Koncertbeszámolók

Azfeszt 2010 – Koncertbeszámoló

2010. augusztus 18-22. @ Nyírbátor, Gyógyfürdő és Camping

Nagy várakozások közepette augusztus 18-án szerda reggel indultam neki az egyik fellépő zenekar társaságában Nyírbátorba. A közel 270 km-es útnak egy kisbusszal vágtunk neki, ami majd három órába telt. Szerencsére az út nagy részét autópályán tettük meg, így szinte zavartalan volt a haladásunk. Mondanom se kell, hogy az utazás kellőképpen mókás volt és nem volt annyira fárasztó, mint amennyire számítottam. Miután megérkeztünk a kis városkába még pár kilométert tennünk kellett a Sárkány Wellness és Gyógyfürdő területéig, ugyanis a fürdő és a kemping területén került megrendezésre a fesztivál. A gyors regisztráció után elfoglaltuk sátorhelyeinket, melyre az erdős részen a fasorokban volt lehetőség, ahol kellemes árnyékos területeket lehetett találni a sátrak számára.

Gyors sátorverés és lepakolás után siettünk a Slaughter at the Engagement Party(SATEP) koncertjére, ami 14:15 órakor kezdődött a kemping színpadon. A korai időpont ellenére meglehetősen sokan voltak rájuk kíváncsiak. Ők is a tehetségkutató keretein belül szerepeltek a kemping színpadon, ahogyan a többi korai órákban játszó zenekar is az elkövetkező napokban. Azért is emelném ki ezt a tényt, mert rajtuk sokszorta több ember volt, mint bármelyik délután játszó tehetségkutatós zenekaron. Ez nem csak a véletlen műve, hiszen hatalmas energiával játszák a számaikat, amelyeket leginkább a death core kategóriájába tudnék elhelyezni. Sikerült is megmozgatni az embereket és ahogy észrevettem mindenki élvezte a kora délutáni cséplést és breakdownokat. A hangzás is elég jól szólt az éneket kivéve, ugyanis azt néha halknak éreztem. Ez a valamivel több mint fél órás koncert jó kis bemelegítés volt az elkövetkezendő napokra. Az első sörök elfogyasztása és átöltözés után neki indultunk felfedezni a helyszín területét, amelyet sokkal nagyobbnak képzeltem el a térkép alapján, de szerencsére nem voltak hatalmas távolságok. A bejárattól számítva a nagy színpad és a fürdő nagyjából 3 perc séta lehetett, onnan a kemping színpad szintén kb. 3-4 perc, valamint a leghosszabb táv a bejárattól a sátrakig olyan 10 perc volt. Szóval nem kellett fárasztó túrákat tenni egyik helyszínről a másikig. Jómagam nem igazán szeretek strandolni, de abban a napsütéses melegben nagyon vágytam rá, úgyhogy neki indultunk először a mindenki számára látogatható úszómedencének, majd a termál medencének. Ez a két medence állt a fesztiválozók rendelkezésére, de VIP jeggyel, vagy külön megváltott jeggyel belehetett menni a komplexum többi részébe is. Meg is tettük a wellness rész felfedezését, s eme tevékenység a jacuzzizásban merült ki. Volt lehetőség csúszdázásra is, de azért még külön kellett fizetni és a két darab nem túl meredek csúszda nem volt számomra valami hívogató. Miután kellőképpen kiáztam a termálvízben rövid pihenés után neki láttam a színpadoknál elhelyezkedő sörsátrak megtekintésének.

Számomra lényeges nézőpont a több napos fesztiválok esetében az ellátás kérdése, ezen a ponton azonban voltak kifogásolni valóim. A fesztivál söre a soproni volt, amelynek korsója 300 forintba került, viszont meglehetősen vizezett volt és pohárral nem is lehetett kérni (mondjuk ez nem volt nagy probléma). Ezen felül volt még dobozos hei*eken, ami 450 forintba került, s ez az ár már nem túl fesztivál barát, de megértem, hiszen „prémium” sör. Az ételek területén már nincs ennyi panaszom, mivel azok finomak és kielégítőek voltak. Lehetett kapni gyros tálat, amit inkább egyszerű brassóinak hívnék. Volt még sima gyros is hosszú kifliben, hot-dog, lapcsánka, valamint kicsi kenyér lángos szeletek. Más helyszíneken lehetőség volt lángost, kolbászt, illetve székely káposztát enni. Nem volt valami hatalmas választék, de kedvező áron mindenhol jól lehetett lakni.

A nagyszínpad közelében megkezdtük kora esti sörözésünket, amikor is neki látott az általam eddig ismeretlen Szlovén származású Elvis Jackson zenekar, akik a lehető legkülönbféle zenei stílusokban játszottak. Értem ezalatt a punk, ska, rock és metal stílusok egyvelegét. A gitáros lehet a zenekarban az igazi metál arc, hiszen egy vidám táncolós rész után egyszerre csak brutális hörgésnek és zúzásnak kezdett az említett szakállas, baseball sapkás gitáros. Meglepő, mulatságos, de mégis kellemes élményt nyújtott ez a zenekar, hiszen minden irányzatot amit játszottak teljes profizmussal tették, s ehhez még a hangzás kiválósága is sokat hozzá tett.

Ezek után kilenc óra tájékában neki látott az Egyesült Államok beli Strike Anywhere, akiknek a zenéjét leginkább a Rise Against-hez tudnám hasonlítani. Nagyon vidám és pörgős koncert volt. A hangzással nem volt kifogásom, valamint a közönség számával sem. Jó néhány embert sikerült megmozgatniuk, s ők is teljes erő bedobással mozogtak a színpadon. Az énekes leginkább tiszta hangon énekelt, de azért az üvöltözések sem maradtak el. Megjegyezném az énekes mennyire kedves arccal énekelte végig a több, mint egy órás koncertet. Néhány kiváló szám azért megragadt az emlékezetemben, méghozzá a: To The World, Hollywood Cemetery és az I’m your Opposite Number.

Valamivel fél tíz elött lépett színpadra a The Ghost Of A Thousand. Számítottam rá, hogy jó koncert lesz, de hogy mennyire arról nem volt elképzelésem. A tipikus angol srácok azonnal magasra emelték a hangulatot, ezzel a kicsit The Hives-os indie – hardcore zenével, amely sokkal élesebben és keményebben hangzik élőben, mint ahogyan lemezen. Րk is iszonyatos energiával játszották a számaikat, s olyan dalok is elhangoztak, mint például: Knees, Toes, Teeth, Black Art Number One, vagy akár a Bright Lights. Az énekes kissé flegma, de tipikus angol stílusban szólt a közönséghez és nem csak szólt, hanem teljes energiával beléjük is rontott mit sem érdekelve meddig ér az ő mikrofon kábele. Miután ezt többször is eljátszotta bele ugrott a közönségbe miközben énekelt és közben énekeltette az őt tartó ember tömeget is. Ez a fajta szereplés annyi energiát adott az embereknek, hogy szinte mindenki extázisban tombolt a zenéjükre. A hangzást mondanom se kell, de kiváló volt, valamint előre megsúgom számomra a The Ghost Of A Thousand volt a legjobb koncert minden téren a négy nap során.

Eme nagyszerű koncert után kissé megfáradva leültünk a közeli sörsátorba némi sört elfogyasztani, s mindeközben hallgattam a First Blood előadását. A srácok szintén kellő energiával játszották a meglehetősen monoton amerikai hardcore-t. Számomra nem nyújtott valami nagy érdekességet ez a koncert, de mindenképp meg kell említenem, hogy ebbe az irányzatba nézve nagyon kemény koncertet adtak. Távol voltam a színpadtól, de éreztem a kiáramló agresszív hangulatot, ami onnan érkezett. Ezzel zárult az aznapi koncert látogatásom, de még nem volt vége a napnak, hiszen a nagyszínpaddal szemközti sörsátorban reggel lehetett mulatni a különböző stílusú zenékre, ahogyan ezt oly sokan meg is tették.

A második napon délelőtt úgy határoztunk, hogy bemegyünk a városba némi élelemért és italért, s ezt a távot az Azfeszt busszal tettük meg, amely rendkívül érdekes menetrend szerint közlekedett, amelyet a mai napig sem értek. Nyírbátor városa egészen kellemesnek tűnt számomra. Szép, rendezett főtérrel és piactérrel ellátva. Miután bevásároltunk, a „sárkány” tónál sikerült elfogyasztani a betevőnket, majd vissza indultunk annak reményében, hogy gond nélkül elérjük a 13:30-kor kezdődő Till We Drop koncertet. Azonban ez a terv a busz hiányát tekintve meghiúsult sajnos és gyalog indultunk neki a több mint fél órás útnak. Az vigasztalt, hogy a falu szélén levő horgásztónál nagyjából hallani lehetett a számokat, de leginkább a basszus berobbanásokat sikerült tisztán kihallani, valamint azért az utolsó számra sikerült beesni, méghozzá a Twenty Two-ra, amit most is nagy vidámsággal adtak elő a srácok. A koncert után megejtettük délutáni pihenőnket, majd rövid betekintést tettünk a debreceni Aetrigan koncertjére, amely újra kellemesen megindította a délutáni pörgős hangulatot. A zenéjüket meglehetősen zúzós metálnak jellemezném, némi igazán szép tiszta énekkel ellátva.

Utánuk következett a nyíregyházi H.E.R.O. zenekar akikről eddig még nem hallottam, de azon a délutánon meghallgathattam mit is tud a zenekar. Leginkább a metál, hardcore és az electro zenei stílusokat keverik, s ezek közül szerintem az electro vonal, amit leginkább eltalálnak a számaikban. Számomra az alap témák könnyen feledhetőek, azonban az electro hangzások és betétek nagymértékben feldobják a zene összességét pláne, hogy a számok közt némi dubstep átvezetések voltak a közönség szórakoztatására.

Ezután kisebb pihenő következett és újra a nagyszínpad közelében találtam magam, ahol fél kilenc tájékán a Besh o Drom zenekar mulatta, kápráztatta el a közönséget. Tudom nem igazán tartozik ide a zenei stílusuk, de nagyszerű és pihentető zenéjükkel elkápráztattak. Leginkább népies és jazz stílusban játszottak, amelyekben kihagyhatatlanok voltak a különböző hangszeres szólók. Leginkább a fúvós és kongás szólóktól voltam elragadtatva, melyek kicsit kizökkentettek a keményebb metál világból, s egy kis megnyugvást hagyva ezzel az agyamnak.

Utánuk következett a 30Y és a Kiscsillag melyek nem igazán érintik ezt a beszámolót és a zenei ízlésemet sem. A kemping színpadon ekkor az Insane már erőteljesen ontotta a zúzós metált, de engem sajnos most sem győztek meg. Véleményem szerint monoton és érdektelen zenét játszanak, bár a hangzásuk meglehetősen jó volt.

A nap fénypontja nem sokkal éjfél előtt lépett a színpadra, méghozzá a svéd The Haunted zenekar. Nagyon vártam ezt a fellépést, azonban sajnos nem tettek rám jó benyomást. A fesztivál előtt jó néhány albumot meghallgattam tőlük és reméltem, hogy élőben is kellőképpen brutálisan adják elő magukat. Ez nem így történt. A hangzásuk hozzájuk képest gyenge volt és a számaikat is gyengén, kevés energiát beleöntve adták elő. Csodálkozva álltam ott és vártam mikor lesz igazán csúcsfokán a buli, de ugyanolyan monoton volt végig a koncertjük. Ezek után az nyújtott némi vigaszt, hogy a Monster Energy Drink jóvoltából felállított bár részre sikerült belépést nyernem, ahol minőségi italokat lehetett elfogyasztani energia itallal, vagy anélkül.

A harmadik nap számomra kissé nehezen indult, de a fürdőnek köszönhetően sikerült kikúrálnom magamat a termálvízben, majd a hideg vízben. Ezek után felfedezve a VIP kemping lehetőségeit megtekintettem a zuhanyzó részlegeket, melyek azért már jócskán le voltak amortizálva, de még így is nagyszerű élmény volt tisztának lenni. Amúgy a normál zuhanyzó részlegek is megfelelően kulturáltak voltak, ellentétben a toi toi helységekkel szemben.

Nem sokkal fél öt után a HopetheLast legénysége csapott a húrokba, amely számomra kellemes délutáni, nem a legzúzósabb, tisztán éneklős, igényes koncertet adta. Most is hallható volt a Leaving The City símű számuk, amely a legjobban tükrözi a zenéjüket és annak hangulatát. Néha kissé búslakodó, de alapjába véve vidám zenéről van szó.

Ezen a napon leginkább a nagyszínpadon voltak a legérdekesebb fellépők és ilyen volt a svájci Cataract is. Nagy örömömre a várva várt zúzás nem maradt el és hatalmas energiával ontották a közönségre a már jól meg szokott, nem túl bonyolult metalcore-t. Azonban hiányzott Tom a gitáros, így csak egy gitárral léptek fel, de még így is kiváló hangzásban volt részünk. A közönség száma kissé megdöbbentett, de nem csak most, hanem már a többi koncerten is furcsálltam a kevés néző számot. Ennek ellenére jó néhányan tomboltak, mosholtak a koncert közben.

Ezután következett a Subscribe, akik némi késéssel, de kilenc óra előtt a színpadra álltak és neki láttak szokásos slágereikhez. Nem igazán vagyok oda értük, de bármikor szívesen meghallgatok tőlük néhány számot, ez most sem volt másképpen, azonban rettenetesen rossz hangzásuk volt. A basszusgitáron kívül minden gyengén szólt, de néha még a basszus hangzásban is voltak kifogásolni valóim. Ennek köszönhetően most figyeltem meg igazán, hogy mennyire viszi a basszusgitár a zenéjüket. A legnagyobb szerep a basszusra van építve, amit most színtisztán ki lehetett hallani. Engem most nem sikerült lenyűgözni színpadi teljesítményükkel, de attól még nem volt ez annyira rossz koncert, mint amennyire a hangzás az volt.

Utánuk következett a Madball, amelyet akármennyire is nem szeretek, azért nem hagyhattam ki. A számokat nem igazán tudtam megkülönböztetni egymástól, mivel szinte mindegyik ugyanolyan volt, de teljes mértékben hozták az elvártakat. Az abszolút New York hardcore hangzást és színpadi szereplést. Keményen ontották magukból az agresszív hangulatot, ezáltal pihenni nem hagyva a közönséget. Úgy gondolom jó koncertet adtak a tőlük elvárt módon.

Fél tizenkettő tájékán lépett színpadra a részemről legjobban várt Mnemic, akik már gyorsabb, durvább stílusban adták elő magukat. Az ő hangzásviláguk volt a legerőteljesebb és legszebb, ha ilyet lehet a torzított gitár hangra mondani. A zenészek nagyszerűen játszottak, az énekes pedig zseniálisan váltogatta a tiszta és hörgős ének hangját. Azonban ez az ötödik szám után unalmassá vált sajnos. Az viszont nem ahogyan a basszus gitáros és a gitáros pózolt a fényképészeknek és a közönségnek. Teljes mértékben érezni lehetett rajtuk, hogy északi emberek, a magatartásukon és zenéjükön egyaránt. Mindezek ellenére többet vártam volna tőlük zeneileg, ugyanis a rengeteg ritmus tördelés váltása a kiéneklős részekkel nagyon unalmassá tud válni hosszú távon. Mindenesetre jó volt hallani egy kis dán death metal szerűséget, bár a koncertjük összessége kevésbé fogott meg mint amennyire vártam. Eddig még nem említettem, de volt lehetőség Guitar Proval párosan játszani, amit mi meg is tettünk több alkalommal, s ez kiváló mulatság volt a koncertek után. Csak azt sajnáltam, hogy kizárólag éjszaka lehetett játszani, valamint nagy bánatunkra az utolsó este már nem volt lehetőség a játékra.

Az utolsó nap nem igazán ígérkezett valami izgalmasnak számomra és elnézést kérek, de a Road, Depresszió, Superbutt hármast is kihagytam mivel nehéz végig hallgatnom eme zenéket, s inkább az este többi részére pihentem. Ezen a napon volt a tehetségkutató eredmény hirdetése is, amelynek eredményeit ide sorolom:

Slaughter At The Engagement Party
-Professzionális videoklip forgatás az LB Mediart jóvoltából
Don Gatto
– 2 nap stúdió idő a budapesti R33 hangstúdióban
Bohemian Betyars
– Fellépés a 2011-es Azfeszten
Woodoo Allen
– Fellépési lehetőség a Corvintetőn
Stiff Bastard
– Bemutatkozási lehetőség az index.hu zeneblogján, a Lángoló Gitárok-on
Slaughter At The Engagement Party
– Bemutatkozási lehetőség a New Noise magazinban
Stiff Bastard
– Bemutatkozási lehetőség a Debreceni Est programajánló magazinban
Till We Drop
– Bemutatkozási lehetőség a Nyíregyházi Est programajánló magazinban
Aando
– Bemutatkozási lehetőség a nuskull.hu weboldalon
Slaughter At The Engagement Party és a BohemianBetyars
– 1 éves promóció a KeletUnderground.hu oldalon
Till We Drop
– Azfesztes jutalomkoncert a tehetségkutató eredményhirdetés után

A zsűri:
Bali Dávid – Főszerkesztő (nuskull.hu), Újságíró (Hammer World Magazin)
Dankó Gábor – Főszerkesztő (Lángoló Gitárok, New Noise)
Mogyorósi János – Programszervező (Corvintető), Manager (Folkfree, Akkezdet Phiai)
Papp Mihály – Szervező (Kelet Underground fesztiválsorozat)

Az eredményhirdetést egy rendkívül unszimpatikus, nem jó humorú ember vezényelte, aki az egész fesztivál ideje alatt konferálta be a zenekarokat. Nagyon remélem, hogy legközelebb nem bíznak rá ilyen feladatokat, mert nem ilyen embernek való ez a fajta munka. Nem mellesleg a fesztiválon volt lehetőség sör ivó, illetve monster ivó versenyen részt venni. Valamint volt még vércukor és vérnyomás mérés is, ha esetleg valakinek arra volt szüksége. Lehetőséget nyújtottak a házasságkötésre és különböző kézműves foglalkozásokon is részt lehetett venni.

Este tíz óra tájékán lépett színpadra a svéd Scar Symmetry, akik kiváló brutalitással adták elő a svéd death metalt a lágy dallamos tiszta énekkel karöltve. Jól esett hallani a tipikus északi death metalt jellemző témákat, azonban itt is unalmassá tette a koncertet az állandó tiszta énekre való váltás. Volt néhány szám, ahol csak hörgést hallhattunk, de az arány véleményem szerint nem volt a legjobb, bár biztos sokan így szeretik ezt a bandát. A hangzás náluk is nagyszerű volt, rettenetes erővel zúztak a gitárok és a dobok egyaránt.

Aztán valamivel fél tizenegy előtt a kemping színpadon kezdődött az amerikai Polar Bear Club, akiknek ez volt az első magyarországi koncertjük. A zenéjük kicsit post-hardcore, kicsit indie rock és kicsit pop punk, de lényegében nagyon vidám és pörgős. Engem teljességgel sikerült meggyőzniük a tehetségükről, ugyanis kiváló színpadi mozgással és teljesítménnyel adták elő számaikat, melyekre a közönség végig tombolt. Az ő vissza jelzésük is nagyon pozitív volt felénk nézve, mivel nagyszerűnek tartották a magyar közönséget. Remélem még visszatérnek valamely hasonló banda társaságában.

Összességében a fesztivál minden napja élvezetes volt számomra és remélem jövőre is megrendezik, ha egyáltalán megrendezik, mivel nagyon kevés látogató volt a négy nap alatt. Azért bízunk benne, hogy jövőre is élvezhetjük a Nyírbátori hangulatot. Néhány kifogásom lenne méghozzá a már említett ellátással kapcsolatban és a nem túl tartós jegyekkel kapcsolatban. Bíztam benne, hogy textil karszalagot kapunk, ahogyan a többi nagy fesztiválon is, de sajnos csak sima műanyag bevonatú karszalag volt. Ez nem is volt akkora probléma, mint a fesztiválbusz közlekedése, ugyanis az borzasztóan idegtépő volt, hogy nem tudtuk mikor, merre és hogyan jár az a busz. Mindezt leszámítva bízom benne, hogy jövőre még több és nagyobb fellépővel megrendezésre kerül az Azfeszt.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek