S. D. I. – Sign Of The Wicked

Kiadás éve: 1988

Kiadó: Scratchcore

Web: myspace.com/sdimegamosh

Sosem felejtem el. Hetedikes/Nyolcadikas koromban, amikor elkezdtem a metal zene iránt érdeklődni, a legelső felvételek egyike, amelyet akkor hallottam, egy gyors nóta volt. Az osztálytársaim világosítottak fel, hogy a dal elkövetője az S. D. I. (Satan Defloration Incorporated), címe pedig I Wanna Fuck Ya”. (Ez idő tájt hallottam a Metal Sword Disco Is Fuck nótáját is). Több sem kellett nekem, kutatni kezdtem a zenekar lemezei után, azonban érdekes módon nem az első (ezen van az említett felvétel), hanem a második korongra tettem szert. Abban a pillanatban a csapat rajongójává váltam.
Az 1984-ben Osnabrückben alakult csapat múltja messzebbre nyúlik vissza. Egészen pontosan a ’70-es évek legvégére, ugyanis Reinhard Kruse basszusgitáros/énekes és Ralf Maunert dobos a Black Jack Co.-ban kezdték pályafutásukat. Ez egy heavy metal/hard rock csapat volt, tehát semmi köze az S. D. I., a punk intenzitásával, dühével kombinált agresszív, ugyanakkor dallamokat is felvonultató thrash metaljához. Az első, Bloodsucker névre keresztelt demo felvétele után csatlakozott hozzájuk Franck Tiesing gitáros (ő is megfordult a Black Jack Co.-ban) és így alakult ki a banda klasszikus trió felállása. 1986-ban jelentették meg bemutatkozó lemezüket, a Satans Defloration Incorporated-et, melyet egy évvel később a Sign Of The Wicked követett. Másodgenerációs thrash/speed bandáról beszélünk az S. D. I. esetében, az Assassin, a Violent Force, az Exumer stb. fémjelezte germán vonalhoz tartoznak/tartoztak. Mind a zenét, mind a tagságot illetően egyértelműen kiderül, hogy a korai Motörhead komoly hatással volt rájuk (mint pl. a Violent Force-ra), de az S. D. I. több volt, mint egy szimpla Motörhead kópia.

Akusztikus (kicsit barokkos) pengetéssel, majd a távolból fenyegető, torzított riffel és erőteljes dobokkal, punkos lendülettel, dohogó basszusfutamokkal kezdődik a lemez a Coming Againnel. Már e tételben kifejezésre juttatja a csapat, hogy nem kíván beállni a sorba, nem egy szimpla thrash csapatról van szó, fogós dallamok, refrén képezik a dalt, nem beszélve a szerzemény közepén hallható váltásról. A dal a rövid, szinte epikusnak ható címadó szerzeménybe vezet át, melyet egy újabb lendületes, energikus felvétel, a Megamosh követ. Az “SDI – Megamosh SDI – Megamosh SDI – Megamosh 1-2-3-4”-gyel kezdődő felvétel visz mindent, mint a piros hetes, a zenekar nem kegyelmez a hallgatónak. A 33 perces korong pillanatok alatt szalad át az emberen, azonban mindegyik tétel azonnal bevésődik a memóriába: Alcohol, Quick Shot, Always Youth stb., a záró, azt hiszem török szöveggel kezdődő Fight pedig megadja a kegyelemdöfést. Ellentétben a másodgenerációs német thrash csapatokhoz (pl. Exumer, Mekong Delta, Sieges Even – na jó ők nem annyira thrash voltak) képest az S. D. I. nem bonyolította túl a szerzeményeit, komplexitásnak nyoma sincs a lemezen. Nem átallottak dallamokat, egyszerű témákat építeni muzsikájukba -azért váltások elő- előfordulnak-, ezáltal a felvételek könnyen megjegyezhetőek, fülbemászóak, azonnal dúdolhatóak lettek.

Tényleg elég egy hallgatás a koronghoz és örökre rabjává válsz. Mindazonáltal tehetségtelennek semmi esetre sem nevezném a zenészeket, hiszen mindhárman maximális teljesítményt nyújtanak, nyújtottak. Franck Tiesing nagyon tehetséges gitáros volt, csak az a gyanúm, hogy ezt kevesen tudták akkoriban. Riffjeit, szólóit nem lehet rossz szavakkal illetni, mint ahogy a Reinhard Kruse basszusgitáros/énekes – Ralf Maunert dobos alkotta ritmusszekció teljesítményét sem. Nem beszélve arról, hogy Reinhard hangja az S. D. I. védjegyeként tekinthető. A Tom Krüger által producelt és a stuttgarti Zuckerfabrik stúdióban felvett Sign Of The Wicked egy kultikus, underground klasszikus, egy hibátlan lemez.
Az S. D. I. volt az első nyugati banda, melyet életemben először láttam. 1990-ben Zalaegerszegen a Mistreated turné keretén belül léptek fel (immár Rainer Rage gitárossal a soraikban) és okoztak örökre szóló élményt. Úgy érzem a Sign Of The Wickeddel a csapat ellőtte az összes puskaporát, a Mistreated már nem ütötte meg a második lemez által képviselt színvonalat. Ettől függetlenül a zenekarnak sikerült kivívnia a kultikus, underground státuszt és a Battle Cry jóvoltából mindhárom S. D. I. lemez hozzáférhető cd-n a soha ki nem adott negyedik lemez dalaival megbónuszolva. Ha valahol hallod a csapat nevét, akkor ez a lemez jusson eszedbe először.

Tracklist:

1. Comin’ Again
2. Sign of the Wicked
3. Megamosh
4. Alcohol
5. Quick Shot
6. Always Youth
7. Long Way from Home
8. Killer’s Confession
9. Fight
—————-
10. One More Time
11 Prince on a White Horse
12. Ruling the World
13. Shut Up

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár