15 Éves Jubileumi Nightbreed Fesztivál – Koncertbeszámoló

2015. július 4. @ Ecsegfalva, Művelődési Ház udvar

Számomra Ecsegfalva 2005-ben került fel a térképre amikor pontosan már nem emlékszem hogyan, de tudomást szereztünk a fesztiválról. Valószinüleg a remek felhozatal fogott meg minket, hiszen olyan nevek játszottak a teljesség igénye nélkül, mint az Agregator, Christian Epidemic, Vale of Tears, Dying Wish, Autumn Twilight vagy a nem régiben két koncert erejéig újra összeállt Sin of Kain. Természetesen az eseményt szervező Tóth Gyula zenekara a De Facto is fellépett. Sajnos a 2007-es év után nem került megrendezésre ebben a formában az összejövetel. Fogadjátok hát hangulatjelentésemet az eseményről!

Nos a 15. ingyenes rendezvényre külön buszt szerveztek Pestről illetve sok egyéb aprósággal kedveskedtek az oda látogatóknak. Példának okáért a belépés ingyenes volt.

Mi is a buszos utazást választottuk. Hamar összeverődött a társaság és jó hangulat alakult ki. Több embernek eszébe jutottak az osztálykirándulások azzal a különbséggel, hogy az alkoholos italokat most szerencsére nem kellett elrejteni! 🙂

Kiváncsian vártam a megérkezést, közben van aki hangosabban van aki csendesebben hangot adott jó kedvének és nosztalgikus érzéseinek. Ugyan a nagy katarzis elmaradt a megérkezés pillanatában, hiszen azért változott a kilátás, sok ismerős pontot fedeztem fel és azonnal elfoglaltuk a kihelyezett sörpadokat.

Szerencsére az idő is kedvezett, szikrázó napsütésben, hallgathattuk az ünnepélyes megnyitót és a helyi asszonykórus minden évben elhangzó előadását. Utána a hölgyektől tudtunk az italok mellé először zsíros kenyeret (egészen hajnalig) majd utána finom babgulyást a szervezetbe bevinni.

Eztán, rövid szerelést követve a Paradise Host kezdte játszani a feldolgozás dalokat a ‘Lost-tól. Jól szólalt meg a koncert és alapvetően ez az összes zenekarról elmondható. Elég sokan a színpad elé is vándoroltak, illetve a helyi közönség is megjelent, fiatalok – idősebbek egyaránt. Különösebben nem követtem soha az anyazenekart így csak elvétve fedeztem fel ismerős dallamokat. Az egybegyűltek határozottan díjazták a dalokat, így mindenki jól érezte magát. Ilyenkor a kihelyezett led-es lámpák még nem nagyon tudtak érvényesülni, de később szó szerint színt hoztak az előadásokba. 🙂 Annyira elvonta a figyelmem a hely hangulata, hogy példának okáért fotózni el is felejtettem egy ideig, a fényképezőt meg természetesen otthon hagytam. 🙂

Utánuk a nap legzúzosabb zenekara a Vale of Tears következett. A srácok zenéjével én elég későn 2011 környékén kezdtem el ismerkedni addig csak elvétve futottam beléjük. Albumon azóta se kerültek elő sokszor, de koncerten jó párszor megtekintettem már őket. Azt kell mondjam, hogy számomra a legjobb koncertjüket játszották. Most nekem valahogy nagyon átjött a dallamos death/thrash keverék zenéjük.

Elég sokan össze gyűltek egy kis fejrázásra aminek a hatását én hamar megéreztem, mert utána a babgulyásba majdnem többször bele esett a fejem! (hiába hát öregszünk). A dob halkságát leszámítva jól szólt a dolog, a riffek jól kivehetőek voltak, egyensúlyban volt a két gitár és a vokál is a helyén volt.

Az utolsó két szám előtt megtudhattuk, hogy Mulicz Zoli sok-sok (egész pontosan 18!) év után kiválik a zenekarból, helyére pedig az ex-Eradication-ös Tanárki József kerül, akinek rögtön lehetősége is volt rá, hogy megmutassa a nagy érdeműnek mennyire volt jó választás. Személy szerint nem láttam kivetni valót a játékában, úgyhogy meglátjuk, miként folytatódik a zenekar útja.

Ezután érkezett a már emlegetett babgulyás, közben további nosztalgiázós, élmény megosztós beszélgetések zajlottak, illetve az Autumn Twilight készült a színpadra lépésre. Velük 2004-ben találkoztam amikor a Samael-el játszottak  a hajón. Jó buli volt hangulatos zenét játszottak és ott is maradt a fejemben a nevük, de koncertjükre csak elvétve jutottam el.

Most a színpad mellől üldögélve, fetrengve hallgattuk őket, ahogy ezen jeles nap kedvéért is összeálltak kicsit.

Elég sokat hallottunk álmokról és közben pont azon gondolkodtam milyen jó most itt lenni családi hangulatban, nyugalomban, távol a nagyváros és az ottani dolgok zajától. Szép lassan a fénytechnika is érvényesülhetett és meglepően jól szólt a koncert oldalról is így nem is éreztem nagy késztetést a földről való felkelésre.

Emellett gyerekek szaladgáltak mellettünk különböző korosztályban, illetve a fesztivál pumi keveréke Luca is fel-fel tűnt. Autumn-ék jól játszottak, hozták azt a hangulatot amire emlékeztem és mivel a póló mellé adtak egy korongot is a második lemezük anyagával így fellehet majd eleveníteni a dolgokat. Úgy láttam minden zenekarnak jól esett a meghívás, nosztalgiázás így például ők eggyel több számot is játszottak mi idejükből kifért volna… de ki nem ért volna erre rá aznap? 🙂

Eztán mi kis sétára adtuk a fejünket közben a PG Csoport játszotta alföldi alternatív-rock muzsikáját. Női- Férfi ének és akusztikus jellegű zene minimál dobcuccal és hosszas történetekkel. Megfelelő zene volt a pingpong asztalon való fetrengéshez, játszótéren üldögéléshez vagy a zsíros kenyér majszoláshoz. Sokan maradtak azonban a színpad előtt és énekeltek az együttessel. Távolról hallhatóan is mindenki zsibongott továbbra is jól érezte magát. Ilyenkor már nem is tudom merre fele járt az óra és a zenekar egy extra hosszú koncerttel köszönte meg az invitálást a szervezők részéről. Néha pedig nekem a Sajnosbatár nevü formációt juttatták eszembe muzsikájukkal, így készülök is meghallgatni őket album verzióban.

A polgárőrség és rendőrség folyamatosan jelen volt, felügyelt, hogy semmiféle probléma ne legyen. Ilyenkorra többen vették az irányt a helyi vendéglátóipari egység felé, mert a csere sörök még nem hűltek le a helyszinen.

Majd következett a főszervező Tóth Gyula zenekara a már fent említett De Facto. Őket annak idején beleraktam a “Goth” kalapba és nem is foglalkoztam velük. Most a eseményre készülve elővettem régebbi és újabb dalaik, köztük az új lemezt beharangozó Vakok Fénye c. Nóta klippjét is. Ez a koncerten is elhangzott az összegyűlt rajongóknak és a sikongató lányok nagy örömére akik közül a legszebbeket Gyula egy-egy szál rózsával lepett meg.

Kifejezetten jól esett látni, milyen jó érzés a zenekarnak újra a színpadon állni és aktivizálni magát aminek szószólójuk többször több kevesebb káromkodás és poén mellett hangot is adott. Meglepően tetszett a vokál élőben és a zene se volt rossz, kicsit a szövegvilág túl depresszív nekem.

Könnyen lehet, hogy majd egy esetleges mélyebbre ásás után máshogy fogom látni. Mindenesetre kellemes csalódás volt.

A második legjobban várt zenekar a Dying Wish is szép lassan öszekészült. Őket még annak idején egy földesi cimborám mutatta az Agregatorral együtt még kazettán. A Faces behind the Mirror dal azóta is gyakran bekerül. Elég sok tagcserén estek át az évek alatt és nekik is volt egy inaktív időszakuk, legutoljára pedig basszus gitáros fronton került be hozzájuk a Vale Of Tears-es Olivér. Emlékszem amikor először hallottam őket, ez a tiszta vokál – hörgés nem volt annyira megszokott részemről így kicsit nehezen is emésztettem először a zenéjüket. No, de ennyit a múltidézésről most volt régebbi illetve újabb dal is – a Fragments of the Past-nak kifejezetten örültem illetve a magyar nyelvü Lopott Idők is jól szólalt meg. Wish-ék hozták a tőlük elvárhatót, vokál téren éreztem talán némi fáradtságot elvétve. Még ilyenkor ily késő este is aktív maradt a közönség, figyeltek az emberek, néhányan rázták a fejüket. Mindenképp volt élet a színpadon szintúgy előtte is.

A zsíros kenyerek pedig csak fogytak és fogytak…

Közben az October kezdte meg a kicsit talán túlságosan arcba mászó viszont jó ének hanggal megáldott front emberükkel a rock n roll alapra épített dalaik előadását. Rájuk is még elég sokan voltak kíváncsiak, bár már az óra emlékeim szerint erősen hajnali 3 fele járt. Mondhatni igazán kitartó közönség voltunk.
Én már csak hátulról hallgattam a vicces (néhol komoly) hangvételű  konferanszokkal átvezetett Molnár Róbert énekes számára múlt-béli kapcsolatokat és emlékeket felidéző zenéjüket. Levezetésnek számomra tökéletes volt s talán legközelebb nem ilyen fáradt körülmények között találkozom velük.

Hát ilyen volt számomra a jubileumi NightBreed minek remélem jövőre tényleg eljöhet a folytatása. Hangulat jelentésem ezennel véget ér új barátságokat és ismeretségeket köttetve.

Találkozunk jövőre!

Kapcsolódó cikkek

Ingyenes koncertekkel ünnepel a 15 éves Nightbreed Fesztivál

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár