2007. június 30. @ Zalaegerszeg, Club Grabowsky
FELLÉPŐK: Sear Bliss, Age Of Agony, Embers, Catalepsy
A zalaegerszegi Grabowsky klubban rendezték meg június 30-án szombat este a simán csak Black-Death Fesztiválnak elnevezett koncerteseményt. A fellépők névsora csábítóként hatott rám, hisz a zalaegerszegi Age Of Agony és a szombathelyi Sear Bliss is képviseltette magát az estén. A Grabowsky klubban még soha nem jártam, de elég kellemes és kulturált körülmények között lehetett itt eltölteni az estét. Hatalmas fotelok és viszonylag nagy színpad is helyet kapott a teremben. Szóval panaszra nem lehetett oka senkinek.
Már vártam is nagyon, hogy az Age Of Agony a húrok közé csapjon. Még emlékszem, valamikor nagyon régen láttam őket egy pesti bulin, de annak már legalább három éve. Azóta elég sok minden történt velük, sőt meg is jelentették első nagylemezüket „War Hate Blasphemy” címmel. Elég sokat vacakoltak a hangolással, mire elkezdődött az intró. A bevezető után pedig szinte kirobbant az igazi old school death metal a hangfalakból. Nem tudom a terem többi részén, hogy szólt a cucc, de nekem egy kicsit túl tompának hatott, de ez nem hátráltatta a bandát és kíméletlenül adagolták a jobbnál jobb zúzdákat. A közönség, pedig hangos „Agony,Agony,Agony” kántálással hálálta meg a nótákat. A koncert negyedénél valami technikai gubanc lehetett, mert legalább tíz percig állt a műsor. Egy ilyen gigszer eléggé le tudja venni a buli hangulatát. Sajnos nálam sikerült is elrontani a kedvet, mert épp kezdtem volna bemelegedni.=) A zenészek persze profin tolták a műsort és így headbangből nem volt hiány. Igazi metal volt ez a javából. Az említett nagylemezből szemezgettek legtöbbet, de ez érthető is. Bár néha nekem egysíkúnak tűnt a sok „tika-tika” tempó, de Magyarország death metal élmezőnyébe tartozik az Agony ez nem kétséges. Jó kis buli volt…Death.
A fesztivál nevéből fakadóan eléggé kilógott a palettáról a szombathelyi Embers, akik a modernebb metalt képviselik. Volt szerencsém hallani legújabb lemezüket és szerintem egy kiváló alkotás, így kíváncsian vártam, hogy mire is képes a banda. Már elsőre feltűnt, hogy a basszusgitáros hiányzik. Ennek nem tudom, mi volt az oka, de őket túlságosan nem zavarta elnyomták így is a koncertet. Bár elég furcsa volt az összkép, de döngölésből így sem volt hiány. Az énekes egyfolytában hergelte a közönséget, akik vették a lapot és minden nóta után vastaps volt a jutalom. Intenzív műsoruk gerincét az újabb keletű nóták adták. Hatalmas adrenalin gördült le a színpadról minden egyes dalnál. Szerintem jó volt, hogy eljött az Embers, mert így a másféle közönségréteg is esetleg jól érezhette magát. Profi banda a szombathelyi gárda, sok sikert nekik.
A Sear Bliss a szívem csücske. Nagyon vártam már ezt a bulit, mert vagy 1 éve nem láttam őket élőben. Mondjuk nem is az a sokat turnézó banda, pláne nem itt Magyarországon. Csejtei Csaba kikerülése óta egy új gitárossal dolgoznak, ami élő teljesítményüknek nagyon jót tett. Valahogy sokkal ütősebben érzem így a produkciót. Az intró után a profin megklipesített „Two Words Collide”- al kezdtek, amire a közönség nagyon beindult. Majd a The Haunting „Hell Within”-vel folytatódott a program, majd egy „Tha Pagan Winter”-es nóta következett, aminél egy kicsit elvesztettem a fonalat a hangzás miatt. Gondoltam ezek után már semmi meglepetés nem érhet de aztán a hamarosan újrakiadásra kerülő „Tha Haunting” lemez első dalát a „Tunnels of Vision” vették elő. Ezt a nótát még soha nem hallottam élőben, pedig voltam már vagy tíz Sear Bliss koncerten. Volt is nagy zúzás a dalra, aki ismeri, az tudja, hogy miért. A technika ördöge itt is kibabrált a bulival, Sömi dobos valamit nagyon keresgélt. Az „újrakezdés” után a legendás „Phantoms” lemezről kaptunk egy nótát. Majd a szeptemberben megjelenő új Sear Bliss korongba is belefülelhettünk egy dal erejéig. Ütős lemez lesz az már tuti. Utána az örök klasszikus nóta a „The Pagan Winter” következett, ami a legkedveltebb dalom. Sajnos egyedül a „Forsaken Symphony” lemez nem képviseltette magát a koncerten, amit sajnálok, mert ez az egyik legkiválóbb korongjuk. A vissza taps után még az arcunkba kaptuk az „1100 Years Ago” nótát. Jó kis bulik voltak némi apróbb technikai gondot és a hangzást leszámítva. Néha úgy éreztem, hogy a közönség nem igazán indult be. Nem tudom, lehet a hiba bennem van. Azért érdemes volt megnézni ezt a három kiváló bandát, melyek számomra Magyarország metal palettáját végignézve az élmezőnybe tartoznak. METAL!!!