2008. március 7. @ Székesfehérvár, FEZEN Klub
Megmondom őszintén, eléggé savanyú szájízzel léptem be péntek este a Fezenbe. Azt már mindenki tudta előre, hogy a Neck Sprain elmarad, de a helyszínen derült ki, hogy a Rózsaszín Kutyaharapás is elmarad. Hiába siettem 8-ra oda (merthogy 8-kor azért már el szokták kezdeni a zörgést), a hely jóformán üres volt, még a zenekarok sem szöszmötöltek. Azt hittem, hogy nem is lesznek többen, hiszen két banda elmarad, viszont a jegy ugyanannyiba kerül, amit sok fiatal sokallhat. Elsörözgettem, talán úgy egy óra múlva el is kezdődött a buli. És ami ezek után történt, nagyjából helyre tette csalódott lelkecskémet.
A Green Path indított, akik egy viszonylag új és ismeretlen bandának számítanak. Én most hallottam róluk először, de ígéretes zenekart láttam a színpadon. Modern metalról van szó, az a godsmackes amcsi vonal sztem jól jellemzi, hogy milyen irányba tartanak. Néha felmerült bennem a Disturbed és a Killswitch neve is, de csak itt-ott. Markáns torok, mélyrehangolt gitárok, feszes dobalapok, nagyjából adva van nekik minden ahhoz, hogy képviselhessék ezt a vonalat hazánkban, hiszen nem nagyon tudok most hirtelen olyan zenekart mondani, aki hasonló úton járna itthon. A honlapjukon megtalálható 3 dal, amelyek a koncerten el is hangzottak. Az énekes/gitáros frontembert emelném ki leginkább, aki hibátlanul hozta a témákat, nem nagyon hallottunk hamis hangokat. Amúgy az egész banda korrekt volt, pontos, szval nem sok rosszat tudok róluk mondani. Amiért mégsem fogott meg a dolog úgy igazán, az a darabos színpadi mozgás és a közönséggel való kommunikáció részleges hiánya miatt lehetett. A nóták nagyon a helyükön voltak, de lendület még nem az igazi!
Egy hosszabb átszerelés után lassan felköltözött a színpadra a Mangod.Inc. Meglepetésemre a klub is szépen megtelt. Szerintem egy gyenge félházat számolhattak a rendezők. Hát hiába, azért Fehérváron mégiscsak megvan az a klikk, akik bárhová képesek elmenni értük.:) A kissé nehézkes beállás után végre belecsaptak a srácok. Nem is hazudtolták meg magukat. Annyira jól éreztem magam, hogy megint leszakadt egy féltincsem… No de amúgy szinte az összes nagy sláger elhangzott a Near Life Experience albumról, azt hiszem. Ezenkívül a srácok hozták a szokásos Audioslave feldolgozást is. Húzták a közönséget, szokás szerint kétszer is visszatapsoltuk őket, így aztán megkaptuk a Stone Sour – Socio nótáját és a Depeche Mode Personal Jesus slágerére jóformán a plafon is leszakadt. Óriási bulinak lehettünk szem- és fültanúi!
A Mangod-ot a zárásképpen a Blind Myself követte. Sajnos a közönség egy kicsit megcsappant, de Blind-ékat ez nem érdekelte. Hatalmas erővel dörrentek meg, szinte érezni lehetett ahogy a rengeteg energia átjárja a levegőt. A Worst Case Scenario slágert jóelőre tették a koncertműsorban, így garantáltan mindenki táncra perdült. Egy kissé elfáradtam, így a koncertprogramra annyira nem koncentráltam, csak zúztam a maradék erőmmel, mert nem lehetett egyhelyben maradni. A Go Get a Life jólismert húzása tovább fokozta a zakatolást valahol a buli közepén. A színpad majd szétesett, annyira bemozogta a zenekar, bár ez nem meglepő, ha kis országunk egyik leghitelesebb és legprofibb bandájáról van szó. Amikor már mindenki meghalt és azt hittük vége az estének, egy iszonyatosan gyilkos tempójú Fucking Hostile-t kaptunk az arcukba. Nem vagyok benne biztos, hogy nem folyt vér, de a mentők szerencsére elkerülték a helyet…:)
A kezdeti nehézségek ellenére a zenekarok nagyon odatették magukat, hogy kárpótolják a közönséget, így elégedetten támolyoghattunk haza pihengetni…:)