1991 februárjában az Atheist, szintén a Candlemass társaságában, első amerikai turnéját kezdte meg. A 28 állomásos turné végeztével, 1991. február 12-én a csapat hazafelé tartva közúti balesetet szenvedett, melyben az akkor mindösszesen 22 esztendős Roger Patterson életét vesztette. Értelemszerűen a bandát megviselte a csapás, de nem álltak le, mert már javában dolgoztak az Unquestionable Presence anyagán, amely 1991. augusztus 30-án jelent meg. A lemezen hallható basszustémákat Roger írta, de Tony Choy játszotta fel azokat. 2010-ben a Jupiter ugyan nem elégítette ki maradéktalanul az Atheist fanatikusok igényét, de bízom, hogy az idei évre tervezett új Atheist anyag tarolni fog. Korai munkáik egytől egyig mesterművek, élükön értelemszerűen a Piece Of Time-mal.
Tracklist:
1. Piece of Time
2. Unholy War
3. Room with a View
4. On They Slay
5. Beyond
6. I Deny
7. Why Bother?
8. Life
9. No Truth