2011. december 12. @ Lengyelország, Varsó – Klub Stodoła
A decemberi koncertnaptáram előzetesen egyik legnagyobb csemegéjének ígérkezett a Blind Guardian-Grave Digger duó varsói koncertje. Ha hozzáteszem, hogy a lengyelek power metal üdvöskéje, a Crystal Viper is tiszteletét tette az estén, akkor talán mindenki érzi, hogy ez nem egy szokványos, átlagos hétfő esti koncert volt.
Sajnos a hétfői nap engem megzavart, a neten és a plakátokon különböző időpontok szerepeltek, én nyilvánvalóan Murphy törvénye alapján a rosszaknak hittem és mikor megérkeztem a Stodoła klubba, már a színpadon volt a Crystal Viper. Gyors beengedés után még egy gyors pólóvásárlásra volt idő, aztán rohantam is a koncertterembe.
Nos, a terem már majdnem teljesen megtelt, de szerencsére azért a hosszú évek rutinjával sikerült egész jó helyet találnom a színpad jobb oldalán és onnan figyelhettem az eseményeket. A Crystal Viper zenéje nem egy világmegváltó csoda, de a színpadi hangulatteremtéshez nagyon értenek, roppant teátrálisak a pózaik, az együttmozgásuk vagy éppen a hangszeres párbajaik.
Tom Wave gitáros szólói és riffjei azonban magasan vernek mindent, amit Magda Gabriel énekesnő/gitáros a hathúroson produkál. Egyszerű kvinteket tologat csak, szólót még véletlenül sem játszik, ha meg a gitárjával valami extrát csinál az kimerül a gitár gerjesztéséen, kontrollhoz dörzsölésében vagy éppen dobverővel nyektetésében. De roppant csinos és energikus frontember, nem csoda, hogy a lengyel legények odavannak érte. Tom Woryna basszer is aktív a színpadon, Magdával ketten jókat bohóckodnak és ha kell akkor a közönséget is lelkesíti.
Mivel hazai pályán játszottak, nagy meglepetés nem ért, hogy mindenki kajálja a zenéjüket, ami nem rossz, másodvonalas power metal. Tavalyi lemezük már az AFM gondozásában jelent meg, ez is azért mond valamit.
Mivel a kezdésükről lekéstem már csak a slágerparádé volt hátra, volt Blood Of The Heroes, Metal Nation, Night Prowler és a The Last Axeman, természetesen ez utóbbi a lengyel verziójában. Meg persze rengeteg gitárnyektetés, pózolás, hogy mindenki a 80-as években érezhesse magát. Aztán sokáig búcsúzkodtak, hajlongtak és véget ért a buli, eltűntek a színfalak mögött.
Gyors átszerelés után, mialatt megismerkedtem pár külföldi és lengyel rockarccal (akik egyébként németnek hittek), színpadra is robbant a Tunes Of War album egyik legjobb dalával a Sírásó! Mondjuk kicsit meglepődtem, mert HP Katzenburgot sehol sem találtam először, csak a témáit lehetett hallani, aztán kiderült, hogy az egyik háttérvászon előtt rejtőzik…
Szóval erős kezdés után inkább az újabb albumokat favorizálták Boltendahlék, de ezeknek a szövegét is mindenki tudta és elég nagy pogó is volt. Persze az Excalibur bejelentése után kétszer akkorára nőtt a kavargó embertömeg, páran ki is menekültek középről. Axel Rittéket persze ez inkább spanolta, öröm volt nézni, ahogy fülig érő szájjal játszanak, Boltendahl arcáról le sem lehetett volna vakarni a mosolyt! Még a szokásosnál is jókedvűbben kommunikált a közönséggel, egyedül talán Jens Becker volt kicsit visszafogottabb…
Aztán jött egy kellemes meglepetés, Hansi Kürsch személyében, aki a Rebellionba segített be, csakúgy, mint a banda 30. születésnapján Wackenben. Utalt is arra a koncertre, miszerint sokkal jobban érzi magát kilt nélkül! 🙂 Én meg csodálkoztam, hogy milyen furcsa, hogy már a műsor közepén elnyomják az egyik legismertebb dalukat. Sajnos, mint kiderült nem a műsor közepe volt, mert következőnek a Heavy Metal Breakdownt konferálták be, majd egy utolsó nagy zúzás után le is vonultak a deszkákról.
Nagyon jó kis energikus koncert volt, de nem voltam egyedül a teremben azzal a gondolatommal, hogy hosszabb játékidőt reméltem tőlük. Ez így nagyon nyúlfarknyi volt, körülbelül 40 perc.
Grave Digger:
Scotland United
Hammer Of The Scots
Ballad Of A Hangman
The Last Supper
Excalibur
Highland Farewell
Rebellion
Heavy Metal Breakdown
Az elég hosszúra nyúlt átszerelés után (csak a háttérvásznat vagy 5 percig állítgatták, hogy vízszintes legyen…) nagyjából 9 óra magasságában már színpadon is termett a sejtelmes intro után a Blind Guardian. Ez a rövid december eleji koncertsorozat mindössze négy állomásból állt és még mindig az At The Edge Of Time albumot népszerűsíti, bár azért jelek már utaltak arra, hogy a hamarosan megjelenő Memories of a time to come lemez is már a kanyarban van. Mondjuk sok újdonságot nem fog tartalmazni, inkább csak ilyen igazi gyűjtőknek készült kiadvány lesz, de az átlagos rajongók is kedvüket lelhetik majd az újrakevert vagy éppen szimfonikus verziójú Guardian dalokban. Az új kiadvány miatt csak a Bard’s Song In The Forest “folytatása”, a The Hobbit került be a ráadásba. Valahol reménykedtem benne, de kétségkívül kellemes meglepetés volt.
Szóval mint említettem az At The Edge Of Time lemezt promótálják még mindig, így ennek megfelelően a Sacred Worlds-szel kezdtek ismét. Harmadszor látttam már őket ennek az albumnak a turnéin, de szerencsére mindig variálnak valmait a setlisten. Most például a Fly, a Ride Into Obsession és a Voice In The Dark került be a standardnek mondható programba. A közönség a Time Stands Still után elkezdte követelni a Majestyt, majd miután Hansi nagyjából öt percig sztorizott és húzta a közönség agyát, miszerint a gitáros Marcus nem akarja eljátszani többet, azért csak eltolták nekünk ezt a klasszikus dalt. A Közönséget egyébként csak dícsérni tudom, nagyon együtt éltek a koncerttel, baromi jó hangulat volt, szerintem a lengyel metalfesten még jobb is lesz. Nagyon sajnálom, hogy nálunk ez is megszűnik, végre lehetett volna Blind Guardian koncert 10 év után hazánkban. Szóval a közönség baromi jól teljesített, szinte minden számot kívülről fújtak, egy-két dalhoz még külön koreográfiát is kitaláltak, a Bard’s Song In The Forest alatt például mindenki leült, igazi tábortüzes hangulatot teremtve. Persze Hansi nem mulasztotta el az ezzel való viccelődést sem, miszerint legközelebb majd egy színházba jönnek, hogy mindenki nyugodtan tudjon ülni a fenekén. Egyébként már a koncert elején is elmondta, hogy mennyire várták a visszatérést a tavalyi nagy sikerű koncert után. A Valhalla után meg szokás szerint alig lehetett lelőni a hallgatóságot, de ez így van mindenütt, nem meglepetés, bár a zenekarnak már biztos megerőltető lehet úgy tenni, mintha meglepődnének!:D
A zenészek is igazán kitettek magukért, nem látszott, hogy 13 év után már nem Oliver Holzwarth basszusgitározik a koncertjükön, mert csatlakozott az egyik új Rhapsodyhoz, hogy testvére mellett zenélhessen. Az új session basszert sajnos nem mutatták be és információt sem találtam róla a banda honlapján. Ami még meglepetés volt, hogy André többet mozgott a koncerten, mint az eddigi összes BG koncertemen együttvéve… Aki ismeri őket tudja, hogy sem ő, sem Marcus nem egy nagy színpadszántó showman, de ezen az estén biztos kevertek valamit az italukba. Frederik pedig többször elvonta a figyelmet a többiekről, nagyszerű dobos, élmény nézni a játékát. Michael Schüren pedig ismét sokat hozzátett a hangzáshoz és a vokálokból is alaposan kivette a részét, de kell is, mert ugye a Blind Guardian dalai gyakran megkövetelik a 4-5 vokálszólamot.
A műsor az általam annyira nem favorizált Imaginations From The Other Side-dal ért véget, de hamar visszatértek a közönség unszolására. Először a Wheel Of Time epikáját játszották el, majd a Bard’s Song duót a már említett leüléssel. A The Hobbitot még sosem hallottam élőben, pedig szerintem nagyon jó dal, örültem neki. Persze előtte a közönség már a Mirror Mirrort követelte. Csak tudnám miért kérik mindig a legnyilvánvalóbb számokat, sosem egy Lost In a Twilight Hallt példának okáért! Azért a Hobbit után a Mirror Mirror is elhangzott, de legnagyobb meglepetésemre nem hagyták el a színpadot utána, hanem Hansi elmesélte, hogy aznap találkozott egy kedves lengyel lánnyal, aki nagyon kérte, hogy játsszák el a Barbara Annt a kedvéért. Hát tényleg nagyon szépen kérhette, mert elhangzott ez a régi feldolgozás is. Igazi rock’n’roll hangulat alakult ki a színpadon és a közönség soraiban is: tánc, bokánál gitározás, kiváló zárása volt ennek a nagyszerű estének, mégha hangulatában kissé el is üt a Blind Guardiantől megszokott hangulattól.
Blind Guardian program:
Sacred Worlds
Welcome To Dying
Nightfall
Time Stands Still
Majesty
Fly
Bright Eyes
Ride Into Obsession
Lord Of The Rings
Valhalla
Voice In The Dark
And The Story Ends
Imaginations From The Other Side
–
Wheel Of Time
Bard’s Song (In The Forest)
Bard’s Song (The Hobbit)
Mirror Mirror
Barbara Ann
Ha annyira nem is volt felejthetetlen este, mint pár nappal korábban a Thrashfest, ami főként a Grave Digger rövid műsorának tudható be, azért igencsak megdolgoztatta a nyak- és egyéb izmaimat! Remélem egyszer nálunk is lehet hasonló rendezvénye ennek a két bandának… Sajnos nem valószínű, mert egyikük sem olyan népszerű nálunk és nem is gyakori vendégei hazánknak. Hogy ennek mi az oka, vagy melyik következik a másikból az a tyúk és a tojás problémájával vonható párhuzamba.
Köszönet az IDO Agencynek!