Balaton Music Wave – Koncertbeszámoló

2009. július 11. @ Zánka, Ifjúsági Tábor

Végre eljött a nyár és megkezdődött a várva-várt szezon, ahol napokon keresztül kánaán fogadja az adott műfaj szerelmeseit. Első utam az idén először megrendezésre került, zánkai Balaton Music Wave-re vezetett, ahol a szervezők kapásból kitettek magukért – a fesztivál utolsó napján a holland Epica koncertjén jártam.

Előttük természetesen volt időm megtekinteni a nagyszínpados fellépőket, hiszen Simone-ék csak este fél 11 tájékán léptek a deszkákra. Maga a rendezvény a part közelében húzódik, egy kis elkerített területen, ami bár nem túl nagy, kényelmesen el lehet férni. Továbbá pozitívum, hogy nem valami eldugott zugba száműzték az összejövetel helyszínét, hanem a vasútállomástól mindenki számára egyszerűen megközelíthető, így keresgéléssel sokáig nem kell bíbelődni. Kora délután még csak a kopár színpad és a büfések fogadtak, kezdés előtt tehát még volt idő feltérképezni a helyet és felmérni a sör árakat, ráadásul a kiírt négy órás kezdés is egy bő fél órát csúszott.

Lassacskán azonban bebetonoztam magam a kordon elé, mikor az okányi Alcohol tagjai megtörték a csendet. Stílusuk igencsak távol esik tőlem. Dalt ugyan hallottam már tőlük, ami ha túlságosan mély nyomot nem is hagyott bennem, legalább tudtam mire számíthatok. A zene – ha szabad ilyet mondani – tipikusan magyar, abból is a ‘mindent a sikerért’ fajta. Nevükről asszociálva megfordult a fejemben, hogy koncertjük helyett inkább valamelyik italos sátorhoz fáradok és magamhoz veszek némi elixírt, de első sort kockáztatni ugyebár kár lett volna. Egyszerű dalszerkezetek, langyos, helyenként vulgáris dalszövegek, tömeg orientált megoldások tömkelege követte egymást, de hogy ne csak morogjak mindenért, nyitáshoz képest a hangzás korrekt volt. Mint mindig, akadtak rajongóik is, hogy a banda sikerélménye is meglegyen, a többség azonban hátrébb gyülekezett, az arcokat elnézve felemás érzésekkel telítődve, a ‘nem rossz’ kategóriától a ‘nem bírom tovább’-ig. Nóták tekintetében, egy új szerzeményről tudok beszámolni – most megjelent lemezükről játszották a Házam Egy Kocsma-t. A műsor vége felé az egyik dalnál már deja-vu érzésem támadt, mondván mintha már játszották volna, ám hogy valóban kétszer toltak e el valamit, nem tudom. Könnyen lehet, hogy csak én fáradtam bele a hallottakba…

A kihívás után az Ideas produkcióját már nagyobb lelkesedéssel vártam. A ’94-ben, Tatabányán alakult zenekart egy tavalyi buli alkalmával már volt alkalmam látni előzenekar szerepkörben, így kíváncsian vártam tudják e fokozni az akkori teljesítményt. A válasz egyszerű: igen. Kellemes szimfonikus, dallamos zenéjük kicsit feldobta a hangulatot, az Epica-ra érkezők pedig megkezdhették a bemelegítést, de gyanítom másoknak is kellemes perceket okoztak. Anita tehetsége megkérdőjelezhetetlen, szépen hozta az ének témákat, a társak pedig remekül adták alá az alapokat, amiket Preil Tibor gitáros tarkított szólóival. Egy-két saját szerzemény után, sokunk örömére kaptunk egy Nightwish feldolgozást is, mégpedig a Nemo-t, a későbbiekben pedig elsősorban a legutóbbi Főnix albumra koncentráltak, amiről emlékeim szerint a Kardok Királya, az Azt Mondom Nem, a Szerelem, az Ébressz Fel és a címadó is elhangzott. Jó volt újra látni a csapatot, élőben ezúttal is nagyon meggyőzőek voltak, plusz rendkívül barátságos a társaság, a szereplés után bárkivel szívesen fotózkodtak/beszélgettek.

Pár perc elteltével az emelvényre felcammogot szervező úr tájékoztatott minket, hogy történt egy kis programváltozás az eredetihez képest, kiderült ugyanis, hogy a Depresszió ismeretlen okokból kifolyólag elmarad. A számos depi pólós ultrát természetesen eléggé sokkolta a hír, hogy az est ‘főzenekara’ nem teszi tiszteletét a Balaton-parton, ellenben néhányunkat nem különösebben rázott meg ez a borzasztó tragédia. Felröppentek pletykák, miszerint Dalriada sem lesz, ám mivel ők nem a nagyszínpadra voltak kiírva, számomra nem tisztázódott a dolog végkimenetele.

Ezek után hosszú szünet következett, a program dacára a 6test nevű formáció is köddé vált, így az est fénypontja előtt már csak a stílusidegen, újonnan beprotestált Malacka És A Tahó volt hátra. A ska/funky csapat frontemberük jófej dumájával és szókimondó stílusával könnyedén kiváltotta a jelenlévők szimpátiáját. A hajlóba persze elmaradt, de mókás volt, ahogy a metalos nép beadja a derekát és hevesen rázzák hátsófelüket fellépésük alatt. 🙂

Ismételten jött az üresjárat, jó két órát húzták még az időt, ám minden várakozás maradéktalanul megtérült, mikor felcsendült az Indigo és színpadra lépett az Epica. Amint belecsaptak a The Obsessive Devotion-ba, a kisebb tömeget máris a tenyeréből etette a zenekar. A hangzás csaknem tökéletesre sikeredett (azért nemhiába pepecseltek vele annyit), így az élményből ez sem tudott visszavenni. A sort a Sensorium, majd a Quietus követte, amik mind-mind hatalmas sikert arattak a nem túl népes, de annál lelkesebb közönség soraiban. Simone angyali kisugárzása egyszerűen vonzotta a szemeket, a nézőseregnek rögtön hiányérzete támadt, mikor a hörgős részeknél el-el tűnt a sötétségben, de a ‘szeretlek Magyarország’ felkiáltása mindenért kárpótlást nyújtott. Jó volt látni, hogy a tagok is örömmel zenélnek nekünk, főleg Mark-on érződött, hogy elemében van és saját részeinél ki is tett magáért – a Chasing The Dragon bedurvulásánál például már egész black-be hajló rikácsolást vágott le, a zömében lassú szám ellenére. Az olyan remekművek, mint a Cry For The Moon vagy a Fools Of Damnation pedig további bólogatásra ösztönözték az egybegyűlteket. A játékidőre sem lehetett panasz, meglepően bőséges adagot kaptunk, időben kishíján másfél óra fölé rúgott az összeállítás, noha ez közel sem tántorított el minket, hogy többért könyörögjünk. Imáink meghallgatásra találtak, így tovább élt az álom. A Sancta Terra után a majd’ tíz perces Consign To Oblivion-al búcsúztak a zánkai publikumtól. Tökéletes befejezése volt ez egy örök időkig felejthetetlen estének.

Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Epica pólók pillanatok alatt elkeltek, illetve a show után is szép számmal várakoztunk az emelvény előtt, aláírás és fotók reményében, ők pedig készségesen barátkoztak a rajongókkal.

Reméljük jövőre is sikerül egy húzó névvel utazásra bírni a hazai fém hívőket. Habár az elmaradt koncert(ek) miatt egyesek csalódhattak picit, mégis úgy gondolom, egy első alkalommal megszervezett fesztivál számára abszolút eredményesnek könyvelhető el az idei mulatság. Jövőre ugyanitt!

Epica Setlist: 1. Indigo, 2. The Obsessive Devotion, 3. Sensorium, 4. Quietus, 5. Chasing The Dragon, 6. Menace Of Vanity, 7. Cry For The Moon, 8. Solitary Ground, 9. Fools Of Damnation, 10. Seif Al Din, 11. Imperial March, 12. The Phantom Agony – 13. Sancta Terra, 14. Consign To Oblivion.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár