2010. október 16. @ Ausztria, Bécs, Gasometer
Az új Blind Guardian lemez nálam nagyon betalált, rendszeres vendége a különféle zenelejátszóimnak, meg amúgy is nagyon szeretem a bandát, így már jó előre készültem, hogy az aktuális turnét valahol elcsíphessem. Mivel hazánkban a banda nem éri el azt a népszerűségi szintet, ami indokolt lenne, így közelebbi helyszín nem lévén Bécsig zarándokoltam értük.
Némi városnézés, turistáskodás után a kapunyitás előtt nem sokkal értem a koncert helyszínéül szolgáló Gasometerhez. Itt mindenki érezheti, hogy mi a különbség a magyar és a külföldi koncerthelyszínek között. Ugyanis a Gasometer komplexuma egykori gáztározókból lett átalakítva, vannak itt lakások, pláza (ahonnan külön bejárat nyílik a koncert helyszínére…) és a Bank Austria Halle nagy koncertterme, mindez úgy, hogy az épületegyüttesnek külön metrómegállója is van. Képzeljük el ezt itthon!
A passom gyors átvétele után gyorsan beálltam a sorba, ahol már foglalták nekem a helyet, így pár perc múlva már benn is lehettem az épület előcsarnokában. A ruhatár 1,5 € volt, a csapolt sör 3,8 € betétdíj. Hát igen, nem a magyar átlagpénztárcára szabták az árakat. Cd-boltok is kijöttek a koncertre, mindenféle lemezt lehetett kapni a hazai árak töredékéért, miközben végig különféle, a koncert zenei stílusához illeszkedő számokat játszottak a szépen növekvő tömegnek.
Steelwing kezdése előtt nem sokkal elfoglaltam helyem és reménykedtem, hogy egy feledhetetlen estében lesz részem. Fél 9 után színpadra robbantak a svéd metalosok, akik körülbelül fél óráig játszhatták energikus heavy metaljukat.
A zenekar neve hazánkban talán leginkább a Hammerworld CD mellékleteként is megjelent debütalbumuk miatt ismert. Aki kíváncsi rájuk megnézheti őket Budapesten a Sabaton és az Alestorm előtt novemberben.
A srácokon elsősorban feltűnő ruházatuk miatt akad meg az ember szeme. Olyanok, mintha most szálltak volna ki egy időgépből, amivel az Iron Maiden legendás Rainbow koncertjére mentek vissza, hogy ellopják a banda ruháit! A zene sem az eredetiség miatt fogja meg a hallgatóságot, hiszen jól bevált metalpaneleket raktak egymás után a fiúk. Mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy a Lord Of The Wasteland lemez kiváló abban, amiért elkészítették, hiszen ezek a srácok, ahogy elmondták koncertezni, turnézni akarnak, márpedig élőben ezek a számok ütnek! Az ember a látvány és a zene miatt egyből a 80-as években, a metal aranykorában érzi magát a banda lelkesedése pedig hamar átragad a közönségre is. Egy embert ki is dobtak az amúgy végletekig jó fej biztonságiak, mert 5 perc alatt 6-szor bodysurf-ölt végig a közönségen. De beindult mindenkinél a fejrázás és a léggitár, bár a zenével és szövegekkel láthatóan csak kevesek voltak tisztában.
A számok közül leginkább a záró Roadkill és a Headhunter ütött, ezek talán kiemelkednek a zenei egyhangúságból. A hangzással nem voltam kibékülve, Riley hangját néha nagyon alulkeverték, pedig amikor hallani lehetett, akkor nem okozott csalódást, jól hozta a lemezen hallható témákat. Alex Vega és Robby Rockbag gitárosok a basszer Skürkkel kiegészülve feszesen, pontosan játszottak, az ikergitáros szólókat külön kiemelném, de amúgy nekem Robby szólói jobban bejöttek, mint Alexéi. Hárman együtt pedig mindenféle elképzelhető színpadi mozgást begyakoroltak, amiket a klasszikus videókon látni. Ha Riley nem a legapróbb ember lenne a csapatban, akkor biztos nyakába vette volna Alexet, úgy Live After Death módra!:)
A színpadkép egyébként csak a tagokból, erősítőkből és néhány szirénából állt, amiket az utolsó szám alatt kapcsoltak be, az igazi old-school hatás elérésére.
Nem mondom, hogy a Steelwing a legeredetibb zenét játssza vagy nem lehet jobbat találni otthoni hallgatásra, de ez a koncertjük nagyon élvezetes volt! Megmutatta miért nyertek komoly tehetségkutatókat pár hónappal azután, hogy megalakultak. Hallunk még róluk, azt hiszem!
Steelwing műsor:
Welcome To The Wasteland
Headhunter
The Nightwatcher
The Illusion
Sentinel Hill
Roadkill (Or Be Killed)
Fél 10-kor végre végeztek a színpad átalakításával, minden a helyére került és megszólalt az intro. Ami legnagyobb meglepetésemre nem a War Of Wrath volt, amit már hosszú évek óta megszokhattunk a csapattól, hanem a Sacred Worlds nyitánya. Ennek megfelelően az új album nyitódalával indították a műsort a dallamra teljesen bevadult Gasometernek. Amennyire láttam, nagyjából telt ház lehetett, nem is csoda, német nyelvterületen népszerűek a bárdok és 4 éve nem játszottak a császárvárosban. Sajnos ez azt is jelentette, hogy a konferálások németül folytak, így sokkal kevésbé értettem őket, mintha angolul beszélt volna a közönséghez Hansi. Persze sejtettem és előre fel is készültem erre a (számomra) negatívumra. Mint kiderült ez lett a legnagyobb problémám az estével!
Szóval mint említettem az epikus Sacred Worlds-szel kezdtek, így volt idő bőven megtalálni a tökéletes hangzást, amit sikerült is. A színpadképben is lehetett bőven gyönyörködni. Áttetsző ledfal húzódott a színpad mögött, amin különböző animációk mentek vagy vetítettek rá valamit, ahogy az aktuális dal megkívánta. El is kélt ez a kis vizuális plusz, mert a Blind Guardian tagjai az előzenekartól eltérően nem arról híresek, hogy felszántják a deszkákat, inkább visszafogottan játsszák komplex témáikat. Persze azért nem földbe gyökerezett lábakkal, de a kilométer-számláló biztos nem akadna ki. Hansi Kürsch jó frontemberhez méltóan vezényelte az estét, alaposan megmozgatva, megtapsoltatva a közönséget. André Olbrich és Marcus Siepen, a két gitáros pedig azon túl, hogy nagyon jól prezentálta a lemezre került témákat a vokálozásból is alaposan kivette a részét, különösen Marcus. A háttérben meghúzódó Oliver Holzwarth basszer és Matthias Ulmer billentyűs is sokat segítettek a sokszólamú vokáltémákban, előbbi meg amikor lejöhetett a dobcucc jobb oldalán elhelyezkedő emelvényéről, úgy fürdött az első sorok felé irányuló rajongásában, mint akit egyedül ez tart életben. Frederik Ehmke pedig szinte hiba nélkül hozta le a bulit, néha kifejezetten élmény volt figyelni játékát!
Szerencsére a programot nem úgy állították össze, hogy az új album túlsúlyban legyen, igyekeztek ideális arányt biztosítani a régi és új, gyors-epikus szerzemények között, mindössze a 2002-es Night At The Opera albumról nem játszottak semmit. A műsor ennek megfelelően a pörgősebb Welcome To Dying, Born In A Mourning Hall duóval folytatódott a legnagyobb örömömre! A Szilmarilokat feldolgozó lemezről a Nightfall kissé csökkentett a tempón, de a következő két szám is inkább a középtempós sort erősítette, az előző lemez kislemezdala és az előbb már említett lemezről személyes kedvencem, a Time Stands Still!
Ezután azonban azt hittem rosszul hallok, a Valhalla még nem ért meglepetésként, hiszen a csapat koncertprogramjának gyakori tagja, de ugyanez a debütlemezes Majestyről már nem mondható el. Nagyon sokak agyukat eldobva énekelték Hansival a sorokat és headbangeltek ezerrel erre a két korai speed himnuszra!
Persze Hansi nem bírta volna végig ezt a tempót, így kis lassulás következett a Blood Tears-szel, ami újfent Tolkien világába kalauzolt minket. A This Will Never End a Twist In The Mythről már kicsit éreztette, hogy hamarosan a műsor vége következik, Hansi is említette. Persze a közönség rosszul fogadta, de azért nagy duzzogva még beindultak az új lemez egyik legnagyobb himnuszára A Voice In The Dark-ra majd az Imaginations From The Other Side lemez címadója zárta az első blokkot. A zenészek lassan levonultak, de már akkor szólt a „Zugaben-zugaben” kórus.
Aztán pár perc után beindultak a ledfalak és én jól megtippeltem, hogy az új lemez záró tétele a keleties dallamokkal operáló Wheel Of Time következik majd. Így is lett! Nem gondoltam volna, hogy mindkét epikus, nagyívű szerzeményt elővezetik az At The Edge Of Time-ról, kellemes meglepetés volt ez mindenkinek.
Ezek után már mindenki a Bard’s Songot követelte, meg is kaptuk, hiszen behoztak két széket és 1-1 elektroakusztikus gitárt a gitárosoknak, hogy a teljesen felpörgött Gasometerrel elénekeltessék ezt a gyönyörű dalt. Azt mondják a metal világban az egyik legnagyobb élmény amikor az egész csarnok együtt énekli ezt a dalt, akár Hansi nélkül. Most azért énekelt egy kicsit, de a közönség tudta a dolgát és ami fontosabb a szöveget is, így a hangrendszert túlénekelve hizlalta a zenészek máját, láthatóan még mindig meghatja őket ez az esemény.
Mögöttem már csak a Mirror-Mirrort várták, de megkaptuk az este legnagyobb meglepetését, a Tales From The Twilight Worldről. Ez a dal a Lost In The Twilight Hall volt, ami rendesen megdolgoztatta a közönséget, akik persze nagyon örültek, hogy még egy dalt hallhatnak a nagyon várt záró szám előtt. Fergeteges volt, személy szerint nekem jobban tetszett, mint a Mirror-Mirror, ami persze most is a végére maradt.
Utána már csak a hosszas búcsúzkodás és pengetőosztás maradt hátra, majd végleg eltűntek a színfalak mögött a zenészek.
Blind Guardian műsor:
Sacred Worlds
Welcome To Dying
Born In A Mourning Hall
Nightfall
Fly
Time Stands Still (At The Iron Hill)
Valhalla
Majesty
Blood Tears
This Will Never End
A Voice in the Dark
Imaginations From The Other Side
—
Wheel Of Time
The Bard’s Song (In The Forest)
Lost In The Twilight Hall
Mirror Mirror
Azt hiszem, szinte tökéletes koncertet láthatott a Gasometer közönsége, két nagyon jó formában lévő zenekar. Még azt is feledtették velem, hogy az eredetileg bejelentett Enforcer lemondta az egész turnét. A főzenekar számválasztásába se tudok belekötni, ahogy az előadásba sem. Mindenkinek csak ajánlani tudom őket akár lemezen, akár élőben, érdemes értük még utazni is!
Az este során még találkoztunk a nagyon közvetlen Steelwing tagokkal, akik bármit aláírtak, bárkivel fényképezkedtek! Sikerült egy kicsit Andrével összefutni, dedikálta a passomat is!
Ezek után már csak az élmények feldolgozása maradt hátra a bécsi éjszakában. Az mondjuk elég elkeserítő volt, hogy csak kb a 10. megkérdezett tudott csak valami egész szombat éjjel nyitva tartó rockklubot mondani, ahol a megfáradt rocker átvirradulhat.