Koncertbeszámolók

Amorphis, Hamferð – Koncertbeszámoló

2014. március 16. @ Budapest, Club 202

Március első hete a szokásosnál is jóval eseménydúsabb napokat hozott el nekünk, köztük egy jól csengő vasárnapot is, amikor újfent hazánkba látogatott a finn dallamgyáros Amorphis. Tomiék ezúttal a Circle lemez népszerűsítésének okán érkeztek Budapestre, még ha nem is a legideálisabb időpontban tették mindezt, hisz késő délután vihar, másnap pedig fájó munkanap várta az érdeklődőket, de mindez persze csekély ár egy jó hangulatú estéért, így a hétórás kapunyitásra össze is verődött egy pofásabb csoport a bejárat előtt.

Érdekes volt látni, hogy milyen színes közönség verődött össze aznap este, hisz gyakorlatilag az általában szokásos 20-30 év körüli korosztály mellett egy masszív korosabb réteg, de még egy komplett család is feltűnt a klubban, ami valójában igen jó érzéssel töltött el, elvégre az igényes zene kortalan szenvedély. Össz-vissz két zenekarral elég lényegretörő program fogadta a vendégeket, és ha már a korról beszéltünk, a Hamferð képében egy nagyon érett és komoly(-komor) felvonással vette kezdetét a beütemezett élőzene.

A zenekar legtöbbeknek talán onnan lehet ismerős, hogy 2012-ben ők nyerték a Wacken Metal Battle tehetségkutatóját, azóta pedig az első nagylemez is megérkezett Evst címmel és remény-gyilkos, doom-death tartalommal. A maga módján persze volt értéke a zenének, két dolog ugyanakkor biztos: bemelegítésnek, és főleg az Amorphis elé tökéletesen gyatra választás volt a északi hatos.

Elegáns zakókban, halk bemutatkozással és lassan (fel)örlő, lehangoló, fájdalmas zenével indult hát az esténk, ami mint az sejthető, nem kimondottan töltötte be azon funkcióját, hogy felvigye bennünk az adrenalint. Csapatként kimondottan unalmas látványt nyújtott a társaság, egyedül Jón Aldará minőségi formában kivitelezett éneke vonzott némi tartósabb figyelmet a tiszta és hörgős témák váltakozásával. A palinak kétségtelenül megvannak az adottságai ehhez a stílushoz és láthatóan magához a színpadi előadáshoz is van kellő affinitása, bár utóbbi kapcsán nem sikerült egyértelműen eldöntenem, hogy ez a deszkákon megélt depresszió arányaiban mennyire valós és mennyire pusztán showelem, de mint szoktam hangoztatni, meggyőződésem, hogy bizonyos érzelmeket nem lehet csak úgy parancsra imitálni, ha pedig mégis tévedek, akkor viszont piszok jó színészek a srácok. Ennek fényében annyit mindenképpen aláírok, hogy a Hamferð hitelességét tekintve abszolút toppon van a mezőnyben és a stílus berkein belül bizonyára van jövő előttük, de mivel a zene erősen hangulatfüggő („Következő számunk címe: Eltemettem anyádat!” – és társai…), a megfelelő körülmények hiányában kvalitásaik töredékét is nehezen képes visszaadni az élő produkció. Alighanem a műfajra nálam fogékonyabbak sokkal jobban élvezték ezt az előadást, mint én, de sokunk nevében mondhatom talán, hogy normális esetben a keményzenei közönség nem szeret háromnegyed órán át gyökeret eresztve állni és nézni, mint riadt vad a puskavégen.

Negatívumoktól függetlenül azonban örültem a csapat jelenlétének, hisz egyrészről nem minden nap lát az ember metal bandát a Feröer-szigetekről, másfelől pedig még mindig szívesebben nézek egy profi és odaadó, ámbár tőlem távol álló zenekart játszani, mint olyat, amelyik csak félgőzzel és affektálva teszi mímelt a dolgát.

Mikor a koncert után a hátam mögé néztem, elégedettem nyugtáztam, hogy félelmeimmel ellentétben nem sírköveket, hanem egy elég szépen megduzzadt tömeget láttam összetömörülni a színpad elé. Ki is járt az Amorphis-nak a korrekt érdeklődés, hisz a Circle a csapat hírnevéhez méltó anyagként érkezett az életműbe, azt pedig látatlanban is bárhol-bármikor le mertem volna írni, hogy az említett lemezen felsorakoztatott tracklist telis-tele van olyan szerzeményekkel, melyek élőben szenzációs pillanatokat szülnek majd az emlékezetnek. Erről pár perccel később csakugyan testközelből is megbizonyosodhattam, mégis úgy gondolom, sokkal többet ki lehetett volna hozni ezekből a dalokból.

Ritka az a zenekar, amelyik mindjárt a setlist elején megengedheti magának, hogy egy olyan erős és jól ismert ötössel kezdhesse a műsort, amit az ember gyakorlatilag teljes tüdőből végigénekelhet, mindezt természetesen úgy, hogy a folytatásra is maradjon még egy-két meglepetés-szerű aduász a tarsolyban, de Amorphis-ék megcsinálták a (papíron) álom-nyitányt, ami viszont a pazar dalok ellenére sem tudott igazán beindítani, noha a közönség abszolút játszmában volt, a konferálások is rendben voltak és még csak a hangzás sem teljesen a csődből indult, szóval látszólag ugyan minden körülmény hozta az elvárható minimumot, mégis hiányzott valami megfoghatatlan plusz a belépőből, így részemről elmaradt a várt extázis. Tartottam tőle, hogy ez az állapot végül annyira rátelepszik majd a hangulatra, hogy talán az egész koncert alatt nem jön majd meg az áttörés, de aztán valahol a black-es elemeket mutató Nightbird’s Song és a múltidéző Vulgar Necrolatry környékén csak megjött végre az igazi adrenalin – paradox módon tehát mégis azt kell mondjam, kár, hogy az említett két, durvább nótát majdnem a program végéig pórázon tartotta a zenekar. Kicsit direktebb, keményebb, mondhatni jobb alapozás után sokkal jobban élhettek volna az olyan korán ellőtt kedvencek, mint a Sampo, a Silver Bride, a Narrow Path vagy a The Wanderer, bár ez utóbbi még a kezdeti dadogós állapot dacára is szívmelengető közös éneklést eredményezett a refrénnél.

Másfelől viszont jó volt ránézni az egész színpadra, a visszafogott, de mutatós díszlet tökéletesen prezentálta, hogy nem kell különösebb horribilis összeget befektetni ahhoz, hogy megvalósításra kerüljön egy ötletes és esztétikus látványvilág. A vasládába belekarcolt, Eclipse lemezről ismerős napsugarak remekül mutattak az emelvény fókuszában és Tomi Joutsen mindenféle kacatból összekovácsolt mikrofonállványa is egyedi látványt kölcsönzött a zene mellé, még ha gyakorlatban sok funkciója nem is volt a tartónak, hisz Tomi előszeretettel ragadta magához a mikrofont és járt-kelt vele fel alá a deszkák minden szegletén.

Mint fentebb említettem, sajnos, mire igazán jó lett volna a buli, addigra pont megtört a lendület a visszataps miatt, szerencsére azonban a pár perces intermezzo még így is kevés volt ahhoz, hogy lenullázza a lelkesedést, főleg úgy, hogy a Skyforger intrója után a zseniális Sky Is Mine-nal jött vissza a csapat, amit végül két további klasszikus követett, ezzel lezárván a majd’ másfél órás játékidőt. Azzal együtt, hogy jöhetett volna hamarabb is a katarzis, tulajdonképpen nem adott okot panaszra a finnek teljesítményre, ugyanakkor az is száz százalék, hogy ennél jóval erősebb koncertekre is képes a banda. Az okát igazából nem látom, hogy miért lett egy picit vérszegényebb ez a fellépés, mint amire számítani lehetett, amikor a Circle World Tour még csak nem is egy extra hosszú ideig tartó világkörüli turné volt – helyesebben még mindig az, a cikk megjelenésének napjaiban is. Talán csak a magas elvárások, talán e műfaj sajátossága okozza a hiányérzetet, de bárhogyan is, mindent egybevetve, összességében azért mégiscsak kellemes élményként fogok visszagondolni március 16.-a Club 202-es estéjére.

Setlist: Circle intro – 1. Shades Of Gray; 2. Narrow Path; 3. Sampo; 4. Silver Bride; 5. The Wanderer; 6. Against Widows; 7. My Kantele; Tales intro – 8. Into Hiding; 9. Nightbird’s Song; 10. Vulgar Necrolatry; 11. The Smoke; 12. You I Need; 13. Hopeless Days – Encore: Skyforger intro – 14. Sky Is Mine; 15. Black Winter Day; 16. House Of Sleep.

Kapcsolódó cikkek

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed to Obscurity – Koncertbeszámoló

bönin

Co-Headline turnéra indul az Amorphis és az Eluveitie az év végén Budapesti állomás is lesz: december 12-én a Barba Negrában

KMZ

AMORPHIS – Halo

Equimanthorn

Amorphis + Soilwork – Közös turné keretében Budapesten is fellép a két északi csapat, vendég a Jinjer és a Nailed to Obscurity!

KMZ

Downfall Of Gaia és Hamferđ februárban Budapesten!

KMZ

Amorphis Interjú

Cryonus

Amorphis – Koncertbeszámoló

Cryonus

Amorphis: saját turnén tér vissza a finn zenekar

KMZ

KME videók: Surgical Meth Machine, Amorphis, Deathkings, Dperd, Heresy of Dreams, Mirror, Corners of Sanctuary, Rebaelliun, Criminal

KMZ

Nightwish, Amorphis és Arch Enemy az Arénában

KMZ

AMORPHIS – Under The Red Cloud

Saint-Savin

Amorphis – Death Of A King (Official video)

KMZ

Az Amorphis bemutatja a ‘Sacrifice’ videoklipjét

KMZ

Az Amorphis kiadja a ‘Death Of A King’ dalszöveges videóját + digitális single-jét!

KMZ

Az Amorphis szeptember 4-én kiadja »Under The Red Cloud« című új albumát!

KMZ

Amorphis – Stúdióba vonul, új album szeptemberben!

KMZ

Relapse bejelenti 25. évfordulós bakelit kiadványait – Amorphis, Human Remains, Pan-Thy-Monium, Incantation

KMZ

Amorphis „Tales From The Thousand Lakes 20th Anniversary” turné

KMZ

Hot News: Amorphis – announce support for upcoming European tour

KMZ

Hot News: Amorphis – announce to continue »Circle« – World Tour

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek