JOY DIVISION – Substance 1977-1980

Kiadás éve: 1988

Kiadó: Factory Records

Web: myspace.com/joydivision

 

 

Ian Curtis 28 éve halott, és vele együtt az 1976-ban alapított Joy Division is megszűnt létezni. Önkezével vetett véget életének, a Closer megjelenése, az USA turné (és az igazi siker beköszöntése) előtt. A Substance egy válogatáslemez, amely ennek a zenekarnak a múltját és poklát idézi meg. Megkérdőjelezhetetlen pontja a zenei világnak a banda, sötét, önmarcangoló hangulata (benne volt ebben Ian Curtis énekes zaklatott élete: a szeretője, a felesége és a csapat közötti őrlődés, valamint az epilepszia miatti depresszió), egyedi hangzása, kifejezőképessége miatt válhatott azzá, ami. A Bernard Albrecht (gitár, szintetizátor), Peter Hook (basszusgitár) és Terry Mason (dob) felállás Ian Curtis-el az élen ugyanúgy merített a punk-os alapokból, ahogyan részt vett a formálódó dark stílus arculatának kialakulásában, vagy csepegtetett zenéjének szövetei közé egy kis új-hullámot.

Kísérletező anyagaik mindvégig dinamikusak, hatásuk tagadhatatlan. A rövid életű zenekar utódjaként megszületett a New Order, egy más világ, egy más hangzás. A Joy Divison felfoghatatlan pályán élt az enyészet peremén, mégis örök életű lett a maga értelmében, a 17 trackot tartalmazó lemez 1988-ban jelent meg, mintegy történeti áttekintésként. Az igényes darabnak minden rajongó és gyűjtő polcán ott a helye.

Az első szám, a Warsaw a korai időszakból való, punk jegyekkel tele, igaz dallamosabb minimalizmusa ellenére. Keményen megszólaló riffek, nem túl komplikált dob és basszustémák, mindez a Joy Division egyik védjegye. Dinamikus, felpörgetős dal ez a javából. A Leaders Of Men egy atmoszférikusabb nóta, melankolikus témákkal játszva, olyan hangulatot teremtenek, amit az ember legtöbbször a sötét országúton tapasztal meg a néha elzúgó autók mellett. Fogós dallamok, karakteres ének. A Digital egy nyersebb nóta, koszos világgal, lepusztult érzelmek tombolásában, monoton témákkal. Az ének változatossága itt is pluszként jelentkezik, annyira kifejező.

A Digital a valóságot löki elénk, könyörtelenül. Az Autosuggestion egy belső őrlődés, egy búcsúzóul itt hagyott élet-töredék, depresszív hangulata felfokozott. A főképp csak ugyanazokra a hangokra épülő szerkezet szintén katarzis állapottal végződik, egy összeomló ember lelkületével. A Transmission egy populárisabb, könnyedebb dal a lemezen. Lebegő hangulata, ami leginkább a suhanó tájat idézi meg, remekül fokozódik fel a cinizmus hangjegyeiből a félig ájult állapotba, ahol az addigi riffek felerősödnek és megnyitják egy misztikus világ kapuját…

A She’s Lost Control (Control címmel nemrég készült el a Depeche Mode videoklippek rendezőjének, Anton Corbijn-nak fekete-fehér filmje) egy lüktető ér. Elhagyatottság, nihilizmus és halálvágy üvölt belőle. A semmi buja csókja terül el ezeken a verzéken, mintha egy gépet hallgatna az ember. A szintetizátorral találóan díszített dal egy mélyebb, elgondolkodtatóbb darab. Az Incubation pörgős, kemény ütemekkel indít, mintha egy gyárvárosban kóborolna az ember, mindenhonnan csak szürke képek köszönnek vissza. A dal instrumentális volta emeli az eksztatikus állapot érzetét.

A Dead Souls mindenki számára ismerős dal lehet, akár az eredeti, akár a Nine Inch Nails feldolgozásában. Ez is egy lebegős darab, kellemes gitárral, a dob eklektikus ütemeivel, és a basszusgitár játékával. Mindenképp “rádióbarát”, de nem negatív értelemben. Nagyon könnyen befogadható ez a szám, nyugodt/zaklatott szerkezete igazi old-school példa. Az Atmosphere már egy lépéssel közelebb van az új-hullám felé, bár darkos hangulata tagadhatatlan. Egy érzés nélküli világ bolyong előttünk érzésekkel telve. A szintetizátor domináns részei, az egyhangú dobkíséret hangjai és magával sodró ereje mellé pontosan illeszkedik be a basszusgitár és az ének cinikus dallama. Egy pillanatnyi felemelkedés az éjszakában.

A Love Will Tear Us Apart is egy szintén ismert szám a zenekartól, sok filmben és sok előadótól elhangzott már ez a populáris tétel azóta, mióta Curtisék megírták. Teljesen más a hangulata az előző számokhoz képest, sokkal vidámabb, élettel telibb végig, a gitárjáték színesebb, a dallamok remekül fekszenek, szerkezete ettől függetlenül ugyanazokra az alapokra épít. Ebben is érződik valamelyest az új hullámos kísérletezés. No Love Lost a következő track címe, ami visszatér a fő vonalhoz-elesettség, reménytelenség, fájdalom süt belőle, egy felfokozott tánc a penge élén. A punkos ének csak érzékletesebbé teszi az egészet. Világvége hangulat, rohanó autók, víziók, víziók, víziók…

A Failures egy kőkemény punk alapú szám, tele pörgetéssel, húzós riffekkel, szakítós szólóbetéttel. Megmozdítja az embert, elragadja egy örvény, ami magába szippantja. Hatalmas energia feszül mindvégig a szerkezeten belül, a témák jól kidolgozottan szólnak. Az elvontabb dalok közé tartozik a Glass, amelynek enyhe őrületszaga van. Egyszerű, letisztult ütemek váltják egymást, ettől ül ez a szám annyira a helyén. Gyorsan megy át rajtunk, fel nem foghatóan, első hallgatásra nem lehet megérteni. A From Safety To Where egy kiábrándultságot tükröző felszínlét. Semmi nem történik okkal sem benned, sem körülötted. Értelmetlenségnek tűnik minden a hanyatlás fényében. Elsorvadt belül a hit, nagyon vékonyra, nagyon törékenyre. Nincs tovább.

A Novelty pörgős darab szintén, monoton ütemekkel kísérve, a gitár valahol létezik és néha belefolyik a dalba, megérinti, végighúzza rajta kezét és nem érez semmit. De “boldog”. Egy tükör az arcunk előtt, minden keserűségünkkel. A Komakino riffjei a változatlanságon alapulnak végig. Árnyékok tánca ez egy téren, ódon kapuk alatt. Technikás témának tűnnek a semmilyenszínű alapok, a színezgető gitár valahol egy másik világban jár, az ének lemondó. Az utolsó szám a These Days egy szintén könnyebben emészthető, tempósabb nóta. Könnyedsége miatt megjegyezhető már első hallásra is. Hangulatilag már ez sem a szenvedésről szól, inkább a minimalista életérzés és a hitetlenség a két fő elem benne, a napról napra lét, cél nélkül.

A lemez összességében beteljesíti célját, egy viszonylagos átfogó képet ad a zenekarról, a kor szellemében, remek hangzással. Érdemes beszerezni.

Tracklist:

1. Warsaw
2. Leaders Of Men
3. Digital
4. Autosuggestion
5. Transmission
6. She’s Last Control
7. Incubation
8. Dead Souls
9. Atmosphere
10. Love Will Tear Us Apart
11. No Love Lost
12. Failures
13. Glass
14. From Safety To Where
15. Novelty
16. Komakino
17. These Days

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár