Kiadás éve: 1997
Kiadó: Necropolis Records
A norvég Tartaros első hivatalos kiadványa, a The Grand Psychotic Castle, 1997-ben jelent meg a Necropolis Records gondozásában. Ez az egyszemélyes projekt nem hagyományos dalokat kínál, hanem egy baljós utazást: rideg orgonahangok, kórusszerű rétegek és gépies dobok állítanak fel egy sötét kastélyt, amelynek kapuján belépve a hallgató magára marad a fagyos termekben.
Intro
Már a legelső pillanatban, az indító beüvöltésnél érezni, hogy itt valami más következik. A torz, vad kiáltás úgy szeli ketté a csendet, mintha egy rozsdás kaput tépnének fel éjfélkor. Felrázza a hallgatót, mintha egy hideg szélroham sodorna végig a folyosókon, és onnantól kezdve nincs visszaút: a vaskapuk bezárulnak mögöttünk, mi pedig a kastély foglyai leszünk. Ez a hús-vér kitörés élesen szemben áll a további perceket uraló gépies, rideg zakatolással.
Dark Red Light upon the Bomos
Az EP első teljes tétele azonnal magába ránt. A zakatoló, könyörtelen ritmus olyan, mintha egy mechanikus kínzóeszköz lépett volna működésbe, miközben a billentyűfutamok cikázva világítják be a termeket vörös fénnyel. Az ismétlődő motívumok hipnotikus hatást keltenek, és a zene egyre mélyebbre szorít a kastély falai közé. Ez a darab olyan, mint egy örvény, amelyből nincs menekvés.
Images of the Mystic Sphere
A második szám hidegebb, de árnyaltabb: mintha jeges üvegtáblákon keresztül szűrődne be a fény. A dallamok körbe-körbe járnak, mintha ugyanazon szobákba térnénk vissza, de mindig más árnyékot látnánk a falakon. A hangulat egyszerre misztikus és klausztrofób: a kastély nemcsak külső, hanem belső labirintussá válik.
Tones Towards the Empyrean
Ez a tétel lassabb, temetési hangulatot áraszt. A harangütések és a kórusrétegek egy gyászmenetet kísérnek végig a folyosókon, miközben a falakon fáklyák lobognak. A zene úgy épül, mintha egy végső szertartásra készülne. Minden hang előkészíti a tetőpontot, amely elkerülhetetlenül közeledik.
The Grand Psychotic Castle
A címadó darab a lemez csúcsa, egyben lezárása. Itt emelkedik a legmagasabbra a kastély: lassan építkező, sötét feszültség, majd hirtelen, melodrámai kitörések következnek, amelyek toronyként szöknek az égbe. A zárás nem feloldozást ad, hanem még mélyebb szorongást, mintha a falak végleg összezárnának a hallgató körül. Ez a végső szoba: a kastély trónterme, ahol a pszichotikus vízió teljessé válik.
A borító olyan, mintha maga a kastély képe elevenedne meg: gótikus tornyok, baljós égbolt, hideg fények. Nincs benne semmi játékosság – ez nem romantikus gótika, hanem fenyegető látomás. A túlzás szándékos: a falak túl magasak, a tornyok túl hegyesek, az árnyak túl mélyek. A kép egyszerre hívogat és taszít, éppúgy, ahogyan a zene. Olyan, mintha egy rémálom festménye lenne, amelybe akaratlanul is belelépünk, és onnantól kezdve nincs kiút.
A The Grand Psychotic Castle mindössze 25 perc, mégis teljes világot alkot. Ridegsége és könyörtelensége nem mindenkinek fog tetszeni, de éppen ez adja erejét: könyörtelen, hideg és kegyetlenül következetes. Ez az EP nem a nagyívű ünneplésekhez tartozik, hanem a sötét, nyomasztó belső terekhez – ezért maradt maradandó, kultikus hivatkozási pont a szimfonikus black metal sötétebb oldalán.
Az EP után Charmand Grimloch 1999-ben megjelentette egyetlen nagylemezét, a The Red Jewel-t, amely bár zeneileg szintén magas színvonalú volt, egy némileg strukturáltabb, letisztultabb hangzást hozott, így sok rajongó szemében elvesztette azt a nyers, zabolátlan őrületet, ami az EP-t annyira egyedivé tette, majd a Tartaros gyakorlatilag elnémult. A szerző (Joachim Rygg) később az Egyesült Államokban folytatta pályáját, film- és tévés zeneszerzőként dolgozva. A The Grand Psychotic Castle az évek során kultstátuszt szerzett: limitált újrakiadásokkal bukkant fel, a gyűjtők körében keresett tétel maradt, és gyakran hivatkozási pont, amikor a szimfonikus black metal sötétebb, orgonaközpontú és gépiesen lüktető megközelítéséről esik szó. Nem feltétlenül „nagy” lemez a klasszikus értelemben, mégis a hangulati következetessége és jellegzetes dramaturgiája miatt tartósan rajta maradt a térképen – egy különbejáratú, fagyos szárny a műfaj kastélyában.
Tracklist:
- Intro
- Dark Red Light upon the Bomos
- Images of the Mystic Sphere
- Tones Towards the Empyrean
- The Grand Psychotic Castle
