Kiadás éve: 1986
Kiadó: Combat Records
Web: facebook.com/NuclearAssaultOfficial
A ’80-as évek elején/közepén a new yorki metal színtér (szorosan összekapcsolva a new jersey-i színtérrel) ugyanolyan megosztottságot mutatott, képviselt, mint a los angelesi. Előbbi helyen a metal és hardcore/punk vonal különült el egymástól, míg az angyalok városában a glam/hair metal kontra/versus thrash metal harc dominált.
A nukleáris támadást Danny Lilker hívta életre 1984-ben miután nevetséges okok miatt kiebrudalták az Anthraxből. Történt, hogy a banda énekese Neil Turbin nem csípte Dant, nem viselte el viccelődő, poénkodó természetét, ráadásul zavarta, hogy magasabb nála és válaszút elé állította Scott Ianékat, hogy vagy ő vagy Dan hagyja el a zenekart. A banda választása Danre esett, aki nem habozott, nem tétlenkedett sokáig és csatasorba állította az Anthrax egy korai időszakában megfordult John Connelly énekes/gitárost, Scott Duboys dobost (egy ideig ezen a poszton ebben az időszakban Derek Lord is megfordult) valamint Mike Bogush gitárost és létrejött a banda. Ez a tagság követte el a ’85-ben megjelent Back With Vengeance demót (több változaton hét koncertszám is található), de még ugyanebben az évben kihoztak egy másik demót a Live, Suffer, Die-t, amelyen viszont már Anthony Bramante gitározott és Glenn Evans dobolt. Ettől a ponttól kezdve beszélhetünk a klasszikus Nuclear Assault felállásról, amely 1991-ig működött. A csapatra felfigyelt a Combat Records, akik le is szerződtették őket, az együttműködés első gyümölcse pedig az 1986 augusztusában piacra dobott Brain Death Ep volt. (Ezenkívül szerepeltek még a Quest For The Corngirl válogatás kazettán a Live, Suffer, Die-jal és a Demolitionnal). 1986 májusában a banda bevonult a New York-i Pyramid stúdióban, ahol Alex Perialas (ő producelte az Ep-t is) felügyelete mellett rögzítették bemutatkozó anyagukat a Game Overt, amelyet az Ed Repka által készített zseniális borítóba csomagoltak.
Mielőtt rátérnék magára az anyagra, mindenképpen meg kell álljak egy pillanatra az évszámnál, mert hihetetlen, hogy a ’86-os esztendő mennyire termékeny volt a (thrash) metal csapatok számára, hihetetlen, hogy egy év leforgása alatt mennyi klasszikus került megjelentetésre. Reign In Blood, Master Of Puppets, Darkness Descends, Doomsday For The Deceiver, Torment In Fire, Beyond The Gates, Peace Sells…But Who’s Buying, Malicious Intent a tengerentúlon, Pleasure To Kill, Eternal Devastation, Obsessed By Cruelty, Riders Of Doom, Queen Of Siam, Possessed By Fire, The Force Európában, az akkori underground rajongók csak kapkodták a fejüket, hogy minden hónapban egy örök érvényű metal klasszikus jelenik meg.
Vége a játéknak hirdeti a lemez címe és valóban, itt vége van mindennek, mert a Nuclear Assault egy sorscsapást, egy nagyon intenzív, brutális anyagot zúdít a nyakunkba. Védjegyük egyértelműen (csakúgy, mint a San Francisco-i Vio-lence esetében) John Connelly magas hangja, hadarós stílusa, ami szokatlan (akkortájt pláne az lehetett) egy thrash bandánál, de ha a hallgató megbarátkozik vele, akkor nincs probléma, ráadásul kiválóan illik az elsöprő, pusztító riffeléssel kísért zenéhez, sőt helyenként dallamai megjegyezhetőek.
A nyitó, instrumentális Live, Suffer, Die egy egyperces erődemonstráció, melyet a Sin követ és ezzel kezdődik a nukleáris támadás. A dal érdekessége, hogy akkor íródott, amikor Dan Lilker még az Anthrax tagja volt és You Are Boneless címmel egy, a My Father’s Place-ben (Roslyn, Long Island, New York) 1982. április 10-én rögzített kalóz koncertanyagon hallható. Noha pusztító, kíméletlen anyagról beszélünk, azért a csapat törekedett arra, hogy dalaik megjegyezhetőek legyenek, szem előtt tartották a dallamok, a váltások fontosságát is (pl. Cold Steel, Betrayal, Radiation Sickness, Stranded In Hell). Ezenkívül nem zárkóztak el a poénoktól sem, erre példák a 48 másodperces hardcore sikálás a Hang The Pope illetve a fél perces My America. 30 másodperces játékidővel bír az instrumentális Mr. Softee Theme is, amely exkluzív tételként volt az Lp és Cd verziókon, míg a kazetta változaton a Lesbians-szel együtt (eme utóbbi felvétel csak a kazettákon hallható) szerepelt. A Brain Death Ep-ről a címadó szerzeményt mentették át a korongra, egyben ez a lemez leghosszabb, legösszetettebb darabja. Mindenképpen meg kell említenem, hogy technikás zenészek alkották a tagságot, Dan Lilker dörgő basszusfutamai mindvégig domináns szerepet töltenek be, a John Connelly/Anthony Bramante duó a thrash színtér legjobb gitáros párosai közé sorolandó, míg Glenn Evans feszesen, precízen ütötte a dobokat. Az albumnak két újrakiadása volt, az egyik 1999-ben megtoldva a The Plague Ep-vel a másik pedig 2008-ban a radioactive glow kiadás, rajta öt koncertfelvétellel.
Véleményem szerint ezzel az albummal egy „sikertörténet” indult el, hiszen a bandának sikerült magára irányítania a figyelmet, komoly hírnevet sikerült kivívniuk az undergroundban. A Handle With Care-ig bezárólag futott a szekér, majd, számomra megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag formahanyatlás következett be, további alkotásaik már nem ütötték meg az első három album szintjét. Elméletileg háromszor oszlottak fel: 1995-ben, egy kis időre (1997-1998) újra összejöttek, mielőtt újra feloszlottak, majd másodszorra 2001-ben újjáalakultak, 2008-ban újra lehúzták a rolót, 2011-ben pedig harmadszorra is összeborultak. Jelen tagságot a klasszikus felállás ¾-e képviseli (Lilker, Evans és Connelly), Anthony Bramante helyét Scott Harrington vette át. A 2005-ös Third World Genocide ugyan azt mutatta, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de 2011 óta nagyon aktív a banda, folyamatosan koncerteznek, sőt, több koncertalbumot és single-t jelentettek meg. Egy mindenképpen biztos: nélkülük és a Game Over nélkül szegényebbek lennénk egy pusztító, klasszikus thrash lemezzel.
Tracklist:
Side A
1. Live, Suffer, Die
2. Sin
3. Cold Steel
4. Betrayal
5. Radiation Sickness
6. Hang the Pope
7. After the Holocaust
8. Mr. Softee Theme
Side B
9. Stranded in Hell
10. Nuclear War
11. My America
12. Vengeance
13. Brain Death