2025. március 14. @ Nyíregyháza, Club Hollywood
Tales of a Crowhill Fest
Ismét a fémzenétől volt hangos a nyíregyházi Club Hollywood, ahol ezúttal három észak-keleti underground metal banda csapott a húrok közé. A lineupot tekintve a Tales of a Crowhill Fest elnevezésű rendezvény igazán kecsegtető péntek esti programnak ígérkezett, hiszen a késői órák folyamán a régió legjobb bandái álltak színpadra viszonylag hasonló, de változatos stílusban. Ennek ellenére – mint ahogy ez az elmúlt években rendszeresen tapasztalható – a nézőszám most is méltatlanul alacsony lett, ami nem csak sajnálatos, de már-már érthetetlen is.
Megmondom őszintén, a város szívében található vendéglátóipari egységgel kapcsolatban továbbra is kissé ambivalens érzéseim vannak. Bár a hely alapvetően egész jó adottságokkal rendelkezik, valahogy mégsem igazán kedvelem. Ennek oka elősorban, hogy a hangosítással és a fényekkel szinte sosem vagyok kibékülve (fotózni pl. kimondottan nem szeretek itt), és szerintem a hangulata sem passzol a metal zenéhez. Egy másik aspektusból viszont hálásak lehetünk, hogy legalább van, mert sajnos gyakorlatilag ez az egyetlen a környéken manapság, ahova egy ilyen bulit meg lehet szervezni.
Az estét a helyi Huntsville Holiday nyitotta. A Gaál Tibor gitáros által alapított formáció ígéretesen startolt 2021-ben, hiszen az elmúlt két évben két kiváló kislemezt is kiadtak (Arcodra vésett sors, Vadak között). Zenéjük a modern metal és a klasszikus prog, grunge, és thrash metal elemek izgalmas keveréke, amelyek remek harmóniában működnek együtt. Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak, de egyébként abszolút elismerem a zenekar érdemeit, mert ízléses és igényes zenét prezentálnak. Tavalyelőtt már volt szerencsém élőben is hallani őket, ahol szintén bizonyították, hogy van potenciál a bandában. Azóta viszont két poszton is változás történt a banda soraiban, ami némiképp megnehezíthette a zenekar életét az elmúlt évben. Zé Bé helyére Bekker János érkezett a banda élére, a dobok mögött pedig jelenleg Gáva József (Crowhill Tales, Angerseed) segíti ki a csapatot, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az este folyamán fellépő összes zenekarban játszott, szóval hatalmas respect neki ezért!
A koncertjükön az eddig megjelent két EP dalait adták elő, szám szerint hatot. A kedvencem közülük még mindig az Idegen című szerzemény, amit ezúttal is élvezettel hallgattam. A hangosítás természetesen most sem volt tökéletes, a zenészek viszont tisztességgel helytálltak és korrektül lenyomták a koncertet. Mindemellett a látottak alapján sajnos muszáj vagyok egy kritikát is megfogalmazni: úgy gondolom, hogy egy énekesnek, aki közel egy éve tagja a zenekarnak, már illene kívülről tudni féltucatnyi dalszöveget, és nem füzetből olvasni egy koncerten. Ez így némi bizonytalanságot keltett bennem, hogy mennyire veszi komolyan a bandában betöltött szerepét. Ezt leszámítva szerintem teljesen rendben volt a produkció, és megfelelően megalapozta a hangulatot.
| „Nagyon jól éreztük magunkat. Mindannyiunknak nagyon hiányzott már a koncertezés, hiszen közel másfél évnyi csend után léptünk újra színpadra. Persze ebben a hosszú időszakban sem voltunk tétlenek, rengeteg dolog történt velünk az elmúlt időszakban. Egyrészt megjelent a második kislemezünk Vadak Között címmel, másrészt a felállás is alapos változásokon ment át. Hátul a doboknál Gáva József üti a bőröket, akit a Crowhill Talesből és az Angerseedből egyaránt ismerhet a közönség, elől a mikrofonnál pedig immár Bekker János énekel, akit a Smoulder Heavenben és a Phaidonban láthatott a nagyérdemű. Ez volt az új felállás bemutatkozása, ami első bulihoz képest egész jól sikerült. Remélhetőleg idén még több helyen fogunk találkozni, az őszünk már egész sűrű lesz, és persze gőzerővel dolgozunk az új dalokon is, amikből ugyan most még nem kaphattatok ízelítőt, de hamarosan eljön annak is az ideje.„ – Gaál Tibor (Huntsville Holiday) |
Másoddiként a szervezőként jelenlévő Crowhill Tales zenekar következett Kisvárdáról. Ők sem ismeretlenek számomra, mert korábban legalább két alkalommal is láttam őket élőben, mivel többször is felléptek már Nyíregyházán. Közben a Losonczi Péter gitárossal folytatott rövid beszélgetésem során kiderült, hogy ez már közel egy évtizede történt utoljára, ami egy újabb megdöbbentő szembesülés volt azzal, hogy rohadtul repül az idő! Akkoriban még nem hagytak mély nyomot bennem, a 2018-as If I Were a Crow nagylemezük viszont kifejezetten tetszett, amit többször is meghallgattam még a megjelenése után, és elismerően nyilatkoztam róla. Örömmel konstatáltam továbbá, hogy műfajilag is egy számomra kedvezőbb irányba mozdultak, mert egyrészt főszerepbe lépett a hörgés, illetve a melodic death metal mellett némi teret kapott a doom is (az utolsó nótában abszolút), ami nem titkoltan az egyik szívem csücske, ezért kíváncsian vártam a műsorukat.
Mondanám, hogy nem okoztak csalódást, de valójában egy kicsit mégis, csak épp a kellemes fajtából, mert a már említett régi emlékeim viszonylatában egyértelmű fejlődés tapasztalható. A hangzás itt sem volt az igazi, de szerencsére még az élvezhetőség határain belül szólt. Közben a közönség létszáma is gyarapodott, és lassan egész szépen megtöltötték az egyébként nem túl nagy nézőteret. A setlisten az eddigi egyetlen lemezük dalai mellett helyet kapott legalább két szerzemény a debütáló EP-ről is, de emellett pár vadonatúj számot is bemutattak (pl. Ascension, lásd a videók közt). Megmondom őszintén, nekem a korai anyaguk nem igazán jön be, kivéve a Behind the Mirrors c. tétel utolsó pár percét, mert az viszont nagyon. A lassabb tempójú riffjeivel számomra a Hypocrisy „The Fourth Dimension” korszakát, meg egy kicsit az akkori Cemetary-t idézte – és ezt pozitívumként mondom, mert mindkettőt imádom. Ezzel szemben a tiszta énekes dalok nekem sokkal kevésbé tetszettek (pl. Torn Apart to Motion), és én személy szerint hanyagolnám is azokat, de ez csak egy erősen szubjektív gondolat. Az új dalok viszont jónak tűntek, a hallottak alapján kíváncsian várom a hamarosan érkező második albumot!
| „Nem igazán tudtuk, hogy mire számítsunk. Utoljára 2016-ban játszottunk Nyíregyházán, ezért némi izgalommal mentünk neki az estének, kíváncsian várva, hogy vajon emlékszik-e még ránk valaki. Szerencsére a vártnál sokkal jobban sikerült az este, amit – szervező zenekarként – itt is szeretnénk megköszönni a zenekaroknak és mindenkinek, aki jelenlétével nem csak a bandákat támogatta, hanem a nyíregyházi klubélet életben maradásáért is tett egy kicsit! A zenekar rövidtávú tervei között szerepel a második nagylemez megjelentetése, amelynek a munkálatai már folynak. Ennek az előszele a nemrégiben megjelent From the Safest Place című dal, amely már elérhető a zenekar YouTube csatornáján. A közönség visszajelzése alapján a koncertünk is jól sikerült, átjött mind a régi, mind az új – a közönség által korábban még nem hallott – dalok üzenete is. Jóleső érzés látni, hogy nem volt elvesztegetett idő, amelyet a próbateremben töltöttünk.” – Losonczi Péter (Crowhill Tales) |
Az estét a debreceni Angerseed zenekar zárta, akiket bizonyára senkinek nem kell már bemutatnom, hiszen a death metal hajdúsági zászlóvivői már igencsak jól ismertek a környéken, a keleti régió extrém metal rendezvényein pedig jóformán állandó résztvevőnek számítanak. Sajnos ezúttal sem volt szerencsés utolsóként fellépni, mert a végére – szokás szerint – a nézőszám is jócskán lecsökkent (ez a jelenség egyébként eléggé kiábrándító, hogy manapság már tényleg ott tartunk, hogy az emberek három óra után elfáradnak, a szórakozóhely üzemeltetői pedig alig várják, hogy zárhassanak befele). Ez viszont mit sem von le a zenekar teljesítményének értékeiből, akik ettől függetlenül most is precízen és energikusan játszották el legütősebb nótáikat, amivel pusztító csapást mértek a még talpon maradt közönségre.
Az összesen nyolc tételből álló intenzív és kompromisszummentes death metal műsor főleg a 2019-es Forever Burning Hatred EP nótáira épült, de emellett két új szerzeményt is hallhattunk a hamarosan megjelenő második nagylemezükről (When Life Turns Grey, Redefine My Universe), illetve egyet még a Dawn of a New Kingdom EP-ről is eljátszottak (A World Closed Wide), ami még 2012-ben látott napvilágot. Mindezt a tőlük megszokott rutinnal, színpadi jelenléttel, és hibátlan előadással tálalták, ami bizonyára ismét kielégítő élményként szolgált a death metal rajongók számára.
| „Minden buli kétesélyes egy zenekar életében, de a nyíregyházi bulik esetében számunkra ez igencsak hatványozott. Volt már olyan nyíregyi bulink, ahol minden klappolt (pedig az első nagy Covid hullám után volt), de az utolsó két ottani bulinkkal nem volt szerencsénk. 2021-ben pont azon a héten hozták be a szigorításokat, amikor a Full Of Anger Fesztivál nyíregyházi verziója futott le – ennek ellenére egész szép számmal voltak és jó hangulat volt –, de 2023-ban sajnos a késői kezdésünk miatt már csak nagyon kevesen várták meg a buli végét. A mostani Club Hollywood-os jelenésünkkor szintén nem volt tömegnyomor, de ahogy láttuk, a legtöbben kitartottak a végéig és a hangulat is sokkal jobb volt, mint legutóbb, sőt, még lightosabb pogóra és tombolásra is futotta a közönség pár tagjától. 🙂 Egyszóval mi jól éreztük magunkat, és köszönjük a meghívást a Crowhill Tales-nek, üdv és pacsi nekik, valamint a Huntsville Holiday-nek, a Club Hollywoodnak, és végül, de nem utolsó sorban a lelkes, kitartó nyíregyházi és környékbeli Underground fanoknak! Találkozunk az idei további bulikon, Death ’till Death!!!” – Mányák Péter (Angerseed) |
Összességében véve jó kis este volt, szerintem megérte elmenni! Köszönet érte a zenekaroknak és a szervezőknek, várjuk a következőt! Egyúttal minden kedves fémzene hívőt arra szeretnék buzdítani, hogy lehetőség szerint legközelebb minél többen tessenek megjelenni az ilyen rendezvényeken! Legalább ennyivel támogassátok az underground metal bandákat, mert nagyon nehéz időket élnek!
Az összes kép jobb minőségben megtekinthető a Kronos Mortus Facebook albumában!
