Akela, Monastery, Drow – Koncertbeszámoló

2022. március 11. @ Nyíregyháza, Club Hollywood

Az Akela és a Monastery zenekar egy három állomásos mini turné keretein belül látogatott az északkeleti régióba március közepén, aminek első helyszínén, a nyíregyházi Club Hollywood-ban jómagam is tiszteletem tettem. A elmúlt két évhez képest viszonylag nagy érdeklődés fogadta a farkasok és vendégeik érkezését a metal zene rajongói körében, ami cseppet sem meglepő, hiszen hosszú idők óta először rázhatta a fejét együtt oltott és oltatlan, a járványügyi korlátozások nemrégiben realizálódott feloldásának köszönhetően.

A nyíregyházi és mátészalkai bulikon a sludge/death underground szabolcsi képviselői, a nyírbátori Drow zenekar (Szabó Szabolcs – ének, Zsigó László – dobok, Jenei Zsolt – gitár, Tarapcsák Norbert – basszusgitár) kapta a lehetőséget, hogy bemelegítsék a színpadot. Sajnos a Facebook eseménynél történt némi félretájékoztatás a kezdés időpontját illetően, ezért a műsoruk nagy részét lekéstem, de láthatóan jól megalapozták a hangulatot, mert a korai kezdés ellenére is szépen összegyűltek és beindultak az emberek a nézőtéren. Szerencsére a kedvenc számomat, a húzós riffekre alapozott Sinister-t általában a végére hagyják, ezért azt még sikerült elcsípnem. Egyébként meglehetősen jól ismerem a zenéjüket, és valószínűleg mások is errefelé, hiszen régi motorosok már, akik számtalan koncerten vannak túl, és a zenekar életét eléggé megnehezítő körülmények dacára a mai napig kitartóan tolják az ipart – gondolok itt elsősorban a helyi underground metal színtér nem túl rózsás helyzetére és lehetőségeire, valamint az elmúlt években történt sűrű tagcserékre a bandán belül.

A folytatásban a 12 év után nemrégiben újjászületett Monastery állt a színpadra Zalaegerszegről. Akik a ’90-es évek elejétől képben vannak a műfajban, azoknak bizonyára nem ismeretlen a név, ugyanis általuk látott napvilágot a legelső hazai death metal album anno 1992-ben, a Far From Christ. A srácok az elmúlt évben minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy komolyan gondolják a folytatást, ugyanis gőzerővel koncerteznek, klipeket készítenek, ismert zenészekkel kooperálnak, és alig több, mint egy hónappal ezelőtt megjelent a legújabb nagylemezük is, ami a Divine Damnation címet viseli. Az eredeti felállásból ma már mindössze Kovács „Billy” Róbert dobos és Tóth Ferenc gitáros van jelen a csapatban, őket egészíti ki Tóth Krisztián gitáros, illetve Szanati Szabolcs bőgős poszton. Most pedig a zenekar új frontembere, Kovács Roli is bemutatkozott, aki mellesleg Billy fia. További érdekesség, hogy jelenleg mind az öt zenész kopasz a bandában, így elég könnyen felismerhetőek a színpadon. 🙂
A műsorukat az újjáalakulás utáni első anyaguk, a Chimera EP címadó nótája nyitotta, majd rögtön ezt követően egy Bolt Thrower feldolgozással örvendeztették meg a death metal szerelmeseit, amit mellesleg kiválóan játszottak el, és megérdemelten kapták a tapsot érte. Ha voltak is valakinek kétségei, az ezen a ponton szerintem elszállt, mert a fiúk hozzáállása, játéka, és szerencsére a hangzás is teljesen rendben volt. A továbbiakban sorra jöttek az újabb szerzemények, tulajdonképpen az egész setlist a Divine Damnation album dalaira épült. Azért a vége felé eljátszották a debütáló lemez címadó dalát is, majd ráadásképpen kaptunk még egy Napalm Death feldogozást. Összességében véve jó kis koncert volt, gratulálok!

Az Akela zenekart gondolom senkinek sem kell bemutatnom. Jómagam a kezdetektől fogva szeretem a zenéjüket, ami még egészen a tinédzser koromra vezethető vissza, de egész biztosan voltunk még ezzel így jó páran a teremben, akiknek meghatározó szerepet játszott a fiatal éveiben a zenéjük, illetve Katona László „Főnök” számtalan rocker szívét megérintő frappáns dalszövegei.
Kisvártatva meg is szólalt a Dracula filmzenéjéből átvett mindenkori intro, és a közönség nagy örömére felvonultak a farkasok a Club Hollywood kicsi, de pofás színpadára. Ezt követték a korai évek legnagyobb slágereiből válogatott klasszikusok: elsőként a „Bolhacirkusz”, aztán a „Fenevad” és a „Farkasok vagyunk”, majd a viszonylag ritkán játszott „Ember embernek farkasa” a Félemelem születéséről. Soha rosszabb kezdést!
Örömmel konstatáltam, hogy jó formában van a banda, és a hangulat is kiváló volt a színpadon és a nézőtéren egyaránt. A hangzás ezen a helyen nem mindig tökéletes, mert nem igazán metal koncertekre találták ki, de szerencsére ezúttal ezzel sem volt különösebb probléma, így nagyjából minden adott volt ahhoz, hogy a közönség jól szórakozhasson.

A folytatásban a Fekete bárány leghúzósabb nótái következtek: a címadó mellett a „Ki ad nekem pénzt?” és a „Fáklyával a pokolban” gondoskodtak róla, hogy rendesen mozogjanak a nyakak, de közben elhangzott a „Megkísértelek” és a „Döntsd el” is, amiket szintén nagyon szeretünk. A műsoridő második felében szerepet kaptak időrendben később megjelenő szerzemények is, mint pl. a „Botocska”, vagy a „Két farkas” a legutóbbi lemezről, majd a végére ismét olyan bomba slágerekkel zúztak le minket, mint a „Közeleg” és az egyik személyes kedvencem, a „Felkészültem a halálra”. Na, itt már nekem sem sikerült szolidan a háttérben bólogatni, irány az első sor!
Főnök és Pókember (Kovács Attila – gitár) poénos átvezető szövegei ezúttal kevesebb teret kaptak, viszont zeneileg annál inkább rendben volt a produkció. Arany Máté gitárszólói kiválóan érvényesültek, Ivanics Dani pedig még a közönség közé is lemerészkedett a bőgővel egy alkalommal, hogy testközelből szórakoztasson minket nagyszerű játékával. Talán mondanom sem kell, hogy Főnök megszólaltatta párszor a légvédelmi szirénát is, ami mára már elengedhetetlen kellékévé vált az Akela koncerteknek.

Miután a műsor végén levonultak a színpadról, a közönség szokás szerint elkezdte kántálni a „Sok-sok-sok! Akelások!” mondatot, amire Bráder Benedek vissza is ült a dobok mögé, és elkezdte alá ütni a tempót. Hamarosan a többiek is csatlakoztak, majd lenyomták az „Akela-függőséget”, amiből az említett idézet származik. Végül az első lemez egyik legnagyobb slágere, a „Rockernek születtem” zárta a sort, aminek a refrénjében már a közönség is szerepet kapott, mert Főnök többször is letartotta a mikrofont, és megénekeltette az első sorban tomboló lelkes rajongókat.

Szerintem nagyon jó este volt, színvonalas produkciókat hallhattunk. Örülök, hogy részt vehettem rajta!