Alice Cooper – Koncertbeszámoló

2013. július 26. @ Csehország, Brno – Kajor Arena

A buszutam csodálatos volt Brnoig! A társaság buszain érintőképernyős eszközökön nézhettem filmeket cseh felirattal és játszhattam, olvashattam (csehül persze) és tölthettem el remélhetőleg értelmesen a szabadidőm miközben szürcsölhettem a a cég forró csokiját vagy kávéját. Ám én már itt elkezdtem hangolódni Cooper bá’ra. Fél óra meglepően nyugodt küzdelem után a cseh nyelv keszekuszaságával (vagy azzal, hogy egy szót sem tudok a pozoron és az átvett káromkodásokon kívül) megtaláltam az örök klasszikus rock nótákat ahol Alice in Chains, Nirvana, Scorpions és egyéb a rock és metál és minden kispajtásának Hall of Famejébe tartozó bandát hallgathattam. Thrasht és glamet nem igazán találtam, de nem bántam igazán. Mi is lett volna velem ha odafele is csak Coopert vagy Mötley Crüe-t hallgatok?

A Kajot Aréna előtt (ahol rendezték a koncertet) már egész pofás tömeg álldogált és lassan szivárgott be. Néhány ízlésesen öltözött arc egy nagy táblát tartott, volt rajta Jézus felirat (szintén csehül) és pokol is. Egy alkalmi cimborám beavatott: ezek a srácok a metál és így Alice ellen is kampányolnak, hogy ne hallgassák azt a felebarátaik. Ők bizony nem tudták, hogy az a fickó aki ma este a színpadon énekel majd mindenféle Frankeinsteinekről, rombolásról, méregről és hasonlókról, nagy keresztény. Bad luck mates.

Pár jegyüzér betalált, a korrekt biztonsági őrök még meg se motoztak és a készséges cseh szervezők pedig bevittek és ki is okosítottak: nincs vaku, négy dalig lehetünk benn a photo pitben és az alkalmi igazolványunk mire jó. Megsúgom: ugyan arra mint a kiemelt állóhelyekre megváltott jegyeseké: a nézőtéren bárhová mehetsz vele.

Az előzenekar Cryptex névre hallgatott és nem volt úgy igazán maradandó. Állításuk szerint ez az első alkalom amikor nagy tömeg előtt játszanak de ez nem látszott a produkciójukon. Egyben volt, fokozatosan építették fel és az átlagosnál kicsit jobb dalok közt volt némi viccelődés is (az énekes-szintis skótszoknyában jött, azt húzogatta fel-fel libbentve). Bő húsz perces jelenésük annyira volt elég, hogy itthon rájuk keressek és meghallgassam néhány alkotásuk. Egyik unalmasabb daluk pont arra volt jó, hogy kiszaladhassak sörért és hopp, egy bugis folkkal köszöntöttek visszatértemkor. Ezzel meggyőztek a jogos előzenekari létükről így az összbenyomásom az: ajánlom ezt a progresszív folk-rock bandát!

Node, Alice Cooperre vártunk már javában. A Cryptex már levonult, a színpad mellett gyülekeztek a sajtósok, a photo pitben már a kattanásra éhes fotógépek közt a közönség soraiból jó néhány magyar szót is hallottam ami feledtetni tudta velem, hogy egy meglehetősen kicsi kompakt géppel ámde magabiztosan álltam rátámaszkodva az egyik böszme hangfalra. Gyors átállás, díszlet felhúzás után az első sikálós riffeknél már a tömeg is visítva-üvöltve üdvözölte a shock rock nagyapját és családját.

Úgy nézett ki a színpadkép zenészileg, mintha a Furnier család (ez AC családneve) jött volna egyet haknizni. Alice mint a nagyapa, két glammetálos gyerek (egy fiú és egy lány) a nagyobb bátty a doboknál és a két nagybácsi meg beugrott volna villany-villámgitározni meg basszerolni egy kicsit. Lehet csak nekem tűnt ez így, de gyorsan eloszlatták ezt a képzetem. Függetlenül a korbeli különbségektől fix, egész és esztétikus, már amennyire lehet ezt így esztétikusnak nevezni, képet adtak ami abszolút összhangban volt azzal amiért jöttek: zúzatni a közönséget a régi „slágerekre” miközben egy horror showt rittyentenek össze. Sikerült, ez nem is kérdéses, viszont bennem maradt némi hiányérzet.

Először is, nekem rövidkének tűnt az előadás. Időben a hossza rendben volt, este tizenegykor ért véget és olyan kilenc óra után kezdődött egy kevéssel. Viszont volt benne négy feldolgozás és egy összefűzés is, amiből csak egyet tartottam indokoltnak ebben a formában. A sztori hozzá így esett: Cooper -mint ahogyan azt tíz évvel ezelőtt is tette, ami akkor beleégett a gyermekkorom emlékeibe- kényszerzubbonyban és fekete szemekkel énekel, egy zombiképű ápolónővel balhézik és a vége pedig egy guillotine által való lefejezés lesz. A hóhér képen csókolja a testtől elválasztott fejet. A következő „jelenet” már a halál után játszódik egy temetőben ahol Jim Morrison, John Lennon, Hendrix és Keith Moon fejfájával énekel egy-egy feldolgozást. Rendben vannak, főleg azoknak akik szeretik az eredeti dalokat meg a feldolgozásokat is. Én ilyen vagyok, de ez a négy kiállós Cooperre átalakított de tőle némiképp idegen alkotás több volt mint jólesett volna.

A másik ami miatt picit csalódott voltam azok a dalok. Sok-sok jó emléket felelevenítőt lőtt el mint a House of Fire, a Hey Stoopid, a Dirty Diamonds és persze a végén jött a Poison és a School’s Out is némi Pink Floyd Another Brick in the Wall átkeveréssel. Mégis hiányoltam a Spark in the Dark, a Why Trust You és a Love is a Loaded Gun darabokat. Bár lehet ez csak az én érzésem.

Összességében ha Alice Cooper volna a nagyapám indokoltan volnék annyira büszke rá, hogy imáimba foglaljam a nevét. Az ember aki hatvanöt évesen képes az aurájával beteríteni a színpadot és minimális kommunikációval (semmi tapsoljatok nekem srácok meg ilyenek) felizzítani a közönséget miközben egész történetté alakítja az ott történteket, aki mindig mozgásban van: hol öregembert játszik, hol a sétapálcájával vagy egy véres mankóval hadonászik, szórja a mocskos gyémántokat és még egy Iron Maiden Eddiejére hajazó három méteres szörnyet is behoz az megérdemli a helyét a Rock and Roll Hall of Famejében!

Itt egy korábbi koncertje található, ehhez nagyon hasonló volt a brnoi is, a temetős kiállást leszámítva.

Itt pedig a zenészei: http://alicecooper.com/content/band

Azt viszont továbbra sem értem, hogy hozzánk Budapestre miért nem jön már el végre.

Kapcsolódó cikkek

Alice Cooper a FEZEN-en

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár