Astral Doors, Riotgod, At The Lake – Koncertbeszámoló

2012. március 10. @ Lengyelország, Varsó – Progresja Klub

Végre elérkezett ez a nap is, önálló koncerten láthattam az Astral Doors-t! Eddig kétszer volt szerencsém hozzájuk, de mindkét alkalommal csak (nagyon) kora délutáni időpontban láttam őket fesztiválokon. Ez azt jelenti, hogy csak 5-6 számot tudtak játszani, aztán már menniük is kellett. Örömmel konstatáltam tehát, hogy Varsót is érinti a Jerusalem turnéja. Mivel én írtam az ismertetőt a lemezről, amiben abban bíztam, hogy az egy gitáros felállással és az új albummal vajon megtalálják-e majd az ideális hangzást, ugyanis számomra a régebbi dalok nagy része erőtlenebbnek tűnt a második gitár hiánya miatt.

Az estet kis késéssel a lengyel At The Lake zenekar kezdte. Nyilván eddig soha nem hallottatok róluk, ők egy fiatal, feltörekvő lengyel banda, akik hosszú évek, demók és Ep után végre leszerződtek egy kiadóhoz és az első nagylemezük, ami a Maya címet viseli már sokfelé beszerezhető lesz. A banda saját bevallása szerint szimfonikus folk metalt játszik, nekem azonban inkább gothicnak hangzott, mint folknak.
A hattagú felállás (ének, hegedű, gitár, basszusgitár, billentyűk, dob) már egy ideje együtt zenél, így az összhanggal nem volt probléma és az előzenekarokra nem igazán jellemző módon a hangzásuk is nagyon jó, tiszta volt. Mondjuk azért ebben segített az is, hogy nem Cannibal Corpse szintű zúzást vittek végbe! 🙂 A saját számaikon kívül (The Spring Of Forgiveness, Forget, Live Again, Tomorrow I Will Fly, Running Out Of Time, Karma) mellett belefért egy régi lengyel zenekartól egy dal és a Queen Show Must Go On-ja. Ebbe időnként néha beletört Natalia Sikora (reméljük nincs semmi kapcsolat közte és (Szikora) Róbert Gida között) bicskája, aki egyébként nagyon éretten, profin kommunikált a közönséggel és az énekteljesítményébe sem lehetett nagyon belekötni. Mondjuk hangja inkább a középtartományban volt erős, de a hegedűs Milena (egyben a banda vezetője) többször vokálozott mellette szép szoprán hangján.
Az instrumentális daluk is egészen tetszetős volt, ahogy az egész koncertjük. Tehetséges csapat, bár néha a gitártémákat figyelemfelkeltőbbre is írhatnák, azonban a hegedű és billentyű páros nagyon jól muzsikált (mindkét értelemben:)) az este. Elég nagy sikert is arattak, bár volt egy olyan gyanúm, hogy a közönség jó részének nem ez volt az első találkozása velük. Nagyjából egy órát játszhattak, meg is lepődtem, hogy ennyi idejük volt, azt hittem, hogy játszanak fél órát, aztán majd jön a Crossholder.

Hát a Crossholder nem jött, a facebook oldaluk szerint pár nappal a koncert előtt balesetet szenvedett a gitárosuk a munkahelyén, ezért lemondták a két lengyel koncertet.

Így következett az amerikai Riotgod, ami a Monster Magnetből ismert Jim Baglino és Bob Pantella projectje. Igazában bajban vagyok velük, a keverős nagyon kibabrált velük, iszonyúan torz, túlvezérelt hangképük volt,  baromi hangosak is voltak a hangszerek. Kb akkor lehetett érteni mit magyaráz Sunshine énekes, amikor totál csend volt körülötte, de Garrett Sweeney többször belerondított gitárjával a konferálásokba is. A számok közben pedig maximum sejteni lehetett, hogy most éppen énekel Sunshine, de hogy mit, arról senkinek sem volt semmi fogalma, annyira hátrakeverték, totál érthetetlen volt. Ha a banda saját hangmérnökét hozta, akkor azonnal kivágnám és soha többé nem dolgoznék vele. Sokan inkább az előtérbe menekültek a zajmassza elől, de én kitartottam. A vicc az egészben az, hogy a keverőnél is minősíthetetlenül szólt a cucc, szóval nem tudom, lehet, hogy ez a koncepció része volt (bár teljesen valószínűtlen), mint a színes LSD-barát vetítés a banda mögött. Egyedül a Rebirth című számra emlékszem cím szerint is, mert abban legalább akusztikus gitár volt és csodák csodájára Sunshine-t is hallani/érteni lehetett, amíg bele nem kezdtek a zúzásba megint.
E koncert alapján inkább nem mondanék semmit a Riotgod színpadi teljesítményéről, egyszer méltóbb körülmények között kellene meghallgatnom őket.

Az Astral Doors előtt kicsit paráztam, mert alig páran voltunk a teremben, de az intro hangjaira valahonnan mégiscsak előbukkant 100-150 ember és kezdetét vette a banda első lengyelországi koncertje. Az új lemez nyitódalával kezdték a bulit, a közönség pedig lelkesen lóbálta a söröket és headbangelt a régi és új számokra is. Néha még 1-1 kisebb moshpit is kialakult, bár ezt az ott állók nem mindig respektálták, elvégre az Astral Doors muzsikája nem éppen az erre legalkalmasabb.
A Jerusalem albumot rendesen bemutatták nekünk, a lemez több mint felét hallhatta a varsói közönség ezen az estén, nekem csak a Suicide Rime hiányzott úgy igazából. A régi dalok viszont a műsor nagyjából felét tették ki, szóval itt bőven volt hiányolnivaló. A számomra  rendkívül kedves Requiem Of Time-ról például csak a Power And The Glory hangzott el, de a New Revelationt is csak a címadó képviselte ezen az estén.
A hangulat végig kiváló volt, pár szám után már zúgott az Astral Doors kórus, ami egészen meghatotta a zenészeket, láthatóan nem számítottak ilyen fogadtatásra. Arra meg végképp nem, hogy a New Revelation után színpadon terem a klub egyik vezetője egy tálca vodkával, amit a bandával együtt gyorsan meg is ittak a közönség egészségére!
A banda főleg Nils Patrik Johansson miatt ismert, akinek hangi adottságairól nem lehet elég ódát zengeni! Ráadásul a csávó egy végtelenül szerény, jó fej emberke, aki a koncertet azzal fejezte be, hogy „see you soon at the merch stand” és tényleg, 10 perc múlva már mosolyogva írt alá bármit, amit a keze ügyébe nyomtak és sokáig pózolt mindenkivel, aki szeretett volna vele közös képet csinálni. Szóval ez a végtelenül tehetséges ember egyedül vitte a hátán show-t, minden szem rá szegeződött. Bár a basszusgitáros, Ulf Lagerström és Joachim Nordlund is azért néha-néha megpróbált kicsit vadulni, de szegényeknek ez annyira nem állt jól. Mindenesetre mosolyogva nyomták le a nagyjából 75 perces műsort. Nils pedig többször poénkodott Joakim Roberggel, aki a Hammond orgonát is kezelte ezen az estén és láthatóan a zrikák sem estek rosszul neki.
A második gitár végül az új számok nagy túlsúlya miatt annyira nem hiányzott, a közönség és a banda közötti energiaáramlás is megvolt, szóval igazán nem lehetett panasz egyik félre sem. Utóbb a svédek egy igencsak hízelgő bejegyzést írtak a turnénaplójukra a varsói élményeikről.

Én sem tudok mást, ha nem is mágikus és csodálatos, de kétségkívül rendkívül szórakoztató este volt! Eljött velem néhány ismerős, akik maximum 1-2 számát ismerték a bandának a buli előtt, de mind azt mondták, hogy nagyon élvezték a koncertet. Persze én elviseltem volna, ha hosszabban játszanak, de panaszra nem lehet ok, hiszen az előzenekarok is egy-egy órát játszottak. Mondjuk a Riotgod esetében ez nem igazán volt pozitívumként értékelhető, hozzáteszem sajnos, mert a banda muzsikája lemezen egészen tetszett. Összességében azt tudom mondani, hogy soha rosszabb koncertet!

Astral Doors műsor:

Seventh Crusade
Child Of Rock’n’roll
Of The Son And The Father
With A Stranger’s Eye
Evil Is Forever
Pearl Harbor
New Revelation
Power And The Glory
Babylon Rise
Battle Of Jacob’s Ford
Time To Rock
Slay The Dragon
–—–
Black Rain
Cloudbreaker

Kapcsolódó cikkek

Astral Doors – The Last Temptation Of Christ (Official Video)

NorthWar

Hot News: Astral Doors in August

NorthWar

ASTRAL DOORS – Jerusalem

Darkjedi

Astral Doors: elindult a turné, csütörtökön Budapesten

NorthWar

ASTRAL DOORS – Testament Of Rock (The Best Of Astral Doors)

Dr. Feelgood

RIOTGOD – Riotgod

Golysz

ASTRAL DOORS – Requiem Of Time

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár