2009. június 22. @ Budapest, A38 Hajó
A Livenation szervezésében:
Nagy örömömre szolgált, hogy végre kis hazánkba érkezett a – mondhatni stílust teremtő – August Burns Red zenekar. Nagyon kíváncsian vártam a hétfő estét, ugyanis szinte semmilyen flyert, vagy hirdetést nem találtam a koncerttel kapcsolatban és egy kicsit aggódtam, hogy kevesen lesznek. Valamint reménykedtem, hogy nem lesz tele kőkemény HC arcokkal, de szerencsére egész normális közönség gyűlt össze. A szervezéssel ezen kívül annyi kifogásom volt, hogy nem ártott volna még egy nagyobb nevű külföldi banda a hazai zenekar mellett. Örültem volna, ha magukkal hozzák a Born of Osiris-t, akikkel az Államokban turnéztak, na de örüljünk, hogy egyáltalán az ABR eljött.
Az előzenekar kezdése előtt nem sokkal érkeztünk a hajóra és volt egy kis időm a merchpultot megtekinteni. Mondhatom, volt pár egyedi mintájú ruhadarab, ami akár kiérdemelhetné a legjobb zenekari póló díjat.
Ezek után olyan nyolc óra tájékán csapott a húrokba a szerencsésnek mondható Unsent Letters. Vagyis nem csaptak sehová, ugyanis egy pörgős, kissé drum and bass-es intróval vonultak be a színpadra, majd ezt kiválóan vezették át a saját témájukra. A srácokat a metal/metalcore kategóriájába tudnám sorolni. A koncertjük első felében nem igazán éreztem sok érdekességet, leginkább sablonos, üvöltéssel teli zene volt. A második felében már az új számaikat hallottuk, amikben volt pár érdekes, jónak mondható váltás, átvezetés és néhány riff is. A bandának két énekese van, és az észrevételeim alapján az egyikük a magasabb, a másikuk a mélyebb hörgéssel/ordítással szolgál. A két srác rendesen bejárva a színpadot próbálta csinálni a hangulatot, de a közönség annyira nem mozdult, bár az első sor láthatólag élvezte az előadásukat. A basszeroson és a mellette álló gitároson látni lehetett, hogy nem igazán vannak feloldódva, ezért mozgásuk is elég szegényes volt. A többieken azonban látszott, hogy mindent beleadnak, amit csak bírnak. A koncertjük nem volt rossz, de ami a zenéjüket illeti, engem nem győztek meg. Átlagos kategóriába sorolnám őket.
Rövid átszerelés után, következett az August Burns Red. Hasonlóan az előzenekarhoz, ők is az elektronikus zene hangulatát vették alapul és egy trancehez hasonló számra vonultak be, amiből a The Truth of a Liar című számba csaptak át.(Azt hozzá kell tenni, hogy a tagok egy része a képeiken már látott lábujjközös papucsban érkezett a színpadra.) Megkezdődött a hatalmas pörgés, mindenki azonnal megőrült erre a nagyszerű nyitódalra. Ezek után érkeztek a várva várt dalok a Messengers és a Thrill Seeker albumokról, mint például az Up Against the Ropes, a Barbarian vagy a Your Little Suburbia is in Ruins. Eszméletlen energiával szólt a Composure és az American Dream is. A pennsylvaniai srácok kifogástalanul csinálták a hangulatot, főleg Jake, az énekes pörgette fel leginkább a közönséget. Nem igazán hagytak pihenőt a számok között, de amikor volt egy kis szünet, Jake elmondta, hogy milyen fantasztikus közönség vagyunk, valamint a legjobbak közé tartozunk. Volt egy hatalmas circlepit is, és mindig voltak páran, akik nagy energiával mosholtak a küzdőtéren. Rengetegen próbáltak stagedivingolni, de akiknek sikerült általában azokat is brutális módon lökték le a hatalmas méretű kopasz biztonsági őrök. Volt akit ezek után félig öntudatlan állapotban húztak fel a földről, nem igazán értettem, mi szükség volt ezekre a kegyetlen módszereke, hiszen a srácok úgyis leugranak a színpadról.
Ezt a kis kellemetlenséget félretéve a hangzás különösen jó volt, és volt két olyan robbanásszerű basszussal teli breakdown, ami az album minőségnél jobbnak mondható. Ilyet még nem tapasztaltam, valamint még azt sem, hogy egy metalcore banda zenéjében megjelentek a rövidke szólók és a meglehetősen technikásnak mondható, dallamos riffek. Na, éppen ezért hívom őket valamilyen szinten stílusteremtőknek. A hamarosan megjelenő Constellations albumról is kaptuk egy kis ízelítőt, a myspace oldalukon már közzé tett Thirty and Seven és az Existence került bemutatásra, amikben nem csalódtunk, hiszen ugyanolyan színvonalon játszották ezeket a számokat is, mint a régebbieket. Ennek tükrében várom az új lemezt, valószínűleg abban sem fogunk csalódni. Befejezésként előkerült az egyik személyes kedvenc, a Back Burner is, amire szintén hatalmas megmozdulás indult.
A zenészek mindegyike nagyon hálás volt a közönségnek, látható volt, hogy ők is nagyon élvezik a koncertet, majd a végén külön-külön érkeztek az ott maradt közönséghez beszélgetni, fotózkodni, aláírásokat osztogatni. Szimpatikusnak és jófejeknek tűntek a srácok, remélem hamarosan visszatérnek hozzánk.
Véleményem szerint egy nagyon profi koncertet láthattunk tele ötletes témákkal, hatalmas zúzásokkal és nagyon jó hangulattal. A rossz idő ellenére mindenképpen érdemes volt eljönni a koncertre, ugyanis jómagamnak és még sok más rajongónak nagy élmény volt a hétfő esti August Burns Red koncert.
Fényképek: Tóth Balázs