16. Arló Tóparti Rockparty – Koncertbeszámoló

2011. augusztus 26-27. @ Arló, Arlói tó

Személyes kapcsolataim vezéreltek ide, Borsod megye nyugati részén, a Hódos-patak völgye felett elterülő, festői szépségű arlói tópartra. Korábban, a miskolci Gyár Fesztivál alkalmával volt szerencsém összefutni egy korábbi, kedves ismerőssel, Hocza Róberttel, a Remorse zenekar oszlopos tagjával, aki nem mellesleg a zseniális Mytra nevű formáció zenei agya is egyben. Mikor mesélte, hogy a Mytra is fellép a követező hétvégén megrendezésre kerülő Rockparty-n, tudtam, ismét nekem is ott a helyem.

A Suvadás Liget elnevezésű jeles műintézmény tópartjával, szabadstrandjával és a ligetes kemping nyújtotta varázslatos környezetével méltán kiérdemelte “Oláh Zsoltiék legjobb meglátása” címet, amelyre a fellépők sora csak még rátesz egy lapáttal: Remorse, Decadence, Vale Of Tears, Remore, Ad Astra, Mytra.

A színtiszta igazsághoz azért hozzátartozik, hogy legutóbb, jelesül a 15. arlói bulin díszes egri kompániámmal is emeltük az esemény fényét, így a kiváló hangulatot ismét borítékolni lehetett előre. Haverokkkk, buli, sör. Metal!!!

Érkeztünkkor már a karcagi Decadence zúzott bájos tánczenéjével. Róluk tudni lehet, hogy az amúgy Remorse-ban hangszálait koptató Ráczkevey Imrét ebben a szépreményű mulatós alakultban “fedezték fel” Oláh Zsoltiék.

Masszív sörözésemnek a közelgő Ad Astra fellépés vetett véget. Anno jó barátságban voltam bemutatkozó lemezükkel. Nevermore feldolgozásuk is igen szimpatikus megmozdulás volt részükről. Meg is kapták érte a maguk pirospontját.

A Remorse barát nagykunok közül ezúttal a Mulicz fivérek vezette Vale of Tears került terítékre. Az új dobossal kiálló rutinos öreg rókák ezúttal sem okoztak csalódást, alaposan szemezgettek három nagylemezük javából: rádióbarát göteborgi tánczenéjük osztatlan sikert aratott az egybegyűlteknél.

Az est fénypontja számomra mégis a Mytra fellépése volt. Na ők a zenekar, akiről a fél ország metalosai mégcsak nem is hallottak, pedig iszonyat tehetség rejtőzik bennük. Olyasmi zenét képzelj el, mint a Psychotic Waltz gityós Dan Rock két lemezt megélt Darkstar projektje, vagy akár egy isntrumentális Cynic, hangulatos, saját programozású effektetkkel ízesítve. Komolyan mondom, iszonyat utazás minden daluk! Ráadásként felhívták a figyelmemet a honlapjukra, ahol némi ízelítőt kaphat a magamfajta a Beta címmel készülő új anyagból. És most azt képzeld el, hogy terveik szerint szakítanak a tiszta instrumentális témákkal, ezért csatasorba állították Hocza Viktóriát, aki az ének mellett a billentyűs témákért is felel! Ma este tehát debütált az új felállás, és azt kell mondjam, nem is akárhogyan. Vikinek kellemes középmagas tartományban mozog a hangja, ráadásként kissé meg van effektezve. Iszonyat mód megdobta az amúgy sem kispályás témákat. És pesrsze egy szép hölgy mindig vonzza a férfitekintetet. Ezek után még az Abba feldolgozást is képes voltam nekik elnézni. Basszus, mennyien bólogattak már rá a színpad előtt.

Titkos fegyvertény Hocza mester erőteljes, karakteres, férfias hangja, amelytől komoly döbbenet ült ki az arcomra. Az Ich will című Rammstein feldolgozásban ezt az oldalát is megcsillogtatta. Erős túlzás, hogy kedvelem a germánok üdvöskéjét (és kövezzetek meg, de szerintem úgy alapból a rock/metal zenéhez sem igazán illik a sarkos német nyelv), mégis azt kell, hogy mondjam, Mytra-ék előadásában élveztem ezt a dalt, sőt, kifejezetten jól állt nekik. Ezúton üzenem: helyükben én simán élnék Robi hangjával, megbocsáthatalan bűn, ha valamilyen formában, akárcsak színező jelleggel is, de nem aknázzák ki tehetségét. Az “új” arc, a Nervekillerből importált Gáti Sándor basszeros csatasorba állítása pedig kifejezetten színpadképessé tette a bandát. Senkit nem szeretnék megbántani, de ezek az arcok zeneileg porrá aláztak az egész esti mezőnyt!! Ezt még Nahóczki Norbi “főkritikus” barátom is aláírta, neki aztán abszolút elhihetitek!!

Levezetésképpen némi Maiden best of műsort kaptunk a számomra ezidáig ismeretlen Mr. Eddie Krüeger és barátaitól. Már beálláskor bőven borítékolni lehetett a sikert: mikoris belekezdtek a kedvenc Maiden dalomba, a Wasted Years-ba és egyként dörögte a sorokat az amúgy már kevésbé szomjas pavilonbéli vendégsereg, jóleső otthonos érzés kerített hatalmába. Nem is váratták sokáig a népet, jöttek szépen sorjában a mindenki által jól ismert klasszikusok. A számomra kissé az Edguy-os Tobias Exxel-re emlékeztető fizimiskájú énekes iszonyat hitelesen nyomta Dickinson rekesztő témáit, a basszer pedig akkora elánnal vicsorgott a kontolládákon, mintha Steve Harris bőrébe bújt volna.

Eddie barátunk megidézésének végeztével könnyes búcsút vettem az időközben alaposan megfáradt publikumtól. Egy szó, mint száz, ezúttal is kellemesen múlott az idő az arlói tóparton. Ezúton is teljes bizonyossággal jelenthetem ki: jövőre ugyanekkor, ugyanitt.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár