Black Extravaganza – Koncertbeszámoló

2013. január 12. @ Budapest, Yuk

Annak ellenére, hogy remek fellépők többféle stílusból sorakoztak fel ezen az estén és már rég óta vártam, kicsit kedvtelenül indultam el itthonról. Bíztam benne, hogy csak a fáradtság miatt van és amint eljutok a helyszínre minden tova száll.

Szinte pontosan nyolcra sikerült az érkezés és rögtön egy változás jött szembe, az-az nem a Kékben hanem a Vörösben lesz az este. Kicsit még üres volt a hely és nem is telt meg túlságosan. Nem is értem mostanság hova lettek a koncertre járó emberek.

Az estét az Eradication nyitotta. Valamikor tavaly nyár elején láttam őket a hely másik felében. Sokat fejlődött a zenekar, sokkal jobban átjött a zenéjük most, amihez hozzájárult a penge hangzás is. Jobban és tisztábban játszották a dalaik így például az Agonize című nótában korrektül kijött a blast beates rész és a basszer kiállás is, mely a Cannibal Corpse érzést hozta magával.

Ami igazán tetszett, hogy a gitáros poszton nekem új ember, egy kis magasabb károgás jellegű vokált hozzá csapott néha az énekes mélyebb tónusú hangjához. Valami veszett jól szólt a kettő együtt, teljesen egyben volt. A gitárszólókhoz használt hangzás viszont nekem túl éles érces volt. A zenéjük a dallamos-death felé húz számomra, de a múltkori találkozásunk óta mintha durvítottak volna azért. Remélem most már gyakrabban találkozom majd a zenekarral, ezen az estén sikerült meggyőzniük, hogy érdemes odafigyelni rájuk.

Utánuk következett a Sin Of God, akiket már rég óta megakarok tekinteni. Albumon általában nem jön át nekem ez a Brutal Death vonal, ám koncerten jól szokott esni. A nem rég új cd-vel jelentkezett zenekar hamar bele is csapott a műsorba. Második számnak el is sütötték a már jól ismert Satan Embryo címre hallgató romantikus nótát.

Hamar meg is állapítottam, hogy náluk is az a helyzet, mint sok zenekarnál, inkább koncerten jön át az igazi ereje/hangulata a muzsikájuknak. Albumon túlságosan letisztult, koncerten viszont jobban összeállnak a kapcsok és egy nagy egyveleget alkotott az egyébként gyakran Nile-os hangulatot /nah nem az egyiptomi dologra gondolok/ hozó nem éppen lassú zene. Aztán volt egy kis technikai szünet húr szakadás miatt, szerencsére jól felkészült zenekarról beszélünk és Molnár Szabolcs azonnal gitárt is cserélt. Nem csodálom, hogy van nála tartalék motyó, hiszen szereti a húrtépős-tremolo nyúzós szólókat amiket remekül hozott a színpadon. Az egész zenekart kilehetne emelni, mindenki hozta a maga részeit szinte hibátlanul. Az énekes pedig folyamatosan tartotta a kontaktot a kicsit félős kis számban megjelent közönséggel.

Körülbelül egy órát játszottak és nagy meglepetésemre a The Konstellation névre keresztelt inkább black metalban utazó formáció lépett a deszkákra. /Más sorrendet gondoltam volna/ A dizájnra is adó zenekar, csuklyában lépett ki backstageből. A hangulat megvolt, azonban sajnos a gitárok elég halkak voltak az első 2-3 szám alatt, aztán normalizálódott a helyzet. Még a koncert elején talán az első szám után, rögtön kaptunk egy elég hatásos dobszolót Oleg-től. Eddig is tudtam, hogy jól dobol és ez most sem volt másképp.

Az ő koncertjük alatt jobban megmozdult a tömeg és talán őket nézték meg a legtöbben és nem csak ugyanaz a három ember „pogózott” elől. Közben előkerült egy asszem kecske koponya is, nem meglepő mód illetve, egy szimpatikus hölgy is. Sokat nem tett hozzá a produkcióhoz, némi látvány elemként funkcionált. Ami igazán feldobja a zenét az a többféle vokál téma és itt nem csak a hörgés/károgás váltakozására gondolok, hanem a „throat singing”-re.

Fogalmam sincs mi a neve magyarul, erről ugyan nem tudtam eldönteni, hogy samplerről megy-e vagy élőben. Körülbelül egy órát játszottak és azért a zenében fel-feltűnöget a death metál is. A színpadképhez végre ők hozzájárultak azzal, hogy kirakták a zenekar logóját két oldalra. Jól játszottak ők is, ekkor már érett, hogy nagyon jó este lesz ez.

Utánuk a GoreGrindban utazó „soha nem tudom, hogy kell leírni a nevük” Paediatrician volt a soros. Ők aztán egy perc lassulást sem hagynak az embernek. A két pergővel és elég nagy dobszerkóval dolgozó dobos, szokásosan precízen hozta a gyorsabbnál gyorsabb témákat.

Most már azonban egy ideje a Pitch Shifteres mélyített vokálokat is Lédeczi Zsolt tolja. Jöttek a klasszikus nóták, mint a Műtét vagy az Üsd a kurvát. Senki nem mondhatja, hogy nem a stílusba illőek a számcímek. A dalszövegeket meg fejtse meg aki tudja. 🙂

Nem számítottam rá, de a Mortician feldolgozásukat is elnyomták. A koncert jól szólt, erre már előre kúsztam az első sorba és néha fel-feltűnt egy-egy headbangelő ember, illetve érzékeltem a hátam mögött zajló pogó féleséget. Mindegyik zenekartól szinte hibátlan koncertet kaptunk, remek hangzással – újból meg kell említenem, hogy aki szereti ezeket a stílusokat bolond volt, hogy nem jött el.