Kiadás éve: 1988
Kiadó: Under One Flag
Weboldal: www.bathory.nu
A Bathory bármelyik korai vagy épp e korong után készült lemezét nyugodt szívvel lehetne górcső alá venni, hiszen mindegyik kiemelkedő valamilyen módon, választásom mégis erre a késői gyümölcsére esett a svéd zenekarnak. Munkásságuk lenyűgöző, minden gyüjteményben ott a helye azoknak a lemezeknek, amelyek az évek során napvilágot láttak.
1983 elején alakult meg a banda, de Quorthon két társa még az első nagylemez előtt kiléptek, ezért vendégzenészekkel oldotta meg a kirobbanó sikerű, Bathory cimmel ’84-ben megjelent kultikus korong felvételét. Mivel az évek során folyamatosan cserélődtek a zenészek Quorthon körül, ezért a koncertek ellehetetlenedtek. Valamilyen szinten kísérletező volt mindvégig bármelyik felállásban a zenekar, a black/death-metal jegyeken kívül epikus doom is keveredett a zenéjükbe (bár jobb lenne itt csak az ő zenéjéről beszélni), erősen megfűszerezve viking eposzokkal.
Ezen lemez felvételeiben Kothaar (basszusgitár) és Vvortnh (dob) segítette, de ők is csak rövid ideig maradtak a zenekar tagjai, összeségében állandó felállásról nem beszélhetünk két egymást követő lemezen soha. Ez után a korong után már csak egy dobossal kiegészülve dolgozott a következő felvételeken, és 1994-ben a Bathory mellett szólókarrierbe kezdett, bár annak eredményessége eléggé vitatható. Egészen 2004-ben bekövetkezett haláláig misztikus ködbe burkolódzva élte életét Quorthon mester, ma már a Valhallában játsza szeretteinek és az ősöknek zenéjét, amely megannyi bandára hatással volt a mai zenei világban. Alapköve volt a stílusnak ez a zenekar, még ha annyira zaklatott is volt a létezése.
Az Odins Ride Over Nordland című intróval nyító lemez viking mítoszokat elevenít meg, a szűz anyatermészet hangjait, suttogását és a harcosok szellemét. Gyönyörű intro (későbbi lemezei közül főleg a Hammerheart-on és a Twilights Of The God albumokon érezhető ennek fokozott hatása). A Fire Day To Die egy rövidebb akusztikus témával indít, halk hangon énekelt szöveggel, majd berobban a Bathory korábbi lemezeit is jellemzően meghatározó black/death metal zene, és repít minket vissza a viking csaták kellős közepébe.
Quorthon énekhangja itt már letisztultabb, mint a korábbi három lemezen, de jellegzetes, ahogyan maga a zene is semmivel össze nem téveszthető. A The Golden Walls Of Heaven igazi trash hangulattal indul, zaklatott riffekkel, majd átmegy pusztító sebességű szélrohamba, ami minden ellenállást eltöröl a föld színéről. A karizmatikus szóló, a dob meghatározó üteme, ereje fenséges. A következő szám a Peace Till Death, ami felvonultatja a korábbi lemezekről oly jól ismert eklektikus hangzás hagyományát, remekül összerakott szerkezetével, vérgőzös feszültséggel teli riffekkel.
A Holocaust című nóta is ezt a vonalat követi, mégis más, ugyanúgy mint minden szám ezen a korongon. Talán ezzel a furán kísérteties összhatással merítkezik meg minden fanatikus rajongó lelkében ez a zene, és ott áll össze egy teljes képpé. For All Those Who Die a hatodik szám címe, ami egy kegyetlen képi világgal hat az emberre, és olyan mély sötétséget hordoz magában, ami kevés zenekarra jellemző. A Dies Irae egy szintén pusztító sebességű nóta, eltorzult énekkel, ingerlő hangokkal, sebes örvénnyel és a csaták szellemével megáldva. Túl sok mindent nem lehet ezekről a témákról sem írni, mert csak akkor érzi ezeket az ember, ha hallgatja, épp ezért nehéz a dolgom nekem is.
Az utolsó előtti dal a Blood, Fire, Death, ami nyomokban magában hordja az intrónál már említett két későbbi album energiáit és törekvéseit, és nem hiszem hogy nagyot tévedek, ha azt merem állítani, hogy itt már kialakulóban volt ez a későbbi vonalvezetés, amelyet mégiscsak megbontott az Octagon megjelenése a ’90-es évek derekán. Az Outro röviden és tömören búcsúzik egy pillanatra, hogy azután újra és újra végighallgassuk ezt a lemezt, így szinte nem is zárótétel ez, hanem inkább ösztönző hatású átvezető.
Ha annyit írok hogy kultikus, az itt semmit nem fejez ki, ez itt annál sokkal több. Több, mert egy olyan világ ötvöződik benne, ami kirívóan jellemző volt erre a zenekarra, és az is maradt végig. Több, mert egy olyan szellemi háttér áll mögötte, ami önmagában kifejező, de csak úgy adható át, ha a hallgató befogadóképessége azonosulni tud ezzel a világgal. Emlékezzünk Quorthon-ra, de nemcsak rá, hanem az általa mélyen vallott és tisztelt viking ősökre és hősökre is.
Hallgassátok, minél többet. Nem is tudom másképp leírni ezt a zenét, mint egy hatalmas pályamű egyik mozaikját, ami amíg ez a stílus létezni fog, minden polcon megállja a helyét egyediségével.
Tracklist:
1. Odens Ride over Nordland
2. A Fine Day to Die
3. The Golden Walls of Heaven
4. Pace ’till Death
5. Holocaust
6. For All Those Who Died
7. Dies Irae
8. Blood Fire Death
9. Outro