2011. április 19. @ Budapest, Szabad az Á
A 2011-es év tavaszi és nyári koncertfelhozatalát tekintve mondhatjuk, hogy lassan sikerül végre európai országgá válnunk, ahol az underground kultúra is kibontakozhat. Az elmúlt hónapok iszonyatos dömpingjét, és az előttünk álló koncertsorozatot tekintve egyáltalán nincs miért szégyenkezni kis hazánkban. Ahogy elnézem a színteret egyre több kisebb szerveződés alakul, akik időt és energiát nem kímélve kötik le a bulikat, folyamatosan kontaktolva a külföldi bandákkal. A legtöbb bookingról nemrég halottam először, hogy egyáltalán létezik, ettől függetlenül a közelmúltban látogatott koncertek közül sehonnan sem kellett keserű szájízzel távoznom. Látni, hogy a DIY végre nálunk is eléri azt a vállalható szintet amire már évek óta szükség lett volna, arról nem is beszélve, hogy a magyar underground zenekarok is egyre jobbak és egyre többen vannak.
A kedd esti buli a Szabad az Á-ban kapott helyet, mely a szép idő miatt a kerthelységét is beüzemelte, így hangulatos és felszabadult légkört teremtett a koncertnek. Nem kellett a rengeteg embernek folyamatosan bent nyomorognia a hideg miatt, és a dohányzást is meg lehetett oldani a koncerttermen kívül, így legalább nem kellett áporodott kocsmaszaggal hazavánszorogni hétköznap éjfél után. A kertnek köszönhetően a hely minden prgobléma nélkül tudta fogadni egyéb szórakozni vágyó vendégeit, akik nem a koncert miatt látogattak el ide. A második pozitív élmény az esttel kapcsolatban a merch pult volt, mely igen gazdag kínálattal rendelkezett, nem a szokásos „bocs de csak két bakelit van nálunk, se poló se semmi” effektus. Ennek függvényében az est folyamán gyorsan be is szereztem egy cd-t meg egy pólót.
Az épp kezdő Rivers Run Dry alatt betolakodtam az első sorokba, hogy minél inkább érezzem azt az energiát, ami ebből a muzsikából árad. A srácok neve tulajdonképpen elég jól cseng, pedig nem egy tíz éve alakult bandáról van szó. Igazán rendhagyó felállással álltak színpadra az arcok, egy basszeros lánnyal, két tagot nélkülözve kvartettként szántották fel a Szabad az Á színpadát. Első, négy számos EP-jüket ismerve biztos voltam benne, hogy tarolni fognak, de amit élőben produkáltak, pláne úgy, hogy nem is a megszokott felállással játszottak, az valami elképesztő volt. Az énekes- gitáros srác folyamatos nagyterpeszben ráborulva a mikrofonra üvöltötte a nem kicsit társadalomkritikus szövegeket, sokszor eszembe juttatva a legendás Catharsis zenekart. Az apokaliptikus hangulatú gonosz punk muzsika lehengerlően hatott a nagyérdeműre is, és a meglepően szép számmal összegyűlt közönség véleményem szerint abszolút „levette” a zenét, mely meglepően színvonalas és őszinte volt. A Rivers Run Dry egyébként több európai országban megfordult már, tehát a színvonal nyilván nem volt kétséges, de az előadásmód még így is nagyon meglepett és mondhatom, hogy levett a lábamról. A legjobb d-beat amihez az elmúlt időszakban szerencsém volt. A zenekar még egy új számmal is megörvendeztetett minket, amelyen hallható volt a d-beat stílus mellett egy valamivel kísérletezősebb irányvonal, mely egy rendkívül komoly és egyéni arculatot kölcsönözhet nekik a jövőben. Az már csak a hab a tortán, hogy a személyes kedvenc Rephrasing Old Dogmas című számukat is játszották, mely óriási volt élőben is. Ha ebből a nótából nem lesz kultusszám akkor komolyan mondom semmiből. A Rivers Run Dry kiválóan teljesített megfogyatkozva és ideiglenes felállással is, minden elismerést megérdemelnek.
Egy ilyen színvonalú buli után kicsit fáztam tőle, hogy ezek után mit tud majd nyújtani a frankhonból érkezett Birds In Row, hiszen több esetben tapasztaltam már, hogy a helyi banda lemosta a külföldi főzenekart. Némi levegőzés és hűsítő italok elfogyasztása után éppen, hogy visszaértem a terembe, a franciák egy rövid gerjesztés és bemutatkozás után a húrok közé csaptak, és egy olyan koncertet abszolváltak ami egyszerűen tökéletes volt. Nem ismertem túl jól a zenéjüket, de amit élőben elővezettek az hihetetlen volt. Nem tudom mikor láttam utoljára bárkit is ilyen elánnal nyomni a show-t mint ahogy az énekes-gitáros srác tette, de nem most volt az biztos. A dobos végig pontosan és elképesztő erővel püfölte a bőröket, néha már attól féltem beszakad a szerkó valamelyik eleme. A közönség itt már azért eléggé beindult és volt szörfölés rendesen, néhány vállalkozó szellemű úriember jópár köbméter vakolatot lerúgott az amúgy is málló menyezetről. Mondhatom, hogy az esemény alatt mindenki jól szórakozott, és a végén elégedetten mehetett haza. Az egyetlen szívfájdalmam az volt, hogy szegény Wolf Shaped Clouds-ékat lekéstem, pedig nagyon meg akartam nézni őket úgy, hogy valamivel jobb hangosítás mellett játszhatnak, de majd legközelebb. Két ennyire színvonalas koncert után az utólag leszervezett spanyolAmenaca primitív punk zenéjére abszolút nem voltam kíváncsi, csak elrontotta volna ezt a tökéletes koncertélményt, úgyhogy a szerdai munkanap teljes tudatában hazafelé vettem az irányt. Jó kis heppening volt ez, még sok ilyet!
