Koncertbeszámolók

Amon Amarth, Machine Head, The Halo Effect – Koncertbeszámoló

2022. október 18. @ Budapest, Barba Negra

VIKINGS & LIONHEARTS TOUR 2022

Egy kis előzménnyel kezdeném itt az elején, Győri Gergely tollából:

„Következzen a számomra legértékesebb dolog, az előző napi este. Felkerekedtünk pár cimborával, hogy elmenjünk egy kicsit poharazgatni a pesti éjszakába, mivel én úgy sem sokat járok arra. Ki is választottunk egy helyet, ahol jártam már korábban. Ha már a BBB nincs nyitva, mondom jó lesz ez a hely is, amúgy is király a horror témájú dekoráció. Szándékosan nem említem a hely nevét, aki akarja úgy is két kattintással megtalálja: Horror téma, BP belváros, metálos hely. Lényeg, hogy ücsörgünk, iszogatunk és közben arról fantáziálunk, hogy csak át kéne menni egy másik helyre, arra a környékre ahol az este fellépői megszálltak. Végül is ezt a ötletet elhessegettük, hogy úgy sem mennek ők el egy random kocsmába, maradunk mi itt és jó lesz az este. Egyszer csak halljuk, hogy nyílik az ajtó és egy nagyobb társaság jön lefelé a lépcsőn, akik angolul társalognak. Mikor elsétáltak mellettem, alig hittem el amit látok. Persze…nem olyan arcok, hogy random kocsmázzanak, hát dehogynem! 😃 Betoppant a helyre a fél Amon Amarth és Machine Head, gondolom a stáb számos tagjaival. Hozzá kell tenni, hogy szinte csak mi voltunk a kocsmában és ők. Haverom robog lefelé a dohányzásból és hangosan suttog nekem, “Láttad kik azok, ott van xy.” Mondom igen láttam, de most ülj le és ne legyél gyerekes! Mire ő: “Hülye vagy? Nem birok!” 😃 Természetesen tűrtőztettük magunk és nem támadtuk le őket a rajongásunkkal. Egy darabig… 😃 Persze nem volt ott mindenki a zenekarokból, de egyszer csak az egyik hölgy hangosabban felszólal, hogy Johan Hegg épp ide tart. Ezt gondolom nem kell részletezni, hogy milyen látvány. Nyílik az ajtó, hallod a lépteket, két korty között hátra nézel és jön le a az egyik kedvenc bandád frontembere a kocsmába. Na abban a pillanatban voltam kész teljesen! 😃 Hagytuk is őket legalább két órán át nyugodtan bulizni. Utána persze ki bírna ki egy ilyen alkalmat egy pár fotó és egy kis beszélgetés nélkül. Mindenki nagyon kedves volt és közvetlen. Kb ettől a ponttól úgy a két társaság már nem ült külön és az indulni készülés is alábbhagyott. Maradtak még egy pár pohár erejéig és beszélgettek velünk. Én személyesen jobban inkább Jocke Wallgren-el, na de két dobos az ilyenkor is két dobos. Beszéltünk egymás cuccáról, hatalmas nagy eszmecseréket végeztünk és közben iszogatunk. Az este rögtön véget is ért olyan hajnal 4 óra felé. 😃 Mondanom sem kell, hogy talán életem egyik legjobb estéje volt. Igazán szerencsések voltunk a cimborákkal, jókor jó helyen eset tökéletes példája. 🙂”

Megnéztük a Barba Negra vörös színpadát másodszorra is, két napon belül. A The European Siege 2022-es turné, magyar megállója után kissé negatív szájízzel hagytam el a csepeli helyszínt, de azt az estét Bönin fejti ki részletesebben. A vasárnapi tapasztalatokból merítve, korábban és az útvonal ismeretében kerekedtem fel ismét az új Barbába. A HÉV-ről leszállva már tudtam, hogy a zebrán tempósan kell átmenni, mert nagyon gyorsan vált és hogy az út mellett van a gyalogjárda, a bicikliúttal ellentétben (vasárnap este a rendőrök ezt tudatosították a járókelőkben). Mondjuk kellemetlen, hogy a kamion fél méterről vágja a port az ember arcába, de hát ez van. A gyalogos út alatt pont el tud az ember szívni egy tekert Virginiát a Negráig. Előttem sétált egy pár, a ruházatukból ítélve ugyanoda tartottunk, de mikor meglátták a bejárat előtti sort, hirtelen megálltak. Látván milyen jóízűen söröznek, rájuk köszöntem és 500 Ft-ért vettem tőlük egy még iható hőmérsékletű dobozost, amit el is tudtam fogyasztani a kapunyitás előtt. 

Még a sorban álltunk, figyelmesen néztük a rend éber őrei cirkálását. Ugye a parkolási lehetőség még igencsak limitált, aztán e miatt a forgalom sem épp a legszabályosabban közlekedik. Kapunyitás után elég hamar leürült a nép az utcáról, szinte futni lehetett át a beléptetésen. Volt még majd egy óra kezdésig, aztán sör vásár után volt idő megnézni az udvar végén parkoló Amon Amarth turnés kamiont is:

A hely szerintem még alakul majd, mert például vasárnap még csak két pult volt kétoldalt (vip-et nem számolom), majd keddre már a középen található hangosító előtt is kialakítottak egy kocka pultot. Mondjuk nem vettem észre, hogy gyorsabban jutottam volna itókához, pedig vasárnap mintha többen lettek volna egy fokkal. Red Stage: sokat sok helyen lehetett olvasni az előzményekről. Kellett már egy nagyobb, de messze van, drága, meleg van, jól szól, nem szól jól, nem látni a színpadot, nincs ruhatár, kurva jó volt, még ilyet stb. komment szekciók. Hát én erre azt mondom, hogy mindenkinek megvan a saját nézőpontja, de én csak a sajátomat tudom megosztani. Nekem például helyileg nem a legoptimálisabb a helyszín, de van és lesz az a zenekar, aki miatt el fogok menni. Méret ügyileg én még mindig jobban preferálom a 20 fős underground témát, de az nem fizet ki ekkora neveket. Ruhatár nélkül megvagyok, hátizsákkal meg tudom oldani. Árakkal kapcsolatban, persze, mindig lehetne olcsóbb, de ez van… Engem például az zavart leginkább, hogy a műanyag palackos víznek miért nem lehet kiadni a kupakját?! Na felvezetőnek elég is volt ennyi hiszti, következzenek a zenekarok:

A melodeath The Halo Effect szinte percre pontosan nyitott. A svéd supergroup, amelyet az In Flames egykori tagjai alkotnak, rendelkezik még Dark Tranquillity és HammerFall gyökerekkel is, Mikael Stanne személyében.

A Halo Effect 2020-ban, a COVID-19 világjárvány idején egyesült, és a sajtóközlemények szerint a banda mögött meghúzódó motiváló ötlet az volt, hogy visszatérjenek az 1990-es évek “göteborgi hangzásának” gyökereihez, amely úttörő volt a melodic death metal műfajban. A Robb Flynn-féle No F’n Regrets podcastjában adott interjú szerint a zenekar neve a kanadai Rush – Clockwork Angels albumának 6. daláról származik.” – wiki

A színpadkép nagyon rendben volt a Shadowminds díszítő elemekkel fűszerezve. A Gateways-t hatalmas tapsvihar kísérte, amin meg is lepődtem, hogy ennyien szeretik/ismerik a zenekart, ugyanis én valahogy elsiklottam felettük. A gitárok nagyon egyben voltak, azért érződött, hogy van múltjuk a tagoknak. Mikael nagyon kommunikatív volt a közönséggel a számok között és persze a számok alatt is bizonyított. A Feel What I Believe alatt a dobok is kitűntek hangzásban, de látványban nem igazán, ugyanis a már előre bekészített co-headline dobszett elé kényszerült a deszkákra. A Last Of Our Kind alatt egy bodysurf is befigyelt, mondjuk ilyen sűrű tömegen nem kihívás.. 😀 Összességében egy fasza bemelegítő volt ez, de ha headlinerként jönnek, akkor nem biztos, hogy ott leszek.

„Korrekt show-t nyomott a The Halo Effect, tetszett és kellően felspanolták a közönséget.” – Győri Gergely

Setlist:

Days of the Lost

The Needless End

Gateways

Feel What I Believe

Last of Our Kind

Conditional

Shadowminds

Cigiszünet. Az udvar megtelt nem csak dohányzókkal és a sok ismeretlen arc között azért néhány ismerős is lapult. Például Mikus Tamás, az Agregator frontembere. Aztán lőttünk is egy közös fotót Győri Gergellyel (Atrox Trauma, Lowland főszervező) kiegészülve. Itt már elkezdődött a „Burn my Eyes”..

Következett az est egyik fő várományosa, a 91’-es oaklandi Machine Head. Szinte napra pontosan (2019.10.20) 3 éve láttam őket, szintén a Barbában. Akkor a Burn My Eyes 25. évfordulója alkalmából turnéztak itt és emlékszem, hogy előzenekar nélkül 2x másfél órát nyomtak, egy kb. 15 perces szünetet tartva! Elő is kaptam az ott vásárolt turnés merchet és abban jöttem! Akkor még olyan pletykák keringtek, hogy feloszlanak, de aztán lett a Burn My Eyes turné és szerencsére azóta is aktívak Flynnék. Szinte minden szám amit játszottak más albumról volt, nem igazán volt üresjárat. Az Imperium intró alatt kezek a magasban, szerintem nincs olyan metálos aki nem ismeri ezeket a számokat, akárcsak hallásból is. Brutális energiák a színpadon és a közönség soraiban is, számok végén Robb maradék sörei robbantak a közönségbe. Az I Am Hell alatt a frontember kérésének eleget téve kialakult egy óriási circle pit, a szám második felében pedig felcsaptak a lángnyelvek. A Ten Ton Hammer alatt is kisebb pogózásokban voltak az emberek középen. A Locust még mindig letépi az arcomat, ahogy a From This Day és a Davidian is, és még sorolhatnám. Hiába az idő múlik, de tudnak még az öregek!

„Számomra elég várós volt, mivel még nem láttam őket élőben. Nem is kell sokáig firtatni, hogy letaglózó volt. Király hangzás, jó látvány és kiváló zenélés. Robb Flynn energiája csak úgy ömlik a közönségre, egy igazi frontember. Jutalmazza is őket jól célzott sör ajándékokkal. Habár ezeket elkapni 10-15 méter repülés után biztosan problémás…de az biztos, hogy elég jól néz ki a repülő korsó látványa. Számok alatt a circle pit egész nagyra duzzadt köszönhetően Robb hergelésének. A koncert vége felé még egy South of Heaven-t is eltoltak a fiúk a Slayer-től, ami számomra abszolút megkoronázta az estét.” – Győri Gergely

Setlist:

BECØME THE FIRESTØRM

Imperium

Ten Ton Hammer

I Am Hell (Sonata in C#)

Blood for Blood

Locust

Now We Die

From This Day

Davidian

South of Heaven (Slayer cover)

Halo

Kötelező körök befutása következett és néhány friss levegő szívása Ivanics Dani (Nest of Plagues, Akela) társaságában:

AMON_top221022

Az estét a svéd melodeath vikingek, az egykori Scum, a Végzet Hegye, azaz az Amon Amarth zárta. Beértem cigiből és már teljesen más színpadkép fogadott: a dobok alatti pódium egy hatalmas viking sisak lett, aminek a szemei számonként vagy nézték a közönséget vagy pedig valamilyen vizuál ment rajtuk. Johan Hegg-nek eszméletlen hangja van és egy nagy respect neki: minden szám végén magyarul köszönte meg a közönségnek. Jól szólt az egész banda, szerintem jobban, mint az előzőek. Szinte minden albumról játszottak egy-két számot, főként a best-of volt a fókuszban. A Deceiver of the Gods alatt Loki is megjelent a színpadon, teljes szerelésben, mintha az albumborítóról lépett volna ki. A The Way of Vikings alatt két harcos küzdött karddal és pajzzsal a színpadon, míg az egyik legyőzte a másikat. E közben a gitárosok és az ének a dobos két oldalán kapott helyet. A First Kill alatt is hatalmas lángcsóvák csaptak az ég felé. A Twilight of the Thunder God pedig remek zárása volt az estének!

„Az Amon Amarth kurva jó volt! Nekem nagyon tetszett, bár én régi fan vagyok, így elfogult.. 😃 Jó arányban keverték a régi és új számokat, foglalkoztak a közönséggel, játszották kb. az összes kedvenc számomat, úgyhogy meg voltam elégedve vele! 😃” – Ujvári Patrik Balázs

„Már koncert előtt jól előre férkőztem, hogy nyomjak egy pár fotót és egy 3-4 szám meghallgatása után irányt vehessek a pit-be. Ez így is történt. 😃 Volt minden. Régi és új album számai, tűz és konfetti, mosh-pit és az elmaradhatatlan evezés. Mint mindig, most sem okoztak csalódást a srácok, minden nagyon rendben volt.” – Győri Gergely

Setlist:

Amon Amarth (Intro)

Guardians of Asgaard

Raven’s Flight

Deceiver of the Gods

The Pursuit of Vikings

The Great Heathen Army

Heidrun

Destroyer of the Universe

Put Your Back Into the Oar

Cry of the Black Birds

The Way of Vikings

First Kill

Shield Wall

Raise Your Horns

Twilight of the Thunder God

Jocke Wallgren a legjobb arc:

Hazafelé menet már kevesebb volt a rendőri jelenlét, mint vasárnap. Ki lettek vezényelve, nehogy a (részeg) járókelőket elcsapja az autós forgalom. Mint ahogy fentebb már említettem, kb. fél méter választ el a gépjármű forgalomtól. A gyalogátkelő közelében szintén volt rendőri jelenlét, illetve egy, a merchet árusító, külföldi figura is. Én azért az eredetiségét megkérdőjelezném…

„Nagyon vártam már ezt a koncertet. Amon Amarthot többször láttam, de még nem volt alkalmam fotózni őket sosem, de tudtam, hogy látványvilágban nagyon rendben lesznek. Machine Headet pedig még nem láttam élőben. Rengeteg koncerten megfordulok fotósként, de bátran mondhatjuk, hogy hosszú idő óta az egyik legjobb koncert volt a mostani, amit csak itthon láthattunk. Mindkét zenekar nagyon rendben volt zeneileg, hangzás és színpadkép tekintetében is. Már ma este is újra élném az egészet, remélem tényleg nem kell sokat várni, hogy ismét meglátogassanak minket.” – Újj Kristóf

„Igazából én nem hallgatom a zenekarokat napi szinten. Teljesen spontán ötletből indultunk el (Tatabányáról – a szerk.) mind a keddi, mind a vasárnapi koncertre. Norbi mondta melóban: „lesznek, felmegyünk?” Mondtam: „ha kapok szabit, mehetünk”. Nekem Machine és Amon is nagyon tetszett. Mindkét zenekar koncertjére most jutottam el először. Szerintem jó volt. Nem voltunk a legjobb szögben, hogy rálássunk a teljes színpadra, de így is jól éreztem magam. Ha lesz a közelbe vagy a Barbában legközelebb és el tudok menni, ott leszek. Én nagyon jól éreztem magam!” – Vajnemöjne Ödön (Kösz a gyömbért! – a szerk.)

„Részemről egy kicsit hamarabb kezdődött a buli, úgy kb. egy nappal. Szerencsére időben érkeztünk a Barba Negra-ba, így volt idő lepacsizni a számtalan ismerőssel, cimbivel. Sajnos a The Halo Effect neve számomra nem cseng túl ismerősen így csak nézőtér oldaláról figyeltem az eseményeket. Közben megpillantottam Jocke Wallgren-t. Gyorsan megvitattuk az előző estét, majd egyet értettünk abban, hogy nem szabad ennyit inni… 😃 Machine Head előtt már jóval többen gyülekeztek a dohányzóban és a nézőtéren is. Ez által egyre jobban érződnek az új helyszín gyerekbetegségei is. Panaszkodó emberek erre-arra: “nincs ruhatár, nagy a sor a pultnál, nem lehet leülni, nincs kaja”. Ezeket szerintem még be lehet tudni az új helynek, mivel még erősen készülő fázisban van, idővel biztosan orvosolják a hiányosságokat. Igazából már a vasárnapi Behemoth/Arch Enemy buli után is lett fejlődés: plusz középső pult és jobb hangzás.” – Győri Gergely

„Fergeteges koncerteket láthattunk a Barba Negra Red színpadán kedd este. Már a kapu előtti több órás várakozás is jó hangulatban telt, új ismeretségek alakultak jó beszélgetések között. Kapunyitás után egy gyors sprint előre a kordonhoz, ezután már izgalommal teltek a várakozás percei. A THE HALO EFFECT rendesen megalapozta a hangulatot, rögtön beindult a közönség. Gyors, ütős számaikkal nagyon jól elindították a bulit. Éreztük, hogy ezután nincs megállás, jöhet a MACHINE HEAD. Gyors átszerelés után be is robbantak a színpadra, szó szerint. Jöttek is a tűzcsóvák, konfettik. A zenekar felszántotta a színpadot. Oroszlán szívvel tették oda magukat. A közönség teljesen felpörgött és ezután jött csak az est fináléja az AMON AMARTH. Már magáról az átszerelésről sem tudtuk levenni a szemünket. A vikinges dobszerkótól elállt a lélegzetünk. Aztán lassan, sejtelmesen indult el a koncert, a végletekig fokozták a hangulatot. És egyszer csak betörtek a vikingek. A közönség szinte megőrült, éneklés, ordítás töltötte el az egész csarnokot. Körülnézve: magasban az öklök, hajak; hátranézve: hatalmas circle pit, mosh pit és evezés. Viking szívünk együtt dobbant a zenekarral, szinte összefonódott (ez de szép lett! – a szerk.). Végig fenntartották a kapcsolatot a közönséggel, nem eresztettek el minket. A számok, a technika és a díszlet nagyon ott volt, hibátlan! Egy hatalmas és fantasztikus show-t láthattunk mind a három zenekartól! Állat volt nagyon!” – Győrfi Boglárka

FOTÓK: Steve, Győri Gergely.

Amon Amarth220412

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek