Kiadás éve: 1994
Kiadó: Deathlike Silence Productions
Weboldal: www.thetruemayhem.com
Egy szintén kultikus black-metal csapat, a norvég Mayhem egyik lemezét hivatott bemutatni ez az írás. A zenekar 1983-ban alakult meg, Euronymous (gitár), Necrobutcher (basszusgitár) és Manheim (dob) felállással. Két demot követően ’86-ban állt be énekelni Maniac, de két évvel később Manheim-el együtt ki is léptek a zenekarból. Helyükre az egykori svéd black metal csapat, a Morbid énekese Dead (alias Pelle Bjoerstad) és Hellhammer dobos érkeztek. Dead ’91-es, máig vitatott öngyilkosságáig létezett ez a felállás, majd röviddel ezután Necrobutcher is elhagyta a Mayhem-et. Ezen a korongon Euronymous és Hellhammer mellett két „vendégzenész” játszott, a Burzum-ból Count Grisnackh (más néven Varg Vikernes) basszusgitáros, és a Tormentor-ból Csihar Attila énekes.
A lemez megjelenésének évében Grisnackh 23 késszúrással egy kiadó miatti szóváltás után megölte Euronymous-t (mai napig börtönben ül), és bár a banda emiatt egy rövid időre összeomlott, végül 1995-ben Maniac és Necrobutcher visszatértével újból dolgozni kezdtek, az Aura Noir-os Blasphemer gitáros közreműködésével. Az első szám a majd hatperces Funeral Fog, ami elég nagy intenzitással dől a hangfalakból kifelé. Halálpontos, pusztító gyorsaságú verzék követik egymást, egy teljesen más világ, és mégis ugyanaz, amit megszokhattunk már a Mayhem legénységétől a korábbi anyagokon is.
Brutál témák jellemzik ezt a számot is, mint az összes többit, Csihar Attila rezignált, eklektikus hangja pedig csak emeli ezeknek a daloknak a mélységét, sötét mivoltát. A Freezing Moon már lassabb témával indít, mint az előző szám, persze nem sokáig merülhetünk bele a lazább riffekbe, mert némi előjáték után újra beindul a black metal sötét gépezete, iszonyú vihart támasztva, majd a pokol legmélyebb bugyrába taszít a bellasult zene. A következő szám a Cursed To Eternity, ahol Hellhammer szintén eljátszik a témákkal, semmi klisé az elején, viszont rendkívül színesek a témák. Ahogyan beindul a hangulat, az a ’80-as évekbeli trash/ black csapatokat idézi, betegebbnél betegebb témák, az énekhang mély fájdalommal átitatott.
A Pagan Fears album egyik legerősebb dala, nagyjából középtempós, egyszerű, de ütős témák váltogatják egymást. Hihetetlen hangzás, hihetetlenül átérezhető szellemiség, múlt és jelen kavarodása. Ha valaha játszanék Mayhem számot egy bandával, tuti ez lenne az. A Life Eternal ha nem indítja be az ember fejét, miközben nyelvet öltöget és elszántan dobálja a villákat, akkor az illető hallgatónak gőze nincs a stílus hangulatáról, erejéről. A szerkezete átgondolt és kidolgozott verzéket vonultat fel, bugyorból bugyorba lefelé tartás…pokol, amit kíván az ember.
A következő nóta címe eleve önmagáért beszél- From The Dark Past. Sötét múltból nyúlnak, ívelnek át itt a témák, feketéség és kietlen pusztai homály mindenütt, jellemzően feszes tempók, pusztulás, nihilizmus és rettegés minden egyes hangja. A Buried By Time And Dust erős, iszonyú tempójú, mindent elsöprő, kegyetlen riffek sora, nincs menekülés itt sem, annyira rabul ejt a hangulata. Ős kultikus szám ez is, telis-tele energiával. Az utolsó szám a lemez címadó nótája, a De Mysteriis Dom Sathanas. Itt játszik Csihar Attila legjobban a hangjával, változatos szellemidézés, kísértetjárás egy jéggé dermedt erdőben, szív és lélek nélkül, sötétszürke égbolt alatt, a zene pedig maga a paradicsomból való kitaszítást idézi… hitetlenek világa ez, a múlt megidézése, felvillan benne egy pillanatra az ősök szelleme, vérgőzös csaták hosszú sora és égő épületek látványa.
Mindenképpen csak javasolni tudom ezt a korongot a műfajban igazán elmélyülni szándékozó rajongóknak, akik pedig nem ismerik a Mayhem e korai gyöngyszemét, azoknak kötelező!
Tracklist:
1. Funeral Fog
2. Freezing Moon
3. Cursed In Eternity
4. Pagan Fears
5. Life Eternal
6. From the Dark Past
7. Buried by Time and Dust
8. De Mysteriis Dom Sathanas