Koncertbeszámolók

Baskíria, Harloch, Inurnment, Immodus – Koncertbeszámoló

2007. március 24. Budapest, Blue Hell

Újabb, igazi hazai black metal est a Kék Yukban: a fellépők között a Baskíria, mint személyes kedvenc, három feltörekvő keményzenei bandával egyetemben; kihagyhatatlan koncert minden valamirevaló rajongónak. A 99′-ben alakult pogány-black együttes neve már garancia a jó szórakozásra, ám ez esetben némileg csalódnom kellett bennük. A csalódás ellenére újabb pozitív koncertélménnyel gazdagodtam.

A meghirdetett fél 8 órás kezdésre érkeztünk a Fényes Adolf utcába, ahonnan a klub bejárata nyílik. Kisebb huzavona után harmadmagammal jutottam be a koncerttermekbe, majd mindjárt a Harloch-ot láthattuk készülődni a színpadon. Gondoltuk nem sokkal 8 után megkezdődik a koncert, ám a társaság sajnálatára másfél órás késés után, 9-kor csapott a lovak közé. Addig is mindenki a maga módján múlatta az időt: elmélyült társalgás folyt a klub különféle területein; én magam ezalatt a színpadon ülve töltöttem az időt többedmagammal (Conatgion). A hosszas hangolás után, miután a Harloch többtíz percre eltűnt, hirtelen a hátunk mögött állig szegecses, kifestett black metallerek jelentek meg: a zenekar visszatért, hogy végre megkezdhessék a koncertet.

Alighogy felpattantunk a színpadról, az énekes reszelős, magas hangja már az első számot konferálta fel. A Harlochot eddig csak néhány szám erejéig ismertem, ám a produkciójuk alapján meg vagyok győződve arról, hogy érdemes lesz komolyabban megismerkednem velük: megfelelően technikás, érdekes zenét játszanak, nekem személy szerint nagyon tetszett. Az „Aki a csendet szereti” című számuk aratta azt hiszem a legnagyobb sikert: a Harloch teljesítménye nagyszerű volt; azt leszámítva, hogy az énekes hangja a produkció végére elhalkult, meglepően frissnek, energikusnak hatott zenéjük. Amikor a Harloch utolsó száma is elhangzott, az addig 40-50 fős közönség 70-80 fősre dagadt, ám a koncert végére már száznál is többet számlált a megjelentek száma.

Valamivel 10 óra után, a hangolás végeztével az Inurment lépett a színpadra. Hardcore elemekkel kevert darabolós metal zenéjük nem igazán nyerte el a tetszésem: az egész zenéből csak a dobok pergő zúgását és az énekes torkaszakadt üvöltését hallhattam ki, amely láthatóan másoknak se tetszett annyira, hiszen 30-40 embernél több nem igen maradt a koncertteremben. Kirobbanó erővel, látható szakértelemmel szólaltatták meg a hangszereiket, ám ez a fajta grindolás az én – és úgy tűnik mások – ízlésének se volt igazán tetsző.

45-50 perces produkciójuk után fellélegezve visszavonultam a koncertezők közé, hogy megfigyelhessem a Baskíria készülődését. A színpad előtt ácsorgók száma 60 fősre dagadt. A növekvő érdeklődés a siker előszelét hozta magával: negyed 12 fele Rajna Péter énekes jellegzetes, recsegő hangján megszólalt az első szám. A Harlochéhoz hasonló arcfestéssel kiálló banda némiképp csalódást okozott azonban: ami egyből mellbe vágott, az az volt, hogy a maga recsegő-ropogó módján előadott dalaik nem igazán emlékeztettek a számomra nagyon tetsző 2000-es és 2002-es albumaikon hallhatóakra. A dob végigdübörögte a legtöbb számot, amely alól több helyen ugyan kitűnt a gitár melodikusabb játéka, ám összességében azt hiszem, vissza kellett volna fogni a túl keményre vett dübörgést. Meglepően tetsző volt a basszusgitár produkciója; dicséret illeti a szólógitárt is, ám összehangoltságát illetőleg azt hiszem a lemezek sokkal összeszedettebbek voltak. A vokált illetőleg nem lehet kifogásom: a közönség soraiból érkező bíztatások és a jó hangulat tett azért, hogy a black metal hang a végsőkig elmenve feltüzelje a hallgatóságot. Nem mondom, hogy rossz volt a Baskíria produkciója, de én többet vártam volna tőlük. A Harloch energikus játéka az én figyelmemet jobban magára tudta vonni, bár lehet ebben az is közrejátszott, hogy éjfélre testi energiáim végleg elpárologtak több órányi zene után.

A Baskíria produkciója után az Immodus már nem volt képes lázba hozni a kifáradt közönséget, bár néhány elszánt black metaller a végsőkig kitartva tartotta a frontot az első sorokban. A Harloch és az Inurment zenéjének szintézisét megjelenítő banda se nyerte el igazán a tetszésem, bár előadásukat figyelmesen végighallgatva eldöntöttem, hogy a későbbiekben még utánuk nézek.

Jóval éjfél után élményektől gazdagodva a budapesti éjszakájában hazabotorkálva mindig jó érzés tölt el: a Kék Yuk családiasabb, black metal hangulatától átitatva az ember mindig valahogy otthon érzi magát az ilyen közegekben. A koncert igazán jó volt, azt hiszem mindenki élvezte. Még ha valamelyik együttes teljesítménye nem is volt a csúcson, a hangulat, a társaság mindenkit kárpótolt.

Készítette: Tysson-lar és conatgion

Kapcsolódó cikkek

BASKÍRIA – Onogur

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek