Our Ceasing Voice, Képzelt Város, Circle of Light, Aando – Koncertbeszámoló

2010. március 30. @ Budapest, Dürer-kert

Újabb, számomra eleddig jórészt ismeretlen zenekarok koncertjén vehettem részt március utolsó előtti napján a Bálványvér Booking jóvoltából, de a szervezőkről szerzett eddigi tapasztalataim alapján immár a legapróbb kétség nélkül vártam az estét. Számos alkalommal volt már szerencsém részt venni az általuk szervezett koncerteken, ezek közül pedig elenyésző azoknak a száma, ahonnan elégedetlenül jöttem el. Az est folyamán két osztrák és két magyar csapat lépett fel, akik között a post-rock fogalomkörhöz való szorosabb or lazább kötelék jelentette a kapcsot. A helyszín ezúttal is a Dürer Kert volt, melyet lassan akár második otthonommá is avathatnék az ott eltöltött idő alapján, különösen, hogy az előző estét is ott éltem át a Katatonia zenekar társaságában.

Meglepően pontosan, a kiírt kezdés után pár perccel, egészen korrekt számú, körülbelül 20 fős közönség elé állt ki a nyitóbanda tisztes szerepét magára vállaló, hat éve funkcionáló, számolatlan változáson átesett magyar Aando. Alakulásuk óta folyamatos formálódáson mentek és mennek át, közel 10 énekest “használtak el”, mai felállásukat azonban már több, mint egy éve tartják.
Nem nagyon tudok más zenekarokat emlegetni, amikkel segíthetnék körvonalazni az Aando zenei irányultságát, mivel a metal és rock műfajokon belül egyik stílus címkéjét sem tudnám tiszta szívvel rájuk aggatni. Egyetlen zenekar jutott eszembe, bár azzal is csak részleges párhuzamba tudom állítani az Aandot, ez pedig a Made Out of Babies. Igaz, hogy a MOoB sokkal energikusabb és agresszívabb zenét játszik, mint Aandoék, és Julie Christmasnak is sokkalta extrémebb orgánuma van, mint Nellinek, de akkor is felfedezni vélek számos hangzás-, ritmika- és szerkezetbeli hasonlóságot.

Alapvetően az átlagnál kicsit mélyebbre hangolt, kicsit koszosabb hangzással operáló, főként lassú (de persze nem doomos) tempóban mozgó gitárzenéről beszélünk, meglehetősen férfias és rockos, de tiszta női énekkel. A hangszeres részt erősebbnek érzem, mint a vokálisat, Nelli hangja hosszútávon kicsit egysíkúvá vált nekem, de ezen persze gyakorlással és kísérletezéssel sokat lehet javítani, mert az adottságai abszolút nem hiányosak. A gitáros Norbi játékát külön kiemelném, a témák, amiket játszik kiemelkedően változatosak amellett, hogy a dalok ritmusával nem sokat kísérletezik a banda. Mainstream rocktémáktól sludgeosabb súlyosságokon át egészen post-rockos elszállásokig elég széles spektrumot járnak be a húrok. A dalok legjobb részei azonban kétségkívül a szólók, melyekhez hasonlóan érzelemdúsakat és megérintőket elég rég nem hallottam nemhogy magyar bandától de külfölditől se. Jó érzékkel vannak elhelyezve, remekül illeszkednek zenei kontextusukba, arányaikban is gondosan megtervezettek, érzelmi töltetük pedig egyszerűen felemelő. A zenekar megjelenése amolyan bölcsészesen vegyes volt, szélsőségként kiemelve Nellit, aki leginkább (engedtessék meg) a The Ting Tings énekeslányára hasonlított leopárdmintás harisnyájában és fehér “High Heels” feliratú pólójában. Szerencsére a hangja nem ütött el annyira a környezettől, mint öltözéke és mivel a háttérvetítés miatt amúgyis sötét volt, a tagok külsö jegyei nem sokat nyomtak a latban. A háttérvászonra vetülő képek és videók egyébiránt abszolút megállták a helyüket, néhol film noiros hangulatot, néhol nyári szellőt, néhol erotikát hozva magukkal, minden számhoz koncepciózusan igazítva. A vetítés által keltett sötétség ellenére Nelli végig fenntartotta a kapcsolatot a közönséggel, viccelődött a Twilight-sagán, minden dalhoz hozzáfűzött egy-két szót (az utolsó például a vad, állatias szexről szólt) és alapvetően nagyon szimpatikus benyomást keltett. Körülbelül félóra játékidő után lett vége az Aando koncertjének, én pedig egy újabb zenekart adhattam hozzá a “rájuk-figyelni-kell-a-jövőben” listámhoz.

Másodiknak az osztrák Circle of Light foglalta el a Dürer kistermének deszkáit. Gitár-basszus-dob felállású instrumentális trióról beszélünk, akiknek bő félórás koncertje egyetlen masszív hangfolyamként zúgott az összes – a Bálványvér koncertjein szokásoshoz képest igen szép számú – jelenlévő fejében. A post-rock műfajban szokatlan intenzitással és erővel feszülő zenét játszottak a sógorék, noha szerkezetileg és dallamvilágukat illetően dalaik hagyományosnak mondhatóak. Kivételt képeznek ez alól azok a részek, amelyek szokatlanul gyors, metalos világgal rendelkeznek, ilyet még nem igazán hallottam más zenekaroktól. Itt már kezdtem sejteni, hogy a ma este az egyedi vonásokkal rendelkező zenekarok estéje lesz. A Circle of Light zenéje nagyon sokat operál a post-rockra oly jellemző magas, gyorsan pengetett, általában katarzis kiváltására irányuló részekkel, a lassabb és mélyebb sodródás körülbelül 7-8 percenként ilyen hullámokban csúcsosodott ki, igen erőteljes, ám magányos érzelmi reakciót váltva ki a hallgatóságból.

Ha már az Aandonál is kicsikartam magamból egy támpont-bandanevet, agyam labirintusának hosszas kutatása után itt is elő tudok állni eggyel, mégpedig a Red Sparowes-zal. Ez a párhuzam is elég gyenge lábakon áll azonban, mert a két zenekar legfőbb közös tulajdonsága, az instrumentalitás mellett nem sok olyan körülírható attribútum van, ami mindkettőre igaz. A Red Sparowes első albumával, a The Soundless Dawn-nal még azért elég hasonló képet mutat a Circle of Light, de annál sokkalta erőteljesebb és konkrétabb az osztrákok muzsikája. Az ő koncertjükről nem sok mindent lehet elmondani, mert bár zeneileg igen megkapó és értékes élmény volt, a tagok szótlanul, csendes átéléssel játszottak, gyakorlatilag nulla interakcióval a közönség és köztük. Kijelölt idejük után jól megérdemelt taps közepette ők is levonultak, és következett az este másik honi fellépője.

A Képzelt Várost már nagyon régóta hajkurásztam a zene képzeletbeli mezején, de bár ingyenesen letölthető, Mit Nekem című új lemezüket már jópárszor meghallgattam, koncertjükre még sosem sikerült eljutnom, így örültem a lehetőségnek. Elmondhatom, hogy a Képzelt Város maradéktalanul beváltotta hozzáfűzött reményeimet. Olyannyira, hogy azóta sem tudom összekaparni szétszéledt gondolataimat a koncertről. A zenekar neve nem véletlen. Egy városban jártunk aznap este, sárga, fekete, szürke és zöld utcákon. Alacsony, repedezett falú házak között. Bölcsészes zakó védett a széltől, gumitalpú tornacipő a kőve élétől. Az első sarkon egy csellista lány ült, hangszerének hangja végigkísért az egész körúton. A második sarkon jobbra fordulva hirtelen a tengerbe ütköztünk, de az utca folytatódott, víz csobogott a talpunk alatt, a só lemarta a gumitalpat. Egy papírhajó úszott el mellettünk, és mi ráültünk, hadd vigyen át a lámpafénybe. A villanyoszlopok segítettek ki minket a csónakból, mi pedig felmásztunk rajtuk, fel, fel és egyre feljebb míg végül két macskakő közt megint az utcára kerültünk. Köhögtünk a füsttől és a dohos lámpafénytől, azt hittük, megfulladunk, de végül… felkelt a Nap. Cipő volt rajtunk, pulóver és parketta volt a lábunk alatt. Nem értettük, hogy kerültünk a Dürerbe. Nem tudjuk, melyik világ a képzelgés, az álom.

Hatalmas potenciál rejlik az együttesben minden szempontból. Zeneileg unalomig ismert apró alter-, rock- és minden egyébfajta panelekből építenek valami teljesen új és egyedi élményt, ami katarzisból az egyik legfelkavaróbbat nyújtotta nekem, pedig éltem már át sokat. A cselló egy sosem hallott pluszt adott a zenéhez, olyan érzelmi húrokat pendítve meg, melyek évek óta porosodtak használatlanul lelkünk padlásán. A háttérvetítés is tökéletes kiegészítésül szolgált a zenéhez, hullámzó vizet, nyíló szemet, szálló felhőket láthattunk. Felemelő és megtisztító varázslat történt ott este, és ha minden Képzelt Város koncert ilyen, akkor találkozunk 14-én az A38-on. Körülbelül egy órás sétálás, repülés és zuhanás után végül visszaértünk a földre, Képzelt Városék pedig átadtak minket az est utolsó élményének.

Este tizenegykor került hát sorra a másik osztrák zenekar, az Our Ceasing Voice. Előzetes információgyűjtésem során kiemelkedően érzelemgazdag, időnként igencsak depresszív ambient-post-rock keverék zenének ismertem meg, sok bevágott hangmintával és kevés énekkel, és ez nagyjából fedte is a koncerten szerzett tapasztalataimat. Négy srácból áll a banda, két gitár-basszus-dob felosztásban, külsőre pedig egységes képet mutatva mindannyian csőgatyában, szűk pólóban és a manapság olyannyira divatos rövid, de enyhén szembelógó frizurával álltak ki elénk. Nem sokat teketóriáztak, egyből elkezdték játszani lassan csordogáló, simogató dalaikat. Alapvetően hagyományos post-rock témákkal dolgoznak, ám az arányok feltűnően eltolódnak a torzítatlan dallampengetés felé, melyet jellegzetes ambient hangtájakkal támogatnak meg.

Élőben a dobok sokkal hangsúlyosabbak és metalosabbak voltak, mint lemezeiken, kicsit másfajta ízt kölcsönözve dalaiknak. Számos különleges zenei megoldást alkalmaztak a srácok, a basszusgitáros többször is akusztikus gitárra váltott, eredeti hangszerén pedig vonót is használt, az egyik gitáros pedig csavarhúzót is használt hangszerén az egyik legutolsó katarzis során. Nem nagyon vannak már szavak a banda hallgatóságra gyakorolt érzelmi hatására, elég legyen annyi, hogy az este végére lelkileg a végletekig kifacsartak voltunk a sok emelkedett pillanattól. Gyönyörű, szárnyaló és gondoskodó zenét hozott el nekünk az Our Ceasing Voice, a háttérvásznon váltakozó képekkel pedig maradéktalanul kielégítette mindenki ingerszükségletét. Örvénylő, már-már kakofóniába hajló, fájdalmas csúcspontból több volt az este során, mint amennyit máskor egy év koncertrejárás alatt tapasztalok, és nem is tudnám eldönteni, melyik zenekar gyakorolta a legnagyobb hatást rám. Ha pedig még hozzávesszük, hogy a cd-k és pólók is szemet (és nem utolsósorban pénztárcát) gyönyörködtető kiállításúak voltak, végképp nem találhatunk kifogást az estében. Megismételhetetlen élmény, remélem látjuk még az osztrákokat.

Kapcsolódó cikkek

Képzelt Város, Minden Csak Átmenet – Koncertbeszámoló

SteveShield

marionette ID, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

Ambrose

Russian Circles, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

Golysz

KÉPZELT VÁROS – Mit Nekem

A honlap alapértelmezése

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár