Alhana 5. Születésnap – Koncertbeszámoló

2007. május 18. Budapest, Blue Hell

Fellépők:

Alhana
Örökké Nem Eshet
Avatár

Vegyes érzések kerülgettek a pénteki Alhana koncerttel kapcsolatban: egy nagyon jó barátom ismertetett meg a bandával, ami finoman szólva nem igazán passzol az én stílusomhoz. A 2005-ös Tündértánc albumot néhányszor meghallgatva, némi unszolás hatására azonban sikerült erőt vennem magamon és elnéznem a koncertre. Ennek ellenére az 5 fős társaság, akivel a koncertre érkeztem, garancia volt már arra, hogy a stílussal való összeférhetetlenségem ellenére is jól érezzem magam. Végtére is így is történt.

Pontosan a 19:30-ra kiírt kezdésre érkeztünk: elsőként az vágott mellbe, hogy a kapunál egy 20-30 fős emo társaság székelt, majd rögtön ezután az, hogy felénk indultak meg. Szerencsénkre azonban nem a Kék Yukba irányozták lépteiket: a Vörös Yukban valamiféle emocore parti vehette kezdetét ekkor. Mindezek után gyorsan jegyet váltott a társaság, majd indultunk is befelé. Րszintén szólva kevesebb emberre számítottam: 30-40 koncertező lézengett a klubhelyiségben. A színpadon ekkortájt nem volt semmiféle mozgolódás, így rögtön megkérdeztük, mikor is kezd az Alhana. Hosszas tanakodás után valakitől megtudtuk, hogy az első banda 9-kor kezd. Mivel mi nem tudtunk arról, hogy az Alhanán kívül más fellépő is hivatalos az estre, ezért némiképp meg is lepődtünk ezen.

Egy órás várakozás után azonban a színpadon az Örökké Nem Eshet mutatkozott be. Őszintén szólva már a színpadra lépéskor eldöntöttem, hogy nem fogom őket szeretni: hirtelen nem találtam a helyem, amikor a 40 év körüli énekesnő leült a szintetizátor mögé, majd Halász Judit “zsenialitását” is túlszárnyaló módon kezdte el zengni az első dalt. 3-4-5 napos távlatból visszaidézve azonban korántsem érzem már annyira pocséknak, mint ahogyan abban a pillanatban: minden bizonnyal csak a zenei ízlés mássága szól belőlem. Ennek ellenére meglepett a banda felállása: az énekesnő fiát és a család egy jó barátját mutatta be a gitárosok személyében, amelyhez egy dob is párosult. A gitárosok játéka, kiállása a post-rock lazaságát juttatta eszembe: az egyik Beatles-ből ismert frizurával koronázott tag olyan beleéléssel játszotta a könnyed popos rockot, hogy végtére is öröm volt nézni.

Az énekesnő tiszta hangja, a dob visszafogott játéka nekem nem igazán nyerte el a tetszésem, de az első sorban visítozó 13-15 éves lányok meggyőztek arról, hogy a banda zenéjére a jelenlévők körében igencsak nagy igény van. A banda laposabb zeneisége még hagyján, de ezek után mindjárt a szövege vágott mellbe: az 50-es évekből ismert hippi-szlogenek és a manapság használatos szövegek egybemosása nekem nem igazán jött be, különösen az utolsó szám frenetikus hajrája, amelyben a “Sanctus Dominicus” (nyelvtanilag helytelen) szópáros egymás utáni rockos “kántálásának” lehettem szem- és fültanúja. A zene félelmetes egyszerűsége és a szöveg lapossága ellenére az Örökké Nem Eshet azonban igenis bír hangulati értékekkel. Sajnos én nem igazán élveztem az együttes produkcióját, ám a hatalmas tapsvihar és a hosszasan ismételgetett “Vissza-vissza!” megmutatta, milyen mértékben volt képes a banda lekötni közönségét.

Mindezek után az Avatár következett: előre rettegtem, hogy az előző együttes után milyen társaság lép majd színpadra. Gondolataimba mélyedve ültem le a hangfalak egyikére, ami után nem sokkal az egyik ismerősöm rohant le kérdéseivel: a mögöttem tevő-vevő valakik vajon milyen neműek lehetnek? Hátrafordulva nehezen bár, de sikerült megállapítani, hogy öt férfi mozgolódásának lehetünk szemtanúi: az 50-60′-as évek öltözködési stílusát idéző megjelenésben (szétgombolt ingek, hippis karszalagok, fejkendők, hosszabb hullámos haj stb.), rock”n”roll-os felállásban kezdtek neki a próbának. Gondoltam ez a banda se fogja elnyerni a tetszésem: ennek ellenére azonban a húrok közé csapó együttes hard rockos zenéje üdítően hatott az előző együttes popra hajazó muzikalitása után.
Az Avatár három gitárral dolgozott: korosabb rockerek lévén a színpadon 20-30 éve látott show-elemeket próbálták vegyíteni a manapság divatosabb mozgáskultúrával, bár az összhatás számomra kissé komikus volt. Ettől függetlenül a közönség nagyon élvezte a produkciót: kisebb pogó próbálkozásoktól haj-rázásokig a koncertezők mindent bevetettek, hogy maximálisan ki tudják élvezni a banda zenéjét. Én kissé hátrahúzódva figyeltem az eseményeket, engem nem igazán ragadtak meg a le-fel trillázó gitárbőgetős riffek, de a maga kategóriájában egészen kiváló volt az, amit a színpadon láthattunk. Nagyon eredeti módon hatott a szintetizátor használata: emellett az akusztikus gitár és a három vokálos megléte nagyot dobott a produkción. Összességében az Avatár pozitív csalódás: annak ellenére, hogy nekem nem nyerte el a tetszésem, ha objektívan kellene megítélnem, nem sok negatívumot tudnék elmondani róla.

Mindezek után már feszülten vártuk, hogy az Alhana a lovak közé csapjon: éjfél környékén meg is tört a jég: a tagok a színpadra léptek, majd mindjárt első számukat kezdték el felkonferálni. Mindez előtt azonnal minden koncertező a színpad elé lépett: olyan tömött három sorban állt fel az a 40 ember, mintha az egész Yuk tele lett volna koncertezőkkel, akik előre nyomták volna a társaságot. Hamarosan azonban a banda rövidebb intró után a húrok közé csapott: korában azt hallottam, hogy saját meghatározásuk szerint heavys-poppos zenéjükre leginkább a “tündér metal” illik.

Két pillanat alatt meg is győződtem arról, hogy a meghatározás tökéletesen helytálló: a tiszta, lágy női ének a háttér metalriffjei mellett a zene meseszerű, fantasyval teli szövegzete igazi “tündér metalos” volt. Több feldolgozást is hallhattunk: a Stratovarius, a Sonata Arctica slágereitől a Judas Priest híres “Breaking the Law”-jáig több neves előadótól játszott a banda. Mint mindig, engem mégis sokkal inkább ragadtak meg saját számaik: a Mágus és a Száműzött Angyal című daluk érte el a legnagyobb sikereket. Elképesztő volt látni, hogy milyen hihetetlenül inspirálta a bandatagokat a közönség lelkesedése. Sok dalt együtt énekelték az énekesnővel, aki végig meghatottan hápogott a szünetekben, így a gitárosnak kellett felkonferálnia a számokat. A csúcs az volt, amikor két kisfiú egy kisebb tortát hozott fel a színpadra, öt apró gyertyával: hatalmas taps és éljenzés kíséretében az egész Alhana együttesen vette át az ajándékot, majd mindezek után a Zafír Égen Túl, a Sárkány Րrei és más slágerek következtek. A legmókásabb az volt, amikor a gitáros gúnyosan egy Tokyo Hoteles pólót húzott magára, majd így próbálta meg kifigurázni a sokak által oly nagyon szeretett emo óriásokat. Kisebb hajrá után látszólag véget ért a koncert, ám a feltüzelt közönség többször is visszatapsolta a bandát. Jó érzés volt látni azt a csillogást a tagok szemében, amit ilyenkor sokszor hiányolok az általam preferált szcéna szereplőinek szeméből.

Amikor már azt hittem, hogy a koncertnek vége, egy kisebb kompánia érkezett a színpadra: a lehető leggroteszkebb szerelésben, szedett-vetett öltözékben az előző bandák tagjai és néhány meghívott vendég foglalta el a hangfalak mögötti területet. A kisebb kompánia “Álhana” néven mutatkozott be, majd a lehető legelfuseráltabb módon – az Alhanát kifigurázandó- az eredeti együttes számainak legjavából kisebb mixet adtak elő. Az a jó barát – aki leráncigált a koncertre – jegyezte meg, hogy az Alhana tagjai ugyanolyan hülyék maradtak, mint amilyenek voltak: mindezt persze a lehető legpozitívabb, legkedvesebb kontextusban lehet venni. Néhány tízperces ökörködés, színpadi marhulás után hazafelé indultunk. Annak ellenére, hogy szinte már előre eldöntöttem, hogy nem fogom jól érezni magam, élményektől gazdagan, tényleg örömteli érzésekkel, meglepően pozitív utóízzel feküdtem le aludni.

Készítette: Tysson-lar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár