2013. szeptember 24. @ Budapest, Dürer Kert
A metalcore műfajhoz viszonylag laikusként viszonyulok. Fiatalon teljesen más zenék voltak rám hatással, más stílusok jobban pörögtek az undergroundban. Nem kertelek, 10 évvel ezelőtt metalcore-t hallgatni a legtöbb extrém metalos társaságban mainstream gagyizmusnak számított.
Ért pár nagyon kellemes meglepetés „core” koncerteken, a Heaven Shall Burn-től vagy a Job For a Cowboy-tól például elég brutális show-kat sikerült elcsípnem, de összességében nem nagyon érdeklődöm a műfaj iránt. Az August Burns Red-et valamiért mégis elismerem és szeretem, ráadásul a Rescue & Restore egy olyan lemez, amibe nem tudok belekötni. A kíváncsiság arra sarkallt, hogy elmenjek erre a koncertre, és abszolút megérte!
A stílusnak elég sok rajongója van itthon, rengetegen voltak kíváncsiak a turnéra, így a Counterparts-ot sajnos csak sorbanállás közben tudtam hallgatni. A viszonylag friss zenekar fennállásának eddigi 3 éve alatt 3 albumot adott ki, ezek közül a legfrissebb The Difference Between Hell and Home-ot turnéztatják. Érdekes zenét játszanak, melyet leginkább a „post-hardcore”-nevű kis hülye skatulyába tuszkolnék be, minden esetre érdemes fejben tartani a nevüket.
A Blessthefall színpadbontásán viszont már jelen tudtam lenni, és pusztán ezért a show-ért megadtam volna az öt csillagot az estére.
Egyáltalán nem ismertem a zenéjüket, de amit ezek a huszonévesnek látszó srácok művelnek, abból nem egy bandának lenne mit ellesnie. Ha az első szám úgy kezdődik, hogy minden gitáros két méter magasra ugrik a levegőben, pörögnek a hangszerek a nyakakban, az énekes pedig leadja a mikrofont a közönségnek, közben mohó kezek próbálják berántani a küzdőtérre… na az egy különleges koncert. Szinte megszűnik mind a fizikai, mind a szimbolikus távolság zenész és néző között, Beau Bokan frontember pedig játékot hirdet: aki felmászik és ad neki egy ötöst, az utána stagedive-olhat egyet. Hárman a színpadon, hatan a színpadon, sokan a színpadon. Pacsi, ölelés, ugrás, tucatnyi levegőben kapálózó tornacipő! A zenéjük egyébként kicsit dallamosabb, hallgatóbarátabb, mint a főzenekaré, de a jelenlévők nagy része rájuk is ugyanolyan eszeveszetten zúz, amit alaposan ki is érdemelnek. Számomra egy pozitív energiabomba volt a Blessthefall, bármikor szívesen megnézném őket újra!
Az átszerelési szünet nem tűnik túl hosszúnak, van mit kipihenni. Szépen megtelik a nézőtér, a terem első harmadában nem nagyon lehet mozdulni. A banda iszonyat durva kezdéssel robban be, a Rescue & Restore két legismertebb számát, a Provision-t és a Fault Line-t tolják az arcunkba. Az egész hely mozdul a zene lüktetésére, ismét emberek a levegőben és a színpadon. A hangosítás meglepően jó, kifelé minden megfelelően szól, így negatív felhangok nélkül elévezhető a műsor. JB szélvészgyors keze biztosan hozza a skálákat a mélyre hangolt darálásra, öröm hallgatni a játékát. A frontember az első támadás után elmondja, hogy a basszernek komoly egészségügyi problémái vannak, de folytatja a turnét (respekt), a ritmusgitáros pedig apa lett, úgyhogy zajlik az élet a zenekar körül. A közvetlenség érzése itt is megvan, főleg Jake kommunikál sokat a rajongókkal.
Ha túl sokan vannak a színpadon, egy road gyorsan lekezeli a dolgot, minden szükségtelen keménykedést mellőzve. A számlista is teljesen jó, minden lemezről kerülnek elő dalok. Bár szerettem volna egy-két kedvencet hallani a Constellations albumról, így sincs hiányérzetem. Semmilyen téren nem tudok belekötni az ABR fellépésébe, de nem is szeretnék.
A nyakfájás pár napig emlékeztetni fog erre az estére, szerencsére azonban egy nagyon jó élménnyel is gazdagodtam, mely erőt ad a szürke hétköznapok elviseléséhez.
August Burns Red setlist:
Provision
Fault Line
Cutting the Ties
Beauty in Tragedy
Marianas Trench
Back Burner
Internal Cannon
Creative Captivity
Meddler
The Truth of a Liar
Empire
Salt & Light
Spirit Breaker
Composure
White Washed
