Kiadás éve: 1985
Kiadó: Backs Records
Web: @ last.fm
(scroll down for English Version)
A ’80-as évek elején járunk, amikor angol honban virágkorát élte a dark/goth/deathrock/new wave hullám. A Gothic Girls is itt ragadott két évre hangszert, és nem alaptalanul. Megjelent anyagaik összesen erre a három felsoroltra korlátozódnak, ezért is írok róluk egyszerre. Olyan bandák mellé lehet besorolni többek között ezt a goth zenekart, mint a Joy Division, The Southern Death Cult, 1919. Rövid pályájuk alatt maradandó zenét alkottak, és ha annyira nem is volt meghatározó, mint mondjuk a már említett Joy Division zenéje, azért a Chiff Mackey (gitár) és Rob Masters (dob) alapította banda nagyot szól ma is. Mind a keverés, mind a hangulat nagyon eltalált-rideg és sötét egyszerre, az ének játékos a maga skáláján belül, a hangszeresek, pedig végig megállják a helyüket, sehol egy felesleges hang. Remek munka, tartalmas életút.
Az „Outrage” volt a banda első kiadványa, egy kétszámos mini lemez tulajdonképp. Ezen az első track az Outrage. A stílusra oly jellemző basszusjátékkal és effektezett gitárral indít a szám, steril dobtémákkal. A refrén kissé oldottabb, egy tudatvesztéses kóborlás az éjszaka fényeiben. A kiszámított hangulat, az elevenségbe bújtatott ájulás közeli állapot remekül szólal meg.
A második szám a Devil, ismét víziókkal terhes szerkezetet, finom, alig erős, de dinamikus játékkal, erőteljes énekkel. A dob lüktetése, a basszusgitár egy-egy futama remek alap, a gitár játéka, pedig egyszerű, de pontosan ott van minden hang a helyén.
A „Glass Baby”-n már három szám található, az első a címadó Glass Baby. A kriptahangulattal átitatott melankolikus nóta egyes lazább betétei megtörik az alaphangulatot egy-egy időre, a feszesen hozott alapokon jól ülnek a gitártémák és az ének.
A Borrowed Tongues zaklatott hangulata, ritmusgörcsei és a meghatározó éneke kiváló iskola a későbbi dark/goth bandák részére. A jól eltalált minimál szerkezet hangjai megtörnek, átcsapnak más hangulatba is, kísérleteznek, visszatérnek, a nyers hangzás remekül érvényesül.
A Glass Baby (MC Megamix) a következő, ahol a dob sokkal élesebb ütemeire finomabb gitárjáték a válasz, a basszusgitár pedig önálló életre kel. Az ének is effektezett nagy részt, az akusztikus refréntéma itt is jól üt. Más egy kicsit a hangulata, színesebb, karakteresebb.
A „Lilac Dreams” EP nyitódala a Devil egy újabb felvétele. Picit tempósabb, erőteljesebb játékot hallhatunk, határozottabb énekkel, más hangulatot ébresztve ezáltal. A karakteres témavilág itt is hasonló az egy évvel korábbi felvételhez, bár annak a tempója sokkal mélyebb helyekre kalauzol, míg ez inkább higgadt lázadás egy mozdulata.
A Whores Song lassan beinduló tempója eksztatikus világot idéz, a karcosan megszólaló gitár, a basszus finom színezései, a gyorsuló dobütem, a háttérből megszólaló ének egyre erősebbé teszi a dal szerkezetét, a dallamok lüktetése egyre sebesebb táncba csal, vonaglásra a homályos fényekbe…
A Sweet Sister Soul egy gépiesebb lüktetés, nagyjából a Death In June-t lehetne hasonlatképp felhozni, már ami a hangzást illeti. A hangszerelés minimális, az ének pedig kihasználva ezt, mély, hangos részeket hoz, teljesen a zene foghíjaiba illőt. Kiváló darab a ’80-as évek elejéről. A Bride egy nagyvárosi lüktetés, hasonlóképp a Joy Division lemezekhez, finom hangulatok futnak a húrokon végig, a dob monoton, a basszus, pedig néhány hanggal beéri, miközben az egész hangulata az énekkel csúcsosodik ki.
A Borrowed Tongues itt szintén másmilyen minőségben, illetve hangulatban szólal meg, finomabb a dal, nem annyira a zaklatott hangulaton van a hangsúly, mintsem a tompa hangokon, a monoton éneken, a lassú hömpölygésen, ami itt kifejezővé válik, és más értelmet ad a számnak.
A záró Lilac Dreams elektroakusztikus megszólalása, a ritmusszekció finom játéka és az ének hihetetlen összességet alkot. Egy elgondolkodtató dallal enged útra minket a banda, és úgy hiszem, van miért elővenni a felvételt időről időre, és meghallgatni.
Korrekt darab a stílus olyan szerelmeseinek, akik a ’80-as éveket is kultikusnak tartják.
—————————-
ENGLISH VERSION:
We’re in the early ’80s when the dark/gothic/deathrock/new wave genres were booming. The duo of Gothic Girls is also from that era. They released three materials listed above that’s why I’m reviewing here them all. They can be ranked amongst bands such as Joy Division, The Southern Death Cult, 1919. During their short career, they made timeless music and even if they weren’t as classic as the already mentioned Joy Division, the music of Chiff Mackery (guitar) and Rob Masters (drums) sounds very good, even today. Both the mix and the mood are well-captured – cold and dark at the same time, the vocals are playful within its own territory and the instrumental themes are also col. Fine work, and meaty career.
Outrage was the band’s first release, a two-track mini album actually. The first tune here is the title track. The song opens with bass and effected guitar typical of the genre, and with sterile drum themes. The chorus is a bit more relaxed, like an unconscious wandering among the lights of the night. The calculated mood, the state close to faint masked into liveliness sound good.
The second song titled Devil is again a structure full of visions, with hardly powerful yet dynamic play and strong vocals. The pulsation of the drums, the themes of the bass make a good base while the guitars are simple yet everything’s on its place.
Glass Baby has already three songs on it, and the first here is also the title track. The basic mood is broken for some time by the loose insets of the song of this crypt mood, the guitar themes and the vocals are good.
The frightened mood, rhythm spasms and determining vocals in Borrowed Tongues is a fine lesson for later dark/goth bands. The sounds of the well-built minimal structure are broken, and changed into another mood, they’re experimenting, then return… the raw sound is good.
Next up is Glass Baby (MC Megamix) where fine guitars are the answer for the sharper rhythms of the drums, and the bass play lives its own life. The vocals here have much effect, and acoustic theme also shreds. It has another mood, a bit more colourful and unique.
The opener of Lilac Dreams EP is re-recording of Devil. It’s a bit faster, and more powerful than the original, the vocals are also more determined and the mood is also different. The unique themes are similar to the old version though the tempo of that takes us deeper places while this new version rather is a movement of cooled down rebellion.
The slowly launching tempo of Whores Song evokes an ecstatic world, the harsh guitars, the nice bass shading, the fastening drums and the vocals make the structure stronger and stronger.
Sweet Sister Soul is a mechanic pulsation, it reminds me of Death In June, sound-wise. The instrumentation is minimal, and vocals are emphasized. A great piece from the early ’80s. Bride is like a city jam similar to Joy Division records, there fine moods here, the drums are monotonous, while the bass plays only few notes. The mood culminates with the vocals.
Borrowed Thoughts sound also different here mood-wise, and with a different quality. The song is more gentle, it’s not as frightened but it includes blunt sounds, monotonous vocals and slow themes and this gives a different interpretation to the track.
The electro-acoustic sound, the fine play of the rhythm section and vocals are really cool here. This is a thought-provoking tune.
A cool stuff for the lovers of the genre who take this era as cult too.
Tracklist:
1. Devil
2. Outrage
3. Glass Baby
4. Borrowed Tongues
5. Glass Baby (MC Megamix)
6. Devil (version)
7. Whore’s Song
8. Sweet Sister Soul
9. Bride
11. Lilac Dreams