2010. június 15. @ Budapest, Dürer Kert
Valószínűleg a modernebb metal rajongói már az összes kéz-és lábkörmüket lerágták, miközben várták, hogy végre elérkezzen június 15-e, és vele a metalcore egyik legnagyobb és legmagasabban kvalifikált képviselője, az As I Lay Dying. Halkan hozzátenném, hogy egy olyan zenekar társaságában, mint a Job For a Cowboy, még érdekesebbnek ígérkezett ez a “kis éji zene”.
Sajnos a különféle oldalak különféle tájékoztatása szerint úgy gondoltam, hogy 8-kor van kapunyitás, így fél 9-re kényelmesen odabattyogtam a Dürer-hez, mire kiderült, hogy fél 8-tól már mennek a koncertek, így az Unsent Letters-t sikerült teljes egészében lekésnem, pedig amúgy szeretem őket, és a Kill With Hate műsorának is csak az utolsó pár percét hallottam. Nekem bejött a banda nyers, autentikus megközelítésű death metal-ja. Külön meglepetés volt, hogy a gitáros posztot Kovács Attila (I Divine, ex-WMD, ex-Sear Bliss) töltötte be, mint kiderült, mert a gitáros Olt Attila pár nappal a koncert előtt kézsérülést szenvedett. A közönség is eléggé jól fogta a dolgot.
Tökéletes bemelegítése volt ez a Job For a Cowboy show-jának. Voltam már egy-két meglehetősen extrém koncerten, de ez a banda minden eddigi show-t felülmúlt brutalitás terén. A srácok egyszerűen kijöttek, és felmosták a közönséggel a hely padlóját. Johnny Davy énekes iszonyat erővel hörögte végig az egész koncertet, bár apró kis tüskekén megjegyezném, hogy a magas visítások nem jöttek azért annyira jól ki belőle, mint a lemezen. A basszer/háttérvokálos Brent riggs annyira mindent beleadott a buliba, hogy a nagy eufóriában kiesett a füléből az egyik (kb. 6-7 cm átmérőjű) tágító, amit a koncert után még sokáig kerestek a lelkes fiatalok. A legszigorúbb azonban érzésem szerint a dobos játéka volt: a gyorsaság mellett rendkívül precizitást is hallhattunk. A közönség is nagyon belelendült a bulizásba, volt nagy mosh, meg circle pit. Apropó, többszörösen fel lettem világosítva, hogy amit mi itt a keleti végen pogózásnak hívunk már vagy 10-15 éve, az igazából mosh. Akkor akklimatizálódjunk a nyugathoz, és legyen ezentúl mosh. Lényeg a lényeg, a JFAC megmutatta, hogy ők aztán tudják, mi fán terem a brutális zene, nevezze bárki deatcore-nak vagy death metalnak vagy bárhogy!
Az As I Lay Dying kezdésére szépen megtelt a Dürer nagyterme, amire ritkán van példa manapság. A 14 évestől az 50 éves korosztályig minden náció képviseltette magát ezen a koncerten. Bár a turné elvileg az új lemez, a The Powerless Rise bemutatójaként lett meghirdetve, kaptunk bőven a régi kedvencekből is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 94 Hours-al és az An Ocean Beetween Us-al indítottak. Sajnos az első három szám után történt valami technikai malőr az egyik mikrofonnal, aminek kezelése kb. 10-15 percet vett igénybe. Cserébe Jordan Mancino-tól kaptunk egy kis dobos bemutatót, ami bőven megérte azt a kábelcserét. Folytatódott az őrület, a nézőtér eleven, vonagló pokollá változott, már ha mondhatok ilyet egy bevallottan keresztény banda esetén. Folyamatosan ment a circle pit, kb. fél percenként beugrott egy bátor stagediver a többiek tenyerébe, mindenki önfeledten bulizott. A számok egyenlő arányban tartalmaztak dalokat az összes lemezről, hangulati szempontból is széles skálán mozogtak a tombolós “An ocean between us”-tól az együtt éneklős “I never wanted”-ig. Többször előfordult, hogy a közönség túlüvöltötte Tim Lambesis-t, de ezt valami elképesztően jó volt hallani. A ráadás előtt sem volt igazán levonulás, majdnem szünet nélkül nyomták tovább, hiszen egyértelmű volt, hogy mindenki akar még!
A “Forever”-el fejezték be ezt a fantasztikus show-t, melyből azt hiszem bármikor meg tudnék nézni egy ráadást. Bár nem vagyok a metalcore stílus elkötelezett híve, ezekben a fiatal srácokban annyi energia lakozik, mely mellett nem lehet közönyösen elmenni. Ehhez azonban élőben kell látni őket, mert a lemezt hallgatva közel sem ugyanaz az élmény.
Job For A Cowboy setlist:
1. Knee Deep
2. Reduced to mere filth
3. Regurgitated disinformation
4. To detonate and exterminate
5. Ruination
6. Entombed of a Machine
7. Embedded
As I Lay Dying setlist:
1. 94 Hours
2. An ocean between us
3. Through struggle
4. Beyond our suffering
5. The sound of truth
6. Within destruction
7. Vacancy
8. Condemned
9. Meaning in tragedy
10. I never wanted
11. Confined
Ráadás:
12. Separation
13. Nothing left
14. Forever
