EXCITER – Violence And Force

Print Friendly, PDF & Email

2014. nov 27, 10:58 :

Kiadás éve: 1984

Kiadó: Megaforce Records

Web: www.excitermetal.com

 

Amikor a thrash/speed színtér kialakulásáról beszélünk, akkor a Kill ’em All/Show No Mercy párost (esetleg a Fistful Of Metalt – Anthrax) említjük, amelyek megjelenésétől indult el ez a muzsika. Ez így szép és jó, azonban ezeket megelőzte egy másik klasszikus, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ez pedig nem más, mint az 1983 januárjában megjelent Heavy Metal Maniac a kanadai Excitertől.

Egy évvel később –mint pl. a Metallica vagy a Slayer esetében- jött a folytatás a Violence And Force képében. A csapat nem követte el azt a hibát, hogy lemásolja szenzációs, briliáns elődjét, hanem egy újabb, szintén kiváló dalokat felvonultató albumot készített el. Szokásuk szerint –legalábbis az első három korong esetében- egy fenyegető intróval, az Oblivionnal kezdődik az anyag, amelyet a gyilkos intenzitású, gyors címadó tétel követ. Feltűnik, hogy a hangzás egy leheletnyivel, árnyalatnyival tisztább, sehol sincs a Heavy Metal Maniac nyers, koszos, zsigeri megszólalása. Ennek roppant prózai oka van, ugyanis az 1982 augusztusában, John Belrose producer felügyelete mellett, a quebeci The Dungeon Studios and Aylmerben rögzített debütáló album eredetileg demónak készült, míg a Violence And Force egy profibb stúdióban került felvételre. A második album felvételéért az Anthrax Fistful Of Metalján dolgozó/dolgozott The Rods dobos Carl Canedy volt a felelős, a felvételek pedig 1983 novemberében kerültek sorra a new yorki Pyramid Sound stúdióban. Egy csipetnyivel csiszoltabb, tisztább hangzást kevertek ki a bandának, ugyanakkor a súlyosság, a brutalitás, az agresszió nem szenvedett csorbát. Hallható, hogy a zenekar komoly Motörhead hatásoktól szenvedett, Allan Johnson basszusgitárja egy az egyben úgy szól és dörög, mint Lemmy-é. Az elődhöz hasonlóan John Ricci gitáros káosz szólói, pengeéles riffjei hasítanak, Dan Beehler dobos/énekes pedig egyedi, azonnal felismerhető hangján, velőtrázó sikolyokkal megspékelve adja elő a szerzeményeket. Unikum volt annak idején ez a megoldás, de Beehler mester remekül oldotta meg mindkét feladatot, témáit feszesen, pontosan üti. Ellentétben a bemutatkozással, a címadó tételt követő Scream In The Nighttal a tempót nem fokozzák, hanem egy kicsit lassítják, leültetik, kellemes középtempóban folytatódik a korong. A Pounding Metal a zenekar korai (ős) korszakának egyik legnagyobb himnusza, de/és a többi szerzemény is hibátlan legyen szó a Swords Of Darknessről, a gonosz hangulatú, helyenként doomos Delivering To The Masterről vagy a Saxons Of The Fire-ről. A stúdiózás folyamán született Death Revenge (Exciter stúdiólemezeken sosem látott napvilágot) egy évvel később a From The Vault válogatás albumon jelent meg. Több kiadást is megért a Violence And Force: 1989-ben cd-n a Megaforce az Evil Sinner című darab nélkül dobta piacra, 1991-ben a Globus International az Evil Sinnerrel jelentette meg cd-n, 1999-ben az SPV szintén az Evil Sinner nélkül adta ki (ez a verzió van meg nekem is), majd 2005-ben a Megaforce újra lehúzott egy bőrt az alkotásról, ezúttal Jeff Waters keverte át az anyagot. Az Evil Sinner manapság a Heavy Metal Maniac 2005-ös, Megaforce-os újrakiadásán található bónuszdalként illetve egy brazil kiadáson is megtalálható ez a felvétel.

1985-ben jött ki a Long Live The Loud, a Feel The Knife Ep, a fentebb említett kompiláció, a Riders From Darkness dalt (korábban szintén sosem került nyilvánosságra) rögzítették a Speed Kills Vol. I válogatáshoz illetve Dan Beehler szerepelt a Blue Cheer gitáros Andy MacDonald valamint Carl Canedy által összetrombitált all star project Thrasher Burning At The Speed Of Light albumán. Sajnos a banda ezzel el is lőtte az összes puskaporát, az aranykornak befellegzett. Az egység megbomlott, John Ricci 1985-ben elhagyta a csapatot, a helyére került Brian McPhee-vel készített, 1986-ban megjelent Unveiling The Wicked pedig már nem ütötte meg az előző művek színvonalát, ugyanúgy, ahogy az utána következő Exciter anyagok sem. A banda átjáróházzá vált, zenészek jöttek, mentek, a minőség tovább romlott. Legutóbb 2010-ben jelentkeztek albummal a Death Machine-nel, Dan Beehler saját neve alatt 2011-ben kiadta a Messages To The Dead-et, amely(ek)nek semmi közük sem volt a korai anyagok karcos, szennyes, mocskos, a hangszereket a pincéig lehangolt megszólalású világához.

Idén februárban az Exciter bejelentette, hogy John Ricci visszavonult, és hogy a banda még folytatódik nélküle, noha eredeti tagok nélkül a fedélzeten Ricci azonban megváltoztatva döntését áprilisban újjáalakította a csapatot a klasszikus és megismételhetetlen Beehler-Johnson-Ricci tagsággal. Fogalmam sincs, hogy lesz-e új korong vagy nem (én az igenre voksolok) egy azonban vitathatatlan tény, hogy az első három Exciter album megkerülhetetlen alapmű, klasszikusok, gyűjtemény nagyon hiányos nélkülük. Erőszak és erő!

Tracklist:

Side A
1. Oblivion
2. Violence and Force
3. Scream in the Night
4. Pounding Metal
5. Evil Sinner

Side B
6. Destructor
7. Swords of Darkness
8. Delivering to the Master
9. Saxons of the Fire
10. War Is Hell

Ezt a cikket eddig 334 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!