Kiadás éve: 1982
Kiadó: Frontier Records
Weboldal: www.christiandeath.com
Erről az amerikai kultusz zenekarról már csak azért is szót kell ejtenem, mert nélkülük és a hatásuk nélkül szegényebb lenne a ’80-as évek zenei palettája, másrészt a zenekar ’79-től a mai napig létezik, igaz hatalmas személyi és zenei változásokon ment keresztül. Előfordult hogy egyszerre két Christian Death létezett (Rozz Williams öngyilkosságáig folytatódtak a harcok a névért Valor és Rozz között), ahogyan napjainkban is kettő létezik, az egyik Valor vezetésével, a másik pedig a Christian Death 1334 nevet viselő, nemrégiben újra összeállt első felállás (Rozz helyett Eva O, Rozz özvegye énekel, aki korábban is megfordult a zenekarban), újra dúl a harc, így igazából a zenekar bonyolult történetét ilyen rövid keretek között bemutatni lehetetlen feladat. A ’80-as évek elejének egyik legfelkapottabb zenekara lettek saját stílusukon belül ezzel a lemezzel, ami az egyik fémjele a bandának.
Mivel rengeteg felvétel került elő Rozz öngyilkossága előtt és után ebből a korszakból is, a zenekar diszkográfiája elég „vastag” hogy azt mondjam, amiről nekem tudomásom van, az körülbelül 35-40 CD (koncertek, válogatások, sorlemezek), és emellé jön a szólólemezek és projectek gazdag száma. Nyilvánvalóan nem tökéletes a zenekar útja, vannak kevésbé jó lemezek, voltak kevésbé jó koncertek (pl. 2003-as Budapesti) mindkét oldalon, így a rajongók között is megoszlott a vélemény, hogy melyik Christian Death a „jobb”. Bár túl nagy hatással nem voltak más zenekarokra, de mindenképp kiemelkedő munkát raktak le az asztalra. A Rozz Williams (ének), Eva O (backup ének), James McGearty (basszusgitár), Rikk Agnew (gitár) és George Belanger (dob) felállású zenekar ’82 márciusában rögzítette debütáló albumát, és még abban az évben ki is adták a Frontier Records égisze alatt. Később a Valor vezette Christian Death egy albumát is be fogom mutatni, már csak a zenei munkásság teljessége miatt is.
A Cavity-First Communion energikus lendülete, morbid hangulata, és különösen mély szövege indítja a lemezt, egy árnyék hangja a falon, amely mégis kifejezőbb mint a neonreklámok a falon. Sivár, de minden benne rejlik ebben a zenei töltetben, egyszerű, és mégis tele van képekkel, érzésekkel és kérdésekkel. A Figurative Theatre már egy középtempós nóta, iszonyú jó feelingel megáldva. Klasszikus, jól táncolható dallamok, az alap holtbiztos, Rozz hangja pedig kísérteties, mintha mindig egy halott hangján szólalt volna meg. Egy újabb morbid elegancia, a Burnt Offerings, emellé a szám mellé nyugodtan oda lehet rakni egy Southern Death Cult számot (a mai The Cult elődje a ’80-as évek elején), a sejtelmes hullaszag ebből is ugyanolyan intenzíven árad… a gitártémák hol erre, hol arra szaladnak el, a basszusgitár pedig a dobbal együtt enyhe szagatott ütemű, így a keret egy bolondokházára hasonlít leginkább. Mégis volt élet ebben a zenében, ezt bizonyítja a Mysterium Iniquitatis is, tele finomsággal, amit megint a ritmusszekció bolondít meg főképp, és a hisztérikus ének pedig csak hab a tortán.
A Dream For Mother -Before Prayer egy eltévedt hang a város fölött, egy apró sikoly visszhangja a temetőből, sötét rituálé az éjszaka közepén. A dark és goth zene egyik alapköve ez az album, amit ez a szám is kiválóan éreztet. A következő szám a Stairs-Uncertain Journey, ami egy hihetetlen elvarázsolt zene. Keleti motívumokkal bőven rendelkező téma szolgálja az alapot, az ének pedig könyörgés szerű imára hasonlít, és hideg csontok lehelete járja át.
A Spiritual Cramp tempós, pimaszsággal teli, lázadó hangulatú klasszikus a lemezről, amit elég sok dark/goth bulin lehetett már szerte a világban hallani, nemhiába. A gitárok feszes témái, a szerkezeti felépítés erőssége, kitörő lendületet biztosít. A Romeo’s Distress-ről szinte csak augyanazt tudom elmondani, mint az előző dalról, egyszerű, pimasz és ugyanúgy kultikus nóta ez is. Elemi erővel robban elő, és csap le, majd ahogy jött és kitombolta magát, már távozik is. A Resurrection-Sixth Communion lázas zene, ami átmegy a harmóniák fáradtan lüktető világába, és ott kering, majd hallucinációk sora következik. A Prayer egy rövid outro a lemezen, amivel egyszerűen zárják le mindazt a hangulati világot, ami a korongon képviseli a zenéjüket.
A két évvel később megjelent Catastrophe Ballet már kissé lágyabb hangzással készült el, de szinte sohasem készült két ugyanolyan világú lemez Rozz kezei alatt. Furcsa, temetői világ nyílik meg itt, illatok amiket érzünk, cseppek, bársony ölelés, és a túloldal gondolata. Hideg? Nem, hanem egy korrektül összerakott kép, egy lélektől-lélekig futó érzés. Kötelező!
Tracklist:
1. Cavity-First Communion
2. Figurative Theatre
3. Burnt Offerings
4. Mysterium Iniquitatis
5. Dream For Mother-Before Prayer
6. Stairs-Uncertain Journey
7. Spiritual Cramp
8. Romeo’s Distress
9. Resurrection-Sixth Communion
10. Prayer