Kiadás éve: 1985
Kiadó: Noise Records
Weboldal: www.celticfrost.com
Az a zenekar, aki itt teret nyer, egy Svájci nemzetiségű csapat, akik a nyolcvanas évek elején bukkantak fel a rövid életű Hellhammer zenekar nyomdokán. A korábban ott játszó két taghoz – Tom Gabriel Fischer (ének/gitár) és Martin Eric Ain (basszusgitár) – csatlakozott 1984-ben Stephen Priestly (dob), és még abban az évben rögzítették is a bemutatkozó anyagot, a Morbid Tales kislemezt, amelyet hamarosan követett egy másik, az Emperor’s Return. Európa szerte nagy érdeklődést váltott ki a zenekar munkássága, és amikor a To Mega Therion lemez megjelent, még nagyobb lett az érdeklődés. A banda ezen a korongon is hozza a már megismert thrash/black metal témákat, eklektikus, sötét hangulatokat, nyers pusztítást, haragot, ürességet… Olyan tömény energiákat rejt ez a kiadvány, amellyel a zenekar méltán emelkedett ki az akkori zenei palettán. A borító egy, a lemez zeneiségéhez illő Giger festményt ábrázol, amin a Jézussal csúzlizó Ördög látható…no, de nézzük a lemezt!
Az Innocence And Wrath című „intro” indítja a korongot, olyan sötét hangulattal, mint mikor az égbolton megjelennek az Apokalipszis lovasai… írtózatos háborús dal, tömény, fekete energia, harag, düh, ítélet napja. A The Usurper egy pusztító fekete mágia, maga a borzalom háza, ahol minden olyan, mintha ködben rejlene, és az idők mélyéről törne fel. Jól megírt nóta, feszes, tempós szerkezetű. A Jewel Throne egy lassabb dal a sorban, nyughatatlan bensővel, vádló hangú énekkel, majd pusztító haraggal. Kultikus ős-thrash/black témákkal támad, előre a csatamezőn. A következő szám a Dawn Of Megiddo, funeral doom jegyekkel tarkítva súlyosbodik ránk, valószinűleg nem csekély hatással a stílus későbbi képviselőire. Ismét megszólal a poklok szimfóniája, ami ismerős lehet az introból, de remekül illeszkedik az amúgy is borult képekkel rendelkező témák között.
Az Eternal Summer lecsap hordái élén és mindent feléget, elpusztít, amit csak elér. Tömény csatazaj, barbár pusztítás, tomboló erőszak. Az erőteljesen black-metal jegyeket magán hordozó változatos verzék, és a képi világ összhatása szinte tökéletes. Hát ha lehet ilyet mondani, a Return To The Eve maga a pokol feltárulása, szétszakítva a Föld kérgét, előtörve mindenhonnan a fekete szárnyú angyalok seregei, hogy összecsapjanak a mennyei csapatokkal. A Circle Of The Tyrants egy tempós darab, annak idején klip is készült ebből a menydörgéssel tarkított fekete himnuszból, ami minden thrash/black metal alapja, biztos köve. A vihar teljes erővel tép szét mindent az átázott seregekkel teli csatamezőn.
A (Beyond The) North Winds egy szintén erős dal a lemezen, mind szerkezeti felépítése, mind hangulata varázslatos, magával ragadó. Menekülés a koromfekete éjben, fák rejtekén. Majd a seregek ismét összecsapnak… a Fainted Eyes egy dinamikus agónia az ájulás szélén, szemünk előtt kergetőző képek, eltévesztett életérzés, gyertyacsonk… A Tears In A Prophet’s Dream egy instrumentális tétel, „éjféli” hangokkal teli, bágyadt, forró hőséggel, homokkal, kint valahol egy sivatagi város utcáin, ahol sohasem akar szűnni a hőség, és sohasem akar felkelni a Nap… s a Halál közben a sikátorokban kergetőzik gúnyosan. Az utolsó szám a Necromantical Screams, ami egy szintén morbid hangulatú, sötét, ártó mágia magvait hordozza magában, a már két dalban is szereplő szimfónikus betéttel és női, opera szintű énekkel megfűszerezve néhol.
A lemez bőven tíz pont feletti értékelést érdemel, mint ahogyan a R.I.P. sorozat (lásd-Mayhem, Bathory, stb) sok más darabja. Mindenkinek kötelező darab!
Tracklist:
1. Innocence and Wrath
2. The Usurper
3. Jewel Throne
4. Dawn of Meggido
5. Eternal Summer
6. Circle of the Tyrants
7. (Beyond The) North Winds
8. Fainted Eyes
9. Tears in a Prophet’s Dream
10. Necromantical Screams