2007. december 7. @ Eger, Kemény Ferenc Sportcsarnok
A Pallai Produkció szervezésében:
Fellépők: TANKCSAPDA, OSSIAN, DEPRESSZIÓ, ROAD, RÓMEÓ VÉRZIK, MAFIA, BENZIN, KRÍZIS, STOPYT
Már harmadik alkalommal rendezték meg Egerben a „Metal Karácsony” névre keresztelt fesztivált, amin óriási üdvrivalgások voltak, és profi szervezést láthattunk.
Kezdésként a budapesti extreme-hc-metal Stopyt lépett fel, pontosan 16.00-kor. Sajnos itt még elég kevesen voltak a metal fanok, de ettől függetlenül keményen, odabaszósan lenyomták kb. 25 perces műsorukat. Bio énekes hörgött ahogy csak tudott, és a zenekar többi tagja is lelkesen nyomult. Zenéjükön a Slipknot, Korn, Sepultura hatásait véltem felfedezni. A gitárok is egészen erősen szóltak, dübörögve és földbe döngölősen. Nem ismertem túlzottan a bandát, úgyhogy valamelyest meglepetés is volt számomra, hogy képesek ilyen brutálisan megszólalni, és én úgy érzem, egészen jó csapattá is fejlődhetnek, mert megvan bennük a kellő lelkesedés és tudás. Egy erős átlagos produkciót láthattunk, mert azért voltak apró hibák, de mivel még nem régi bandáról van szó, így mondhatni egész jó teljesítményt nyújtottak. Csak így tovább!
Folytatásban a debreceni Benzin zenekar már nem győzött meg annyira teljesítményével. Viszont itt már volt némi tomboló tömeg, kicsit többen lettek a teremben. Ahhoz képest, hogy már 2003-óta létezik a banda, nekem úgy tűnt, hogy nem egy egybeszokott csapatról van szó, mert gyengébb koncertteljesítményt nyújtottak, kevés lelkesedéssel, vagy csak a mai sikerült gyengébbre. Nem éreztem azt az átütő erőt, amire felkapná a fejét az ember. Pedig az énekes még a színpadról is lejött, hogy egy kicsit feldobja a koncertet és próbáljon némi plussz színt varázsolni a repertoárjukba. Nekem a gitárszólók is gyengének és hamiskásnak tűntek a rockos zenéjükben. A 2006-os promójukról véltem felfedezni dalokat, pl. a „TV” és a klippes számukat a „Csigavér”-t, de bizonyára a régebbiek közül is játszottak. Paszti énekteljesítménye sem volt túlzottan meggyőző, mintha egy kicsit lámpalázas is lett volna az elején, de az is lehet, hogy egyszerűen ilyen a stílusa. Talán majd máskor jobban bejön a zenéjük.
Negyed 6-kor a Krízis a „Közeleg a vég” c. dalával meglehetősen erősen kezdett. Itt már rögtön az elején lehetett látni, hogy egy összeszokottabb bandáról van szó. Igaz, már 1988-ban létezett a csapat, de rengeteg tagcserén mentek keresztül, és volt olyan időszak is, amikor nem léteztek. Mindenesetre nekem úgy tűnt, hogy a mostani felállás erősnek és magabiztosnak bizonyult. Kiemelkedőnek tűnt az új zenekartag, Kovács Szabolcs gitár teljesítménye. Remek gitárszólóival meglehetősen figyelemfelkeltő volt, és látszott rajta a maximális zeneszeretet. Itt már kezdtek gyülekezni a rockerek, és a Krízisnek sikerült is megmozgatni a tömeget. Stósz László dallamos énekei tisztán szóltak, és ez igaz a gitárokra is. A kórusban énekelt részek is teljesen jól sikerültek. Áradt a dalokból az energia és a lelkesedés. Az új demójukról is játszottak, pl. „A vér nem válik vízzé” című számot, amit meglehetősen fogós riffje miatt könnyen megszerethet a rajongó. A színpadi mozgásuk is meglehetősen jó volt, és így elég élvezetes koncertet láthattunk tőlük. Szerintem az efféle tradicionális heavy metal zene elég sok mindenkinek bejöhet, aki nem ismeri a bandát, ajánlom a figyelmébe.
Ezután következett a Mafia, amiről szintén nem túl sokat tudtam idáig. A súlyos gitártémáikban elég sok pontatlanság volt, azonban, sikerült egy kisebb pogózásra bírni a fanokat, de nekem úgy tűnt, még eléggé az útjuk elején járnak. Sokmindent kell még tanulniuk. Néhol döngölősebb doom témákat hallhattunk, néhol pedig egy kicsit modernebb elemeket vegyítettek, ahol egészen energiadússá vált, és afféle kipörgéseket fedezhettünk fel a muzsikában. A dobos teljesítménye figyelemre méltó volt. Az énekhanggal is bajom volt, nem igazán lehetett kivenni pontosan. A gitárszólók is elég gyengék voltak, ami szintén arra utal, hogy még van mit gyakorolniuk. Azért remélem, még látni fogjuk őket egy színvonalasabb teljesítménnyel.
Este 7 órakor lépett fel az est egyik nagyobb bandája, az Ossian. Ekkor már egészen sokan lettünk, és örjöngő tömeg fogadta Paksi Endrét. Nekem úgy tűnt, hogy kissé fáradt volt, és nem mindig sikerült a legjobban teljesítenie, de a lelkes rajongótábor sokat segített, és így teljesen jó előadást láthattunk. Remek volt a hangzás, és jöttek a nagy Ossian slágerek, mint pl. a Fortissimo, Legyen miénk az élet!, Acélszív, Ítéletnap, Szenvedély, Éjféli lány, Rocker vagyok, Mire megvirrad. A félig megtelt csarnokban hatalmas tombolás volt, és én úgy éreztem, hogy maximálisan jól érezte magát mindenki, hiszen nagyon sok rocker az ő zenéjükön nőtt fel, és ezért is szívén viseli a bandát. Itt már ráadás-dalt is hallottunk, ahogyan az megszokott, persze ehhez a közönség nagy üdvrivalgása is kellett, de abból nem volt hiány. Mindenesetre én remekül éreztem magam és úgy érzem, hogy ismét bebizonyította a zenekar, hogy még mindig milyen erősek.
Ezután a jól ismert Depresszió következett, akik fiatal koruk ellenére hatalmas népszerűségre tettek szert. A tömeg itt is hasonlóan nagy volt, és lelkesen énekelte mindenki a dalukat, persze tomboltak is. Halász Ferenc egy nagyon szimpatikus frontember, akit szerintem sokmindenki kedvel, remekül konferálta fel a számokat és sikerült neki megfelelően feltüzelni a közönséget. Remek volt a hangzás itt is, teljesen jól szólt minden. A színpadi mozgásuk is teljesen rendben volt, és ezzel is fokozták a koncertélményt. Azt kell mondanom, hogy ők egy igazi bulizós banda, és tudják hogyan kell hangulatot csinálni. Egy egészen hosszú „zúzda blokkot” adtak, amin kemény pogózás alakult ki, és a hangulat a tetőfokára hágott. Hallhattuk tőlük pl. a februárban megjelenő klippes dalukat, az „Aki érdekel”, és más egyéb csemegét is, mint pl. az „Én azt üvöltöm”, „A mi forradalmunk”, amire teljesen felpörögtek a rajongók. Természetesen meg is kapták ezért a ráadást, és így sikeresen és büszkén levonult a zenekar.
Tíz órakor lépet színpadra az est főbandája, a Tankcsapda. Lehet, most sokan szidni fogják, amit írok, de nekem személy szerint valamiért nem tetszett túlzottan az előadásuk, vagy engem nem fogtak meg az új dalok. Úgy véltem felfedezni, hogy a közönség sem tudta mindig pontosan, hogy most miről is van szó. Mindenesetre úgy érzem, őrájuk volt az est folyamán a legnagyobb tombolás, úgyhogy ez mégiscsak ellentmond a véleményemnek, de bizonyára mindenki tudja, hogy hatalmas rajongótábora van évek óta a bandának. Óriási headbang vette kezdetét, a sörös dobozok repkedtek és mindenki jól érezte magát. Vegyesen hallhattunk régebbi és újabb dalokat is. Mint pl. a: „Tudok egy munkát”, „Legyen az ördögé!”, „Kapd be a horgot!”, „Az utca túloldalán”, „Sovány vigasz (Blokkolj!)”. A legújabb albumokról is eljátszották az „Elekromágnes”-t, és már most úgy tűník, hogy tetszeni fog a TCS fanoknak ez az új nóta is. Természetesen volt ráadás is, nem is kevés, hiszen kettő is akadt: „Rock ‘n’ roll roll rúgója” és a „Törölköző teniszütőkkel”. Még a két ráadás után is meglehetősen úgy tűnt, hogy órákig eltudná hallgatni a közönség a zenéjüket. Természetesen a majdnem másfél órás előadásba nem fért bele minden TCS-sláger, de egy ilyen nagy fesztiválon megfelelő játékidő volt ez.
Nem sokkal később, majdnem éjfélkor lépett fel a Road. Kissé megfogyatkozott a közönség, de még így is elegendő fanatikus maradt. Nagyrészt a fiatalabb (tizenéves) korosztály tűnt el a TCS koncert után. Még ilyen késői órában is lelkesen kitartott a közönség, és a keményebb riffekre még most is egy nagyobb pogózás alakult ki. Jól szóltak a srácok, az énekes teljesítménye is dicséretet érdemel, kőkeményen adta elő az olyan dalokat, mint az: „1000 lépés”, „Nem kell más”. Érdekességként 2 vendég is szerepelt a fellépésen, akik különböző bolondozásukkal próbálták feldobni az előadást. Nem tudom, nekem inkább viccesnek tűnt, minthogy jónak. Lehet másnak tetszett, nekem túlzottan nem jött be. Mindenesetre teljesen lezúzták az arcunkat és tényleg lelkesen játszottak a fiúk, és ráadás is volt. Úgy tűnik, a Road zenekar is egyre jobban kezd beérni, és nagyobb rajongótábora lesz, hiszen most is elég sokan várták. Lehet, hamarosan egészen sokan megszeretik a zenéjüket.
Utolsóként kb. háromnegyed 1-kor lépett fel a Rómeó Vérzik. Szerencsére még itt is elegendő ember maradt, és így sokan kíváncsiak voltak a produkciójukra. Kezdésként a „Rock’n’roll” című dalukat hallhattuk, és sikerült is feldobni a hangulatot. Ezt követte a „Véget vetek mindennek”, majd az „Az ördög, az isten, az élet, a halál”. Mindenkinek a keze a magasban volt, és énekelték együtt a szöveget. Ez nem volt máshogy a „Repülj velem” c. dalnál sem, és a folytatás is hasonlóan alakult. Azt kell mondanom, ha ennyi jó banda után (szám szerint 8), és ilyen késői órában sikerült a tömeget megmozgatni és éljenzésre ösztökélni, akkor sikernek könyvelhetjük el az ő fellépésüket is.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Pallai Produkció szervezésében olyan fesztivált láthattunk, ami szinte perfekt. Minden apróságra odafigyeltek, én legalábbis nem találtam semmilyen hibát. Maximum a biztonsági őrök néha túl szigorúak voltak, de ahhoz, hogy senkinek ne legyen baja, ez szükséges. És ami még nagyon fontos, szinte hajszálpontos kezdés volt végig. Talán a végefelé volt egy kisebb csúszás, de csak azért, mert a lelkes közönség nem engedte el a zenekart. A fénytechnika is csodás volt, szóval minden. Dicséretet érdemel a szervezés és az egri közönség is.