SIEGES EVEN – Life Cycle

Kiadás éve: 1988

Kiadó: Steamhammer / SPV

Web: www.siegeseven.com

 

 

 

 

Bármilyen furcsa, de a Münchenben alakult zenekar Sodomként kezdte pályafutását 1982-ben. Egy évvel később rögzítettek egy háromszámos demót, melyet Markus Steffen gitáros és Oliver Holzwarth basszusgitáros követett el, és amelyet zeneileg power metalként határoztak meg. Hiába kutattam egy értékelhető, információ dús biográfia iránt, sehol sem akadtam a nyomára, így nem tudok pontos adatokkal szolgálni arról, hogy mikor csatlakozott hozzájuk Alex Holzwarth dobos, Markus Burchert gitáros és Franz Herde énekes. Elkerülve az akkor már viszonylag komoly hírnévnek örvendő (megítélés kérdése), gelsenkircheni csapattal való konfrontációt, illetve a fanatikusok összezavarását, 1986-ban a zenekar Sieges Evenre változtatta a nevét. A kezdeti power metal egy komplex, összetett porgresszív metalba ment át, mégpedig egy olyan korban, amikor Németország ontotta magából a thrash csapatokat, az országot mintegy a stílus európai vezető fellegvárává téve.

Az új felállás három demót rögzített, melyek közül az 1987-es Repression And Resistance akár lemez előzetesként is felfogható. Akik annak idején birtokolták mindhárom felvételt (sajnos én nem voltam közöttük), bizonyára tudták, hogy mire számíthatnak, mit várhatnak a lemezzel kapcsolatosan, akik pedig nem, nos, azok lestek egy hatalmasat. Elég egy pillantást vetni a borítóra ahhoz, hogy tudatában legyünk, milyen zenét kapunk majd 44 percben elővezetve. Agyas, komplex, progresszív metal a javából, amely összetettségében, a szerzemények felépítésében túlmutatott az akkori progresszív mezőnyön, beleértve a Mekong Delta-t, a Queensrÿche-ot, a Fates Warningot vagy a Watchtowert. Érthetetlen számomra, hogy a mai progresszív rock/metal zenészek, rajongók miért mindig csak a Dream Theaterre hivatkoznak mint legfontosabb hatás, amikor a Sieges Even jóval a Dream Theater előtt kezdte el tevékenységét, úgy is fogalmazhatnék, hogy megelőzték korukat. Ennyire komplex, bonyolult zenét ugyanis senki sem játszott 1988-ban, de előtte sem nagyon. (Az Atheist is fokról fokra jutott el a jazz-zel kevert, technikás death metalig).

A münsteri Karo stúdióban, a legendás Kalle Trap irányítása mellett felvett anyagot már csak négyen készítették el, mivel Markus Burchert addigra már kiszállt a csapatból. Ez azonban nem érintette súlyosan a társaságot, nem jelentett komoly érvágást a csapatnak, ugyanis amit Markus Steffen bemutat a lemezen, arra nehéz megtalálni a legmegfelelőbb jelzőket. A Repression And Resistance-szel indul a korong, amely egyrészt összefoglalja az egész lemezt, másrészt a zenészek hihetetlen felkészültségét, tehetségét, zsenijét tárja elénk. Összetett, rétegzett riffek, gyönyörűen kidolgozott és elővezetett szólók, bonyolult ritmusok, váltások, a hallgató szinte fel sem fogja, hogy mi történik. Oliver Holzwarth játéka egyszerűen lélegzetelállító -na nem mintha a többiek kutyaütők lennének- a bőgő szinte egyenrangú szerepet tölt be a gitárral. Mindenképpen a Doug Keyser (Watchtower), Roger Patterson (Atheist – R.I.P.), Steve DiGiorgio fémjelezte ligába tartozik, mindazonáltal hangszerének legalulértékeltebb mestere.

Ezt követően a címadó tétellel folytatódik a lemez, a nyitó dalhoz hasonlóan szinte az őrületbe kergetik a hallgatót virtuozitásukkal. Mindkét szerzemény közepén megfigyelhető egy-egy rövid, jazzes, borult hangulatú, elszállós részlet, jelezvén, hogy sokoldalú, zeneileg abszolút nyitott társaságról van szó. Franz Herde fantasztikus énektémáival járul hozzá a dalokhoz, egyértelműen kiderül, hogy John Cyriis (Agent Steel), Geoff Tate (Queensryche) és Bruce Dickinson óriási hatással voltak előadására, de szerintem Warrel Dane sem volt (lehetett) előtte ismeretlen.
A sejtelmesen kezdődő Apocalyptic Disposition-t thrash-be hajló, gyors, az Anthrax-et idéző riffekkel ötvözik, majd a csapat visszaáll a középtempóra. Több hatásból merít a Sieges Even, a progresszív zenék mellett a power metal és a bay area-i színtér hatása mutatható ki a muzsikában.

Egy instrumentális felvétellel, a The Roads To Iliad-dal folytatódik a show, a hallgató pedig még mindig keresi a földön leesett állkapcsát. A thrash csúcsán egy ilyen koronggal előállni egyenlő volt az öngyilkossággal, de az biztos, hogy útmutatóvá, korszakalkotóvá vált, kikaparta a gesztenyét az egy-két évvel később érkező progresszív rock/metal zenekaroknak, beleértve a Cynic-et, az Atheist-et, a Death-et vagy a Psychotic Waltz-ot. Továbbmegyek: ha nincs ez a lemez, lehet, hogy nem született volna meg a Watchtower briliáns Control And Resistance műve vagy legalábbis nem abban a formában, amelyben megjelent. Alan Tecchio is sokat tanult, tanulhatott Franz Herde-től, ugyanakkor nyilvánvaló különbségek mutatkoznak az énekesek között, lévén Alan magasabb hangon énekelt és sokkal többet sikoltozott, mint Franz.
Gitárral, Alex pörgetéseivel, akusztikus pengetéssel indul a David, mely egy nyolc és fél perces progresszív tétellé terebélyesedik, melyet a 12 és fél perces Straggler From Atlantis, a lemez koronája követ. Ha valaki kételkedett volna a zenészek tehetségében, hangszerkezelésében, dalírási, dalírói képességében ez a tétel fényesen igazolja, hogy mekkora korongot hozott létre a csapat. A rövid, csupán egy perc időtartamban elővezetett Arcane-nel ér véget ez a csodálatos mű, egyfajta outro jelleget töltvén be.

Vaskos, kemény hangzással megtámogatott anyag a Life Cycle, minden hangszer a helyén van, egyszóval tökéletes albumról beszélünk. Férfiasan bevallom, hogy a megjelenés idejében sajnos nem jutottam hozzá a koronghoz (gyanítom fel sem fogtam volna akkor) és csak jó 20-21 év elteltével fedeztem fel magamnak, azóta azonban rendszeres hallgatnivalóvá vált számomra. A zsenialitás, a zenébe öntött művészet csimborasszója ez az alkotás.
Ez az a lemez, amely jelentősen hozzájárult a progresszív rock/metal kialakulásához, amely sosem kapta meg az őt megillető elismerést és amely már nagyon régóta cd-s újrakiadásért kiált, természetesen a többi Sieges Even lemezzel egyetemben. A maximális pontszám kevés a csapat zsenialitásának érzékeltetésére.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Repression & Resistance
2. Life Cycle
3. Apocalyptic Dispostion
4. The Roads To Iliad (Instr.)
5. David
6. Straggler From Atlantis
7. Arcane (Instr.)

Kapcsolódó cikkek

SIEGES EVEN – Paramount

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár