BeltineFest 2011 – Koncertbeszámoló

2011. április 15. @ Budapest, Kék Yuk

Április 15-én „matyóba borult” Budapest, ahogy azt az egyik fellépő banda írta. Az érdeklődő fanatikusok kitűnő, ámbár kevésbé ismert közép-európai folk metal zenekarok zenéjére mulathattak. Ahogy meg is volt hirdetve, ez a buli volt az egyetlen idén, ahol egész este csak folk metalt hallhattak az érdeklődők, itt nem volt kakukktojás a bandák között. Persze egysíkú sem volt az este, hiszen a maga nemében mind a négy banda eléggé egyedi is.

A kelták tavaszünnepéről elnevezett fesztiválsorozat magyarországi állomása a Fényes Adolf utcai Kék Yukban került megrendezésre. Bár sokat nem vártam a helytől, és nem is nyerte meg a tetszésemet, a hangosítás mégis kitűnő volt.

Sajnos a nyitás kissé elhúzódott, de a kapu előtt várakozók hallhattak egy kis ízelítőt tekerőlant-muzsikából, így nem telt el az az idő sem folk nélkül. A két cseh, egy magyar és egy horvát zenekar, bár nem túl ismertek (főleg a külföldiek), mégis több mint száz vendéget vonzottak az este folyamán (ebben főleg a házigazda Niburtának és a 900 forintos belépőnek volt nagy szerepe). Problémák nem is voltak, legalábbis a zenekarokkal. A negatívumok (magas italárak, rossz belső akusztika, kicsi és nyomott hely) a helyszínnek a rovására írhatóak, de ezeken azért túl tudta tenni magát mindenki.

Az első fellépő a cseh (morva) Žrec volt. A hangulatos szláv népviseletbe öltözött morvák zenéje nekem nagy kedvencem, bár az negatívum volt, hogy mind saját koncertjükön, mind a többiekén eléggé passzívak voltak. A koncertjüket faarccal tolták végig és a későbbi koncerteken (a többi banda tagjaival ellentétben) nem nagyon jelentek meg a közönség soraiban sem. Ettől eltekintve jó zenét toltak, érdekes kombináció az egy személyben szintis-furulyás, hiszen felváltva kellett használni a két hangszert és még a vokálokat is ő tolta. Szerencsére ez a dalok többségében nem okozott gondot, hiszen így vannak megírva. Olyan dalok szólaltak meg első (és eddig egyetlen) nagylemezükről, a Žertváról, mint a Raráš Rakáša, a Nový Věk Pohanský vagy a koncertzáró Krev předků. Ezek mellett az idén megjelentetni tervezett új albumról is hallhattunk pár dalt, például a Črna Vrabát. Bár zenéjük nem túl bonyolult, nagyon jól ötvözik a szláv népzenei témákat a blackes hatásokkal, sokat ad hozzá a zenéhez a hegedű és a furulya.

A második fellépő a koncertsorozat kitalálója, a szintén cseh kelta metalos Cruadalach volt. Ők rövid intró után belevágtak mozgalmas és zúzós koncertjükbe. Az est legmozgalmasabb buliját produkálta a prágai csapat, holott lemezen szinte lágynak hat a többi bandához képest a zenéjük. Hát élőben nagyot zúztak! Ők mozogtak a legtöbbet a színpadon, bár a helyszűke miatt az énekes Jan (művésznevén Radalf) lefejelte párszor a plafont, de nekiment a basszusgitárnak is, a dudás Petra hangszere pedig szintén a falat seperte párszor. Emiatt Radalf inkább a színpad előtti hordókon ugrálva tolta a szöveget, négyszer-ötször a közönség soraiba is beugrott pogózni (emiatt egyik dalban kicsit le is maradt az énekléssel, úgy belelendült az ugrálásba). Dalaik javarésze az Agniról, az új albumról (szintén eddigi egyetlen nagylemez) szólt, de hallhattunk azon nem szereplő dalokat is, mint a Rage Starts Here, a Nezlomní vagy a Cruadalach. Az agnis dalok közül a koncertindító Occident Sun, a Heavenly Forge, a Vrásčitá és a záró Pramen Epony tarolt leginkább, de nagy sikere volt a csak nálunk játszott Confessionnek is, amelyben vendégénekelt az estén szintén fellépő horvát Stribog egykori énekesnője, a csodaszép Ana Backonja, aki a koncert további részében a közönség körében tombolt. Bár nem ezt a bulit várták a legtöbben, valószínűleg sok rajongót szerzett a cseh zenekar hazánkban.

Az est egyértelmű főzenekara a magyar Niburta volt, a színpad előtti tér teljesen megtelt koncertjükre. Én régóta ismerem az egy demóval rendelkező, kelet-európai és közép-ázsiai (csángó, bolgár, mongol stb.) hatásokat zúzós zenéjükbe építő bandát, de azt nem hittem volna, hogy harmadik koncertjükre ekkora rajongótábort szereznek. A sok magyar népi hangszert felvonultató koncert egyetlen negatívuma talán az énekes hölgy hangosításának hiányossága volt, de azt így is megállapíthattuk, hogy gyönyörű hangja van Träger Lilinek. Az intró után rögtön egy új dalt, az ógörög alapokból táplálkozó Dance of Satyrs-t hallhattuk a bandától. Az ezt követő blokkban az Eredet demó majd’ összes dala elhangzott, kezdve a gyönyörű csángó szerelmes dal feldolgozásával, a Nap és Holddal, majd az Ancestry+Forgotten Path párossal, mely hatalmas zúzás volt és sok torokból hangzottak fel a refrén sorai. Ezek után rövid technikai szünet jött, majd egy új nóta, a kitűnő torokéneket tartalmazó, a moldvai gergeltáncot feldolgozó Awakening, ami egyben a mostanában megjelenő EP címadó dala is. Az utolsó „eredeti” dal az ősök mulatságát megelevenítő Forebear’s Dance (szabad fordításban a négy medve avagy a négy sör tánca) volt.

A koncert zárószekcióját 3 új dal, a moldvai népdalra épülő Keselyű, a mongol történetet feldolgozó Rege és a csángó Fúvom az énekem adta, melyek abszolút újdonságként hatottak, de kitűnőek voltak. Ráadásként pedig ismét megkaptuk a Forgotten Path-t, amely elméletileg Radalffal közösen hangzott volna el, de ő csak a dal utolsó részébe tudott bekapcsolódni végül.

A záró koncertet a horvát Stribog adta, de addigra már elég jól kiürült a terem. Ennek ellenére volt egy-két horvát fan is és beszéltem olyan honfitársunkkal is, aki csak az ő bulijukra volt kíváncsi. A zenekar kitűnő bulit adott, bár én kicsit furának tartom a fantasy-s szerelésüket, főleg az ószláv témákat feldolgozó zenéjük mellé. Több tagon látszott, hogy már fáradtak, megviselte őket a Budapestig tartó út és a késői kezdés is. Az intró után rögtön belefogtak klasszikus nótáikba, mint például a Panonija, a Follow the Silver Path vagy a Rusalka. Eddigi két nagylemezükről játszották el a legjobb dalokat, de belefért a koncertbe egy új nóta is, a Hear the Perun’s Call is. Koncert végére mintha az új énekesnő hangja kissé elment volna, de ez nem csoda, hiszen koncert közben maximális teljesítményt nyújtott. Koncertjüket sokan már csak ülve hallgatták, de azért pár rajongót szerezhettek, hiszen egy-két dal után többen csatlakoztak a még talpon maradókhoz.

Összességében egy kitűnő miniturné magyarországi állomásának lehetett tanúja minden résztvevő, tényleg csak a folk metal különböző ágaiból hallhattunk együtteseket. Azt sajnálom, hogy a csúszás miatt elmaradt a meglepetésnek tervezett akusztikus szekció két koncert között, bár a kényszerű technikai szünetben ezt valamennyire pótolták a Niburta népzenészei. Remélem hazánkban is lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek (mondjuk a BeltineFest őszi párján, a SamhainFesten) és még sokszor láthatunk ilyen sokféle különleges hangszert egy (lehetőleg nagyobb) színpadon.

FOTÓK: Csibi Veronika (FolkTroll)

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár