PROTECTOR – Urm The Mad

Print Friendly, PDF & Email

2014. dec 29, 12:04 :

Kiadás éve: 1989

Kiadó: Atom H Records

Web: facebook.com/Protector.666not777

 

A ’80-as évek második felében Németországban a Destruction/Kreator/Sodom trió hatására ipari mennyiségben kezdtek el felbukkanni a thrash metal zenekarok. A központ, a fellegvár a Ruhr vidék volt, de Düsseldorf és Hamburg is ismert volt thrash zenekarairól. Ez volt a másodgenerációs thrash bandák kora.

Rengeteg klasszikust termelt ki ez a mozgalom, gondoljunk csak olyan anyagokra, mint a The Upcoming Terror az Assasintól, a Riders Of Doom a Deathrow-tól, a Go And Live…Stay And Die a Vendetta-tól és még sorolhatnám. Többségük egy, maximum két album megjelentetéséig jutott el (pl. Assassin, Exumer, Violent Force, Vendetta, Vectom), több korongot csak nagyon kevesen (pl. Deathrow, Necronomicon, Despair, Grinder) tudtak kiadni. Eme másodgenerációs körhöz tartozott a Wolfsburg városában alakult Protector. 1986-ban jött létre a zenekar a dobos/énekes Michael Hasse, aki az első wolfsburgi speed bandát, a Death Attack nevű formációt hagyta el és Hansi Müller gitáros jóvoltából, a tagságot pedig Michael Schnabel basszusgitáros tette teljessé. Ugyanezen év novemberében már fel is vették debütáló felvételüket, a White Line stúdióban rögzített, kétszámos Protector Of Death demót. 1987 elején Michael Schnabelt Ede Behlichmeier váltotta, majd pár héttel később csatlakozott Martin Missy énekes, kialakítva a Protector klasszikus felállását és néhány hónapon belül pedig szerződést kaptak a Jürgen Engler (Die Krupps) által alapított Atom H Recordstól. Ebben az évben aztán felgyorsultak az események, a Protector beindult mint a rajzszakkör. A kiadó kérésére felvették a Kain And Abel próbatermi felvételt, szeptemberben kijött bemutatkozó anyaguk a Misanthropy Ep és intenzív koncertezésbe kezdtek (pl. Braunschweig, München – ezekről felvételek is készültek). Lendületben maradt a társaság, amit az jelez, hogy az 1988. március 19-én Wolfsburgban tartott koncertjüket promóciós céllal megjelentették, rajta új nótákkal (pl. Protector Of Death, Apocalyptic Revelations, Only The Strong Survive), melyek az az év augusztusában piacra dobott Golem korongon kaptak helyet. A lemezt igen komoly népszerűsítő hadjárat követte. 1988. szeptember 3-án a Sodommal léptek fel, majd 1989 elején Martin Missy-t Oliver Wiebel váltotta, akivel a csapat folytatta a koncertezést. ’89 tavaszán a zenekar a Wehrmachttal indult turnéra a Protector (Belgiumot, Hollandiát és Németországot érintették a koncertek), április 22-én a katowicei Metal Mania fesztiválon léptek fel, játszottak Csehszlovákiában is Németországba visszatérve, május 1-jén pedig a Kreatorrel, a Ravennel és a Tankarddal szántották fel a színpadot. ’89 nyarán Missy visszatért a zenekarhoz, a csapat pedig a bochumi Phoenix stúdióban (itt rögzítették a Golemet is) megkezdte második lemezének felvételeit, amely az Urm The Mad címet kapta és augusztusban került a boltok polcaira. (A címet egy francia képregény művész Phillipe Druillet Le fou (az őrült) című alkotása ihlette).

Miután elindul az album az első legszembetűnőbb dolog, hogy Jörg Stegert producer nagyon durva, vaskos hangzást biztosított a korongnak. Ede Behlichmeier basszusa nagyon mélyen, picit torzítottan, lehangoltan dohog, Hansi Müller riffjei pengeként hasítanak, a hangszerek nem nyomják el egymást. Hasonlóan töményen szólnak Michael Hasse dobjai, amelynek olyan a hatása, mintha az ember egy géppuska (sortűz) előtt állna, egyfajta militáns stílus érződik játékában. Martin Missy beteg, elfojtott hörgéssel járul a szerzeményekhez, hangja, stílusa egy szerényebb, halványabb Martin Van Drunenre emlékeztet, mindazon által nagyon morbid és groteszk. Mint ahogy az anyag hangulata is rettentő beteg, groteszk és gonosz, sötét atmoszféra járja át a dalokat. A fenyegetően, sejtelmesen kezdődő Capitascism tulajdonképpen összefoglalja, hogy mi várható a korongtól. Előszeretettel használja a zenekar a középtempós és lassú, lassan menetelő, kicsit doomba hajló részeket, melyeket gyors, grindba hajló tekerésekkel ötvöznek, ahogy az a Sliced, Hacked And Grindedben, a The Most Repugnant Antagonist Of Life-ban, a Quasimodo-ban vagy a címadó tételben hallható. Hansi Müller kifejezetten bizarr riffeket, hirtelen eltekert szólókat produkál, a végig doom Nothing Has Change-ben hallható, felbukkanó dallamai, harmóniái lúdbőrözést váltanak ki, míg a Decadence-t középkori (barokk) témával indítja. A lemezt az egy perc alatti, hardcore/punk hatású zúzás, a Molotow Coctail zárja, feltéve a korongra koronát.

Az album megjelenését követően Martin Missy újra kiszállt a bandából, a helyére visszakerült Oliver Wiebel ezúttal viszont már állandó tag lett. A csapat vele készítette el a Leviathan’s Desire Ep-t (1990) és az A Shedding Of Skin (1991) lemezt (Mille Petrozza volt a producere), az 1994-ben kiadott The Heritage-nek pedig már nem is Protector név alatt lett volna szabad megjelennie, lévén egyetlen egy őstag sem vett részt rajta. Michael Hasse (noha 1991-ben távozott a zenekarból) 1994-ben bekövetkezett halála végleg betette a kaput, az 1995-ben piacra dobott Lost In Eternity válogatás egy minél több bőrt húzzunk le a bandáról anyag volt. Tulajdonképpen a banda sosem oszlott fel, mert a The Heritage-en doboló Marco Pape folyamatosan életben tartotta a Protectort, igaz egy instabil, állandóan változó tagsággal. Koncerteztek és 2000-ben egy demót is rögzítettek Resurrected címmel. Igazából a reflektorfényt a svéd I Hate Records irányította újra a csapatra, amely 2003-ban az Echoes From The Past…, 2005-ben pedig az Ominous Message Of Brutality válogatásokat (rajtuk a korai Protector összes kiadványával) jelentette meg. Ezeken kívül még két kompiláció látott napvilágot: Welcome To Fire (Wroth Emitter Productions – 2006 és Kain And Abel (ez egy dupla cd) – AreaDeath Productions – 2010).

A Svédországban élő Martin Missy 2006-ban életre hívta a Martin Missy And The Protectors feldolgozás bandát (Protector dalokat játszottak valamint szerepeltek az In The Sign Of Sodom – Sodomaniac Tribute (a Sepulchral Voice-t adták elő) albumon), 2011-ben pedig egy négyszámos demót, a The Return Of Thrash And Madnesst rögzítették, mely ponttól datálható a Protector visszatérése, soraikban svéd zenészekkel. A szekér azóta újra beindult, a To The Death Records tavalyelőtt kiadott egy négy bakelitből álló Wolfsburg Edition című box szettet, ezt követte még ugyanebben az évben az In The Vein Of Blackened Steel (split 7” az Erazorral), tavaly pedig a Merciless Metal Onslaught (split 7” az Ungoddal) és a kedvező fogadtatásban részesülő, kitűnő Reanimated Homunculus jöttek ki. Ahogy ezekből is kiderül, a Protector él és virul, manapság is van rájuk igény, de ha a zenekar nevét hallom, akkor kizárólag az ősidők ugranak be, élükön az Urm The Maddel.

Tracklist:

Side A
1. Capitascism
2. Sliced, Hacked and Grinded
3. Nothing Has Changed
4. The Most Repugnant Antagonist of Life

Side B
5. Quasimodo
6. Urm the Mad
7. Decadence
8. Atrocities
9. Molotow Cocktail

Ezt a cikket eddig 413 alkalommal tekintették meg.

Megosztás

Szólj hozzá!