BRUTAL TRUTH – Extreme Conditions Demand Extreme Responses

Print Friendly, PDF & Email

2013. Már 17, 16:03 :

Kiadás éve: 1992

Kiadó: Earache Records

Web: facebook.com/brutaltruth

 

 

Miután a ’80-as évek végén Dan Lilker basszusgitáros besokallt a thrash-ből, megunta azt, úgy döntött, hogy gyorsabb, brutálisabb muzsikát akar játszani. Elképzeléseit tettek követték, miután létrehozta a Brutal Truth-ot. A felállás Kevin Sharp énekes, Brent McCarty gitáros és a Winter Hour Of Doom demóján közreműködő Scott Lewis dobos csatlakozásával lett teljes és megkezdődhetett a rajongók, a szakma terrorizálása, földbedöngölése.

Noha írásom egy lemezről szól, pár mondat erejéig kitérek Dan Lilker-re, mint a szakma egyik legőrültebb, legmániákusabb egyéniségére. Az Anthrax-ben kezdte pályafutását, melyet Scott Ian-nel alapított, majd miután Scott kitette a szűrét lustaságra és a professzionalizmus hiányára hivatkozva valamint, hogy nem sikerült kifizetnie a banda próbaterme költségeinek rá eső részét, csatlakozott az S. O. D.-hez. Ezt követően jött a Nuclear Assault, majd a Brutal Truth, de menetközben közreműködött az Extra Hot Sauce 1988-ban megjelentetett Taco Of Death lemezén. Fanatikus, munkamániásról lévén szó, Lilker megfordult, játszott az Exit-13-ban, a Malformed Earthborn-ban, a The Ravenous-ban, az Overlor Exterminator-ban, a Venomous Concept-ben, a Crucifist-ben, a Nokturnal Hellstorm-ban, az ő nevéhez fűződnek a Holy Moses ’94-es No Matter What’s The Cause korongjának basszustémái, jelenleg pedig a United Forces sorait erősíti, mely zenekarban Billy Milano énekes, Nick Barker dobos és Anton Reisenegger gitáros (a kultikus chilei Pentagram-ból, a Criminal-ból, a Lock Up-ból és a Fallout-ból lehet őt ismerni) a társai. A basszusgitáron kívül pedig zongorán, dobon és gitáron sem adják el.

Ami a Brutal Truth-ot illeti, a zenekar 1990-ben alakult és a The Birth Of Ignorance demo (1990), a ’91-es demo valamint az Ill Neglect és Perpetual Conversion Ep-k (mindkettő 1992) után jelentette meg ezt a –hogy stílszerűen fogalmazzak- brutális, extrém alapművet. Noha a lemezt grindcore-ként jegyzik, részemről csak félig-meddig fogadom el ezt az állítást, – pláne a Napalm Death Scum és From Enslavement To Obliteration műveinek függvényében -, a death/grind meghatározással legközelebb állunk az igazsághoz. Már csak azért is, mert hagyományos, klasszikus értelemben véve csak két grindcore nóta van az amúgy 15 tételes, 45 perces lemezen, mégpedig a 4 másodperces Collateral Damage és a 7 másodperces Blockhead, míg ezen felvételek ellenpontjaként a záró Unjust Compromise 11 perces időtartammal bír. Hihetetlenül brutális nóták kerültek fel a korongra, mint pl. a Bolt Thrower és a Napalm Death keverékeként jellemezhető Birth Of Ignorance, a groove-os, szaggatott témákkal is operáló Ill Neglect, a Denial Of Existence, a Regression-Progression, a húzós, doom-os részekkel kevert Time vagy a Walking Corpse. Lilker agyontorzított basszusa mindvégig dominál, Brent McCarty riffjei gyilkolnak, Scott Lewis (az ő nevéhez fűződik a logo és a borító) embertelen tempókat üt, Kevin Sharp pedig még embertelenebbül –Power Tools-szal támogatták meg hangját- hörög. Két klip is készült annak idején a koronghoz, az Ill Neglect-hez és a Collateral Damage-hez, mely utóbbit a Guiness rekordok könyve 2001-ben hivatalosan minden idők legrövidebb videójának választotta. A felvétel írd és mond 2.18 másodperc! Két vendégmuzsikus szereplése emeli a kiadvány fényét, az Exit-13-ból Bill Yurkiewicz az Ill Neglect-ben és a Collateral Damage-ben, a 13-ból Alicia Non Grata pedig szintén az Ill Neglect-ben segít be Kevin Sharp-nak. Colin Richardson a zenének megfelelően roppant brutális, tömény hangzást biztosított a lemeznek, melyet a new york-i Baby Monster stúdióban vettek fel és kevertek.

A csapat ezután sem hibázott, további, későbbi kiadványaik szintén az extrém metal könyvének legszebb lapjain foglalnak helyet. 1999 feloszlottak, majd 2006-ban visszatértek és ugyan csökkentett üzemmódban, de dolgoznak, aktívak. Annak ellenére, hogy az Evolution Through Revolution és az End Time lemezek nem győztek meg maradéktalanul, korai műveiket szívesen hallgatom, mert ha brutális zúzásra vágyom, albumaik elsőrangú választások. Az igazság fáj, főleg, ha brutális.

Tracklist:

1. P.S.P.I.
2. Birth of Ignorance
3. Stench of Profit
4. Ill-Neglect
5. Denial of Existence
6. Regression-Progression
7. Collateral Damage
8. Time
9. Walking Corpse
10. Monetary Gain
11. Wilt
12. H.O.P.E.
13. Blockhead
14. Anti-Homophobe
15. Unjust Compromise

Ezt a cikket eddig 557 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!