2008. július 30. – augusztus 3. @ Nyírbátor, Gyógyfürdő és Camping
A nyírbátori Azfeszt fesztivál idén pazar műsorral szerette volna elkápráztatni a nagyérdeműt, neves külföldi és magyar előadókkal, egyéb programokkal, szolgáltatásokkal. Sikerült neki.
Nyírbátor egy tízezres városka, a város szélén pedig a gyógyfürdő és camping, ami helyszínéül szolgált a négynapos programnak. A fesztiválbusz pár száz méterre rakta le a résztvevőket a bejárattól, akár autóbusszal, akár vonattal érkeztek. A bejáratnál mindenki kapott programfüzetet, és látszott a személyzeten is, hogy nem kénytelen-kelletlen végzi a munkáját.
Szerdán dél körül már a sátorhelyek döntő többsége elkelt, így nem ártott hamar érkezni. Árnyékos sátorhely, pakolászó árusok fogadtak a fesztivál területen. Ami viszont negatívumként érintett, az a vizes helyiségek befogadóképessége, ami a fesztivál alatt többször is kevésnek bizonyult, és ekkora leterheltség mellett a takarítása sem lehetett tökéletes. Talán kinőtte már ezt az épületet a fesztivál.
Egy óra után már lehetett sört is kapni, bár nem éppen baráti áron, és nemcsak én nem értettem, hogy miért négydecis a korsó. Az étkezési lehetőségek viszont tökéleteseknek bizonyultak. Volt egy menza-szerű ételbár, ahol tényleg olcsón lehetett jó kajákat kapni, volt lángosos és három nagyobb büfé is, ahol leginkább sörért kígyózott az állandó sor.
1. NAP
Metalfan lévén a Headbangers Ball színpad programjait tekintettem kötelező érvényűnek, így a rekkenő hőségben 14 órakor az Abiocore-t választottam. A berettyóújfalui banda egy agresszív metalcore-hardcore zenét nyom, amit már volt szerencsém hallani idén egy klubkoncerten. Ott retteneteset ütött, itt viszont nem igazán jött át a produkció. A hangosítás is hagyott némi kívánnivalót maga után, a közönség pedig valahol a város kocsmáiban, a strandon, esetleg úton lehetett. Nem volt szerencsés számukra, hogy ők kezdtek. Este 6-7 körül biztos sokkal jobb bulit adtak volna a nagyérdeműnek. Az is lehet, hogy ezt csak én gondolom így, hiszen az említett koncertjükkel magasra tették a mércét, amit most nem tudtak elérni.
Másodikként az Algor Mortis lépett színpadra. Vegyes egy zenét játszanak. Fogós, döngölős riffek, kemény ritmusok, zúzások, slappelések, viszont átütő erő nélkül. Valószínűleg a meleg és a párfős közönség miatt. Többet tudnak a srácok, mint ami lejött, hiszen a legújabb demójuk sokkal jobb, mint amit Nyírbátorban átadtak.
Őket a tiszaújvárosi Álomkor követte. Dallamos, hard rock-szerű heavy metalt játszanak. Az előző két banda agressziója után szokatlan stílus következett. Szerintem nem abc szerint kellett volna felléptetni a zenekarokat, hanem stílus alapján. Így a lágyabb, dallamosabb zenék kevésbé jönnek át a nagy zúzás után megtörik a lendületet. Ez persze a közönségen is meglátszik, ami kihat a zenekarra is. Talán nekem is ez okozta, hogy az Álomkor sem ütött be igazán, pedig érdemes ám meghallgatni az albumaikat!
A következő banda, a Country Strike egy változatos metalcoret játszik, tiszta énekkel, üvöltéssel, viszont nekem az egy gitár kevés volt ehhez a zenéhez, ami pedig abszolút nem rossz. Hatásos ének, jó kis döngölős riffek, minden, ami egy jó zenéhez kell.
A tehetségkutató aznapi utolsó bandája következett utánuk, a körösladányi Bloom. Modern metalban nyomulnak, rapbetétekkel, tiszta énekkel, slappelésekkel, üvöltéssel, döngöléssel, és némi elektronikai betétekkel, amelyekből kifele semmi nem jött át. Színvonalas produkciót nyomtak a fiúk. Nekem az ő zenéjük jött be legjobban a tehetségkutató első napjáról.
Utánuk jött a Mortem, a legismertebb nyírbátori zenekar. Ők industrial beütésű death metalt játszanak egy agresszív, változatos énekhanggal, és dobgéppel. Ez sajnos most sokat levont a zene erejéből. Láttam már sokkal jobb Mortem koncertet is. Például a debreceni Underground fesztivál második napján maradandót alkottak, pedig másodikként léptek fel, olyan este fél nyolc körül. Most viszont ezt sajnos meg sem tudták közelíteni. Szabó Szabolcs énekesnek nem sikerült felrázni a közönséget, és a zenéből is hiányzott az általában jelen levő plusz.
A koncert végén, pár számmal a vége előtt csendült fel a másik, a Tér Kapcsolat színpadon a Radar zenekar heavy metalja, amit utólag kár volt kihagyni. Játszották az Ossiantól a Rocker vagyokot is, nagy jövő áll előttük, hiszen rutinos, jó zenészek, jó számaik vannak, és kiforrott bandának láttam őket, holott 2005 óta nyomják csak így együtt. Legközelebb a teljes koncertjüket meg fogom nézni, ezt megígérhetem.
Vissza a Headbangers Ball színpadra, ahol a budapesti Tech No Logickészülődött, hogy előadja az egyedi produkcióját. Nem igazán lehet körülírni a zenéjüket. Progresszív elemekkel tarkított modern metal. Tavaly másodikok lettek az Azfeszten, most viszont nekem nem jött át a zenéjük, pedig nem rossz az így utólag hallgatva.
Átnéztem ezért a Nasmith koncertjére, a másik színpadra, és ott ragadtam. Dallamos riffek, dallamos, de néhol erőtlen ének, hörgés és üvöltés, megfogó színpadi produkció, jó hangulat, sok-sok ember. Nem is kell több. Utána a tavalyi Azfeszt győztese, a Kelly Hits the Blue Sky következett a Headbangers Ball színpadon. Nagyon különleges zenét nyomnak. Reggae betétek, lassabb, táncolósabb betétek tömkelege, mintha nem is lenne semmi metalíze a dolognak, aztán az altató után jön a szokásos hörgés/üvöltéses durvulás, majd vissza. Az elején nem is lett volna semmi baj vele, de a sokadik számnál már erősen kiszámítható volt, mi fog következni, az egy gitár meg nagyon egyedül maradt a szólóknál. Természetesen a hangszeres tudásra egy szavam nem lehet, és jó hangulatot is csináltak, de nem én vagyok ezek szerint a célközönség.
Úgy döntöttem, átmegyek egy kis Metallicát hallgatni a másik színpadra, ahol a Vertigo játszott. Rengetegen voltak kíváncsiak rájuk, fantasztikus hangulatot varázsoltak a színpad elé. És nagyon szimpatikusan a közönség éltetését továbbították az „anyazenekar”, a Metallica felé, hiszen a Metallica az eredeti szerző, ők pedig „csak” tolmácsolják. De azt legalább vérprofin.
Őket követte a másik színpadon a Moby Dick, aki idén a régi számokkal turnézza végig az országot. Volt is jópár régi klasszikus, mint az Ugass kutya, a Politikus vagy az elmaradhatatlan Keresztes vitéz. Meglepő módon egész kevesen voltunk, de a jelenlévők kitettek magukért, ugrálás, pogó, headbang, szövegüvöltés honorálta a magyar thrash metal egyik legnagyobb nevét. Természetesen visszahívták őket, hiszen a slusszpoén, a Keresztes vitéz nélkül nincs Moby Dick koncert.
Alig pihenhette ki az ember a zúzást, áris színpadra lépett a Neck Sprain, aki ismét lezúzta a jelenlevőket. Én mai napig tartom, hogy ebbe a zenébe kell a két gitár, hiszen úgy üt igazán, de a torz basszus most is kitett magáért. Ismét játszották a How Dare Yout, mint szokták, de készültek egy meglepetéssel is, a Tankcsapda Szextárgy című számát hozták el nekünk, amivel egy válogatásalbumon fognak szerepelni, és „ki akarták próbálni” élőben. Az eleje tényleg Csapdásra sikerült, de a végére berakott döngölős zúzás azért megdobta a számot. A közönség is őrjöngve éljenezte a fiúkat, akik olyan fél egy körül hatalmas ováció közepette vonultak le a színpadról.
Az éjszakai program itt véget ért, csak a diszkóban nem, amelynek a sátortábortól mért érdemben elhanyagolható távolsága miatt nem igazán tette lehetővé a nem mattrészeg emberek pihenését hajnal 5 előtt, aminek az lett az eredménye, hogy a másnap már kettőkor elkezdődő tehetségkutatón még kevesebb ember volt jelen. Talán lehetett volna jobb megoldást választani…
2. NAP
A Headbangers Ball színpadon a Fall Listed Mistakes zenekar kezdett a rekkenő hőségben. Az emberek nagy része még a fesztivál résztvevői számára ingyenes strandon lubickolt, és nem is sejtették, hogy egy jó kis hc muzsikáról maradtak le. Jó kis döngölések, energikus riffek, változatos dallamos ének és üvöltés, nagy mozgás a színpadon, de sajnos előtte nem, pedig megérdemelték volna a fiúk. A nézőtéren lévő minimum 35 fok, és a medencében lévő 22-23 fok azonban nem hozta meg a közönség kedvét. Sajnálhatja, aki lemaradt.
A debreceni Hatred Solutionnak sem volt könnyű dolga felrázni a népet. Energikus hc-jük pedig szerintem mindenképpen többet érdemel. Itt is megfigyelhető a döngölés, bár az ének inkább üvöltés, kis hörgésbetétekkel. Ők is nyomtak már sokkal hangulatosabb bulit is. Rajtuk nem múlt. A basszusgitáros srác a nagy mozgásban legalább ötször rántotta ki a kábelt az erősítőből :). Rajtuk tehát nem múlt. A zenekar mintha elindult volna a bonyolult ritmika felé, ami szerintem mindenképpen egyedi ízt ad a zenéjüknek. Nem érdemtelenül lettek díjazottak…
Az őket követő dunaújvárosi Inside My Head sem örökölt hatalmas embertömeget, bár ha valakinek kijárt volna, akkor azok ők. Dallamos metalmuzsikát játszanak a jobbik fajtából. Dallamos ének, üvöltés, kis hörgésbetét, pöpec szólók, jó kis ritmika. Sajnos a gitárosuknak egy sajnálatos húrszakadás a koncert végét jelentette, így egy gitárral kellett tovább nyomniuk, körülbelül a koncert kétharmadán át. Ami iszonyat pozitívum, hogy a számok még egy gitárral sem voltak üresek, pedig nagyon két gitárra épül a zenéjük. Ilyenkor gondolkodtam el két dolgon. Ha egy gitárral ekkorát üt a muzsika, akkor milyet szólhat két gitárral… A másik meg az, hogy Kelet-Magyarországra annyira kevés ismeretlen, jó, dunántúli banda jön… Tudom, hogy messze van, de felvevőpiac mindenképp lenne. Az Inside My Head készül az új demójának kiadására. Javaslom beszerezni!
A következő bandát, a miskolci Lost Symphonyt nem tudtam meghallgatni, de most már nem tenném, hiszen egy intstrumentális, szimfonikus metalt játszanak, hatalmas szintiszőnyeggel és még hatalmasabb hangszeres tudással. A Mytra is kimaradt sajnos, akik ambient, progreszív metalt játszanak, szintén ének nélkül, de jelentős billentyűsampler háttérrel.
A The Blackout Argument Münchenből érkezett a fesztiválra és az Alvin által már felpörgetett hangulatot fokozta tovább erőszakos, szaggatott hc-jével, ahol a durva üvöltéstől a dallamos énekig minden megtalálható. Folytatódott a headbang, bár kissé kicserélődött a közönség. Mindenkire a meglepetés erejével hatott, hogy alig fél óra után véget ért a koncert. Szerintem több időt érdemeltek volna…
Az Architects már legalább 50 percet játszhatott. Nem is akárhogyan. Bebizonyították, miért ismeri egyre több ember őket. Változatos, energikus, dallamos és ritmusos zenét játszanak, amire a nem hc rajongó is szédületeset tud bulizni. Az Azfeszt meg is mutatta, hogyan kell ezt csinálni. Beindult a pogó, az üvöltés, az éljenzés.
Nem is kellett tökéletesebb felvezetés a Death By Stereonak, akik éltek is a lehetőséggel. Talpon volt az egész tábor, még a sokadik sorban is ment a zúzás, a pogó. Nekem is hátra kellett húzódnom, hiszen a fényképező nem szereti a pogót. A zenekar viszont nagyon szerette, hiszen folyamatosan hergelték az amúgyis lelkes közönséget. Nem véletlen, hogy maga a zenekar is felrakta a MySpace oldalára az Azfesztes videót. Nagyon frankó, dallamos metalcore-t játszanak, ami mind a hc, mind a metal rajongóknak be kell, hogy jöjjön. A koncert vége felé felhívtak pár embert a színpadra, hogy koccintsanak velük a koncertre, és a fesztiválra. Emlékezetes egy buli marad ez számukra és számunkra is.
3. NAP
A harmadik napon a budapesti One Reason To Kiss lépett fel először a tűző napsütésben, ahol csak pár ember árválkodot, de szép lassan elkezdtek szivárogni, amikor meghallották az energikus, kickass hardcore metaljukat. Durva hörgés, fogós riffek, jó kis szólók, hangulatos számok jellemzik a zenekart, mintha egy kis skandináv hatás is felbukkanna. Szerintem mindenképpen ismertebbek lesznek a jövőben, mert van miért szeretni a zenéjüket. Nyertek is egy fellépési lehetőséget a Verpeléti Bor-Rock Fesztiválra, meg egy bemutatkozási lehetőséget a Planet Z-ben.
A tehetségkutatón két szlovákiai csapat is fellépett, köztük aPhoenix, akik Csallóközcsütörtökről érkeztek, nem kis távolságot megtéve. Nem kispályás a banda, hiszen a Rómeó Vérzikkel játszanak rendszeresen. Hangulatos kis heavy metalt játszanak, némi döngöléssel, bár a szólók alatt néha elkelt volna egy másik gitár is, nem volt üres a zene hátulja. Ők is kaptak különdíjat, amit jogosnak is tartok.
A következő, a veszprémi Pigs Might Fly zenekar most nem alkotott maradandót szerintem, de a zsűri szerint sem. Nem játszanak azonban rossz zenét, agresszív kis hc-metalcore, de most nem igazán jött át az, amit szerettek volna adni. Talán a meleg miatt… De lesz alkalmuk még javítani, hiszen nem kis nevekkel koncerteznek.
Őket a másik szlovákiai magyar banda, a Raf-II követte. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy 1983-ban alakult a zenekar, és játszott már az Edda, a P-Mobil és az Omen előtt is. Valóban, nem a legfiatalabbak voltak a tagok sem. A zenéjük viszont mindenképpen színvonalas. Egy nagyon tehetséges billentyűs srác által alkotott szőnyegre jön a gyönyörű szóló, amiből néha kicsit sok is volt, bár a művészi értéke vitathatatlan, és a tökéletesen szóló ének is kellemes színfoltot adott. Stílusra hard rock-heavyt mondanék, mindenképpen a hard rockhoz közelebb.
A nap többi zenekarát sajna ki kellett hagynom, de a Subscribe-ra vissza tudtam érni. Nem bántam meg, hiszen a srácok hozták a megszokott színvonalat a két énekessel előadott reggae-betétes hc-val. Most talán még a Campus fesztnél is jobb bulit toltak, a közönség pedig legalább akkora számban volt jelen, mint az előbbi fesztiválon. A Subscribe ugyanis rengeteget koncertezik, és igyekeznek mindenkivel megismertetni a zenéjüket. Jó hangulat, kitűnő zenészek, isteni basszus, ami már a védjegyükké is vált. Ha jól be vannak hangosítva, akkor garantált a jó buli. Sajnos nem mindenhol adatik meg ez nekik és nekünk. Itt viszont jól szóltak, és a hatás sem maradt el.
4. NAP
A zárónapot a nyíregyházi Rushworms nyitotta. Iszonyat egyedi zenéjük van. Néhol pop, néhol hc, néhol alternatív… Minden esetre nehezen befogadható. Nekem legalábbis igen. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, de nem az én világom. Az őket követő budapestiSpindrag viszont már könnyebben emészthető, thrash-hc keveréket játszik. Benne van a hc változatossága, rapbetét, némi akusztikus lassulás, meg egy rakat thrashes riff és vannak lassú, vontatott, súlyos részek is. A zsűritől kaptak is egy fellépési és egy bemutatkozási lehetőséget. Nem érdemtelenül.
A következő fellépő a kaposvári Stream zenekar. Jó kis staccatós riffek, változatos énekhang üvöltéssel és tiszta énekkel, kis rapbetétekkel tűzdelt death-hc keverék. Mindenképpen érdemes meghallgatni őket! A következő két bandát ki kellett hagynom, de aCadaveresre már sikerült visszaérni. Ők sokkal jobb bulit nyomtak, mint a Campuson, és jobban is szólt a tribal metaljuk, mint a Vekeri tónál. A közönség meg is moccant, és intenzív headbangbe kezdett, amivel a zenekar is belelkesült. Ráadásul a hangzásra sem lehetett panasz. Jó kis hangulat kerekedett a zárónapon is. És látszott, hogy a közönség is mindent beleadott a tombolásba.
Így gyülekezett szépen a nép, hiszen a feszt másik tribute bandája következett, a Guilty Parties, amely Subscribe-tagokból áll, és Rage Against the Machine-t játszik, nem is akárhogyan. Nagyon elkapták a hangulatot, és ez már nem az első, de nem is a tizedik eset volt. Főleg a R.A.T.M albumról nyomtak a srácok, de volt Sleep Now in the Fire és Guerrilla Radio is a The Battle of Los Angeles-ről. A hangzásra nem lehetett panaszunk, de a közönség aktivitására sem. Hatalmas ugrálás, tombolás kerekedett a buliból, és nem is akarta a nép elhinni, hogy a Superbutt veszi át a színpadot. Itt ellenkező véleményen vagyok a közönséggel, aki nagyon élvezte a bulit, de nekem hiányzott az a plusz, amit már láttam tavaly télen egy koncertjükön. Nem tudom, mi hiányzott, de nekem nem jött át a feeling.
A hangulat minden esetre kiváló volt, amit csak tovább javított a másik sztárvendég, a svéd Sonic Syndicate. Ütős kis metalcore-t játszanak, sok gitáreffekttel, ritmusváltással, két, változatos énekkel/üvöltéssel, samplerbetétekkel. Nagyot szólt a cucc is, szépen lehetett mindent hallani, és ezúttal a plusz is átjött. Alig kellett tüzelni a közönséget, csak tenni kellett a tűzre nagy ritkán, a nép pedig tudta a dolgát, és egy hatalmas tombolással örvendeztette meg a zenekart, aki ezáltal még jobban tette a dolgát. Ă–rdögi kör… Igazi népünnepély lett a koncert végére, és azt hiszem, méltó befejezése lett ennek a kicsi, de nagyon színvonalas fesztiválnak, és reméljük, jövőre még többen lesznek.
Mivel a fesztivál eredetileg tehetségkutatóként kezdte a működést, álljon itt azon zenekarok neve, akik a metalzenét adó Headbangers Ball színpadon díjazottak lettek: Lost Symphony, Hatred Solution, Mytra, Spindrag, Raze To The Ground, One Reason To Kiss, Inside My Head, Phoenix.