FAITH NO MORE – Angel Dust

Kiadás éve: 1992

Kiadó: Slash Records

Weboldal: www.fnm.com

 

A nyolcvanas évek elején, San Francisco-ban alakult együttes 1992-es Angel Dust című lemezükkel jutott el a csúcsra. A komplex, vegyes zenei világot ötvöző banda felállása ekkor a következő volt: Bill Gould (basszusgitár), Jim Martin (gitár) Mike Bordin (dob), Mike Patton (ének), Roddy Bottum (billentyűs hangszerek). Munkásságuk a maga idejében mérföldkő volt a műfajon belül, évekig nyomták együtt a szekeret, ami rá is nyomta bélyegét a zenekarra-emberi problémák miatt 1998-ban a Faith No More feloszlott. Kifejező, vad zenéjük jellemzően a mai napig örök érvényű alap.

Az első szám a Land Of Sunshine, ami szerkezetileg lazább, a témák nincsenek túlbonyolítva, dinamikailag mégis húzós nóta. Mike Patton már úgy látszik a Mr. Bungle-ban is edzette a hangját rendesen, itt is kényelmesen eljátszogat a lehetőségeinek széles skáláján belül. A Caffeine egy tört ritmussal indul, betegebb hangzásvilággal, enyhén hardcore-os elemekkel vegyített rock alapra épít. Bárhol felismerhető ez a hangulatingadozásokkal operáló zenei világ, amelyen akkor és most is sok zenész nőtt fel, nem kevés inspirációs lökettel. A Midlife Crisis rap-es ritmikájával, enyhe monotóniájával egy sötétebb képi világot vetít gondolatban a hallgató elé, a harmóniák élesen válnak el a fő verzétől, ami csavar egyet a témák felépítésén.

Az RV egy finomabb dal, lassabb, könnyedebb, lebegősebb szerkezettel, fura felhangokkal végig, mélyebb énekhanggal, amely egy kicsit a ’80-as évek elvontabb hangzását is magában rejti. A következő szám a Smaller and Smaller emlékképekkel, nihilista hangulattal indít, majd kitör a börtönéből, lerázza a bilincseit, és egy utópisztikus lázálommá válik. Egy lelki vergődés kétségbeesése végig az alaphangulat, görcsök feltörése legbelülről, felőröl mindent magában és maga körül. A hatodik nóta az Everything”s Ruined címet viseli. Mintha egy ébredő nap robbanna be a függönyökön keresztül a félhomályos szobába, annak minden ólomsúlyú gyengeségével együtt. Ez a szám nem a keményebb dalok közül való, sem a témák, sem az ének nem arra épít legfőképp.

A Malpractice ismét egy elvontabb dal, a gitár súlyos, kifacsart riffjei, váltakozó, morbid felindulása, a beteg ének, a kíséret sötét szőnyege a dal végére áthajlik egy megnyugtató ájulásba, amit azután egy szédülés követ. A Kindergarten megfontolt dallamai elfekszenek a lassan estébe hajló napszakon, valami ködszerű anyagba burkolva az értelmet. A színek átmennek a melegség egy fokozatába, a Nap a házak tetői mögé bukik. A Be Agressive egy kőkemény, súlyos riffekkel teli végredény, egy zúgolódó folyó moraja, kalapácsütésszerű szívhang, a pusztítás tánca az aszfalton, kegyetlen gyönyörökkel átszőve. Az orgona gyászos harmóniái, a gitárszóló pengeéles hidege teszi még elviselhetetlenül felindulttá a szerkezetet.

A Small Victory kissé keleties dallamvilága, laza témái, kifacsart mondanivalója új színeket helyez a palettára. A zenekart vádolták pályájuk során azzal, hogy egyszerűen a Red Hot Chili Peppers-t nyúlja, s bár ez hangulatilag néhány számra valóban igaz, mégsem egyértelmű, mert az FNM zenéje összetettségében jelentősebb hidat hozott létre a rádióbarát zenék és a keményebb zenei műfajok között. A Crack Hitler egy enyhén militáns hangulatú nóta, absztrakt képi világgal, rendesen csúszkálva elemről elemre, hangról hangra egyre bonyolultabb színek és árnyalatok felé. A Jizzlobber szintén egy beteg szerkezetű lelki görcsös szám, súlyos, sötét témákkal, monoton katarzissal. Az ének olyan, mintha egy megfáradt, magával viaskadó hangot hallgatnánk, rádöbbenést a valóságra, betonkemény érzéseket. Nincs menekvés.

A Midnight Cowboy egy feldolgozás (Mike Patton az FNM feloszlása után, Fantomas nevű bandájával filmzenéket dolgozott át eléggé kisérletező módon) egy azonos című film zenéjéből, főképp vonósokra és harmonikára épül a hangzás, és olyan remekül sikerült, hogy én a Dustin Hoffmannal készült filmben is el tudnám képzelni. A zárótétel az I’m Easy, amit már csak azért sem kell nagyon bemutatni, mert talán ez a szám a legismertebb az albumról, toplistásként sokáig játszották különböző rádiók a világ minden táján, és a klippje olyan szürrealista hangulatú, hogy az hihetetlen. A laza dallamok megfogják az embert egy pillanat alatt, a témák sokszínűsége, finomsága bonyolult pókhálóként szövik át a dalt, mozdulatlanná dermesztve minket. Érdemes 16 év elteltével is elővenni ezt a lemezt, elvarázsolt, különleges hangulata miatt. Kötelező!

Tracklist:

1. Land Of Sunshine
2. Caffeine
3. Midlife Crisis
4. RV
5. Smaller And Smaller
6. Everything’s Ruined
7. Malpractice
8. Kindergarten
9. Be Aggressive
10. A Small Victory
11. Crack Hitler
12. Jizzlobber
13. Midnight Cowboy

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!