2014. április 26. @ Budapest, Dürer Kert
Komoly underground megmozdulás vette kezdetét 2014. április 26-án, a DürerKert-ben. Alap húzónévnek természetesen a Blind Myself borzolta a kedélyeket, node ne siessünk ennyire, voltak szép számmal még „földalatti hősök” eme jeles napon. Mind a kisteremben és a nagyteremben felzendültek a zenekarok, így volt bőven mit nézni.
Este negyed kilences kezdéssel a kisteremben láthattuk az Inhale Me-t. Énekesük egy jól megtermett, mezítlábas,erős kiállású úriember volt, zenéjük kellőképp progresszív, illetve dinamikus. Sajnos kevesen voltak rájuk kíváncsiak, pedig meg kell mondjam, amit kell, szívvel-lélekkel adták elő. Azért nem kell megijedni; tizen-huszan így is megnézték a produkciót. Inhale Me-ék a színpadra egy „Devil” feliratú sírkövet is felraktak, aminek ugyan jelentéstartalmát valószínű a banda tagjai tudnák kifejteni, nekem szimplán egy szimpatikus kelléknek tűnt a színpadon. Tetszetős kis zene volt, sajnos keveset alkottak.
A második fellépő a nagyszínpadon zenélő Korog volt, némileg átfedésben a kisterem eseményeivel. Korábbi munkáik nagy kedvenceim közé tartoztak, főleg a Csihar Attila által közreműködött darabok. Mostanra Korog-ék egy némileg lazulósabb, sokkalta light-osabb műfajt képviselnek, ám a fellépésen tiszteletét tette a Mayhem frontembere, igaz csakis úgy, mint mezei koncertlátogató, aki pluszban videóra rögzíti az egész eseményt.
Bárki megtekintheti a mostani Korog-stílust az interneten szerteszét, ám egy biztos; ez a stílus nem az, amit anno a Satyricon – Dark Medieval Times Intro-jának kissé modifikált verziójával, és Csihar Attila hátborzongató vokáljával ismerhettünk meg.
Ismét kisterem: A Stubborn – ami számomra elsőnek valami elfajzott Harry Potterből ismert varázslatra hasonlított, így név alapján – lépett az emelvényre, hogy megmutassa, mit tud. Ők valahol a Hardcore és az Alternative között foglalnak helyet, egyenesen Kerekegyházáról robogtak el a koncert kedvéért hozzánk.
Itt már mosh-olás is megfigyelhető volt, durvább riffek hangzottak fel, továbbá szimpatikus volt, hogy a gitárosok egyike a közönséghez ugrott le, hogy ott pengesse hangszerét. Kezdett felszabadulttá válni a buli, ami nagyban köszönhető a rohamosan növekvő alkoholfogyasztásnak a koncertlátogatók körében. Szó, ami szó: Stubborn úrék kellőképpen megborzolták a hangulatot.
Újabb átfedés miatt átvonultunk többen is a nagyterembe; a Cadaveres kezdett háromnegyed tízkor. Őket ugye anno Cadaveres de Tortugas-ként ismerhettük meg, még évekkel korábban, legismertebb nótájuk talán a Pintar de Verde volt. Ám egy idő után csak szimplán Cadaveres-é léptették elő önmagukat. Szerintem őket nem kifejezetten kell bemutatni; legalább olyan felkapottak, mint a Blind Myself. Sok külföldi fellépésük is volt, olyan nevekkel játszottak együtt, mint például az Il Nino, Alice in Chains, vagy akár a Soulfly. Nagyjából egy órát játszottak, tán picivel többet. Itt már szép számmal őrjöngtek a népek, ami várható volt. Előzőleg a debreceni Kaptár Klub-ban zenéltek a Watch My Dying-al együtt, és csakúgy, mint itt, a klub nézői rendesen mozgolódtak.
A The Idoru is tiszteletét tette, ugyan csak a kisteremben, mint következő fellépő. Itt azért folyamatos átfedések voltak jelen, ám szerencsére általában az egyik banda produkciójának vége felé kezdődött valami a másik teremben. Nos, az Idoru is ilyen volt, fél tizenegy környékén kezdtek. Véleményem szerint van akkora nevük, hogy őket sem kell túlzottan bemutatni; elég sok dolgot pakoltak már le eddigi működésük során. Leginkább a HC-be tartozik zenei műfajuk, éppen ezért a fültágítós, agyontetovált hölgyek/urak kedvelt zenéi közé tartozik. Zenei ízelítőért tessék bátran felkeresni a legnépszerűbb videómegosztót.
Elérkezett az este tizenegy óra; a nagyteremben végre a Blind Myself léphetett fel. Talán egyik legnagyobb volumenű tettük az volt, amikor az egész zenekar kivonult Amerikába, hogy ott rebegtesse meg tudását. Azt hiszem ez jó taktika volt, elég sokan ismerték meg a tengeren túl akkortájt a formációt. Azóta eltelt egy pár év, és szaporodnak a magyar nyelven íródott számok is. A Lost in Time-tól kezdve a Fekete Lovag-on át sok dal szólalt meg, amibe a Két Karodban és a Maradék is beletartozott. Tekintélyes pogó, mosh és hajrázás mutatta, mennyire tetszik a nézőknek a produkció, a frontember, Gergő pedig – mint mindig – most is beleadta érzelmeit a fellépésbe. Ha valaki még nem is szereti ezt a stílust, akkor is könnyen magával ragadhatja a banda hangulata és ereje.
Csodák csodájára azonban nem hallhattuk a legújabb klipből ismert szerzeményt, mely a Négyszögöl album Testem a Vászon darabja lenne. Ennek ellenére én úgy éreztem, e nélkül is teljes értékű Blind Myself koncert volt ez kérem. Egyébként itt jegyezném meg, hogy a Négyszögöl mostanra aranylemezzé nőtte ki magát.
A Konflikt kicsivel éjfél előtt kezdett a kisteremben. A felvidéki Ős-Punk banda kissé próbatermi hangulatára természetesen megjelentek a vérbeli tarajos, szakadt farmerdzsekis punkok, a jó öreg kacsamód pogózó stílust feleleveníteni, és megmutatni, ennek még mindig van némi létjogosultsága. Akkor is, ha a mondanivaló eredeti eszenciája már rég elmosódott az idő zivatarában. Egy órához közelített valahogy a műsoridő, amit kaptak, szerintem bőven kitöltötték, és a kihagyhatatlan „Vissza-vissza” is felhangzott náluk is.
Utolsó csörömpölésnek a Neck Sprain vonult fel a nagyszínpadra, negyed egykor. A némileg a Thrash Metal irányába hajló, ám mégis modern elemeket felvonultató dunaújvárosi csapat a késői kezdés ellenére is szép számú embertábort tudhatott magáénak. Az estére oly jellemző közel egy órás játékidőt kaptak ők is, talán picit túl is lépték azt. Töretlen lendülettel, illetve a hajnali idő ellenére lelkesen tomboló népek megmutatták, nem volt hiábavaló a bandát utolsónak berakni. Némi visszataps és utóőrjöngés után elcsendesült a Dürer; szépen elvonult mindenki arra, amerre akart, legyen az afterparty, vagy csak az otthon melege.
Én abszolúte támogató ötletnek tartom a továbbiakban hasonló rendezvények létrejöttét, mert legalább a digitális kor béklyójából kirángatja az embereket, még ha csak pár órára is.
Maximális tisztelet az este fellépőinek, illetve köszönet Pazonyi Dórinak a fotókért!
