Kiadás éve: 1986
Kiadó: Epic/CBS
Web: www.ozzy.com
A Blizzard Of Ozz és a Diary Of A Madman albumokkal Ozzy mester fényesen bizonyította be, hogy a Black Sabbathból történt kilépése, kirúgása után is van (lesz) élet, sőt! Felsorakoztatta maga mellé Randy Rhoads gitárost, Bob Daisley basszerost, Don Airey billentyűst, Lee Kerslake dobost és megalkotta velük a fentebb említett klasszikusokat. Sajnos 1982 őszén egy borzalmas tragédia árnyékolta be az addig felfelé ívelő pályafutást, mert egy repülőgép szerencsétlenség következtében Randy Rhoads életét vesztette, hatalmas veszteséget okozva Ozzynak és a metal világnak.
Ilyen előzmények után az volt a kérdés, hogyan áll talpra a mester. Semmiképpen sem volt, lehetett egyszerű egy ilyen briliáns gitárost pótolni, tehát komoly nyomás helyezedett a vállára. Az ex-Rough Cutt muzsikus Jake E. Lee lett az új gitáros, de a dobok mögött is történt egy váltás: Lee Kerslake-et Tommy Aldridge váltotta. Az 1983-as Bark At The Moon az előző anyagokhoz képest sötétebb, komorabb lemez lett, véleményem szerint jobb, mint a Diary, de nem ütötte meg a Blizzard által képviselt színvonalat. A lemez megjelenését egy alapos turné követte, majd Ozzy „visszavonult” mintegy 2 évre. Eme időszak alatt több kislemezt, egy válogatást és egy videót jelentetett meg. Mielőtt nekiállt volna a The Ultimate Sin korong elkészítésének újabb tagcserék történtek, az albumot már egy új ritmusszekció rögzítette, Phil Soussan bőgős és Randy Castillo (R.I.P. – 2002 március 26.-án bőrrákban hunyt el) dobos, a billentyűket pedig Mike Moran kezelte.
A keréknyikorgással, Randy Castillo dobjaival induló címadó tétel előrevetíti, hogy az eddigi albumokhoz képest egy súlyosabb zenei irányba fordult Ozzy, melynek alátámasztására elég csak belehallgatni Jake E. Lee riffjeibe. Elképesztő energiával, súllyal szakadnak ki a hangfalakból Jake riffjei, egyben ez az egyik legkeményebb és legjobb Ozzy nóta, melyhez akkoriban egy kitűnő videoklip is készült. A címadó tételhez hasonlóan a Thank God For The Bomb is súlyos riffekkel, ritmusokkal operál, de talán még a Lightning Strikes is ebbe a kategóriába tartozik. Minthogy klasszikusról beszélünk, tölteléknek, mélypontnak híre-hamva sincs, a Secret Loser, a Never Know Why, a Never és a Fool Like You egy kirobbanó formában lévő Ozzy-t mutatnak, mutattak, más kérdés, hogy Randy halálát a mai napig nem tudta feldolgozni. Nem érdemes vitát nyitni arról, hogy Randy vagy Jake a jobb gitáros, véleményem szerint Jake parádés teljesítményt nyújt a lemezen, a ritmusszekcióval egyetemben. Ozzy mindig is értett a balladák írásához, erre a korongra a Killer Of Giants került fel, a mester érzelmi oldalát kiemelendő. Az album zárótétele szintén az egyik legnagyobb Ozzy klasszikus a Shot In The Dark, melyet –a többi dallal ellentétben- nem Jake E. Lee-val, hanem Phil Soussannel írt. Sötét hangulatú, kevés balladisztikus elemet is felvonultató, ugyanakkor súlyos riffekkel, Soussan remekbeszabott futamaival megpakolt szerzeményről van szó. Erre a dalra is készült klip annak idején. Számomra érthetetlen módon, csak ez a nóta maradt meg állandó szereplőként az Ozzy koncerteken erről a korongról. A The Ultimate Sin egyértelműen tükrözte, hogy Ozzy talpra állt, továbbra is képes zseniális nótákat írni és mintegy útmutató, a későbbi, súlyosabb Ozzy hangzás felé
A The Ultimate Sin hibátlan voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Ozzy 1986-ban headlinerként lépett fel a Monsters Of Rock fesztiválon Doningtonban és a lemez turnéja is komoly sikerrel futott le. Ez volt az a pont, amikor Ozzy visszaküzdötte magát a csúcsra és ott is maradt. Hiába zajlottak le újabb tagcserék (Jake E. Lee és Phil Soussan távoztak, Zakk Wylde érkezett, Bob Daisley visszatért), Ozzy ezek után már nem engedett a minőségből.
Vitathatatlanul a rock ’n’ roll megtestesítője, a két lábon járó rock/metal ikon. Röviden és tömören: Ő A LEGNAGYOBB!
Tracklist:
1. The Ultimate Sin
2. Secret Loser
3. Never Know Why
4. Thank God For The Bomb
5. Never
6. Lightning Strikes
7. Killer Of Giants
8. Fool Like You
9. Shot In The Dark