Kiadás éve: 1990
Kiadó: Future Shock
Weboldal: @ Facebook
Nehéz ennek az amerikai zenekarnak a zenei műfaját megfogalmazni, mert magában hordja mind a death, mind a black metal stílusjegyeit, de ugyanakkor a funeral doom hangulata van túlsúlyban a lemezen. A ’80-as évek legvégétől kezdtek el zenekarok kísérletezni a fenti stílusok elegyítésével, ami csak néhány zenekarnak sikerült elérnie. Az ebben az időben második virágkorát élő műfaj alapítói egész rendes underground támogatottsággal rendelkeztek, a mai állapot a nyomába sem ér az akkori mozgalmaknak. Létezésüket, fennmaradásukat a sokkal nagyobb rajongótábornak köszönhették, amely ugyan napjainkban is megvan, de már nem bír olyan érdeklődési körrel, hogy egy-egy zenei műfaj képviselőit életben tartsa, és a klubbok is egymás után zárnak be vagy alakulnak át.
Természetesen a zenei piac túltelítettsége sem tesz jót a műfajok képviselőinek, hiszen a kiadott anyagok nagy része tömegcikként kerül le valamelyik futószalagról az üzleti szempontok miatt. Az arra érdemes zenekarok nagy részét megismerni, fellelni lehetetlen feladat ma már, épp ezért lenne fontos az underground életben tartása, de sajnos azt is egyre jobban az üzleti elvek és érdekek vezetik. A stílus mégis ennek köszönhetően újul meg újra és újra, és mindegyik hullámának megvannak a jeles képviselői, az olyanok, akik megérdemelten lógnak ki a sorból. Ma az egyik ilyen zenekar, a Winter 1990-ben rögzített (a Future Shock kiadónál ekkor már kijött) lemezéről szeretnék pár szót ejteni.
A lemez nyitónótája az Oppression Freedom címet viseli, végig egy nihilista opus egyszerűségével lenyűgözve a hallgatót. Belassult témák, súlyos hangzás, könyörtelen határozottság az, ami érződik ezen a zenén, a kriptaszagot leszámítva. Az Opression (reprise) című második szám energiával teltebb, és a tempója is sokkal gyorsabb, itt ütköznek ki a death metal stílusjegyei, a verzék erőteljesebbek, a szóló pedig egyértelműen erre utal. A Servants Of The Warsmen Goden egy újabb funeral doom dal, kőkemény riffek vonulata, beteges szintetizátortémákkal aláfestve, mélység és mélység újra és újra. A Power And Might című szám a szegek lassú belekalapálása a koporsóba amiben fekszünk. A tudatunk ébredezni kezd, és a rettenetes vergődés után összeomlunk – innen már nincs szabadulás.
Hihetetlen kifejezőképességet hordoz magában ez a rövid nóta, az album egyik legjobb dala. A Destiny ismét főképp death metal jegyeket ötvöz magában némi black metal felhanggal a ’80-as évekből (gondolok itt például a Celtic Frost vagy a Possessed érezhető hatására), majd újra visszazuhan a funeral doom mélységeibe hogy a legvégén ismét ránk köszönjön a ’80-as évek végi zenei élet feelingje. Az Eternal Frost haláltánc, egy sötét erdő mélyén, tele félelmekkel és kilátástalansággal. Menekülés a gitárriffek ösvényein, a dob szakította utakon… korrektül összerakott szám ez is, a zenekar egyediségét, hangzását megőrizve. Szerencsére az album nincs tele töltelékszámokkal, így mindegyik szám meglepetést tartalmaz a hallgatónak.
Így van ez az utolsó egyben a lemez címadó dalával, az Into Darkness-el is. Gyorsabb tempojú riffekkel kezdődik itt is a nóta, mint a Destiny-ben, és tulajdonképp valamennyire a Destiny témakombinációit hordozza magában felépítés terén, de abszolút más hangokkal operálva. Összességében a funeral doom zenekarok egyik kiemelkedő albuma ez, megspékelve a ’80-as évek végének a hangulatával, ami azután hatással volt a mai zenekarok egy részére. A Stephen Flam (gitár), John Alman (ének/basszusgitár), Joe Goncalves (dob) és Tony Pinnisi (szintetizátor) felállású zenekar borítóját Veronica Kross készítette, összhatása elég súlyosra sikerült. Minden fanatikus hallgatónak ajánlom ezt a korrekt anyagot, sötét hangzása, stílusteremtő fontossága miatt.
Tracklist:
1. Oppression Freedom Oppression
2. Servants Of The Warsmen
3. Goden
4. Power And Might
5. Destiny
6. Eternal Frost
7. Into Darkness